1
Dicsérjétek az URat! Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!
2
Ki tudná elmondani, milyen hatalmas az ÚR, ki beszélhetné el minden dicső tettét?
3
Boldogok, akik megtartják a törvényt, akiknek tettei mindenkor igazak.
4
Gondolj rám, URam, amikor megkegyelmezel népednek, gondoskodj rólam, amikor megszabadítod!
5
Hadd láthassam választottaid jólétét, örülhessek néped örömének, és dicsőíthesselek örökségeddel együtt!
6
Vétkeztünk őseinkkel együtt, bűnt, gonoszságot követtünk el.
7
Őseink Egyiptomban nem értették meg csodáidat, nem gondoltak nagy szeretetedre, hanem engedetlenek voltak a tengernél, a Vörös-tengernél.
8
De az ÚR megszabadította őket nevéért, hogy megismertesse hatalmát.
9
Megdorgálta a Vörös-tengert, és az kiszáradt, átvezette őket a mély vizen, akár a pusztában.
10
Megszabadította őket gyűlölőik kezéből, megváltotta az ellenség kezéből.
11
Üldözőiket víz borította el, egy sem maradt meg közülük.
12
Akkor hittek ígéreteiben, és dicséretet énekeltek.
13
De csakhamar megfeledkeztek tetteiről, nem bíztak tervében.
14
Sóvárgás fogta el őket a pusztában, próbára tették Istent a sivatagban.
15
Teljesítette ugyan kérésüket, de csömört támasztott bennük.
16
Féltékenyek lettek a táborban Mózesre, és Áronra, az ÚR szent emberére.
17
Megnyílt a föld, és elnyelte Dátánt, eltemette Abirám csoportját.
18
Tűz gyulladt ki csoportjukban, láng pusztította el a bűnösöket.
19
Borjút készítettek a Hóreb-hegynél, leborultak a bálványszobor előtt.
20
Fölcserélték dicsőséges Istenüket növényevő bika képmásával.
21
Megfeledkeztek szabadító Istenükről, aki hatalmas dolgokat vitt véghez Egyiptomban,
22
csodákat Hám földjén, félelmes dolgokat a Vörös-tengernél.
23
Elhatározta, hogy elpusztítja őket, de választottja, Mózes, közbelépett nála, és elfordította pusztító haragját.
24
Megvetették a kívánatos földet, nem hittek ígéretének,
25
hanem zúgolódtak sátraikban, nem hallgattak az ÚR szavára.
26
Ezért rájuk emelte kezét, és elhullottak a pusztában,
27
utódaikat a pogányok közé juttatta, és szétszórta országaikba.
28
Azután odaszegődtek Baal-Peórhoz, és holt bálványoknak szóló áldozatokból ettek.
29
Ingerelték tetteikkel az URat, ezért csapás szakadt rájuk.
30
De előállt Fineás, végrehajtotta az ítéletet, és megszűnt a csapás.
31
Igaz tettnek számít ez neki nemzedékről nemzedékre mindörökké.
32
Meríbá vizeinél is felháborították, Mózes is rosszul járt miattuk,
33
mert elkeserítették lelkét, és meggondolatlanul beszélt.
34
Nem pusztították ki a népeket sem, pedig meghagyta nekik az ÚR.
35
Sőt összekeveredtek a pogányokkal, és eltanulták tetteiket.
36
Bálványaikat tisztelték, amelyek csapdába ejtették őket.
37
Feláldozták fiaikat és leányaikat a szellemeknek.
38
Ártatlan vért ontottak, fiaik és leányaik vérét, akiket a kánaáni bálványoknak áldoztak, vérontással gyalázták meg az országot.
39
Beszennyezték magukat cselekedeteikkel, erkölcstelen tetteikkel.
40
Ezért haragra gerjedt népe ellen az ÚR, és megutálta örökségét.
41
Pogányok kezébe adta őket, gyűlölőik uralkodtak rajtuk.
42
Sanyargatták őket ellenségeik, és meg kellett alázkodniuk előttük.
43
Sokszor megmentette őket, de ők önfejűen engedetlenek maradtak, és mélyre süllyedtek bűneik miatt.
44
Mégis rájuk tekintett nyomorúságukban, meghallgatta esedezésüket.
45
Visszaemlékezett a velük kötött szövetségre, nagy szeretettel megkönyörült rajtuk.
46
Irgalmasságra indította mindazokat, akik fogságba vitték őket.
47
Segíts meg minket, URunk, Istenünk, és gyűjts össze a népek közül, hogy hálát adhassunk szent nevednek, és dicsőítve magasztalhassunk téged!
48
Áldott az ÚR, Izráel Istene öröktől fogva mindörökké! Az egész nép mondja: Ámen! Dicsérjétek az URat!
