1
Dávid imádsága. URam, hallgasd meg igaz ügyemet, figyelj esedezésemre! Ügyelj imádságomra, mert ajkam nem csalárd.
2
Tőled jön felmentő ítéletem, hiszen látja szemed az igazságot.
3
Megvizsgáltad szívemet, meglátogattál éjjel. Próbára tettél, nem találsz bennem álnokságot, nem jön ki ilyen a számon.
4
Bármit tettek az emberek, én a te beszédedre figyelve őrizkedtem az erőszakosok útjától.
5
Lépteim ösvényeidhez ragaszkodnak, nem inognak meg lépteim.
6
Hozzád kiáltok, mert meghallgatsz, Istenem. Fordítsd felém füledet, hallgasd meg beszédemet!
7
Tégy csodát híveddel, mert te megszabadítod azokat, akik jobbodhoz menekülnek támadóik elől.
8
Őrizz engem, mint szemed fényét, rejts el szárnyaid árnyékába
9
a bűnösök elől, akik erőszakoskodnak velem, halálos ellenségeim elől, akik körülfognak.
10
Konok szívük elzárkózik, szájuk gőgösen beszél.
11
Lépten-nyomon körülvesznek, arra igyekeznek, hogy földre terítsenek.
12
Olyanok, mint a zsákmányra vágyó oroszlán és a rejtekében lapuló oroszlánkölyök.
13
Lépj elő, URam! Szállj szembe vele, és terítsd le! Ments meg engem kardoddal a bűnösöktől!
14
Ments meg kezeddel az emberektől, a világ embereitől, URam, akik kiveszik részüket az életből! Töltsd meg hasukat azzal, amit nekik tartogatsz, lakjanak jól vele a fiaik is, és ami megmarad, hagyják gyermekeikre!
15
Én pedig meglátom orcádat, mint igaz ember, öröm tölt el, ha meglátlak, amikor fölébredek.
1
A karmesternek: Dávidé, az ÚR szolgájáé, aki akkor mondta el ennek az éneknek a szavait az ÚRnak, amikor valamennyi ellensége hatalmából és Saul kezéből kimentette őt az ÚR. Ezt mondta: Szeretlek, URam, erősségem!
2
Az ÚR az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat, pajzsom, hatalmas szabadítóm, fellegváram!
3
Az ÚRhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől.
4
Körülvettek a halál kötelei, pusztító áradat rettent engem.
5
A sír kötelei fonódtak rám, a halál csapdái meredtek rám.
6
Nyomorúságomban az ÚRhoz kiáltottam, segítségért kiáltottam Istenemhez. Meghallotta hangomat templomában, kiáltásom a fülébe jutott.
7
Megrendült és rengett a föld, a hegyek alapjai megremegtek, megrendültek, mert haragra gyúlt.
8
Füst jött ki orrából, szájából emésztő tűz, parázs izzott benne.
9
Lehajlította az eget, és leszállt, homály volt lába alatt.
10
Kerúbon ülve repült, szelek szárnyán suhant.
11
A sötétséget tette rejtekévé maga körül, mint egy sátrat, a sötét vizeket, a gomolygó fellegeket.
12
Az előtte levő fényözönből előtörtek fellegei jégesővel és tüzes parázzsal.
13
Dörgött az ÚR az égben, mennydörgött a Felséges jégesővel és tüzes parázzsal.
14
Kilőtte nyilait, és szétszórta, tömérdek villámot röpített ki.
15
Láthatóvá váltak a vizek medrei, és feltárultak a világ alapjai dorgálásodtól, URam, haragod szelének fúvásától.
16
Lenyúlt a magasból, és fölvett, a nagy vizekből kihúzott engem.
17
Megmentett engem erős ellenségemtől, gyűlölőimtől, bár erősebbek nálam.
18
Rám törhetnek a veszedelem napján, de az ÚR az én támaszom.
19
Tágas térre vitt ki engem, megmentett, mert gyönyörködik bennem.
20
Igazságom szerint bánt velem az ÚR, kezem tisztasága szerint jutalmazott engem.
