Hiba
  • Hiba történt a komponens betöltése közben: com_jevents, 1
  • Hiba történt a komponens betöltése közben: com_jevents, 1
  • Hiba történt a komponens betöltése közben: com_jevents, 1
  • Hiba történt a komponens betöltése közben: com_jevents, 1
ZEFANIABIBLE_EMAIL_BUTTON_TITLE
ZEFANIABIBLE_READING_PLAN
Nap 267 Nap 268Nap 269

Izajás könyve fejezet 21

1
Fenyegető jövendölés Babilónia ellen: Ahogyan a szélviharok törnek elő dél felől, úgy közeledik a síkság felől, a félelmetes földről.
2
Szörnyű látomásban ez jutott tudtomra: Csal a csaló, pusztít a pusztító! Vonulj ellene, Élám, ostromold, Média! Minden sóhajtozásnak véget vetek.
3
Ezért görcsös fájdalom fogja el derekamat, olyan kínok gyötörnek, mint a szülő nő kínjai. Megzavarodtam, nem hallok, megriadtam, nem látok.
4
Háborog a szívem, reszketés fogott el. Az eddig áhított alkonyat rettenetes lett nekem.
5
Terítik az asztalt, rendezik a szőnyegeket, esznek-isznak. Rajta, vezérek, kenjétek a pajzsot!
6
Mert ezt mondta nekem az ÚR: Menj, állíts őrszemet, és amit lát, jelentse!
7
Lovasokat látott, lovasokat kettesével, meg szamarakon és tevéken nyargalókat. Erősen és feszülten figyelt,
8
majd felordított, mint az oroszlán: Uram, őrhelyemen állok mindennap, őrségen állok minden éjjel!
9
Jönnek már a lovasok, lovasok kettesével! Akkor megszólalt, és ezt mondta: Elesett, elesett Babilon! Minden istenszobra a földön hever összetörve!
10
Ó, agyoncsépelt és megtiport népem! Amit a Seregek URától, Izráel Istenétől hallottam, azt jelentettem nektek.
11
Fenyegető jövendölés Dúmá ellen: Kiáltást hallok Széírből: Őrálló, meddig tart még az éjszaka, őrálló, meddig tart még az éjjel?
12
Közeleg a reggel, de még éjjel van - felelt az őrálló. Kérdezhettek, de inkább akkor, ha majd visszajöttök.
13
Fenyegető jövendölés Arábia ellen: Arábia bozótjaiban töltsétek az éjszakát, Dedán karavánjai!
14
Hozzatok vizet a szomjazónak, Téma földjének lakói, és adjatok kenyeret a menekülőknek!
15
Mert fegyver elől menekültek el, kivont kard elől, kifeszített íj elől és súlyos harcból.
16
Mert ezt mondta nekem az Úr: Egy év múlva, amilyen a bérlőnek az éve, vége lesz Kédár minden dicsőségének.
17
Kevés marad meg a kédári hősök íjaiból, Izráel Istene, az ÚR mondja ezt.

