1
Dávidé. Perelj, URam, a velem perlőkkel, harcolj az ellenem harcolókkal!
2
Ragadj pajzsot, vértet, és siess segítségemre!
3
Végy elő lándzsát, csatabárdot üldözőim ellen! Szólj így hozzám: Én megsegítlek téged!
4
Érje szégyen és gyalázat azokat, akik életemre törnek! Hátráljanak meg, és piruljanak, akik rosszat terveznek ellenem!
5
Legyenek olyanok, mint a szélhordta polyva. Az ÚR angyala szórja szét őket!
6
Legyen útjuk sötét és síkos, az ÚR angyala üldözze őket!
7
Mert ok nélkül vetették ki rám hálójukat, ok nélkül ástak vermet nekem.
8
Érje őket váratlan veszedelem, fogja meg őket a háló, amelyet kivetettek, ők maguk essenek gödörbe!
9
Én pedig ujjongok az ÚRnak, és örvendezek szabadításának.
10
Minden porcikám ezt mondja: Ki volna hozzád fogható, URam? Mert megmented a nyomorultat az erőszakostól, a nyomorultat és szegényt a fosztogatótól.
11
Hamis tanúk állnak elő, olyanról faggatnak, amiről nem tudok.
12
Rosszal fizetnek a jóért, életemre törnek.
13
Pedig ha ők betegek voltak, én zsákruhát öltöttem, böjttel gyötörtem magamat, újra meg újra szívből imádkoztam.
14
Úgy jártam-keltem, mintha barátomról, testvéremről lett volna szó, mély bánatba merültem, mint aki anyját gyászolja.
15
De mikor én meginogtam, örömükben összegyűltek. Összegyűltek körülöttem mint idegenek és ismeretlenek, szitkozódnak szünet nélkül.
16
Elvetemülten gúnyolódnak, acsarkodnak ellenem.
17
Uram, meddig nézed el ezt? Ments meg engem az ordítozóktól, életemet az oroszlánoktól!
18
Magasztallak a nagy gyülekezetben, hatalmas nép között dicsérlek.
19
Ne engedd, hogy kinevessenek hazug ellenségeim, és összekacsinthassanak, akik ok nélkül gyűlölnek.
20
Mert nem jó szándékkal beszélnek, csalárd dolgokat terveznek azok ellen, akik szelíden élnek a földön.
21
Feltátották rám szájukat, hahotázva mondják rólam: Saját szemünkkel láttunk!
22
Láttad mindezt, URam! Ne hallgass, Uram, ne légy távol tőlem!
23
Serkenj fel, ébredj, tégy igazságot peremben, Uram, Istenem!
24
Ítélj meg igazságod szerint, URam, Istenem, ne engedd, hogy kinevessenek!
25
Ne mondhassák magukban: Ez az, ezt akartuk! Ne mondhassák: Végeztünk vele!
26
Szégyenkezve piruljon mindenki, aki örül bajomnak! Szégyen és gyalázat borítsa azokat, akik dölyfösek velem szemben!
27
Ujjongjanak, örüljenek, akik igazamat kívánják! Beszéljék mindenkor, hogy nagy az ÚR, aki szolgája javát akarja.
28
Nyelvem hirdeti igazságodat és dicséretedet minden nap.
1
Dávidé. Ne indulj haragra a gonoszok miatt, ne irigykedj a cselszövőkre!
2
Mert hamar elhervadnak, mint a fű, elfonnyadnak, mint a zöld növények.
3
Bízzál az ÚRban, és tégy jót, akkor az országban lakhatsz, és biztonságban élhetsz.
4
Gyönyörködj az ÚRban, és megadja szíved kéréseit!
5
Hagyd az ÚRra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik:
6
világossá teszi igazságodat, jogodra fényt derít.
7
Légy csendben, és várj az ÚRra! Ne indulj fel, ha az alattomos embernek szerencsés az útja!