21
Hiszen vigyáztam az ÚR útjára, és nem hagytam el hűtlenül az Istent.
22
Minden törvényére ügyeltem, és rendelkezéseitől nem tértem el.
23
Feddhetetlen voltam előtte, és őrizkedtem a bűntől.
24
Igazságom szerint jutalmazott meg az ÚR, kezem tisztasága szerint, amit jól lát.
25
A hűségeshez hűséges vagy, a feddhetetlen emberhez feddhetetlen.
26
A tisztához tiszta vagy, de a hamisnak ellenállsz.
27
A nyomorult népet megsegíted, de a kevély tekintetűeket megalázod.
28
Mert te gyújtasz nekem mécsest, URam, fénysugarat ad nekem Istenem a sötétségben.
29
Veled a rablóknak is nekirontok, ha Isten segít, a falon is átugrom.
30
Az Isten útja tökéletes, az ÚR beszéde színigaz. Pajzsa mindazoknak, akik hozzá menekülnek.
31
Van-e Isten az ÚRon kívül? Van-e kőszikla Istenünkön kívül?
32
Isten ruház föl engem erővel, ő teszi tökéletessé utamat.
33
Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasoké, magaslatokra állít engem.
34
Ő tanítja kezemet a harcra, karjaim ércíjat feszítenek.
35
Oltalmazó pajzsodat adtad nekem, jobbod támogat engem, sokszor lehajoltál hozzám.
36
Biztossá teszed lépteimet, és nem inognak bokáim.
37
Üldözöm, és utolérem ellenségeimet, nem térek vissza, míg nem végzek velük.
38
Szétzúzom őket, nem tudnak fölkelni, lábam elé hullanak.
39
Fölruháztál erővel a harcra, térdre kényszerítetted támadóimat.
40
Megfutamítottad ellenségeimet, és gyűlölőimet elpusztíthattam.
41
Kiáltoznak, de nincs szabadító, az ÚRhoz kiáltanak, de nem válaszol.
42
Összezúzom őket, mint a szélhordta port, széttaposom, mint az utca sarát.
43
Megmentesz engem a lázadó néptől, népek fejévé teszel engem. Olyan nép szolgál nekem, amelyhez nem volt közöm.
44
Engedelmesen hallgatnak rám, idegenek hízelegnek nekem,
45
mert elepedtek az idegenek, és reszketve jönnek elő rejtekükből.
46
Él az ÚR, áldott az én kősziklám, magasztaltassék szabadító Istenem!
47
Bosszút áll értem az Isten, és népeket rendel alám.
48
Megmentesz ellenségeimtől, sőt támadóim fölé emelsz, és megszabadítasz az erőszakoskodóktól.
49
Ezért magasztallak, URam, a népek között, zsoltárt éneklek nevednek.
50
Nagy győzelmet ad ő királyának, hűséges marad fölkentjéhez, Dávidhoz és utódaihoz örökké.
1
Két nap múlva volt a páska és a kovásztalan kenyerek ünnepe; a főpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan fogják el, és öljék meg őt csellel;
2
mert ezt mondták: "Ne az ünnepen, hogy zavargás ne legyen a nép körében."
3
Amikor Betániában a leprás Simon házában volt, és asztalhoz telepedett, odament egy asszony, akinél valódi és drága nárduskenet volt egy alabástrom tartóban: ezt az alabástrom tartót feltörte, és ráöntötte a kenetet Jézus fejére.
4
Egyesek bosszankodtak magukban: "Mire való a kenetnek ez a pazarlása?
5
Hiszen el lehetett volna ezt adni több, mint háromszáz dénárért, és a pénzt a szegényeknek szétosztani." És megharagudtak az asszonyra,
6
de Jézus ezt mondta: "Hagyjátok őt! Miért bántjátok? Hiszen jót tett velem,
7
mert a szegények mindig veletek vannak, és amikor csak akartok, jót tehettek velük, én azonban nem leszek mindig veletek.
8
Megtette, ami tőle telt: előre megkente a testemet a temetésre.
