1
Dávidé. Áldjad, lelkem, az URat, és egész bensőm az ő szent nevét!
2
Áldjad, lelkem, az URat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!
3
Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet,
4
megváltja életedet a sírtól, szeretettel és irgalommal koronáz meg.
5
Betölti javaival életedet, megújul ifjúságod, mint a sasé.
6
Minden elnyomottal törvényesen és igazságosan bánik az ÚR.
7
Megismertette útjait Mózessel, cselekedeteit Izráel fiaival.
8
Irgalmas és kegyelmes az ÚR, türelme hosszú, szeretete nagy.
9
Nem perel mindvégig, nem tart haragja örökké.
10
Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk.
11
Mert amilyen magasan van az ég a föld fölött, olyan nagy a szeretete az istenfélők iránt.
12
Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket.
13
Amilyen irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az ÚR az istenfélőkhöz.
14
Hiszen tudja, hogyan formált, emlékszik rá, hogy porból lettünk.
15
Az ember napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mező virága.
16
Ha végigsöpör rajta a szél, vége van, még a helyét sem lehet felismerni.
17
De az ÚR szeretete mindörökké az istenfélőkkel van, és igazsága még az unokáikkal is;
18
azokkal, akik megtartják szövetségét, és törődnek rendelkezéseinek teljesítésével.
19
Az ÚR a mennyben állította fel trónját, királyi hatalmával mindenen uralkodik.
20
Áldjátok az URat, angyalai, ti hatalmas erejűek, akik teljesítitek parancsát, és hallgattok parancsszavára!
21
Áldjátok az URat, ti seregei, szolgái, akaratának végrehajtói!
22
Áldjátok az URat, ti teremtményei, mindenütt, ahol uralkodik! Áldjad, lelkem, az URat!
1
Áldjad, lelkem, az URat! URam, Istenem, igen nagy vagy, fenségbe és méltóságba öltöztél,
2
világosságot vettél magadra, mint egy köpenyt. Ő az, aki sátorként feszítette ki az eget,
3
palotáját a vizek fölé építette, a felhőket tette kocsijává, szelek szárnyán jár.
4
A szeleket tette követeivé, a lángoló tüzet szolgájává.
5
Szilárd alapokra helyezte a földet, hogy soha meg ne inogjon.
6
Mély vizekkel borítottad be, mint valami öltözettel, a hegyeken is állt a víz.
7
Dorgálásodra lefutottak, mennydörgő szavadra elszéledtek.
8
A hegyek fölemelkedtek, a völgyek lesüllyedtek oda, ahol helyet készítettél nekik.
9
Határt szabtál nekik, nem léphetik át, nem önthetik el újból a földet.
10
Te fakasztasz forrásokat a völgyekben, hogy folydogáljanak a hegyek között.
11
Megitatnak minden mezei vadat, a vadszamarak csillapíthatják szomjukat.
12
Fölöttük laknak az égi madarak, sűrű lombok között énekelnek.
13
Megöntözöd onnan fentről a hegyeket, alkotásaid gyümölcsével jól tartod a földet.
14
Füvet sarjasztasz az állatoknak, növényeket a földművelő embernek, hogy kenyeret termeljen a földből,
15
és bort, ami felvidítja az ember szívét, és ragyogóbbá teszi arcát az olajnál, a kenyér pedig erősíti az ember szívét.
16
Jóllaknak az ÚR fái is, a Libánon cédrusai, melyeket ő ültetett,
17
ahol fészket raknak a madarak, és a ciprusfákon gólya lakik.
18
A magas hegyeken a zergék, a sziklákon a mormoták találnak búvóhelyet.
19
Te alkottad a holdat, hogy jelezze az ünnepeket, és a napot, amely ismeri pályáját.
20
Ha sötétséget támasztasz, éjszaka lesz, amikor nyüzsög az erdő mindenféle vadja,
21
az oroszlánok zsákmányért ordítanak, sürgetve Istentől eledelüket.
22
Ha felragyog a nap, visszahúzódnak, és tanyáikon heverésznek.
23
Az ember munkába indul, és dolgozik egészen estig.
24
Milyen nagy alkotásaidnak száma, URam! Valamennyit bölcsen alkottad, tele van a föld teremtményeiddel.
