1
Amikor meghallotta ezt Jábín, Hácór királya, üzenetet küldött Jóbábhoz, Mádón királyához, Simrón királyához, Aksáf királyához,
2
és azokhoz a királyokhoz, akik az északi hegyvidéken laktak, meg a Kinnerettől délre levő síkságon, Sefélá-alföldön, meg a Dór mellett levő nyugati dombvonulaton;
3
a keleten és nyugaton lakó kánaániakhoz, az emóriakhoz, a hettitákhoz, a perizziekhez és jebúsziakhoz a hegyvidékre és a Hermón alatt lakó hivviekhez Micpá földjére.
4
Ezek kivonultak egész táborukkal. Annyi volt a nép, mint a tenger partján a homok; ló és harci kocsi is igen sok volt.
5
Mindezek a királyok egyesültek, és amikor megérkeztek, közösen ütöttek tábort a Méróm vizénél, hogy harcoljanak Izráel ellen.
6
Akkor ezt mondta az ÚR Józsuénak: Ne félj tőlük, mert holnap ilyenkor Izráelnek adom mindnyájukat halálra sebezve. Vágd át lovaik inát, és gyújtsd fel harci kocsijaikat!
7
Józsué hirtelen rájuk tört egész hadseregével a Méróm vizénél, és megtámadta őket.
8
Az ÚR pedig Izráel kezébe adta őket. Megverték, és üldözték őket Szídón-Rabbáig és Miszrefót-Májimig, és a Micpe-völgyig kelet felé. Megverték őket, senkit sem hagytak elmenekülni.
9
Úgy tett velük Józsué, ahogyan meghagyta neki az ÚR: Lovaik inát átvágatta, harci kocsijaikat pedig fölgyújtotta.
10
Akkor visszafordult Józsué, elfoglalta Hácórt, királyát pedig megölte karddal. Mindezeknek a királyságoknak Hácór volt azelőtt a fővárosa.
11
Kardélre hányta, kiirtotta a benne levő élőlényeket mind, nem maradt meg egyetlen élő sem; Hácórt pedig fölperzselte.
12
Ezeknek a királyoknak minden városát elfoglalta Józsué királyaikkal együtt, és kardélre hányta, kiirtotta őket, ahogyan Mózes, az ÚR szolgája parancsolta neki.
13
De a halmokon álló városokat nem perzselte föl Izráel, egyedül csak Hácórt perzselte fel Józsué.
14
Ezeknek a városoknak minden zsákmánya és állata Izráel fiainak zsákmánya lett. Csak az embereket hányták kardélre, amíg mindenkit ki nem pusztítottak. Nem hagytak meg egy lelket sem.
15
Ahogyan az ÚR megparancsolta szolgájának, Mózesnek, úgy parancsolta meg Mózes Józsuénak, és úgy cselekedett Józsué. Semmiben sem tért el attól, amit az ÚR Mózesnek parancsolt.
16
Így foglalta el Józsué azt az egész országot: A hegyvidéket, az egész Délvidéket és Gósen egész földjét, a Sefélá-alföldet és a síkságot, Izráel hegyvidékét és alföldjét,
17
a Kopaszhegytől, amely Széír irányában emelkedik, Baal-Gádig, mely a Libánon völgyében a Hermón-hegy lábánál fekszik. Összes királyukat elfogta, levágta, megölte.
18
Hosszú ideig viselt háborút Józsué ezek ellen a királyok ellen.
19
Egyetlen város sem köthetett békét Izráel fiaival, csak a Gibeónban lakó hivviek. Mindent harcban foglaltak el.
20
Mert az ÚR megkeményítette a szívüket, hogy harcoljanak Izráel ellen. Ezért Izráel kiirtotta őket, nem volt irgalom számukra, hanem kipusztították őket, ahogyan az ÚR parancsolta Mózesnek.
21
Abban az időben elment Józsué, és kipusztította az anákokat a hegyvidékről, Hebrónból, Debirből, Anábból, Júda egész hegységéből és Izráel egész hegységéből. Városaikkal együtt kiirtotta őket Józsué.
22
Nem maradtak anákok Izráel fiainak földjén, csak Gázában, Gátban és Asdódban maradtak meg.
23
Így foglalta el Józsué az egész országot, egészen úgy, ahogyan az ÚR megígérte Mózesnek. Józsué pedig átadta azt Izráelnek, hogy birtokolják, mindegyik törzs a maga részét. És béke lett az országban a háború után.