8
Tégy le a haragról, hagyd a heveskedést, ne légy indulatos, mert az csak rosszra visz!
9
Mert a gonoszok kipusztulnak, de akik az ÚRban reménykednek, azok öröklik a földet.
10
Egy kis idő még, és nem lesz meg a bűnös, körülnézel, de nyomát sem találod.
11
Az alázatosak öröklik a földet, és teljes békességet élveznek.
12
Ármánykodik a bűnös az igaz ellen, és acsarkodik ellene.
13
Az Úr nevet rajta, mert látja, hogy eljön majd a napja.
14
Kardot rántanak a bűnösök, kifeszítik íjukat, hogy elejtsék a nyomorultat és a szegényt, levágják az egyenes úton járókat.
15
De kardjuk saját szívüket járja át, és íjaik összetörnek.
16
Többet ér a kevés az igaznak, mint a gazdagság a sok bűnösnek.
17
Mert a bűnösök karja összetörik, de az igazakat támogatja az ÚR.
18
Ismeri az ÚR a feddhetetlenek életét, és örökségük megmarad örökké.
19
Nem szégyenülnek meg a gonosz időben sem, jóllaknak az éhínség napjaiban is.
20
De megsemmisülnek a bűnösök, elenyésznek az ÚR ellenségei, mégha olyanok is, mint a viruló rétek, füstként enyésznek el.
21
Kölcsönt kér a bűnös, és nem adja vissza, de az igaz könyörületes és adakozó.
22
Akiket megáld az ÚR, öröklik a földet, akiket megátkoz, elpusztulnak.
23
Az ÚR irányítja annak az embernek a lépteit, akinek az útja tetszik neki.
24
Ha elesik is, nem marad fekve, mert az ÚR kézen fogja.
25
Gyermek voltam, meg is öregedtem, de nem láttam, hogy elhagyatottá lett az igaz, sem azt, hogy gyermeke koldussá vált.
26
Mindenkor könyörül, és kölcsönad, gyermeke áldott lesz.
27
Kerüld a rosszat, tégy jót, és itt lakhatsz mindvégig.
28
Mert az ÚR szereti a jogosságot, és nem hagyja el híveit. Megőrzi őket mindenkor, a bűnösök utódait pedig kiirtja.
29
Az igazak öröklik a földet, és ott laknak mindvégig.
30
Bölcsen beszél az igaznak a szája, és a nyelve igazat mond.
31
Isten törvénye van a szívében, nem ingadoznak léptei.
32
Leselkedik a bűnös az igazra, és meg akarja ölni.
33
De az ÚR nem hagyja, hogy kezébe kerüljön, és nem engedi, hogy bűnösként elítéljék.
34
Reménykedj az ÚRban, maradj az ő útján! Ő felmagasztal, és öröklöd a földet; meglátod, hogy kiirtja a bűnösöket.
35
Láttam egy erőszakos bűnöst: olyan volt, mint egy terebélyes zöldellő fa,
36
de egyszer csak eltűnt, nem volt többé, kerestem, de nem lehetett megtalálni.
37
Vigyázz, hogy feddhetetlen légy, ügyelj, hogy becsületes maradj, mert a jövő a béke emberéé!
38
De a vétkesek mind megsemmisülnek, a bűnösök vége pusztulás.
39
Az igazak segítséget kapnak az ÚRtól, erőt a szükség idején.
40
Megsegíti az ÚR, megmenti őket, megmenti a bűnösöktől, megszabadítja őket, mert hozzá menekülnek.
1
Miután sokan vállalkoztak már arra, hogy tudósítsanak bennünket a közöttünk beteljesedett eseményekről úgy,
2
amint reánk hagyták azok, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az igének:
3
magam is jónak láttam, hogy miután eleitől kezdve mindennek pontosan utánajártam, sorjában megírjam azokat neked, nagyrabecsült Teofilus,
4
hogy azokról a dolgokról, amelyekről tanítást kaptál, megtudd a kétségtelen valóságot.
