1
A karmesternek: Dávid zsoltára. Dicsérlek téged, Istenem, ne maradj néma!
2
Mert bűnösök és alattomosok tátották fel szájukat ellenem, hazug nyelvvel beszélnek velem.
3
Gyűlölködő szavakkal vettek körül, ok nélkül harcolnak ellenem.
4
Szeretetemre vádaskodással felelnek, de én imádkozom.
5
Rosszal fizetnek nekem a jóért, gyűlölettel a szeretetért.
6
Állíts szembe vele egy bűnös embert, és vádló álljon jobbja felől!
7
A törvénykezésből bűnösként kerüljön ki, még az imádsága is váljék vétekké!
8
Kevés ideig éljen, tisztségét más kapja meg!
9
Fiai maradjanak árván, felesége pedig özvegyen!
10
Szüntelenül bolyongjanak és kéregessenek fiai, a romok között keresgéljenek!
11
Foglalja le mindenét a hitelező, idegenek fosszák meg szerzeményétől!
12
Senki se maradjon hűséges hozzá, senki se könyörüljön árváin!
13
Irtsák ki az utódait, már a következő nemzedék feledje el nevüket!
14
Még ősei bűnére is emlékezzék az ÚR, anyjának vétkét se felejtse el!
15
Legyenek ezek mindig az ÚR előtt, emléküket pedig irtsa ki a földről!
16
Mivel nem volt gondja arra, hogy másokkal szeretettel bánjon, hanem a nyomorult és szegény embert, a megtört szívűt halálba kergette.
17
Szerette az átkot: érje is utol! Nem telt kedve az áldásban: maradjon is távol tőle!
18
Magára vette az átkot, mint a ruhát: hatoljon bele, mint a víz, csontjaiba, mint az olaj!
19
Az legyen ruhája, amely befedi, és öve, melyet állandóan visel!
20
Ezzel büntesse meg vádlóimat az ÚR, akik rosszat mondanak rólam!
21
De te, URam, Uram, tégy jót velem nevedért! Jóságos szereteteddel ments meg engem!
22
Mert én nyomorult és szegény vagyok, a szívem is sajog bennem.
23
Mint megnyúlt árnyéknak, úgy kell elmennem, elsöpörnek, mint a sáskát.
24
Térdem rogyadozik a koplalás miatt, testem lefogyott, sovány.
25
Gyalázatos lettem az emberek előtt, néznek rám, és fejüket csóválják.
26
Segíts meg, URam, Istenem! Szabadíts meg kegyelmesen!
27
Hadd tudják meg, hogy ez a te kezed műve, hogy te tetted ezt, URam!
28
Ha ők átkoznak is, te megáldasz, ha rám támadnak, megszégyenülnek, szolgád pedig örülni fog.
29
Vádlóimat borítsa gyalázat, lepje el őket a szégyen, mint egy köpeny!
30
Hangos szóval magasztalom az URat, és dicsérem őt a sokaság előtt,
31
mert odaáll a szegény pártjára, megszabadítja a halálos ítélettől.
1
Dicsérjétek az URat! Hálát adok az ÚRnak teljes szívből! a becsületes emberek körében és közösségében.
2
Nagyok az ÚR tettei, kikutathatják, akiknek csak kedvük telik benne.
3
Munkája fenséges és ékes, igazsága örökre megmarad.
4
Emlékezetessé tette csodáit, kegyelmes és irgalmas az ÚR.
5
Eledelt adott az istenfélőknek, örökké emlékezik szövetségére.
6
Hatalmas tetteit kijelentette népének, nekik adta a pogányok birtokát.
7
Kezének munkái igazak és jogosak, rendelkezései maradandóak,
8
rendíthetetlenek mindörökké, igazán és helyesen vannak megalkotva.
9
Gondoskodott népe megváltásáról, örökre elrendelte szövetségét, szent és félelmes az ő neve.
10
A bölcsesség kezdete az ÚR félelme. A józan eszűek mind eszerint élnek. Az ő dicsérete örökre megmarad.
1
Dicsérjétek az URat! Boldog ember az, aki az URat féli, sok örömöt talál parancsolataiban.
2
Utódja hős lesz a földön, a becsületesek nemzedéke áldott lesz.