9
Bizony, mondom néktek, hogy az egész világon bárhol hirdetik majd az evangéliumot; amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére."
10
Ekkor Júdás Iskáriótes, egy a tizenkettő közül, elment a főpapokhoz, hogy elárulja őt nekik.
11
Amikor azok ezt meghallották, megörültek, és megígérték, hogy pénzt adnak neki. Ő pedig kereste a módját, hogyan árulhatná el Jézust egy megfelelő pillanatban.
12
A kovásztalan kenyerek első napján, amikor a húsvéti bárányt szokták áldozni, így szóltak hozzá tanítványai: "Hol akarod megenni a húsvéti vacsorát, hol készítsük el?"
13
Jézus elküldött tanítványai közül kettőt, és ezt mondta nekik: "Menjetek a városba, és ott szembejön veletek egy ember, aki egy korsó vizet visz; kövessétek őt,
14
és ahova bemegy, mondjátok meg a házigazdának, hogy a Mester ezt üzeni: Hol van a szállásom, ahol tanítványaimmal együtt megehetem a húsvéti vacsorát?
15
Ő majd mutat nektek egy nagy emeleti termet berendezve, készen: ott készítsétek el nekünk a vacsorát."
16
Elindultak tehát a tanítványok, és bementek a városba; itt mindent úgy találtak, ahogyan megmondta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát.
17
Amikor beesteledett, odament a tizenkettővel;
18
és amikor asztalhoz telepedtek és ettek, ezt mondta Jézus: "Bizony, mondom néktek, közületek egy, aki együtt eszik velem, el fog árulni engem."
19
Erre elszomorodtak, és egyik a másik után kezdte tőle kérdezni: "Talán én?"
20
Mire ő ezt mondta nekik: "Egy a tizenkettő közül, aki velem együtt mártogat a tálba.
21
Mert az Emberfia elmegy ugyan, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja: jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik."
22
És amikor ettek, vette a kenyeret, ádást mondott, és megtörte, odaadta nekik, és ezt mondta: "Vegyétek, ez az én testem."
23
Azután vette a poharat, hálát adott, odaadta nekik, ittak belőle mindnyájan,
24
és ezt mondta nekik: "Ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik.
25
Bizony, mondom néktek, hogy nem iszom többé a szőlőtő terméséből addig a napig, amikor újat iszom az Isten országában."
26
Miután elénekelték a zsoltárokat, kimentek az Olajfák hegyére.
27
És akkor így szólt hozzájuk Jézus: "Mindnyájan megbotránkoztok bennem, mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok.
28
De miután feltámadtam, előttetek megyek Galileába."
29
Péter ezt mondta neki: "Ha mindenki meg is botránkozik, én akkor sem."
30
Jézus így szólt hozzá: "Bizony, mondom néked: te még ma, ezen az éjszakán, mielőtt kétszer megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem."
31
Ő azonban annál inkább mondta: "Ha meg kell is halnom veled, akkor sem tagadlak meg." Ugyanígy beszéltek a többiek is.
32
Ekkor arra a helyre értek, amelynek neve Gecsemáné, és így szólt tanítványaihoz: "Üljetek le itt, amíg imádkozom."
33
Maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, azután rettegni és gyötrődni kezdett,
34
majd így szólt hozzájuk: "Szomorú az én lelkem mindhalálig: maradjatok itt, és virrasszatok."
35
Egy kissé tovább ment, a földre borult és imádkozott, hogy ha lehetséges, múljék el tőle ez az óra.
36
És így szólt: "Abbá, Atyám! Minden lehetséges neked: vedd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem amint te."
37
Amikor visszament, alva találta őket, és így szólt Péterhez: "Simon, alszol? Nem voltál képes egyetlen órát virrasztani?
38
Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen."
39
Újra elment, és ugyanazokkal a szavakkal imádkozott.
40
Amikor visszatért, ismét alva találta őket, mert szemük elnehezült; és nem tudták, mit feleljenek neki.
41
Harmadszor is visszatért, és így szólt hozzájuk: "Aludjatok tovább és pihenjetek! Elég! Eljött az óra! Íme, átadatik az Emberfia a bűnösök kezébe.