5
Heródesnek, Júdea királyának idejében élt egy pap, név szerint Zakariás, az Abijá csoportjából; felesége pedig Áron leányai közül való volt, és a neve Erzsébet.
6
Igazak voltak mindketten az Isten előtt, és feddhetetlenül éltek az Úr minden parancsolata és rendelése szerint.
7
Nem volt gyermekük, mert Erzsébet meddő volt, és már mindketten előrehaladott korúak voltak.
8
Történt pedig egyszer, hogy amikor csoportjának beosztása szerint papi szolgálatot végzett az Isten előtt,
9
a papi szolgálat szokott módja szerint, sorsolással őt jelölték ki arra, hogy bemenjen az Úr templomába, és bemutassa a füstölőáldozatot.
10
A nép egész sokasága pedig kint imádkozott a füstölőáldozat órájában.
11
Ekkor megjelent neki az ÚR angyala, és megállt a füstölőáldozati oltár mellett jobb felől.
12
Zakariás amikor ezt meglátta, megrettent, és félelem szállta meg.
13
De az angyal így szólt hozzá: "Ne félj, Zakariás, meghallgatásra talált a te könyörgésed: feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és Jánosnak fogod őt nevezni.
14
Örülni fogsz, boldog leszel, és sokan örülnek majd az ő születésének,
15
mert nagy lesz ő az Úr előtt; bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva megtelik Szentlélekkel,
16
Izráel fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz,
17
és őelőtte jár az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a gyermekekhez, és az engedetleneket az igazak lelkületére térítse, hogy felkészült népet állítson az Úr elé."
18
Zakariás így szólt az angyalhoz: "Miből tudom meg ezt? Hiszen én már öreg ember vagyok, feleségem is előrehaladott korú."
19
Az angyal pedig így válaszolt: "Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok. Elküldött engem, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt.
20
De íme, amiért nem hittél szavaimnak, amelyek pedig be fognak teljesedni a maguk idejében, most megnémulsz, és egészen addig nem tudsz megszólalni, amíg mindezek végbe nem mennek."
21
A nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy késik a templomban.
22
Amikor mégis kijött, nem tudott velük beszélni. Ebből rájöttek, hogy látomást látott a templomban. Ő pedig csak integetett nekik, de néma maradt.
23
Amikor leteltek papi szolgálatának napjai, hazament.
24
E napok után fogant felesége, Erzsébet, aztán elrejtőzött öt hónapra, majd így szólt:
25
"Ezt tette velem az Úr azokban a napokban, amikor rám tekintett, hogy elvegye gyalázatomat az emberek előtt."
26
A hatodik hónapban pedig elküldte Isten Gábriel angyalt Galilea egyik városába, Názáretbe,
27
egy szűzhöz, aki a Dávid házából származó férfinak, Józsefnek volt a jegyese. A szűznek pedig Mária volt a neve.
28
Az angyal belépve hozzá így szólt: "Üdvözlégy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van!"
29
Mária megdöbbent ezekre a szavakra, és fontolgatta, mit jelenthet ez a köszöntés.
30
Az angyal ezt mondta neki: "Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél!
31
Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak.
32
Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának mondják majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját,
33
ő pedig uralkodik a Jákób házán örökké, és uralkodásának nem lesz vége."
34
Mária megkérdezte az angyalt: "Hogyan lehetséges ez, mikor én férfit nem ismerek?"
35
Az angyal így válaszolt neki: "A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának.
36
Íme, a te rokonod, Erzsébet is fiút fogant öregségére, és már a hatodik hónapjában van az, akit meddőnek mondanak,
37
mert az Istennek semmi sem lehetetlen."
38
Ekkor így szólt Mária: "Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint!" S ekkor eltávozott tőle az angyal.
39
Azokban a napokban útra kelt Mária, és sietve elment a hegyvidékre, Júda egyik városába.
40
Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet.
