1
Dávid zsoltára. Emlékeztetőül. URam, ne feddj meg felindulásodban, ne ostorozz lángoló haragodban!
2
Mert nyilaid belém hatoltak, és rám nehezedett kezed.
3
Nincs ép hely testemen sújtó haragod miatt, nincs sértetlen csontom vétkem miatt.
4
Mert bűneim összecsaptak fejem fölött, súlyos teherként nehezednek rám.
5
Megbűzhödtek, elgennyesedtek sebeim oktalanságom miatt.
6
Elcsüggedtem, meggörnyedtem nagyon, úgy járkálok egész nap, mint aki gyászol.
7
Derekam égő fájdalommal van tele, nincs ép hely testemen.
8
Kimerültem, végképp összetörtem, szívem gyötrelmében kiáltozom.
9
Uram, előtted van minden kívánságom, nincs rejtve előtted sóhajtásom.
10
Szívem hevesen dobog, erőm elhagyott, szemem világa sincs már velem.
11
Szeretteim és barátaim félreállnak, mert csapás ért, rokonaim is elhúzódnak tőlem.
12
Tőrt vetettek, akik életemre törnek, akik vesztemet akarják, arról beszélnek, hogyan ártsanak nekem, és csalárd terveken gondolkoznak mindennap.
13
De én meg sem hallom, mintha süket volnék, olyan vagyok, mint egy néma, aki nem nyitja ki száját.
14
Olyan vagyok, mint aki nem hall, és szájában nincs ellenvetés.
15
Mert benned reménykedem, URam, te majd megfelelsz nekik, Uram, Istenem!
16
Bárcsak ne nevetnének rajtam, ha lábam meginog - gondoltam -, ne lennének dölyfösek velem szemben!
17
Hiszen már közel vagyok az eleséshez, szüntelenül gyötör a fájdalom.
18
Bizony, megvallom bűnömet, bánkódom vétkeim miatt.
19
De ellenségeim életerősek, sokan vannak, akik ok nélkül gyűlölnek.
20
Rosszal fizetnek nekem a jóért, rám támadnak, pedig én jóra törekszem.
21
Ne hagyj el engem, URam, Istenem, ne légy távol tőlem!
22
Siess segítségemre, Uram, szabadítóm!
1
A karmesternek, Jedútúnnak: Dávid zsoltára. Ezt határoztam: vigyázok szavaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel, megzabolázom számat, ha gonosz ember kerül elém.
2
Néma voltam, szótalan, hallgattam, de ez nem volt jó, fájdalmam kiújult.
3
Szívem fölhevült bennem, míg sóhajtoztam, lángra lobbantam, nyelvemmel beszélni kezdtem:
4
Add tudtomra, URam, életem végét, meddig tart napjaim sora, hadd tudjam meg, milyen mulandó vagyok!
5
Íme, arasznyivá tetted napjaimat, életem ideje semmiség előtted. Mint egy lehelet, annyit ér minden ember, aki él. (Szela.)
6
Árnyékként jár-kel itt az ember, bizony hiába vesződik. Gyűjtöget, de nem tudja, ki fogja hasznát venni.
7
Így hát mit várhatok, Uram? Egyedül benned reménykedem!
8
Ments meg az ellenem vétőktől, ne engedd, hogy a bolondok gyalázzanak!
9
Néma maradok, nem nyitom ki számat, hiszen te munkálkodsz.
10
Vedd le rólam csapásodat, elpusztulok sújtó kezed alatt!
11
A bűn miatt büntetéssel fenyíted az embert, tönkreteszed szépségét, mint a moly. Mint egy lehelet, annyit ér minden ember. (Szela.)
12
Hallgasd meg imádságomat, URam, figyelj segélykiáltásomra! Könnyeim láttán ne légy néma, mert jövevény vagyok nálad, zsellér, mint minden ősöm.
13
Ne nézz rám haraggal, hadd viduljak föl, mielőtt elmegyek, és nem leszek többé.
1
A karmesternek: Dávid zsoltára. Várva vártam az URat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat.
2
Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet.
3
Új éneket adott a számba, Istenünknek dicséretét. Sokan látják ezt, félik az URat, és bíznak benne.
4
Boldog ember az, aki az ÚRba veti bizodalmát, nem igazodik a kevélyekhez és az elvetemült hazugokhoz.
5
URam, Istenem! Sok csodás tervet vittél véghez értünk, nincs hozzád fogható. Szeretném hirdetni és elmondani, de több annál, amit fel tudnék sorolni.
6
Véresáldozatban és ételáldozatban nem telik kedved: nyitott fület adtál nekem. Égőáldozatot és vétekáldozatot nem kívánsz.