3
Vagyon és gazdagság lesz házában, igazsága örökre megmarad.
4
Világosság ragyog a sötétben is a becsületesekre attól, aki kegyelmes, irgalmas és igaz.
5
A jó ember könyörületes, és kölcsönt ad, ügyeit törvényesen intézi.
6
Nem is fog meginogni sohasem, örökre emlékezetes lesz az igaz.
7
Nem fél a rossz hírtől, erős a szíve, bízik az ÚRban.
8
Rendületlen a szíve, nem fél, végül megvetéssel néz ellenségeire.
9
Bőven adakozik a szegényeknek, igazsága örökre megmarad, hatalma dicsőségesen emelkedik.
10
Látja ezt a bűnös, és bosszankodik, fogát csikorgatja, és emészti magát. A bűnösök kívánsága semmibe vész.
1
Dicsérjétek az URat! ÚRnak szolgái, dicsérjétek, dicsérjétek az ÚR nevét!
2
Legyen áldott az ÚR neve most és mindörökké!
3
Napkelettől napnyugatig dicsérjétek az ÚR nevét!
4
Magasan fölötte van az ÚR minden népnek, dicsősége fölötte van az egeknek.
5
Ki hasonlítható Istenünkhöz, az ÚRhoz, aki a magasban lakik,
6
és a mélybe néz, az égre is, a földre is?
7
Fölemeli a porból a nincstelent, és kiemeli a szemétből a szegényt.
8
Az előkelők közé ülteti, népe előkelői közé.
9
Megengedi, hogy a meddő úgy lakjék a házban, mint fiaknak boldog édesanyja. Dicsérjétek az URat!
1
Amikor Izráel kivonult Egyiptomból, Jákób háza népe az idegen nyelvű nép közül,
2
Júda lett az ÚR szent népe, Izráel a birodalma.
3
Látta a tenger, és elfutott, a Jordán pedig meghátrált.
4
A hegyek ugrándoztak, mint a kosok, a halmok, mint a bárányok.
5
Mi lelt téged, tenger, hogy elfutottál, és téged, Jordán, hogy meghátráltál?
6
Hegyek, mit ugrándoztok, mint a kosok, és ti halmok, mint a bárányok?
7
Reszkess, te föld, az Úrtól, Jákób Istenétől,
8
aki a sziklát bővízű tóvá változtatta, a kovakövet forrássá!
1
Ne nekünk, URam, ne nekünk, hanem a te nevednek szerezz dicsőséget szeretetedért és hűségedért!
2
Miért mondanák a pogányok: Hol van az ő Istenük?
3
A mi Istenünk a mennyben van, megalkotott mindent, amit akart!
4
A bálványok ezüstből és aranyból vannak, emberi kéz csinálmányai.
5
Van szájuk, de nem beszélnek, van szemük, de nem látnak.
6
Van fülük, de nem hallanak, van orruk, de nem szagolnak.
7
Van kezük, de nem tapintanak, van lábuk, de nem járnak, nem jön ki hang a torkukon.
8
Hozzájuk hasonlók lesznek készítőik, és mindazok, akik bennük bíznak.
9
Izráel, az ÚRban bízzál! Segítséged és pajzsod ő.
10
Áron háza, az ÚRban bízzál! Segítséged és pajzsod ő.
11
Akik félitek az URat, az ÚRban bízzatok! Segítségetek és pajzsotok ő.
12
Gondol ránk az ÚR, meg fog áldani. Megáldja Izráel házát, megáldja Áron házát.
13
Megáldja azokat, akik félik az URat, a kicsinyeket a nagyokkal együtt.
14
Szaporítson meg titeket az ÚR, titeket és fiaitokat!
15
Áldjon meg titeket az ÚR, aki az eget és a földet alkotta!
16
Az egek az ÚR egei, de a földet az embereknek adta.
17
Nem a halottak dicsérik az URat, nem azok, akik a csend honába tértek,
18
hanem mi, mi áldjuk az URat most és mindörökké. Dicsérjétek az URat!
1
Azután így szólt tanítványaihoz: "Lehetetlen, hogy botránkozások ne essenek; de jaj annak, aki által esnek.
2
Jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe vetik, mintsem egyet is megbotránkoztasson a kicsinyek közül.