25
Ott van a nagy és széles tenger! Számtalan lény nyüzsög benne: kisebb és nagyobb állatok.
26
Ott járnak a hajók, és a cethal, amelyet azért formáltál, hogy játszadozzál vele.
27
Mindezek arra várnak, hogy idejében adj nekik eledelt.
28
Ha adsz nekik, szedegetnek, ha bőkezű vagy, jóllaknak javaiddal.
29
Ha elrejted orcádat, megrémülnek, ha elveszed lelküket, kimúlnak, és ismét porrá lesznek.
30
Ha kiárasztod lelkedet, új teremtmények keletkeznek, és megújítod a termőföld felszínét.
31
Dicsőség legyen az ÚRnak örökké! Örüljön alkotásainak az ÚR!
32
Tekintetétől reszket a föld, érintésétől füstölögnek a hegyek.
33
Éneklek az ÚRnak, amíg élek, zsoltárt zengek Istenemnek, amíg csak leszek.
34
Legyen kedves előtte fohászkodásom! Én örvendezem az ÚR előtt.
35
Vesszenek ki a földről a vétkesek, ne legyenek többé bűnösök! Áldjad, én lelkem, az URat! Dicsérjétek az URat!
1
Adjatok hálát az ÚRnak, hívjátok segítségül nevét, hirdessétek tetteit a népek közt!
2
Énekeljetek, zengjetek zsoltárt neki, emlegessétek minden csodáját!
3
Dicsőítsétek szent nevét, szívből örüljenek, akik keresik az URat!
4
Folyamodjatok az ÚRhoz, az ő hatalmához, keressétek orcáját szüntelen!
5
Emlékezzetek csodatetteire, amelyeket véghezvitt, csodáira és döntéseire,
6
ti, Ábrahám utódai, kik szolgái vagytok, Jákóbnak fiai, kiket kiválasztott!
7
Ő, az ÚR, a mi Istenünk, az egész földnek szólnak döntései.
8
Örökké emlékezik szövetségére, az ezer nemzedéknek parancsolt igére,
9
amit Ábrahámmal kötött, ahogy Izsáknak megesküdött.
10
Jákób elé tárta, elrendelte, Izráelnek örök szövetségül:
11
Neked adom - mondta - Kánaán földjét kiosztott örökségül!
12
Akkor még alig néhányan voltak, kevesen éltek ott mint jövevények.
13
Nemzettől nemzetig vándoroltak, egyik országból a másik néphez.
14
De senkinek sem engedte elnyomni őket, sőt királyokat is megintett miattuk:
15
Ne nyúljatok fölkentjeimhez, prófétáimat se bántsátok!
16
Azután éhséget idézett elő a földön, eltörte a kenyér botját mindenütt.
17
De elküldött előttük egy embert, a rabszolgának eladott Józsefet.
18
Lábát bilincsbe szorították, őt magát vasra verték,
19
míg jóslata be nem teljesedett, és az ÚR szava igazolta őt.
20
Üzent érte a király, és szabadon engedte, a népek uralkodója kiengedte őt.
21
Úrrá tette palotájában, egész vagyonának kormányzójává,
22
hogy a vezetőket tetszése szerint oktassa, a véneket bölcsességre tanítsa.
23
Így került Izráel Egyiptomba, Jákób Hám országában tartózkodott.
24
Igen szaporává tette népét az ÚR, erősebbé ellenségeinél,
25
akiknek szívét megváltoztatta, hogy gyűlöljék népét, és bánjanak álnokul szolgáival.
26
Elküldte szolgáját, Mózest és Áront, akit kiválasztott.
27
Ezek csodálatos dolgokat vittek véghez köztük, csodákat Hám országában.
28
Sötétséget küldött, és sötét lett, mégis ellenálltak szavának.
29
Vizeiket vérré változtatta, és elpusztította halaikat.
30
Békák hemzsegtek földjükön, még a király szobáiban is.
31
Szavára bogarak jöttek, meg szúnyogok egész területükre.
32
Eső helyett jégesőt adott nekik, földjükre lángoló tüzet.
33
Elverte szőlőjüket és fügefájukat, összetörte határukban a fákat.
34
Szavára sáskák jöttek és számtalan szöcske.