7
Akkor így szóltam: Íme, megjelentem, a könyvtekercsben írva van rólam.
8
Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem, törvényed szívemben van.
9
Hirdetem igazságodat a nagy gyülekezetben, és nem zárom be számat, jól tudod, URam!
10
Igazságodat nem rejtegetem szívem mélyén, hanem beszélek hűségedről és szabadításodról. Nem titkolom el szeretetedet és hűségedet a nagy gyülekezet előtt.
11
URam, ne vond meg tőlem irgalmadat, szereteted és hűséged őrizzen szüntelen!
12
Mert annyi baj vett engem körül, hogy megszámlálni sem lehet. Bűneim büntetése utolért engem, áttekinteni sem tudom őket, számosabbak hajam szálainál, és a szívem is elhagyott engem.
13
Légy kegyelmes, URam, és ments meg, URam, siess segítségemre!
14
Szégyenkezzen, piruljon mindenki, aki életemet el akarja venni! Riadjanak vissza, és érje gyalázat azokat, akik bajomban gyönyörködnek!
15
Rettegjenek szégyenükben, akik hahotázva beszélnek rólam!
16
Örüljenek, és örvendezzenek benned mindazok, akik téged keresnek. Akik szabadításodra vágyódnak, hadd mondhassák mindig, hogy nagy az ÚR!
17
Én nyomorult és szegény vagyok, de gondol rám az Úr. Te vagy segítségem és megmentőm, Istenem, ne késlekedj!
1
A karmesternek: Dávid zsoltára. Boldog az, akinek gondja van a nincstelenre, ha bajba kerül, megmenti az ÚR.
2
Az ÚR megőrzi, és életben tartja, boldog lesz a földön; nem engedi át ellenségei dühének.
3
Az ÚR enyhülést ad betegágyán, jobbulást ad neki, valahányszor betegen fekszik.
4
Ezt mondom: URam, légy kegyelmes hozzám! Gyógyíts meg engem, mert vétkeztem ellened!
5
Ellenségeim rosszat mondanak rólam: Mikor hal már meg, mikor vész ki a neve?
6
Aki eljön meglátogatni, hiábavalóságot beszél, szívében összegyűjt minden rosszat, azután kimegy az utcára, és kibeszéli.
7
Mindazok, akik gyűlölnek, egymás közt sugdolóznak, és rosszat gondolnak rólam:
8
Gyógyíthatatlan betegség támadta meg, nem kel föl többé onnan, ahol fekszik!
9
Még a legjobb barátom is, akiben megbíztam, aki velem együtt evett, az is ellenem támadt.
10
De te, URam, légy kegyelmes, segíts fel engem, hadd fizessek meg nekik!
11
Abból tudom meg, hogy kedvelsz, ha nem ujjonghat rajtam ellenségem,
12
engem pedig megtartasz, mert feddhetetlen vagyok, és színed elé állítasz örökre.
13
Áldott az ÚR, Izráel Istene öröktől fogva mindörökké. Ámen, ámen.
1
A karmesternek: Kórah fiainak tanítókölteménye. Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem!
2
Isten után szomjazik lelkem, az élő Isten után: Mikor mehetek el, hogy megjelenjek Isten előtt?
3
Könnyem lett a kenyerem éjjel és nappal, mert egész nap ezt mondogatják nekem: Hol van a te Istened?
4
Kiöntöm lelkemet, és arra emlékezem, hogy milyen tömeggel vonultam, és hogyan vezettem Isten házához hangos ujjongással és hálaénekkel az ünneplő sokaságot.
5
Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki az ő szabadításáért!
6
Istenem, elcsügged a lelkem, azért terád gondolok a Jordán földjéről és a Hermónról, a Micár hegyéről.
7
Örvény örvénynek kiált zuhatagjaid hangjában, minden habod és hullámod átcsapott fölöttem.
8
Nappal szeretetét rendeli mellém, éjjel éneket ad számba az ÚR; imádságot életem Istenéhez.
9
Ezt mondom Istenemnek, kőszálamnak: Miért feledkeztél el rólam? Miért kell gyászban járnom, miért gyötör az ellenség?
10
Mintha csontjaimat tördelnék, amikor gyaláznak ellenfeleim, mert egész nap ezt mondogatják nekem: Hol van a te Istened?
11
Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek!
1
Tibérius császár uralkodásának tizenötödik évében, amikor Júdea helytartója Poncius Pilátus volt, Galilea negyedes fejedelme Heródes, Iturea és Trakhónitisz tartományának negyedes fejedelme Heródes testvére, Fülöp, Abiléné negyedes fejedelme pedig Lüszániász volt,
2
Annás és Kajafás főpapok idején szólt az Úr Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában.
