1
Miért tombolnak a népek, milyen hiábavalóságot terveznek a nemzetek?
2
Összegyűlnek a föld királyai, a fejedelmek együtt tanácskoznak az ÚR ellen és felkentje ellen:
3
Dobjuk le magunkról bilincseiket, tépjük le köteleiket!
4
A mennyben lakozó kineveti, az ÚR kigúnyolja őket.
5
Majd így szól hozzájuk haragjában, izzó haragjában így rémíti meg őket:
6
Én kentem föl királyomat szent hegyemen, a Sionon!
7
Kihirdetem az ÚR végzését. Ezt mondta nekem: Az én fiam vagy! Fiammá fogadtalak ma téged!
8
Kérd tőlem, és neked adom örökségül a népeket, birtokul a földkerekséget.
9
Összetöröd őket vasvesszővel, szétzúzod, mint a cserépedényt!
10
Azért ti, királyok, térjetek észhez, okuljatok, ti bírái a földnek!
11
Félelemmel szolgáljátok az URat, reszketve vígadjatok!
12
Csókoljátok a fiút, hogy meg ne haragudjék, és el ne pusztuljatok az úton. Mert hamar föllángol haragja, de mind boldog, aki hozzá menekül!
1
A karmesternek: Fúvós hangszerre. Dávid zsoltára. Figyelj beszédemre, URam, vedd észre sóhajtozásomat!
2
Figyelj hangos kiáltozásomra, Istenem, királyom, mert hozzád imádkozom!
3
Hallgasd meg szavamat reggel, URam, reggel eléd készülök, és várlak.
4
Istenem, te nem leled örömöd a bűnben, nem talál otthonra nálad a gonosz.
5
Nem állhatnak meg szemed előtt a dicsekvők, gyűlölsz minden gonosztevőt.
6
Elpusztítod a hazudozókat; a vérszomjas és álnok embert utálja az ÚR.
7
De én bemehetek házadba, mert te nagyon szeretsz engem, és szent templomodban leborulok, mert tisztellek téged.
8
Vezess, URam, igazságodban, mert ellenségeim vannak, egyengesd előttem az utat!
9
Mert nem jön ki szájukon őszinte szó, belül romlottak, nyitott sír a torkuk, sima a nyelvük.
10
Derítsd ki vétküket, Istenem, bukjanak bele fondorlataikba! Taszítsd el őket sok vétkük miatt, mert ellened lázadtak!
11
Mind örülnek majd, akik hozzád menekülnek. Örökké ujjonganak, mert oltalmazod őket. Örvendeznek általad, akik szeretik nevedet.
12
Mert te, URam, megáldod az igazat, körülveszed kegyelmeddel, mint pajzzsal.
1
A karmesternek: Mélyhangú húros hangszerre. Dávid zsoltára. URam, ne feddj meg haragodban, ne ostorozz indulatodban!
2
Kegyelmezz, URam, mert elcsüggedtem, gyógyíts meg, URam, mert reszketnek tagjaim!
3
Lelkem is csupa reszketés, és te, URam, meddig késel?
4
Fordulj hozzám, URam, mentsd meg életemet, szabadíts meg, mert irgalmas vagy!
5
Mert a halál után nem emlegetnek téged, ki ad hálát neked a sírban?
6
Belefáradtam a sóhajtozásba. Egész éjjel könnyekkel áztatom ágyamat, könnyeimmel öntözöm fekvőhelyemet.
7
Szemem elhomályosodott a bánattól, fénye megtört sok ellenségem miatt.
8
Távozzatok tőlem mind, ti gonosztevők, mert meghallotta az ÚR hangos sírásomat!
9
Meghallgatta könyörgésemet az ÚR, imádságomat elfogadta az ÚR.
10
Megszégyenül, és reszketni fog nagyon minden ellenségem, meghátrál, és megszégyenül egy pillanat alatt!
1
Dávid éneke, amelyet a benjámini Kús miatt énekelt az ÚRnak. URam, Istenem, hozzád menekülök! Szabadíts meg üldözőimtől, és ments meg engem,
2
hogy szét ne tépjenek, mint az oroszlán, szét ne szaggassanak menthetetlenül.
