1
Énekeljetek új éneket az ÚRnak, énekelj az ÚRnak, te egész föld!
2
Énekeljetek az ÚRnak, áldjátok nevét, hirdessétek szabadítását minden nap!
3
Beszéljétek el dicsőségét a nemzeteknek, csodáit minden népnek!
4
Mert nagy az ÚR, méltó, hogy dicsérjék, félelmesebb minden istennél.
5
Hiszen a népek istenei csak bálványok, az ÚR pedig az ég alkotója.
6
Fenség és méltóság jár előtte, erő és ékesség van szentélyében.
7
Népek törzsei! Magasztaljátok az URat! Magasztaljátok az ÚR dicsőségét és hatalmát!
8
Magasztaljátok az ÚR dicső nevét, ajándékot hozva jöjjetek udvaraiba!
9
Boruljatok le az ÚR előtt szent öltözetben, reszkess tőle, te egész föld!
10
Mondjátok el a népeknek, hogy uralkodik az ÚR! Bizony, szilárdan áll a világ, nem inog. Igazságosan ítéli a népeket.
11
Örüljön az ég, örvendezzen a föld, zúgjon a tenger a benne levőkkel!
12
Ujjongjon a mező, és minden, ami rajta van! Ujjongnak majd az erdő fái mind
13
az ÚR előtt, amikor eljön, mert eljön, hogy ítélkezzék a földön. Igazságosan ítéli a világot, pártatlanul a népeket.
1
Uralkodik az ÚR! Vigadjon a föld, örüljön a sok sziget!
2
Felhő és sűrű köd van körülötte, igazság és jog trónjának támasza.
3
Tűz jár előtte, és megégeti ellenségeit mindenütt.
4
Villámai bevilágítják a földkerekséget, látja ezt a föld, és megremeg.
5
Viaszként olvadnak meg a hegyek az ÚR előtt, az egész föld Ura előtt.
6
Az egek hirdetik igazságát, minden nép látja dicsőségét.
7
Megszégyenülnek a bálványimádók mind, akik a bálványokkal dicsekszenek. Az ÚR előtt borul le minden isten.
8
Hallja ezt Sion, és örül, Júda leányai vigadnak ítéleteiden, ó URam!
9
Mert te vagy, URam, a legfenségesebb az egész földön, magasan fölötte vagy minden istennek.
10
Ti, akik szeretitek az URat, gyűlöljétek a gonoszságot! Megőrzi ő híveinek életét, kimenti őket a bűnösök kezéből.
11
Fényözön árad az igazra, és öröm a tiszta szívűekre.
12
Örüljetek, ti igazak, az ÚRban, magasztaljátok szent nevét!
1
Zsoltár. Énekeljetek az ÚRnak új éneket, mert csodákat tett! Szabadulást szerzett jobbja, az ő szent karja.
2
Megmutatta szabadító erejét az ÚR, a népek szeme előtt nyilvánvalóvá tette igazságát.
3
Hűséggel és szeretettel gondolt Izráel házára, és látták a földön mindenütt Istenünk szabadítását.
4
Ujjongjatok az ÚR előtt az egész földön! Örvendezve vigadjatok, zsoltárt énekeljetek!
5
Énekeljetek az ÚRnak hárfakísérettel, hárfakísérettel zengő éneket!
6
Harsonákkal és kürtzengéssel ujjongjatok a király, az ÚR előtt!
7
Zúgjon a tenger a benne levőkkel, a földkerekség és a rajta lakók!
8
Tapsoljanak a folyamok, a hegyek mind ujjongjanak
9
az ÚR előtt, mert eljön, hogy ítélkezzék a földön. Igazságosan ítéli a világot, pártatlanul a népeket.
1
Uralkodik az ÚR, reszkessenek a népek! A kerúbokon trónol ő, remegjen a föld!
2
Nagy az ÚR a Sionon, magasan fölötte van minden népnek.
3
Magasztalják nagy és félelmes nevét, mert szent ő!
4
Hatalmas király vagy, szereted a jogosságot. Te állapítod meg, mi a helyes, te szolgáltatsz Jákóbnak jogot és igazságot.
5
Magasztaljátok Istenünket, az URat, boruljatok le lába zsámolya előtt, mert szent ő!
6
Mózes és Áron a papokkal együtt, Sámuel és akik nevét segítségül hívták, segítségül hívták az URat, és ő válaszolt nekik.