Izajás könyve fejezet 22

1
Fenyegető jövendölés a látomás völgye ellen: Mi történt veled, hogy mindenki a háztetőkre ment?
2
Csupa lárma, zajongás a város, vigadozik a vár! Sebesültjeidet nem kard sebezte meg, halottaid nem harcban estek el.
3
Vezetőid mind egy szálig elmenekültek, nyíllövés nélkül kerültek fogságba. Mind fogságra jutottak, akiket csak megtaláltak, bármily messze futottak.
4
Azért ezt mondom: Ne nézzetek rám, keservesen sírok! Ne zaklassatok vigasztalásotokkal, hiszen népem pusztulóban van!
5
Mert zűrzavar, eltiprás és kavarodás napja jön az Úrtól, a Seregek URától a látomás völgyére. Aláássák a falat, és kiáltás hangzik a hegy felé.
6
Élám fölveszi tegzét, jön harci kocsikkal, emberekkel, lovasokkal, Kír is pajzsot ragad.
7
Gyönyörű völgyeid megtelnek harci kocsikkal, a lovasok felsorakoznak a kapu előtt.
8
Leleplezték Júda védelmét: megszemlélitek azon a napon az Erdő-házának fegyvertárát,
9
meglátjátok, mily sok rés van a Dávid városán, és összegyűjtitek az Alsó-tó vizét.
10
Összeírjátok Jeruzsálem házait, egyes házakat leromboltok a várfal megerősítésére.
11
Medencét csináltok a két várfal között a Régi-tó vizének. De aki ezt cselekszi, azzal nem törődtök, és nem látjátok meg azt, aki régóta készíti!
12
Az Úr, a Seregek URa azon a napon sírásra és gyászolásra hív, kopaszra nyírásra és zsákba öltözésre.
13
De csak vigasság és öröm van, marhákat vágnak, juhokat ölnek, húst esznek, és bort isznak: Együnk-igyunk, hisz holnap meghalunk!
14
Kijelentette nekem a Seregek URa, hogy nem engesztelődik meg irántatok emiatt a bűn miatt halálotokig sem! - mondja az Úr, a Seregek URa.
15
Így szól az Úr, a Seregek URa: Menj el Sebna udvarmesterhez, a királyi palota gondnokához, és mondd:
16
Honnan vetted a jogot, vagy ki engedte meg neked, hogy itt készíts magadnak sírboltot? Magas helyen készítetted sírodat, sziklában jelöltél ki magadnak hajlékot!
17
Pedig keményen megfog téged az ÚR, és erős hajítással messzire elhajít.
18
Egy csomóba göngyölítve becsomagol, és labdaként hajít egy igen tágas földre. Ott halsz meg, ott lesznek ragyogó szekereid, te, urad házának gyalázata!
19
Kivetlek tisztségedből, megfosztalak állásodtól.
20
Azután Eljákimot, Hilkijjá fiát nevezem ki szolgámmá,
21
palástodat rá adom, övedet rá erősítem, és neki adom hatalmadat. Ő viseli gondját Jeruzsálem lakóinak és Júda házának.
22
Az ő vállára teszem Dávid palotájának kulcsát. Amit kinyit, nem tudja bezárni senki, és amit bezár, nem tudja kinyitni senki.
23
Szilárd helyre erősítem, mint valami szöget. Ott lesz a díszhely atyja házában.
24
Őrá aggatják atyja házának minden díszét, sarjadékait és ivadékait, minden apró edényt, tálakat és mindenféle korsót.
25
De így szól a Seregek URa: Egyszer majd kilazul a szilárd helyre erősített szög, letörik és leesik. Összetörik a teher, amely rajta volt. Megmondta az ÚR.