1
Az országnak a királyai, akiket Izráel fiai levertek, földjüket pedig birtokba vették a Jordánon túl napkeletre, az Arnón medrétől a Hermón-hegyig és a síkság egész keleti részét, ezek voltak:
2
A Hesbónban lakó Szíhón, az emóriak királya uralkodott Aróértől, amely az Arnón patak partján, a patak középső szakaszánál volt, Gileád területének felén a Jabbók patakig, az ammóniak határáig,
3
meg a síkságon a Kinneret-tenger keleti széléig, és a síkság tengerének, vagyis a Sós-tengernek a keleti széléig, Bét-Jesimót irányában, dél felé pedig a Piszga lejtőjéig.
4
A refáiak maradékából való Ógnak, Básán királyának, aki Astárótban és Edreiben lakott, ez volt a területe:
5
a Hermón hegységen és Szalkában uralkodott, meg az egész Básánon, a gesúriak és maakábeliek határáig, meg Gileád területének a felén, Szíhónnak, Hesbón királyának a határáig.
6
Mózes, az ÚR szolgája és Izráel fiai verték le őket. Azután Mózes, az ÚR szolgája, a rúbenieknek és gádiaknak, meg Manassé törzse felének adta azt birtokul.
7
Ezek annak az országnak a királyai, akiket Józsué és Izráel fiai a Jordánon túl nyugat felé vertek le, a Libánon völgyében fekvő Baal-Gádtól a Széír irányában emelkedő Kopaszhegyig. Izráel törzseinek adta ezt Józsué birtokul, mindegyiknek a maga részét;
8
a hegyvidéken és a Sefélá-alföldön, a síkságon és a dombvidéken, a pusztában és a Délvidéken a hettiták, az emóriak, a kánaániak, a perizziek, a hivviek és a jebúsziak területét:
9
Jerikó királya: egy, Aj királya Bétel mellett: egy,
10
Jeruzsálem királya: egy, Hebrón királya: egy,
11
Jarmút királya: egy, Lákis királya: egy,
12
Eglón királya: egy, Gézer királya: egy,
13
Debir királya: egy, Geder királya: egy,
14
Hormá királya: egy, Arád királya: egy,
15
Libná királya: egy, Adullám királya: egy,
16
Makkéda királya: egy, Bétel királya: egy,
17
Tappúah királya: egy, Héfer királya: egy,
18
Afék királya: egy, Sárón királya: egy,
19
Mádón királya: egy, Hácór királya: egy,
20
Simrón-Meróón királya: egy, Aksáf királya: egy,
21
Taanak királya: egy, Megiddó királya: egy,
22
Kedes királya: egy, a karmeli Jokneám királya: egy,
23
a dóri dombvonulaton levő Dór királya: egy, a gilgáli Gójim királya: egy,
24
Tirca királya: egy. Összesen harmincegy király.
1
Amikor Józsué megöregedett, és megvénült, ezt mondta neki az ÚR: Te megöregedtél, megvénültél, pedig még igen sok birtokba veendő maradt az országban.
2
Ez van még hátra az országból: a filiszteusok egész területe és a gesúriaké mind;
3
az Egyiptomtól keletre fekvő terület, Sihórtól észak felé a kánaániakhoz tartozó Ekrón határáig; a filiszteusok öt fejedelme: a gázai, asdódi, askelóni, gáti és ekróni; továbbá az avviak;
4
délen a kánaániak egész földje és a szidóni Meárá egészen Afékig, az emóriak határáig.
5
Azután a gebaliak földje és keleten az egész Libánon, a Hermón hegység lábánál fekvő Baal-Gádtól egészen a hamáti útig;
6
a hegység egész lakossága a Libánontól Miszrefót-Majimig, az összes szidóni. Én magam űzöm ki őket Izráel fiai elől. Oszd csak ki sorsvetéssel Izráelnek örökségül, ahogyan megparancsoltam neked.
7
Most azért oszd el ezt a földet örökségül a kilenc törzs és Manassé fél törzse között.
8
Ugyanakkor a rúbeniek és gádiak is megkapták örökségüket, amit Mózes adott nekik a Jordánon túl keleten. Úgy osztották fel, ahogyan Mózes, az ÚR szolgája adta nekik:
9
Aróértól fogva, amely az Arnón patak partján van, a várost a patak középső folyásánál és Médebának egész fennsíkját Dibónig,
10
meg az emóriak királyának, a Hesbónban uralkodó Szíhónnak összes városát az ammóniak határáig;
11
Gileádot, meg a gesúriak és maakátiak területét, az egész Hermón-hegységet és az egész Básánt Szalkáig;
12
Básánban Óg egész királyságát, aki Astárótban és Edreiben uralkodott. Ő maradt meg a refáiak utódai közül, akiket Mózes vert le, és űzött el.
13
De Izráel fiai nem űzték ki a gesúriakat és maakátiakat, ezért Gesúr és Maakát lakói ott vannak Izráel között még ma is.
14
Csak Lévi törzsének nem adott örökséget: Izráel Istenének, az ÚRnak tűzáldozatait kapta örökségül az ígéret szerint.