3
Vigyázzatok magatokra!" Ha vétkezik ellened atyádfia, figyelmeztesd, és ha megbánja, bocsáss meg neki.
4
És ha naponta hétszer vétkezik ellened, és hétszer tér vissza hozzád ezt mondva: Megbántam - bocsáss meg neki."
5
Az apostolok így szóltak az Úrhoz: "Növeld a hitünket!"
6
Az Úr ezt válaszolta: "Ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és így szólnátok ehhez a vadfügefához: Szakadj ki gyökerestől, és gyökerezz meg a tengerben - az engedelmeskedne nektek."
7
"Ki az közületek, aki ezt mondja szolgájának, amikor az szántás és legeltetés után megjön a mezőről: Jöjj ide hamar, és ülj az asztalhoz!
8
Nem azt mondja-e inkább neki: Készíts nekem valami vacsorára valót, övezd fel magadat, és szolgálj fel nekem, míg eszem és iszom, te majd azután egyél és igyál!?
9
Vajon megköszöni-e annak a szolgának, hogy teljesítette, amit parancsolt neki?
10
Azért tehát ti is, ha teljesítettétek mindazt, amit parancsoltak nektek, mondjátok ezt: Haszontalan szolgák vagyunk, azt tettük, ami kötelességünk volt."
11
Amikor útban volt Jeruzsálem felé, Samária és Galilea között haladt át.
12
Amint beért egy faluba, szembejött vele tíz leprás férfi, akik távol megálltak,
13
és kiáltozva kérték: "Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!"
14
Amikor meglátta őket, így szólt hozzájuk: "Menjetek el, mutassátok meg magatokat a papoknak." És amíg odaértek, megtisztultak.
15
Egyikük pedig, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és fennhangon dicsőítette Istent.
16
Arcra borult Jézus lábánál, és hálát adott neki. Ez pedig samáriai volt.
17
Jézus ekkor így szólt: "Vajon nem tízen tisztultak-e meg? Hol van a többi kilenc?
18
Nem akadt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen?"
19
És ezt mondta az Úr: "Kelj fel, menj el, hited megtartott téged."
20
Amikor a farizeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön el az Isten országa, így válaszolt nekik: "Az Isten országa nem úgy jön el, hogy az ember jelekből következtethetne rá.
21
Azt sem mondhatják: Íme, itt, vagy íme, ott van! - Mert az Isten országa közöttetek van!"
22
A tanítványoknak pedig ezt mondta: "Jönnek majd napok, amikor szeretnétek akár egyetlen egyet is látni az Emberfiának napjai közül, de nem láttok.
23
Ha ezt mondják majd nektek: Íme, ott, vagy íme, itt van, ne menjetek oda, és ne fussatok utána!
24
Mert ahogyan a villám cikázik, és az ég aljától az ég aljáig egyszerre villan fel és fénylik, úgy jön el az Emberfia is az ő napján.
25
Előbb azonban még sokat kell neki szenvednie és megvettetnie ettől a nemzedéktől.
26
És amint Nóé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia napjaiban is:
27
ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek, egészen addig a napig, amíg Nóé be nem ment a bárkába. Azután jött az özönvíz, és elpusztított mindenkit.
28
Éppen úgy lesz, mint ahogy Lót napjaiban történt: ettek, ittak, adtak, vettek, ültettek, építettek;
29
de amely napon Lót kiment Sodomából, tűz és kénkő esett az égből, és elpusztított mindenkit.
30
Ugyanígy lesz azon a napon is, amelyen az Emberfia megjelenik.
31
Aki azon a napon a háztetőn lesz, a holmija pedig a házban, ne jöjjön le, hogy elvigye, és aki a mezőn lesz, az se forduljon vissza.
32
Emlékezzetek Lót feleségére!
33
Aki meg akarja tartani az életét, elveszti, aki pedig elveszti, megtartja azt.
34
Mondom nektek: azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban, az egyik felvétetik, a másik pedig ott hagyatik.
35
Két asszony őröl ugyanott, az egyik felvétetik, a másik pedig ott hagyatik.
36
(Ketten lesznek a mezőn, az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik.)"
37
Azok pedig ezt kérdezték tőle: "Hol, Uram?" Ő pedig így felelt: "Ahol a tetem, oda gyűlnek a saskeselyűk is."
