1
A karmesternek: "A szőlőtaposók" kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára. Ó, URunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön, az égen is megmutattad fenségedet!
2
Gyermekek és csecsemők szája által is építed hatalmadat ellenfeleiddel szemben, hogy elnémítsd az ellenséget és a bosszúállót.
3
Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat, amelyeket ráhelyeztél,
4
micsoda a halandó - mondom -, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá?
5
Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg.
6
Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél:
7
a juhokat és marhákat mind, még a mezei vadakat is,
8
az ég madarait, a tenger halait, amelyek a tenger ösvényein járnak.
9
Ó, URunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön!
1
A karmesternek: "A fiú halála" kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára. Hálát adok az ÚRnak teljes szívemből, elbeszélem minden csodatettedet.
2
Örülök és vigadok neked, zengem nevedet, ó Felséges!
3
Mert meghátráltak ellenségeim, elbuktak, és semmivé lettek előtted.
4
Mert igazságot szolgáltattál ügyemben, trónodra ültél mint igaz bíró.
5
Megdorgáltad a népeket, semmivé tetted a bűnösöket, eltörölted nevüket mindörökre!
6
Vége van az ellenségnek! Feldúltad városaikat, hogy örökké romokban heverjenek, még emlékük is kiveszett.
7
De az ÚR örökké trónján ül, fölállította bírói székét.
8
Igazságosan bíráskodik a világ fölött, részrehajlás nélkül ítéli a nemzeteket.
9
Az elnyomottak menedéke az ÚR, menedék a nyomorúság idején.
10
Benned bíznak, akik ismerik nevedet, nem hagyod el, URam, azokat, akik hozzád folyamodnak.
11
Zengjetek az ÚRnak, aki a Sionon lakik, mondjátok el a népeknek felséges tetteit!
12
Mert számon kéri a vérontást, emlékezik rá, nem feledkezik meg a nyomorultak jajkiáltásáról.
13
Légy kegyelmes, URam, lásd meg, míly nyomorult lettem gyűlölőim miatt! Te emelhetsz föl a halál kapujából,
14
hogy elbeszélhessem sok dicső tettedet Sion leányának kapuiban, és vigadhassak, mert megszabadítottál!
15
Maguk ásta gödörbe zuhantak a népek, rejtett hálójuk fogta meg lábukat.
16
Megismertette magát az ÚR, igazságot szolgáltatott. A bűnöst saját kezének műve ejti csapdába. (Közjáték. Szela.)
17
A holtak hazájába kerülnek a bűnösök, minden olyan nép, amely elfelejti Istent.
18
Nem marad örökre elfelejtve a szegény, nem vész el végleg a nyomorultak reménye.
19
Ne engedd, URam, hogy erőszakoskodjanak az emberek! Álljanak eléd ítéletre a népek!
20
Kelts bennük félelmet, URam, hadd tudják meg a népek, hogy ők csak emberek! (Szela.)
1
URam, miért állsz oly távol, miért rejtőzöl el a szükség idején?
2
A bűnösök gőgjükben üldözik a nyomorultat, de saját ármánykodásuk ejti el őket.
3
Dicsekszik kapzsiságával a bűnös, és áldást mond a haszonleső, de ezzel megcsúfolja az URat.
4
Fennhéjázva mondja a bűnös: Nem lesz számonkérés, nincs Isten! Ez minden gondolata.
5
Útjai mindenkor eredményesek, azt hiszi, hogy messze van ítéleted, semmibe veszi ellenségeit.
6
Azt mondja magában: Nem rendülök meg, nemzedékek váltják egymást, de engem nem ér baj.
7
Szája tele van átokkal, csalással és durvasággal, nyelve nyomorúságot és bajt okoz.
8
Ólálkodik a házak körül, titokban meggyilkolja az ártatlant, szeme a gyámoltalant figyeli.
9
Lesben áll rejtekhelyén, mint oroszlán a bozótban. Lesi, hogy elragadhassa a nyomorultat. Kiveti hálóját, és elragadja a nyomorultat.
10
Szétzúzza, levágja a gyámoltalanokat, ha a körmei közé jutnak.