1
Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!
2
Így szóljanak az ÚR megváltottai, akiket megváltott az ellenség kezéből,
3
és összegyűjtött a különböző országokból; keletről, nyugatról, északról és délről.
4
Vannak, akik bolyongtak a pusztában, úttalan utakon, nem találtak lakott várost.
5
Éheztek is, szomjaztak is, elcsüggedt a lelkük.
6
De az ÚRhoz kiáltottak nyomorúságukban, és kimentette őket szorult helyzetükből.
7
A helyes útra vezette őket, hogy lakott városba jussanak.
8
Adjanak most hálát az ÚRnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért,
9
mert megitatta a szomjazókat, és jól tartotta az éhezőket.
10
Vannak, akik sötétségben ültek, a halál árnyékában, nyomorultan vasra verve,
11
mert engedetlenek voltak Isten parancsával szemben, megvetették a Felséges döntését.
12
Ezért szenvedéssel törte meg szívüket, elbuktak, nem volt segítőjük.
13
De az ÚRhoz kiáltottak nyomorúságukban, és megszabadította őket szorult helyzetükből.
14
Kihozta őket a sötétségből, a halál árnyékából, köteleiket pedig letépte.
15
Adjanak most hálát az ÚRnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért,
16
mert betörte az érckapukat, és leverte a vaszárakat.
17
Vannak ostobák, akiknek szenvedniük kellett vétkes életük és bűneik miatt.
18
Minden ételtől undorodtak, már a halál kapuihoz jutottak.
19
De az ÚRhoz kiáltottak nyomorúságukban, és megszabadította őket szorult helyzetükből.
20
Elküldte igéjét, meggyógyította, és a sír mélyéről kimentette őket.
21
Adjanak most hálát az ÚRnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért,
22
mutassanak be hálaáldozatot, beszéljék el ujjongva tetteit!
23
Vannak, akik hajókon a tengerre szálltak, munkájukat a nagy vizeken végezték.
24
Ezek látták az ÚR tetteit, csodáit a mélységes tengeren.
25
Szavára forgószél támadt, fölemelték őket a hullámok.
26
Égig emelkedtek, majd a mélybe zuhantak, kétségbeestek a veszedelemben.
27
Imbolyogtak, tántorogtak, mint a részegek, bölcsességük egészen odalett.
28
De az ÚRhoz kiáltottak nyomorúságukban, és kiszabadította őket szorult helyzetükből.
29
Lecsendesítette a forgószelet, elcsitultak a hullámok.
30
Örültek, amikor azok elsimultak, és a kívánt kikötőbe vezette őket.
31
Adjanak most hálát az ÚRnak szeretetéért, és az emberekkel tett csodáiért!
32
Magasztalják őt a nép gyülekezetében, és dicsérjék a vének gyűlésében!
33
A folyókat pusztává tette, a forrásokat sivataggá,
34
a gyümölcstermő földet szikessé a rajta lakók gonoszsága miatt.
35
A pusztában bővizű tavat árasztott, a szomjú földön forrásokat.
36
Éhezőket telepített oda, akik várost alapítottak lakóhelyül.
37
Mezőket vetettek be, és szőlőket ültettek, amelyek termést és gyümölcsöt hoztak.
38
Megáldotta őket, és nagyon elszaporodtak, állatokban sem láttak hiányt.
39
De azután megfogyatkoztak, és görnyedeztek az elnyomás, a baj és gond miatt,
40
amikor gyalázatot zúdított az előkelőkre, és úttalan pusztaságban kellett bolyonganiuk.
41
De a szegényeket oltalmazza a nyomorúságban, nemzetségüket megszaporítja, mint egy nyájat.
42
Látják a becsületesek, és örülnek, az álnokok pedig befogják szájukat.
43
Aki bölcs, jegyezze meg ezeket, és értse meg az ÚR kegyelmes tetteit!
1
Dávid zsoltáréneke. Kész a szívem, Istenem, arra, hogy énekeljek és zengedezzek lelkesen!
2
Ébredj, lant és hárfa, hadd ébresszem a hajnalt!
3
Magasztallak, URam, a népek közt, zsoltárt zengek rólad a nemzetek közt.
4
Mert szereteted az égig ér, hűséged a magas fellegekig.
5
Magasztaljanak a mennyben, Istenem, dicsőítsenek az egész földön!
6
Segítsen jobbod, és hallgass meg minket, hogy megmenekülhessenek kedveltjeid!
7
Isten így szólt szentélyében: Örömmel adom örökségül Sikemet, és kiosztom a Szukkót völgyét.
8
Enyém Gileád, enyém Manassé, Efraim sisak a fejemen, Júda a kormánypálcám,
9
Móáb pedig a mosdómedencém; Edómra teszem sarumat, Filiszteán diadalmaskodom.