35
Felfaltak országukban minden füvet, felfalták földjük termését.
36
Végül megölt országukban minden elsőszülöttet, férfierejük első termését.
37
Őket pedig kihozta, megrakva ezüsttel, arannyal, és törzseikben nem akadt botladozó.
38
Örültek kivonulásuknak az egyiptomiak, mert rettegés szállta meg őket miattuk.
39
Felhőt terített rájuk oltalmul, és tűzzel világított éjjel.
40
Kérésükre fürjeket hozott, és mennyei kenyérrel tartotta jól őket.
41
Megnyitotta a kősziklát, és ömlött a víz, folyó áradt a szomjú földön.
42
Mert emlékezett szent ígéretére, melyet szolgájának, Ábrahámnak tett,
43
és kihozta népét örvendezve, választottait vigadozva.
44
Pogányok országát adta nekik, nemzetek munkájának gyümölcsét örökölték,
45
hogy megtartsák rendelkezéseit, és megfogadják tanításait. Dicsérjétek az URat!
1
A vámszedők és a bűnösök mindnyájan igyekeztek Jézushoz, hogy hallgassák őt.
2
A farizeusok és az írástudók pedig így zúgolódtak: "Ez bűnösöket fogad magához, és együtt eszik velük."
3
Ő erre ezt a példázatot mondta nekik:
4
"Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja?
5
És ha megtalálta, felveszi a vállára örömében,
6
hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, majd így szól hozzájuk: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat.
7
Mondom nektek, hogy ugyanígy nagyobb öröm lesz a mennyben egyetlen megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre."
8
"Vagy ha egy asszonynak tíz drahmája van, és elveszít egy drahmát, vajon nem gyújt-e lámpást, nem söpri-e ki a házát, és nem keresi-e gondosan, míg meg nem találja?
9
És ha megtalálta, összehívja barátnőit és szomszédasszonyait, és így szól: Örüljetek velem, mert megtaláltam a drahmát, amelyet elvesztettem.
10
Mondom nektek, így fognak örülni az Isten angyalai egyetlen megtérő bűnösnek."
11
Azután így folytatta: "Egy embernek volt két fia.
12
A fiatalabb ezt mondta az apjának: Atyám, add ki nekem a vagyon rám eső részét. Erre megosztotta köztük a vagyont.
13
Néhány nap múlva a fiatalabb fiú összeszedett mindent, elköltözött egy távoli vidékre, és ott eltékozolta a vagyonát, mert kicsapongó életet folytatott.
14
Miután elköltötte mindenét, nagy éhínség támadt azon a vidéken, úgyhogy nélkülözni kezdett.
15
Ekkor elment, és elszegődött annak a vidéknek egyik polgárához, aki kiküldte őt a földjeire disznókat legeltetni.
16
Ő pedig szívesen jóllakott volna akár azzal az eleséggel is, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki."
17
"Ekkor magába szállt és ezt mondta: Az én apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen halok!
18
Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened.
19
Nem vagyok többé méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek, tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy.
20
És útra kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt.
21
A fiú ekkor így szólt hozzá: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened, és nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek.
22
Az apa viszont ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok reá, húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábára!
23
Azután hozzátok a hízott borjút, és vágjátok le! Együnk, és vigadjunk,
24
mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. És vigadozni kezdtek."
25
"Az idősebb fiú pedig a mezőn volt, és amikor hazajövet közeledett a házhoz, hallotta a zenét és a táncot.
26
Előhívott egy szolgát, és megtudakolta tőle, hogy mi történik itt.
27
Mire a szolga így felelt: A testvéred jött meg, és apád levágatta a hízott borjút, mivel egészségben visszakapta őt.
28
Ekkor az megharagudott, és nem akart bemenni. De az apja kijött, és kérlelte.
29
Ő azonban ezt mondta az apjának: Látod, hány esztendeje szolgálok neked, soha nem szegtem meg parancsodat, és te sohasem adtál nekem még egy kecskegidát sem, hogy mulathassak barátaimmal.
30
Amikor pedig megjött ez a fiad, aki parázna nőkkel tékozolta el vagyonodat, levágattad neki a hízott borjút.
31
Ő azonban ezt mondta neki: Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tied.
32
Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott."