7
Felhőoszlopból szólt hozzájuk, ők pedig megtartották intelmeit és a nekik adott rendelkezést.
8
URunk, Istenünk, te válaszoltál nekik, megbocsátó Istenük voltál, bár megtoroltad tetteiket.
9
Magasztaljátok Istenünket, az URat, és imádjátok őt szent hegyén, mert szent az ÚR, a mi Istenünk!
1
Dávid zsoltára. Szeretetedről, törvényedről énekelek, zsoltárt zengek neked, URam!
2
Ügyelni akarok a tökéletes útra. Mikor jössz hozzám? Tökéletes szívvel akarok élni házamon belül.
3
Nem vetem a tekintetemet haszontalan dolgokra. Gyűlölöm a széthúzókat, semmi közöm hozzájuk!
4
A csalárd szív távol áll tőlem, tudni sem akarok a gonoszságról.
5
Aki titkon rágalmazza embertársát, azt elnémítom. A nagyralátót és a kevély szívűt nem tűröm meg.
6
Jól látom a hűségeseket az országban, ők velem maradhatnak. Aki tökéletes úton jár, az szolgálhat engem.
7
Nem maradhat házamban, aki álnokságot művel. Aki hazugságot beszél, nem állhat meg szemem előtt.
8
Reggelenként elnémítok minden bűnös embert az országban. Így irtok ki az ÚR városából minden gonosztevőt.
1
A nyomorult imádsága, amikor elcsügged, és kiönti panaszát az ÚR előtt.
2
Hallgasd meg, URam, imádságomat, jusson hozzád kiáltásom!
3
Ne rejtsd el előlem orcádat, ha szorult helyzetben vagyok! Fordítsd felém füledet, ha kiáltok, siess, hallgass meg engem!
4
Mert elmúlnak napjaim, mint a füst, izzanak csontjaim, mint a parázs.
5
Szívem olyan, mint a levágott és elszáradt fű, még az evésről is elfelejtkezem.
6
Hangos jajgatásom közben húsom a csontomra száradt.
7
A pusztai pelikánhoz hasonlítok, olyan vagyok, mint bagoly a romok közt.
8
Álmatlan vagyok és oly magányos, mint madár a háztetőn.
9
Mindennap gyaláznak ellenségeim, csúfolóim átkoznak engem.
10
Hamut eszem kenyér gyanánt, és italomat könnyekkel keverem
11
háborgó haragod miatt, mert fölemeltél, és eldobtál engem.
12
Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék, én pedig elszáradok, mint a fű.
13
De te, URam, örökre megmaradsz, nemzedékről nemzedékre emlegetnek.
14
Indulj irgalomra Sion iránt, mert ideje, hogy megkegyelmezz neki, itt van már az ideje!
15
Még a köveiben is gyönyörködnek szolgáid, a porán is szánakoznak.
16
Félik majd, URam, nevedet a népek, és a föld királyai dicsőségedet,
17
amikor felépíti Siont az ÚR, és megjelenik dicsőségesen.
18
Törődik a gyámoltalanok imádságával, nem veti meg imádságukat.
19
Meg kell ezt írni a jövő nemzedéknek, hogy dicsérje az URat az újjáteremtett nép.
20
Mert letekintett az ÚR a szent magasságból, lenézett a mennyből a földre,
21
hogy meghallja a foglyok sóhajtását, és megszabadítsa a halálraítélteket.
22
Hirdessék az ÚR nevét a Sionon, és dicséretét Jeruzsálemben,
23
amikor összegyűlnek a népek és országok, hogy az URat tiszteljék.
24
Erőm megtört az úton, megrövidültek napjaim.
25
De ezt kérem: Istenem, ne vedd el életemet annak delén, te, kinek évei nemzedékről nemzedékre tartanak!
26
Te vetettél hajdan alapot a földnek, az ég a te kezed alkotása.
27
Azok elpusztulnak, de te megmaradsz. Mind megavulnak, mint a ruha, váltod őket, mint az öltözetet. Ők változnak,
28
de te ugyanaz maradsz, éveidnek soha sincs vége.
1
Amikor egyszer szombaton bement a farizeusok egyik vezetőjének a házába ebédelni, azok figyelték őt.
2
Íme, ott egy vízkóros ember került elébe.
3
Ekkor Jézus megkérdezte a törvénytudóktól és a farizeusoktól: "Szabad-e szombaton gyógyítani vagy nem?"