11
Azt mondja magában: Elfelejtett az Isten, eltakarta arcát, nem lát meg soha!
12
Állj elő, URam, emeld föl kezedet, Istenem! Ne feledkezz meg a nyomorultakról!
13
Miért vetheti meg Istent a bűnös? Miért mondhatja magában: Nem lesz számonkérés?!
14
Pedig te látod a vészt és a bánatot, rátekintesz, és kezedben tartod. Rád bízhatja magát a gyámoltalan, az árvának te vagy a segítője.
15
Törd össze a bűnös hatalmát, a gonosztól kérd számon bűnét, hogy nyoma se maradjon!
16
Király lesz az ÚR mindörökké, a pogányok pedig kivesznek országából.
17
Az alázatosok kívánságát meghallgatod, URam. Megerősíted szívüket, feléjük fordítod füledet,
18
véded az árva és elnyomott ügyét, hogy ne hatalmaskodjék többé senki a földön.
1
A karmesternek: Dávidé. Az Úrhoz menekülök. Hogyan mondhatjátok nekem: Menekülj a hegyre, mint a madár?!
2
Mert a bűnösök már feszítik az íjat, rátették a nyilat a húrra, hogy titokban rálőjenek a tiszta szívűekre.
3
Ha az alapfalakat is lerombolják, mit tehet az igaz ember?
4
Az ÚR ott van szent templomában, az ÚR, akinek trónja a mennyben van, lát a szemével, pillantása megvizsgálja az embereket.
5
Az ÚR megvizsgálja az igazat és a bűnöst, szívből gyűlöli azt, aki az erőszakot szereti.
6
Hullasson a bűnösökre kénköves, tüzes parazsat, perzselő szél legyen osztályrészük!
7
Bizony, igaz az ÚR, igaz tetteket szeret; a becsületes emberek meglátják arcát.
1
A karmesternek: Mély hangra. Dávid zsoltára. Segíts, URam, mert elfogytak a kegyesek, eltűntek a hívek az emberek közül.
2
Hazug módon beszélnek egymással, sima szájjal, kétszínűen beszélnek.
3
Irtson ki az ÚR minden sima szájat és nagyokat mondó nyelvet!
4
Mert ezt mondják: Győzzük nyelvvel, segít rajtunk a szánk, ki lehetne úrrá rajtunk?
5
Most már fölkelek - mondja az ÚR - a nyomorultak elnyomása, a szegények sóhajtása miatt, és szabadulást adok az arra vágyódónak.
6
Az ÚR ígéretei tiszták, olyanok, mint a hétszer tisztított ezüst, melyet földbe vájt formába öntöttek.
7
URam, te megtartod ígéreteidet, minket pedig megoltalmazol ettől a nemzedéktől mindenkor,
8
még ha bűnösök járkálnak is körülöttünk, és az alávalóságot magasztalják is az emberek.
1
A karmesternek: Dávidé. Azt gondolja magában a bolond, hogy nincs Isten! Romlottak és utálatosak tetteik, senki sem tesz jót.
2
Az ÚR letekint a mennyből az emberekre, hogy lássa, van-e köztük értelmes, aki keresi az Istent?
3
Mindnyájan elfordultak tőle, egyaránt megromlottak. Senki sem tesz jót, egyetlen ember sem.
4
Nem tudja a sok gonosztevő, akik úgy eszik népemet, ahogy a kenyeret eszik - de az ÚRhoz nem kiáltanak -,
5
hogy majd egyszer nagyon megrettennek, mert Isten az igaz nemzedékkel van!
6
A nyomorult tervét csúffá tennétek, de az ÚR az ő oltalma!
7
Bárcsak eljönne a Sionról Izráel szabadulása! Amikor az ÚR jóra fordítja népe sorsát, ujjong majd Jákób, és örül Izráel.
1
Amikor Jézus kifelé ment a templomból, egyik tanítványa így szólt hozzá: "Mester, nézd, mekkora kövek és mekkora épületek!"
2
Jézus ezt mondta neki: "Látod ezeket a nagy épületeket? Nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának."