Izajás könyve fejezet 23

1
Fenyegető jövendölés Tírusz ellen: Jajgassatok, Tarsís-hajók, mert elpusztult Tírusz! Nincs egy ház sem, nincs hova menni! Ciprus földjéről jövet mondták meg nekik.
2
Némuljatok el, ti tengerparton lakók, szidóni kereskedők, kiknek követei átszelik a tengert,
3
a nagy vizeket! Sihór gabonája, a Nílus aratása volt a jövedelme, s a népek vásárhelye volt.
4
Szégyenkezz, Szidón, mert így szól a tenger, a tengeri erődítmény: Olyan lettem, mint aki nem vajúdott, nem szült, nem nevelt ifjakat, nem dédelgetett leányokat!
5
Úgy gyötrődnek, akik Tírusz hírét hallják, mint amikor Egyiptomról hallottak.
6
Keljetek át Tarsísba, jajgassatok, ti tengerparton lakók!
7
Hát ez a ti vigadozó városotok, mely ősidők óta fennáll, amely messzire elment, hogy ott is megtelepedjék?
8
Kicsoda végzett így a koronás Tírusz felől, melynek kereskedői vezérek, és kalmárait tisztelik a földön?
9
A Seregek URa végzett így, hogy meggyalázza a kevélységet, és megalázzon minden pompát, mindenkit, akit tisztelnek a földön.
10
Hagyjátok el az országot, mint a Nílus, ti Tarsís-hajók, nincs többé kikötő!
11
Kinyújtotta kezét a tengerre az ÚR, megrendítette a királyságokat&#59; azt parancsolta Kánaánról, hogy pusztítsák el erődítményeit.
12
Ezt mondta: Nem fogsz vigadni többé, Szidón leánya, te meggyalázott szűz! Rajta, kelj át Ciprusba, de ott sem lesz nyugtod!
13
Íme, a káldeusok országa! Még nem is volt ez a nép, amikor Asszíria kiépítette Tíruszt hajói számára. De ostromműveket állított ellene, palotáit lerombolta, rommá tette!
14
Jajgassatok, Tarsís-hajók, mert elpusztult erődítményetek!
15
Akkor majd elfelejtik Tíruszt hetven évig, ameddig egy király él. Hetven év múlva úgy jár Tírusz, ahogy a szajhanóta mondja:
16
Fogd a citerát, járd be a várost, elfelejtett szajha! Szépen pengesd, dalolj sokat, hogy emlékezzenek rád!
17
Hetven év múlva az ÚR meglátogatja Tíruszt, és az ismét megkapja bérét, mert paráználkodni fog a világ minden országával a föld színén.
18
De keresete és bére egyszer még az ÚR szent tulajdona lesz. Nem teszik a kincstárba, hogy ott őrizzék, hanem az ÚR színe előtt lakóké lesz ez a kereset, hogy jóllakásig ehessenek, és szép ruhába öltözzenek.