4
De ők hallgattak. Erre kézenfogta a beteget, meggyógyította és elbocsátotta.
5
Hozzájuk pedig így szólt: "Vajon, ha közületek valakinek a fia, vagy ökre szombaton esik a kútba, nem húzza-e ki azonnal?"
6
Nem tudtak erre mit felelni.
7
Azután egy példázatot mondott a meghívottaknak, amikor észrevette, hogyan válogatják a főhelyeket:
8
"Ha valaki meghív lakodalomba, ne ülj a főhelyre, mert lehet, hogy nálad érdemesebb embert is meghívott.
9
És ha odamegy hozzád, aki meghívott téged is meg őt is, és így szól: Engedd át neki a helyet! - akkor szégyenszemre az utolsó helyre fogsz kerülni.
10
Hanem ha meghívnak, menj el, ülj le az utolsó helyre, hogy amikor jön az, aki meghívott, így szóljon hozzád: Barátom, ülj feljebb! - s akkor becsületed lesz minden asztaltársad előtt.
11
Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik."
12
Azután szólt Jézus ahhoz is, aki őt meghívta: "Ha ebédet vagy vacsorát készítesz, ne a barátaidat hívd meg, ne is a testvéreidet, rokonaidat vagy gazdag szomszédaidat, nehogy viszonzásul ők is meghívjanak téged.
13
Hanem ha vendégséget rendezel, szegényeket, nyomorékokat, sántákat, vakokat hívjál meg,
14
és boldog leszel, mert nincs miből viszonozniuk. Te pedig viszonzásban részesülsz majd az igazak feltámadásakor."
15
Mikor pedig ezt az egyik vendég meghallotta, így szólt hozzá: "Boldog az, aki Isten országának vendége."
16
Ő pedig a következőképpen válaszolt: "Egy ember nagy vacsorát készített, és sok vendéget hívott meg.
17
A vacsora órájában elküldte a szolgáját, hogy mondja meg a meghívottaknak: Jöjjetek, mert már minden készen van.
18
De azok egytől egyig mentegetőzni kezdtek. Az első azt üzente neki: Földet vettem, kénytelen vagyok kimenni, hogy megnézzem. Kérlek, ments ki engem!
19
A másik azt mondta: Öt iga ökröt vettem, megyek és kipróbálom. Kérlek, ments ki engem!
20
Megint egy másik azt mondta: Most nősültem, azért nem mehetek.
21
Amikor visszatért a szolga, jelentette mindezt urának. A ház ura megharagudott, és ezt mondta szolgájának: Menj ki gyorsan a város útjaira és utcáira, és hozd be ide a szegényeket, a nyomorékokat, a sántákat és a vakokat.
22
A szolga aztán jelentette: Uram, megtörtént, amit parancsoltál, de még van hely.
23
Akkor az úr ezt mondta a szolgájának: Menj el az utakra és a kerítésekhez, és kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljék a házam.
24
Mert mondom nektek, hogy azok közül, akiket meghívtam, senki sem kóstolja meg a vacsorámat."
25
Nagy sokaság ment vele, és ő feléjük fordulva így szólt:
26
"Ha valaki hozzám jön, de nem gyűlöli meg apját, anyját, feleségét, gyermekeit, testvéreit, sőt még a saját lelkét is, nem lehet az én tanítványom.
27
Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, az nem lehet az én tanítványom."
28
"Mert ki az közületek, aki tornyot akar építeni, és nem ül le előbb, és nem számítja ki a költséget, hogy telik-e mindenre a befejezésig?
29
Nehogy - miután alapot vetett, de nem tudta befejezni - gúnyolni kezdje mindenki, aki látja,
30
és ezt mondja: Ez az ember építkezni kezdett, de nem tudta befejezni."
31
"Vagy ha az egyik király el akar indulni, hogy harcba bocsátkozzék egy másik királlyal, vajon nem ül-e le előbb, és nem tart-e tanácsot arról, hogy szembeszállhat-e tízezer élén azzal, aki húszezerrel jön ellene?
32
Különben követséget küld, amikor az még távol van, és megkérdezi a békefeltételeket.
33
Így tehát, aki közületek nem mond le minden vagyonáról, nem lehet az én tanítványom."
34
"Jó a só, de ha elveszti az ízét, hogyan tudják azt visszaadni?
35
Sem a földnek, sem trágyának nem alkalmas: tehát kidobják. Akinek van füle a hallásra, hallja!"