3
Amikor azután az Olajfák hegyén ült, a templommal átellenben, maguk között megkérdezte tőle Péter, Jakab, János és András:
4
"Mondd meg nekünk, mikor lesz ez, és mi lesz annak a jele, amikor mindez beteljesedik?"
5
Jézus pedig így kezdett beszélni hozzájuk: "Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszen valaki titeket.
6
Sokan jönnek majd az én nevemben, és azt mondják: Én vagyok! - és sokakat megtévesztenek.
7
Amikor pedig háborúk zaját vagy háborúk hírét halljátok, meg ne rémüljetek! Ennek meg kell lennie, de ez még nem a vég.
8
Mert nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, többfelé földrengések és éhínségek lesznek: a vajúdás kínjainak a kezdete mindez!"
9
"Ti pedig vigyázzatok magatokra: mert bíróságoknak adnak át titeket, zsinagógákban vernek meg, helytartók és királyok elé állítanak énértem, bizonyságul nekik.
10
Előbb azonban minden nép között hirdetni kell az evangéliumot.
11
Amikor pedig elhurcolnak és átadnak titeket, ne aggódjatok előre, hogy mit mondjatok, hanem ami megadatik nektek abban az órában, azt mondjátok, mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a Szentlélek.
12
Akkor testvér a testvérét, apa a gyermekét adja majd halálra, gyermekek támadnak szüleik ellen, és vesztüket okozzák,
13
és mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért; de aki mindvégig kitart, az üdvözül."
14
"Amikor pedig meglátjátok a "pusztító utálatosságot" ott állni, ahol nem volna szabad - aki olvassa, értse meg! - akkor akik Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekbe,
15
aki a ház tetején van, ne szálljon le, és ne menjen be, hogy kihozzon valamit a házából,
16
és aki a mezőn van, ne térjen vissza, hogy a ruháját elhozza.
17
Jaj a terhes és a szoptatós anyáknak azokban a napokban!
18
Imádkozzatok, hogy ne télen legyen ez,
19
mert azokban a napokban olyan nyomorúság lesz, amilyen az Isten által teremtett világ kezdete óta egészen mostanáig nem volt, és nem is lesz;
20
és ha az Úr nem rövidítené meg azokat a napokat, nem menekülne meg egyetlen halandó sem; a választottakért azonban, akiket Ő kiválasztott, megrövidítette azokat a napokat."
21
"Ha valaki akkor ezt mondja nektek: Nézd, itt a Krisztus! - vagy: Nézd, ott van! Ne higgyétek!
22
Mert hamis krisztusok és hamis próféták jelennek majd meg, jeleket és csodákat tesznek, hogy ha lehet, megtévesszék a választottakat.
23
Ti azonban vigyázzatok: előre megmondtam nektek mindent!"
24
"Azokban a napokban pedig, ama nyomorúság után, a nap elsötétedik, a hold nem fénylik,
25
a csillagok lehullanak az égről, és az egek tartóerői megrendülnek.
26
És akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhőkön, nagy hatalommal és dicsőséggel;
27
és akkor elküldi az angyalokat, és összegyűjti választottait a világ négy tájáról, a föld sarkától az ég sarkáig."
28
"Tanuljátok meg a fügefáról vett példázatot: amikor már zsendül az ága, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár.
29
Így ti is, amikor meglátjátok, hogy ezek történnek, tudjátok meg, hogy közel van ő, az ajtó előtt.
30
Bizony, mondom néktek, hogy nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindez végbe nem megy.
31
Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el."
32
"Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki sem tudja, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, hanem csak az Atya.
33
Vigyázzatok, legyetek ébren, mert nem tudjátok, mikor jön el az az idő!
34
Ahogy az idegenbe készülő ember, amikor elhagyta házát, átadta szolgáinak a hatalmat, és kiadta mindenkinek a maga munkáját, az ajtóőrnek is megparancsolta, hogy vigyázzon.
35
Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, mikor jön meg a ház ura; lehet este vagy éjfélkor, kakasszókor vagy reggel:
36
nehogy, amikor hirtelen megjön, alva találjon benneteket!
37
Amit pedig nektek mondok, azt mindenkinek mondom: Vigyázzatok!"