42
Ébredjetek, menjünk! Íme, közel van, aki engem elárul."
43
Még beszélt, amikor egyszer csak megjelent Júdás, egy a tizenkettő közül, és kardokkal, botokkal felszerelt sokaság jött vele a főpapoktól, az írástudóktól és a vénektől.
44
Az árulója ezt az ismertető jelet adta meg nekik: "Akit megcsókolok, az lesz ő: fogjátok el, és vigyétek be biztos kísérettel."
45
Amikor odaért, azonnal hozzálépett, és így szólt: "Mester!" - és megcsókolta.
46
Azok pedig rátették kezüket, és elfogták.
47
Egyvalaki az ott állók közül kirántotta a kardját, lecsapott a főpap szolgájára, és levágta a fülét.
48
Ekkor megszólalt Jézus, és ezt mondta nekik: "Úgy vonultatok ki ellenem, mint valami rabló ellen, kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok.
49
Veletek voltam mindennap a templomban, amikor tanítottam, és nem fogtatok el. Az Írásoknak azonban be kell teljesedniük."
50
Ekkor mindnyájan elhagyták őt és elfutottak.
51
De követte őt egy ifjú, aki csak egy inget viselt meztelen testén: őt is elfogták,
52
de ő az ingét otthagyva meztelenül elmenekült.
53
Ekkor Jézust a főpaphoz vitték, és oda gyülekeztek a főpapok, a vének és az írástudók is mind.
54
Péter távolról követte őt, be egészen a főpap palotájának udvarába, és ott ült a szolgákkal, melegedett a tűznél.
55
A főpapok pedig az egész nagytanáccsal együtt bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra adhassák; de nem találtak.
56
Sokan tettek ugyan ellene hamis tanúvallomást, a vallomások azonban nem egyeztek.
57
Ekkor előálltak néhányan, és ezt a hamis vallomást tették ellene:
58
"Mi hallottuk, amikor ezt mondta: Én lerombolom a kézzel alkotott templomot, és három nap alatt mást építek, olyat, amit nem emberi kéz alkotott."
59
De vallomásuk így sem egyezett.
60
A főpap ekkor középre állt, és megkérdezte Jézustól: "Semmit sem felelsz arra, amit ezek ellened vallanak?"
61
Ő azonban hallgatott, és nem válaszolt semmit. Ismét megkérdezte őt a főpap, és így szólt hozzá: "Te vagy a Krisztus, az Áldottnak Fia?"
62
Jézus ezt mondta: "Én vagyok, és meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőiben."
63
A főpap erre megszaggatta a ruháit, és így szólt: "Mi szükségünk van még tanúkra?
64
Hallottátok az istenkáromlást. Mi a ti véleményetek erről?" Azok pedig együttesen kimondták az ítéletet, hogy méltó a halálra.
65
Akkor némelyek elkezdték őt köpdösni, arcát betakarni és ütlegelni őt, és ezt mondták neki: "Most prófétálj!" A szolgák is arcul verték őt.
66
Amikor Péter lenn volt az udvaron, arra ment a főpap egyik szolgálóleánya.
67
Meglátta Pétert, amint melegedett, ránézett, és így szólt: "Te is a názáreti Jézussal voltál."
68
Ő azonban tagadta, és ezt mondta: "Nem tudom, nem is értem, mit beszélsz." És kiment az előcsarnokba. A kakas pedig megszólalt.
69
A szolgálóleány ismét meglátta őt, és újra mondta az ott állóknak: "Ez közülük való."
70
De ő ismét tagadta. Egy kis idő múlva viszont az ott állók mondták Péternek: "Bizony, közülük való vagy, hiszen Galileából való vagy te is."
71
Ekkor ő elkezdett átkozódni és esküdözni: "Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek."
72
És nyomban megszólalt a kakas másodszor is. Péternek ekkor eszébe jutott, amit Jézus mondott neki: "Mielőtt a kakas kétszer megszólal, háromszor tagadsz meg engem." És sírásra fakadt.