41
Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, megmozdult a magzat a méhében. Megtelt Erzsébet Szentlélekkel,
42
és hangos szóval kiáltotta: "Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse!
43
Hogyan is lehetséges ez, hogy az én Uram anyja jön el énhozzám?
44
Mert íme, amint felfogta fülem köszöntésed hangját, ujjongva mozdult meg a magzat méhemben.
45
Boldog, aki hitt, mert beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki."
46
Mária pedig ezt mondta: "Magasztalja lelkem az Urat,
47
és az én lelkem ujjong Isten, az én Megtartóm előtt,
48
mert rátekintett szolgálóleánya megalázott voltára: és íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék,
49
mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, és szent az ő neve,
50
irgalma megmarad nemzedékről nemzedékre az őt félőkön.
51
Hatalmas dolgot cselekedett karjával, szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat.
52
Hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel.
53
Éhezőket látott el javakkal, és bővelkedőket küldött el üres kézzel.
54
Felkarolta szolgáját, Izráelt, hogy megemlékezzék irgalmáról,
55
amint kijelentette atyáinknak, Ábrahámnak és az ő utódjának mindörökké."
56
Mária Erzsébettel maradt három hónapig, azután visszatért otthonába.
57
Amikor pedig eljött Erzsébet szülésének ideje, fiút szült.
58
Meghallották a szomszédai és rokonai, hogy milyen nagy irgalmat tanúsított iránta az Úr, és együtt örültek vele.
59
A nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a gyermeket, és apja nevéről Zakariásnak akarták nevezni.
60
Anyja azonban megszólalt, és ezt mondta: "Nem, hanem János legyen a neve."
61
Mire ezt mondták neki: "De hiszen senki sincs a te rokonságodban, akit így hívnának."
62
Ekkor intettek az apjának, hogy minek akarja neveztetni.
63
Ő táblát kért, és ezt írta rá: "János a neve." Erre mindenki elcsodálkozott.
64
És egyszerre csak megnyílt Zakariás szája, megoldódott a nyelve, beszélni kezdett, és áldotta az Istent.
65
Félelem szállta meg a körülöttük lakókat, és Júdea egész hegyvidékén beszéltek minderről.
66
Akik meghallották, szívükbe vésték, és így szóltak: "Vajon mi lesz ebből a gyermekből?" Az Úr keze pedig valóban vele volt.
67
Apja, Zakariás, megtelt Szentlélekkel, és így prófétált:
68
"Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta népét, és váltságot szerzett neki.
69
Erős üdvözítőt támasztott nekünk szolgájának, Dávidnak házából,
70
ahogyan kijelentette azt szent prófétái által örök időktől fogva:
71
hogy megszabadít ellenségeinktől, és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket;
72
hogy irgalmasan cselekedjék atyáinkkal, és megemlékezzék szent szövetségéről,
73
arról az esküről, amellyel megesküdött atyánknak, Ábrahámnak; és megadja nekünk,
74
hogy ellenségeink kezéből megszabadulva, félelem nélkül szolgáljunk neki,
75
szentségben és igazságban őelőtte életünk minden napján.
76
Te pedig, kisgyermek, a Magasságos prófétája leszel, mert az Úr előtt jársz, hogy előkészítsd az ő útjait,
77
hogy megtanítsd népét az üdvösség ismeretére, bűneik bocsánata által,
78
Istenünk könyörülő irgalmáért, amellyel meglátogat minket a felkelő fény a magasságból;
79
hogy világítson azoknak, akik sötétségben s a halál árnyékában lakoznak, hogy ráigazítsa lábunkat a békesség útjára."
80
A kisgyermek pedig növekedett, és erősödött lélekben, és a pusztában élt egészen addig a napig, amelyen szolgálatba lépett Izráelben.
1
Történt pedig azokban a napokban, hogy Augustus császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet.
2
Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Cirénius volt a helytartó.
3
Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják.
4
Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, a Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt,
5
hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt.