15
Rúben fiai törzsének ezt adta Mózes nemzetségenként.
16
Övék lett a következő terület: Aróértól fogva, amely az Arnón patak partján van, maga a város a patak középső folyásánál és Médebának egész fennsíkja,
17
Hesbón és a hozzátartozó városok a fennsíkon, Díbón, Bámót-Baal és Bét-Baal-Meón,
18
Jahcá, Kedémót, és Méfaat,
19
Kirjátaim, Szibmá és Ceret-Hassahar a völgyből kiemelkedő hegyen,
20
továbbá Bét-Peór, a Piszga dombvidéke és Bét-Hajjesímót.
21
A fennsík összes városa és az emóriak királyának, a Hesbónban uralkodó Szíhónnak egész királysága. Őt is megverte Mózes meg Midján fejedelmeit: Evít és Rekemet, Cúrt és Húrt is, meg Rebát, a Szíhónnak alárendelt vezéreket, akik az országban laktak.
22
Bálámot, Beór fiát, a jóst is fegyverrel ölték meg Izráel fiai a többi lemészároltakkal együtt.
23
Rúben fiainak területe tehát a Jordán és vidéke lett. Ez Rúben fiainak az öröksége nemzetségenként, ezek a városok a hozzájuk tartozó falvakkal együtt.
24
Gád törzsének, Gád fiainak is Mózes adott örökséget nemzetségenként.
25
Ez a terület jutott nekik: Jazér és Gileád összes városa és az ammóniak országának fele Aróérig, amely Rabbával szemben van,
26
azután Hesbóntól Rámat-Hammicpéig és Betónímig, meg Mahanaimtól Lódebár határáig.
27
A völgyben pedig Bét-Hárám, Bét-Nimrá, Szukkót és Cáfón, ami megmaradt Hesbón királyának, Szíhónnak a királyságából. Tehát a Jordán és vidéke, a Kinneret-tenger végéig a Jordánon túl keleten,
28
ez Gád fiainak az öröksége nemzetségenként, ezek a városok a hozzájuk tartozó falvakkal együtt.
29
Manassé törzse felének is Mózes adott örökséget. Ez jutott a Manassé fiai törzse felének nemzetségenként:
30
az ő területük lett Mahanaimtól kezdve az egész Básán, Ógnak, Básán királyának az egész királysága és Jáírnak összes faluja, amely Básánban van, hatvan város.
31
Továbbá Gileád fele és Astárót meg Edrei, Óg királyságának a városai Básánban. Ez jutott a Manassétól származó Mákír fiainak, Mákír fiai felének, nemzetségenként.
32
Ezeket adta Mózes örökségül Móáb mezőségén, a Jordánon túl, Jerikótól keletre.
33
Lévi törzsének azonban nem adott Mózes örökséget. Maga az ÚR, Izráel Istene az ő öröksége, ahogyan megígérte neki.
1
Saul pedig az Úr tanítványai elleni fenyegetéstől és öldökléstől lihegve elment a főpaphoz,
2
és leveleket kért tőle Damaszkuszba a zsinagógákhoz, hogy ha talál olyanokat, akik az Úr útjának hívei, akár férfiakat, akár nőket, megkötözve vihesse azokat Jeruzsálembe.
3
Útközben azonban, amikor éppen Damaszkuszhoz közeledett, hirtelen mennyei fény villant fel körülötte,
4
és amint a földre esett, hallotta, hogy egy hang így szólt hozzá: "Saul, Saul, miért üldözöl engem?"
5
Ő pedig megkérdezte: "Ki vagy, Uram?" Az így válaszolt: "Én vagyok Jézus, akit te üldözöl.
6
De kelj fel, menj be a városba, és ott megmondják neked, mit kell tenned."
7
A vele utazó férfiak pedig szótlanul álltak, mert hallották ugyan a hangot, de senkit sem láttak.
8
Saul pedig felkelt a földről, és kinyitotta szemét, de egyáltalán nem látott. Ezért kézen fogva vezették be Damaszkuszba,
9
és ott három napig nem látott, nem evett, és nem ivott.
10
Volt Damaszkuszban egy tanítvány, név szerint Anániás. Az Úr megszólította őt látomásban: "Anániás!" Ő így válaszolt: "Íme, itt vagyok, Uram."
11
Az Úr pedig így szólt hozzá: "Kelj fel, menj el abba az utcába, amelyet Egyenes utcának hívnak, és keresd meg Júdás házában Sault, akit Tarzuszinak neveznek: mert íme, imádkozik,
12
és látomásban látja, hogy egy Anániás nevű férfi jön be hozzá, és ráteszi a kezét, hogy lásson."