10
Ki visz el az erős városba, ki vezet engem Edómba?
11
Csak te, Istenünk, noha elvetettél minket, te, Istenünk, bár nem jársz seregeinkkel!
12
Adj nekünk mégis segítséget az ellenség ellen, mert az emberi segítség mit sem ér!
13
Isten segítségével hatalmas dolgokat viszünk véghez, ellenségeinket ő tapossa el!
1
Majd szólt a tanítványaihoz is: "Volt egy gazdag ember, akinek volt egy sáfára. Ezt bevádolták nála, hogy eltékozolja a vagyonát.
2
Ezért előhívatta, és így szólt hozzá: Mit hallok rólad? Adj számot a sáfárságodról, mert nem lehetsz többé sáfár.
3
Erre a sáfár így gondolkozott magában: Mit tegyek, ha uram elveszi tőlem a sáfárságot? Kapálni nem bírok, koldulni szégyellek.
4
Tudom már, mit tegyek, hogy amikor elmozdítanak a sáfárságból, legyen, aki befogadjon házába.
5
Azután egyenként magához hívatta urának minden adósát, és megkérdezte az elsőtől: Mennyivel tartozol az én uramnak?
6
Az így felelt: Száz korsó olajjal. Erre azt mondta neki: Vedd az írásodat, ülj le gyorsan, és írj ötvenet.
7
Azután a másiktól is megkérdezte: Te mennyivel tartozol? Az így válaszolt: Száz kórus búzával. Erre így szólt hozzá: Vedd az írásodat, és írj nyolcvanat.
8
Az ura pedig megdicsérte a hamis sáfárt, hogy okosan cselekedett, mert e világ fiai a maguk nemében okosabbak, mint a világosság fiai.
9
Én is mondom nektek: szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonnal, hogy amikor elfogy, befogadjanak titeket az örök hajlékokba.
10
Aki hű a kevesen, a sokon is hű az, és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az.
11
Ha tehát a hamis mammonon nem voltatok hűek, ki bízza rátok az igazit?
12
És ha a másén nem voltatok hűek, ki adja oda nektek azt, ami a tietek?"
13
"Egy szolga sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak."
14
Hallották mindezt a farizeusok is, akik pénzsóvárak voltak, és kigúnyolták őt.
15
Ő pedig ezt mondta nekik: "Ti igazaknak tartjátok magatokat az emberek előtt, de Isten ismeri a szíveteket. Mert ami az emberek előtt magasztos, Isten előtt utálatos."
16
"A törvényt és a prófétákat Jánosig hirdették, azóta az Isten országának örömhírét hirdetik, és mindenki erőnek erejével törekszik feléje.
17
De hamarabb elmúlik az ég és a föld, mint hogy a törvényből egyetlen vessző is elveszne.
18
Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörő, és aki férjétől elbocsátott asszonyt vesz el, szintén házasságtörő."
19
"Volt egy gazdag ember, aki bíborba és patyolatba öltözött, és nap mint nap fényes lakomát rendezett.
20
Volt egy Lázár nevű koldus is, aki ott feküdt a gazdag előtt, fekélyekkel tele,
21
és azt kívánta, hogy bárcsak jóllakhatna a gazdag asztaláról lehulló morzsákkal; de csak a kutyák jöttek hozzá, és nyaldosták a sebeit.
22
Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és felvitték az angyalok Ábrahám kebelére. Meghalt a gazdag is, és eltemették.
23
Amint ez a pokolban kínok között gyötrődve felemelte a tekintetét, látta távolról Ábrahámot és kebelén Lázárt.
24
Ekkor felkiáltott: Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam, és küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét mártsa vízbe, és hűsítse meg a nyelvemet, mert igen gyötrődöm e lángban.
25
De Ábrahám így válaszolt: Fiam, jusson eszedbe, hogy te megkaptad javaidat életedben, éppen úgy, mint Lázár a rosszat. Ő most itt vigasztalódik, te pedig gyötrődsz.
26
Ezen felül még közöttünk és közöttetek nagy szakadék is tátong, hogy akik innen át akarnak menni hozzátok, ne mehessenek, se onnan ide át ne jöhessen senki.
27
Ő pedig így szólt: Akkor arra kérlek, atyám, hogy küldd el őt apám házához;
28
mert van öt testvérem, beszéljen a lelkükre, nehogy ők is ide kerüljenek, a gyötrelem helyére.
29
Ábrahám így válaszolt: Van Mózesük, és vannak prófétáik, hallgassanak azokra!
30
De az erre ezt mondta: Nem úgy, atyám, Ábrahám, hanem ha a halottak közül megy valaki hozzájuk, akkor megtérnek.
31
Ábrahám ezt felelte: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül."