6
És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje,
7
és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.
8
Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett.
9
És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk.
10
Az angyal pedig ezt mondta nekik: "Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz:
11
Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.
12
A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban."
13
És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták:
14
"Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat."
15
Miután elmentek tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: "Menjünk el egészen Betlehemig, és nézzük meg: hogyan is történt mindaz, amiről üzent nekünk az Úr."
16
Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet, és a jászolban fekvő kisgyermeket.
17
Amikor meglátták, elmondták azt az üzenetet, amelyet erről a kisgyermekről kaptak,
18
és mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak nekik.
19
Mária pedig mindezeket a dolgokat megőrizte, és forgatta a szívében.
20
A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogyan ő megüzente nekik.
21
Amikor a nyolc nap elmúlt, és körül kellett őt metélni, a Jézus nevet adták neki, ahogyan az angyal nevezte őt, mielőtt még anyja méhében megfogant.
22
Amikor leteltek a tisztulásnak a Mózes törvényében megszabott napjai, felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak,
23
amint meg van írva az Úr törvényében, hogy "minden elsőszülött fiúmagzat az Úrnak szenteltessék;"
24
és hogy áldozatot adjanak az Úr törvényében foglalt rendelkezés szerint: "egy pár gerlicét vagy két galambfiókát."
25
Íme, élt egy ember Jeruzsálemben, akinek Simeon volt a neve. Igaz és kegyes ember volt, várta Izráel vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta.
26
Azt a kijelentést kapta a Szentlélektől, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát.
27
A Lélek indítására elment a templomba, és amikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy eleget tegyenek a törvény előírásainak,
28
akkor karjába vette, áldotta az Istent, és ezt mondta:
29
"Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel,
30
mert meglátták szemeim üdvösségedet,
31
amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára,
32
hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak, és dicsőségül népednek, Izráelnek."
33
Apja és anyja csodálkoztak a róla mondottakon,
34
Simeon pedig megáldotta őket, és ezt mondta anyjának, Máriának: "Íme, ő sokak elesésére és felemelésére rendeltetett Izráelben, és jelül, amelynek ellene mondanak,
35
- a te lelkedet is éles kard járja majd át -, hogy nyilvánvalóvá legyen sok szív gondolata."
36
Volt ott egy prófétanő is, Anna, Fánuel leánya, Áser törzséből. Nagyon előrehaladott korú volt; csak hét évig élt férjével hajadonkora után,
37
és már nyolcvannégy éve özvegyasszony volt. Nem távozott el a templomból, mert böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal.
38
Abban az órában ő is odaállt, hálát adott az Istennek, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását.
39
Miután mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek városukba, a galileai Názeretbe.
40
A gyermek pedig növekedett és erősödött, megtelt bölcsességgel, és az Isten kegyelme volt rajta.
41
Szülei évenként elmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.
42
Amikor tizenkét éves lett, szintén felmentek Jeruzsálembe az ünnepi szokás szerint.
43
Miután pedig elteltek az ünnepnapok, és hazafelé indultak, a gyermek Jézus ott maradt Jeruzsálemben. Szülei azonban ezt nem vették észre.
44
Mivel azt hitték, hogy az útitársaik körében van, elmentek egy napi járóföldre, és csak akkor kezdték keresni a rokonok és az ismerősök között.
45
De mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, és ott keresték tovább.
46
Három nap múlva találták meg a templomban, amint a tanítómesterek körében ült, hallgatta és kérdezte őket,
47
és mindenki, aki hallotta, csodálkozott értelmén és feleletein.
48
Amikor szülei meglátták, megdöbbentek, anyja pedig így szólt hozzá: "Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én nagy bánattal kerestünk téged."
49
Mire ő így válaszolt: "Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?"
50
Ők azonban a nekik adott választ nem értették.
51
Jézus ezután elindult velük, elment Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja mindezeket a szavakat megőrizte szívében,
52
Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben.