13
Anániás így válaszolt: "Uram, sokaktól hallottam erről a férfiról, mennyi rosszat tett a te szentjeid ellen Jeruzsálemben,
14
és ide is meghatalmazást kapott a főpapoktól, hogy elfogja mindazokat, akik segítségül hívják a te nevedet."
15
Ezt mondta neki az Úr: "Menj el, mert választott eszközöm ő, hogy elvigye a nevemet a pogányok, a királyok és Izráel fiai elé.
16
Én pedig meg fogom mutatni neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért."
17
Anániás pedig elment, és bement abba a házba; rátette kezét, és ezt mondta: "Atyámfia, Saul, az Úr küldött engem, az a Jézus, aki megjelent neked az úton, amelyen jöttél, és azért küldött, hogy újra láss, és megtelj Szentlélekkel."
18
És egyszerre, mintha pikkelyek estek volna le a szeméről, újra látott; azután felkelt, és megkeresztelkedett,
19
majd miután evett, erőre kapott. Néhány napig együtt volt a damaszkuszi tanítványokkal,
20
és azonnal hirdetni kezdte a zsinagógákban Jézusról, hogy ő az Isten Fia.
21
Mindenki csodálkozott, aki hallotta, és így szóltak: "Hát nem ő az, aki üldözte Jeruzsálemben azokat, akik segítségül hívják ezt a nevet, és aki ide is azért jött, hogy megkötözve a főpapok elé vigye őket?"
22
De Saul egyre jobban felbátorodott, és zavarba hozta a damaszkuszi zsidókat, bebizonyítva nekik, hogy Jézus a Krisztus.
23
Amikor pedig már jó néhány nap eltelt, a zsidók elhatározták, hogy végeznek vele.
24
Saulnak azonban tudomására jutott a merénylet terve. Még a kapukat is éjjel-nappal őrizték, hogy megölhessék;
25
de a tanítványok elvitték, és éjjel a városfalon lebocsátották egy kosárban.
26
Amikor Saul megérkezett Jeruzsálembe, csatlakozni próbált a tanítványokhoz, de mindenki félt tőle, mert nem hitték, hogy tanítvány.
27
Barnabás azonban maga mellé vette, elvitte az apostolokhoz, és elmondta nekik, hogyan látta az Urat az úton, és hogy beszélt vele, és milyen nyíltan szólt Damaszkuszban Jézus nevében.
28
Ettől fogva velük együtt járt-kelt Jeruzsálemben, nyíltan szólt az Úr nevében.
29
Beszélt és vitázott a görög nyelvűekkel, ezek pedig arra készülődtek, hogy végeznek vele.
30
Amikor azonban megtudták ezt az atyafiak, levitték őt Cézáreába, és elküldték Tarzuszba.
31
Az egyháznak tehát egész Júdeában, Galileában és Samáriában békessége volt: eközben épült, az Úr félelmében járt, és a Szentlélek segítségével számban is gyarapodott.
32
Amikor Péter valamennyi gyülekezetet végigjárta, eljutott a Liddában lakó szentekhez is.
33
Talált ott egy Éneász nevű embert, aki nyolc éve feküdt az ágyban bénultan.
34
Péter így szólt hozzá: "Éneász, meggyógyít téged Jézus Krisztus. Kelj fel, és magad vesd be az ágyadat!" És azonnal felkelt.
35
Lidda és Sáron lakói mind látták őt, és megtértek az Úrhoz.
36
Joppéban volt egy nőtanítvány, név szerint Tábita, ami azt jelenti: Dorkász, vagyis Zerge. Ez a nő sok jót tett, és bőven osztott alamizsnát.
37
Éppen azokban a napokban megbetegedett, és meghalt. Miután megmosták, kiterítették a felső szobában.
38
Mivel Lidda közel volt Joppéhoz, a tanítványok, akik meghallották, hogy Péter ott van, elküldtek hozzá két férfit, és kérték: "Késedelem nélkül jöjj át hozzánk!"
39
Péter felkelt, és velük ment. Amikor odaért, felvezették a felső szobába, az özvegyasszonyok pedig mind elébe álltak, sírtak és mutogatták azokat az ingeket és ruhákat, amelyeket Dorkász készített, amíg velük volt.
40
Péter ekkor kiküldött mindenkit, letérdelt, és imádkozott; azután a holttest felé fordulva ezt mondta: "Tábita, kelj fel!" Ő kinyitotta a szemét, és amikor meglátta Pétert, felült.
41
Péter odanyújtotta neki a kezét, és talpra állította; majd behívta a szenteket és az özvegyeket, s megmutatta nekik, hogy él.
42
Elterjedt ennek a híre egész Joppéban, és sokan hittek az Úrban.
43
Péter pedig több napig Joppéban maradt egy Simon nevű tímárnál.