3
Ő elindult és hirdette a Jordán egész környékén a megtérés keresztségét a bűnök bocsánatára,
4
ahogyan meg van írva Ézsaiás próféta beszédeinek könyvében: "Kiáltó hangja szól a pusztában: Készítsétek el az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit:
5
minden szakadékot töltsetek fel, minden hegyet és halmot hordjatok el, legyen a görbe út egyenessé, a göröngyös simává:
6
és meglátja minden halandó az Isten szabadítását."
7
A sokaságnak tehát, amely kiment hozzá, hogy megkeresztelje, ezt mondta: "Viperák fajzata! Ki figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek az eljövendő harag elől?
8
Teremjetek hát megtéréshez méltó gyümölcsöket, és ne kezdjétek azt mondogatni magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom nektek, hogy az Isten ezekből a kövekből is tud fiakat támasztani Ábrahámnak.
9
A fejsze pedig ott van már a fák gyökerén: ezért minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik, és tűzre vettetik."
10
A sokaság pedig megkérdezte tőle: "Akkor hát mit tegyünk?"
11
János így válaszolt nekik: "Akinek két ruhája van, adjon annak, akinek nincs, és akinek van ennivalója, hasonlóan cselekedjék."
12
Vámszedők is mentek hozzá, hogy keresztelje meg őket. Ezek szintén megkérdezték tőle: "Mester, mit tegyünk?"
13
Nekik ezt mondta: "Semmivel se hajtsatok be többet, mint amennyi meg van szabva."
14
Megkérdezték tőle a katonák is: "Mi pedig mit tegyünk?" Nekik viszont ezt felelte: "Senkit ne bántalmazzatok, meg ne zsaroljatok, és elégedjetek meg a zsoldotokkal."
15
Mivel a nép reménykedve várakozott, és szívében egyre azt fontolgatta Jánosról, hogy vajon nem ő-e a Krisztus,
16
János így válaszolt mindenkinek: "Én ugyan vízzel keresztellek titeket, de eljön az, aki erősebb nálam, és én még arra sem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam: Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket,
17
kezében szórólapát lesz, és megtisztítja szérűjét: a gabonát csűrébe takarítja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel."
18
Sok másra is buzdította őket, és hirdette az evangéliumot a népnek.
19
Amikor pedig megintette Heródes negyedes fejedelmet a testvére feleségéért, Heródiásért, és minden gonosz tettéért, Heródes
20
mindezt még azzal tetézte, hogy börtönbe csukatta Jánost.
21
Történt, hogy amikor az egész nép megkeresztelkedése után Jézus is megkeresztelkedett és imádkozott, megnyílt az ég,
22
leszállt rá a Szentlélek galambhoz hasonló testi alakban, és hang hallatszott a mennyből: "Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm."
23
Jézus mintegy harminc esztendős volt, amikor elkezdte működését. Köztudomás szerint József fia volt, ez pedig Élié;
24
ez Mattáté, ez Lévié, ez Melkié, ez Jannájé, ez Józsefé,
25
ez Mattatiásé, ez Ámósé, ez Náhumé, ez Heszlié, ez Naggaié,
26
ez Mahaté, ez Mattatiásé, ez Simeié, ez Jószeké, ez Jódáé;
27
ez Jóhánáné, ez Résáé, ez Zerubbábelé, ez Sealtielé, ez Nérié,
28
ez Melkié, ez Addié, ez Kószámé, ez Elmadámé, ez Éré;
29
ez Jézusé, ez Eliézeré, ez Jórimé, ez Mattáté, ez Lévié,
30
ez Simeoné, ez Júdáé, ez Józsefé, ez Jónámé, ez Eljákimé;
31
ez Meleáé, ez Mennáé, ez Mattátáé, ez Nátáné, ez Dávidé,
32
ez Isaié, ez Óbédé, ez Bóázé, ez Szalmóné, ez Nahsóné,
33
ez Aminádábé, ez Adminé, ez Arnié, ez Heszróné, ez Fáreszé, ez Júdáé;
34
ez Jákóbé, ez Izsáké, ez Ábrahámé, ez Táréé, ez Náhóré,
35
ez Szerugé, ez Reué, ez Pelegé, ez Héberé, ez Selahé,
36
ez Kénáné, ez Arpaksádé, ez Sémé, ez Nóéé, ez Lámeké;
37
ez Metusélahé, ez Hénóké, ez Járedé, ez Mahalalélé, ez Kénáné,
38
ez Enósé, ez Sété, ez Ádámé; ez pedig az Istené.