Apostolok Cselekedetei fejezet 5

1
Egy ember, név szerint Anániás, feleségével, Szafirával együtt eladott egy birtokot,
2
és árából feleségének tudtával félretett magának, egy részét pedig elvitte, és az apostolok lába elé tette.
3
Péter azonban így szólt: "Anániás, miért szállta meg a Sátán a szívedet, hogy hazudj a Szentléleknek, és félretegyél magadnak a föld árából?
4
Ha megmaradt volna, nem neked maradt volna-e meg, és miután eladtad, nem te rendelkeztél-e az árával? Mi indította szívedet ilyen cselekedetre? Nem embereknek hazudtál, hanem az Istennek."
5
Amint meghallotta Anániás ezeket a szavakat, összeesett, és meghalt. Erre nagy félelem szállta meg mindazokat, akik ezt hallották.
6
Az ifjak pedig felálltak és betakarták őt, majd kivitték és eltemették.
7
Mintegy három óra múlva a felesége is bement, mit sem tudva a történtekről.
8
Péter megkérdezte tőle: "Mondd meg nekem, ennyiért adtátok-e el a földet?" Ő így felelt: "Úgy van, ennyiért."
9
Péter erre így szólt hozzá: "Miért egyeztetek meg abban, hogy megkísértitek az Úr Lelkét? Íme, azok, akik a férjedet eltemették, az ajtó előtt állnak, és kivisznek téged."
10
Az asszony pedig azonnal összeesett a lába előtt, és meghalt. Amikor bejöttek az ifjak, halva találták, kivitték őt is, és eltemették a férje mellé.
11
Erre nagy félelem szállta meg az egész gyülekezetet és mindazokat, akik hallották ezeket.
12
Az apostolok által sok jel és csoda történt a nép között. Mindnyájan a Salamon csarnokában tartózkodtak egy akarattal,
13
de mások közül senki sem mert hozzájuk csatlakozni. A nép azonban magasztalta őket.
14
Az Úrban hívők száma egyre növekedett, férfiak és nők tömegével.
15
A betegeket is kivitték az utcákra, ágyakra és fekvőhelyekre tették le őket, hogy ha arra jár Péter, legalább az árnyéka vetődjék rá valamelyikükre.
16
Összejött a Jeruzsálem körüli városok népe is, hoztak betegeket és tisztátalan lelkektől gyötörteket, s ezek mind meggyógyultak.
17
Ekkor megjelent a főpap és egész kísérete, a szadduceusok pártja, és irigység fogta el őket.
18
Elfogták az apostolokat, és hatósági őrizetbe vették őket.
19
De az Úr angyala éjszaka megnyitotta a börtön ajtaját, és kivezetve őket ezt mondta nekik:
20
"Menjetek, álljatok fel a templomban, és hirdessétek a népnek ennek az életnek minden beszédét."
21
Ők engedelmeskedtek, korán reggel bementek a templomba, és tanítottak. Amikor megérkezett a főpap és kísérete, összehívták a nagytanácsot, Izráel véneinek egész testületét, és elküldtek a börtönbe, hogy vezessék elő őket.
22
A szolgák elmentek, de nem találták őket a börtönben&#59; ezért visszatérve jelentették:
23
"A börtönt ugyan gondosan bezárva találtuk, az őrök is az ajtó előtt álltak, de amikor kinyitottuk, bent senkit sem találtunk."
24
Amint a templomőrség parancsnoka és a főpapok meghallották ezeket a szavakat, zavarba jöttek: vajon mi lehet ez?
25
De valaki odament és jelentette nekik: "Íme, azok a férfiak, akiket börtönbe vetettetek, ott állnak a templomban, és tanítják a népet."
26
Ekkor elment a parancsnok a szolgákkal, és elővezették őket, de minden erőszak nélkül, mert féltek a néptől, hogy megkövezi őket.
27
Bevitték, és a nagytanács elé állították őket, a főpap pedig elkezdte kihallgatásukat:
28
"Szigorúan megtiltottuk nektek, hogy tanítsatok annak nevében, és íme, betöltitek az egész Jeruzsálemet tanításotokkal, és ránk akarjátok hárítani annak az embernek a vérét."
29
Péter és az apostolok így válaszoltak: "Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek.
30
A mi atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit ti fára függesztve kivégeztetek.
31
Az Isten őt fejedelemmé és üdvözítővé emelte fel jobbjára, hogy megtérést és bűnbocsánatot adjon Izráelnek.
32
Mi pedig tanúi vagyunk ezeknek az eseményeknek, és tanúja a Szentlélek is, akit azoknak adott az Isten, akik engedelmeskednek neki."
33
Amikor ezt meghallották, dühükben a fogukat csikorgatták, és arról tanácskoztak, hogy végeznek velük.
34
De felállt a nagytanácsban egy farizeus, név szerint Gamáliél, az egész nép előtt tiszteletben álló törvénytudó, és egy kis időre kivezettette az embereket.
35
Azután így szólt a nagytanácshoz: "Izráelita férfiak! Jól gondoljátok meg, hogy mit akartok tenni ezekkel az emberekkel.
36
Mert nem is olyan régen felkelt Teudás, és azt állította magáról, hogy ő valaki, csatlakozott is hozzá mintegy négyszáz ember, de végeztek vele&#59; akik pedig bíztak benne, azok mind elszéledtek, és megsemmisültek.
37
Azután az összeírás idején felkelt a galileai Júdás is. Sok népet állított a maga pártjára, de elpusztult ő is&#59; akik pedig bíztak benne, azok is mind szétszóródtak.
38
A mostani esetre is azt mondom: hagyjátok békén ezeket az embereket, és bocsássátok el őket. Mert ha emberektől való ez a szándék vagy ez a mozgalom, akkor megsemmisül&#59;
39
ha pedig Istentől való, akkor úgy sem tudjátok megsemmisíteni őket, és még úgy tűnhettek fel, mint akik Isten ellen harcoltok." Azok hallgattak rá,
40
előhívták az apostolokat, megverették őket, azután megparancsolták nekik, hogy ne szóljanak Jézus nevében, és azzal elbocsátották őket.
41
Ők pedig örömmel távoztak a nagytanács színe elől, mert méltónak bizonyultak arra, hogy gyalázatot szenvedjenek az ő nevéért&#59;
42
és nem hagytak fel a naponkénti tanítással, és hirdették a Krisztus Jézust a templomban és házanként.