3
URam, Istenem, ha ilyeneket tettem: ha álnokságot követtem el,
4
ha rosszul bántam jóakarómmal, ha kifosztottam, aki ok nélkül bántott,
5
akkor ellenség üldözzön, és érjen utol engem, tiporja földre életemet, tapossa porba dicsőségemet! (Szela.)
6
URam, lépj elő haragodban, szállj szembe dühös ellenségeimmel! Kelj föl, szolgáltass igazságot nekem!
7
Gyülekezzenek köréd a népek, te pedig foglalj helyet fölöttük a magasban!
8
Az ÚR ítéletet tart a népek fölött. Adj nekem igazat, URam, hiszen igaz és feddhetetlen vagyok!
9
Vess véget a bűnösök gazságának, és bátorítsd az igazat, szívek és vesék vizsgálója, igazságos Isten!
10
Az én pajzsom az Isten, aki megszabadítja a tiszta szívűeket.
11
Igaz bíró az Isten, olyan Isten, aki mindennap büntethet.
12
Már megint kardját élesíti a gonosz, íját feszíti, és céloz.
13
Pedig őt találja el a halálos fegyver, a tüzes nyilak, amelyeket készít.
14
Ha rosszakarat fogamzik meg benne, nyomorúságot hordoz, és csalódást szül!
15
Vermet ás, jó mélyet, de maga esik a gödörbe, melyet készített.
16
Visszahárul fejére a nyomorúság, erőszakossága saját fejére száll.
17
Hálát adok az ÚRnak, mert igaz ő, zengem a felséges ÚR nevét.
1
Jézus ekkor példázatokban kezdett szólni hozzájuk: "Egy ember szőlőt ültetett, körülkerítette, borsajtót ásott, és őrtornyot épített. Azután bérbe adta munkásoknak, és idegenbe távozott.
2
Majd amikor eljött az ideje, elküldött a munkásokhoz egy szolgát, hogy megkapja a részét a szőlő terméséből.
3
De azok megfogták a szolgát, megverték, és elküldték üres kézzel.
4
Ismét elküldött hozzájuk egy másik szolgát, ezt meg fejbe verték, és meggyalázták.
5
Újból küldött egy szolgát; ezt megölték, azután sok más szolgát is, akik közül némelyeket megvertek, másokat megöltek.
6
Egyvalakije volt még, a szeretett fia. Utoljára őt küldte el hozzájuk, mert így szólt: Fiamat meg fogják becsülni.
7
A munkások azonban ezt mondták maguk között: Ez az örökös, gyertek, öljük meg, és mienk lesz az örökség!
8
Megragadták, megölték, és kidobták a szőlőn kívülre.
9
Mit tesz hát majd a szőlő ura? Eljön, és elveszíti a munkásokat, azután másoknak adja a szőlőt.
10
Ezt az írást sem olvastátok: Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő;
11
az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemünkben?"
12
Ekkor szerették volna elfogni őt, de féltek a sokaságtól. Rájöttek ugyanis, hogy róluk mondta a példázatot. Ezért otthagyták őt, és elmentek.
13
Elküldtek hozzá a farizeusok és a Heródes-pártiak közül néhányat, hogy szóval csalják tőrbe.
14
Odamentek tehát, és így szóltak hozzá: "Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és nem tartasz senkitől, mert nem veszed figyelembe az emberek tekintélyét, hanem az igazsághoz ragaszkodva tanítod az Isten útját. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessük-e, vagy ne fizessük?"
15
Ő pedig ismerve képmutatásukat, ezt mondta nekik: "Mit kísértetek engem? Hozzatok nekem egy dénárt, hogy megnézzem."
16
Hoztak egyet, és akkor Jézus megkérdezte: "Kié ez a kép és ez a felirat?" Ők pedig így feleltek: "A császáré."
17
Ekkor Jézus ezt mondta nekik: "Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené." És igen elcsodálkoztak rajta.
18
Ezután szadduceusok is jöttek hozzá, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás, és ezt kérdezték tőle:
19
"Mester, Mózes előírta nekünk, hogyha valakinek a testvére meghal, és asszonyt hagy hátra, de nem hagy gyermeket, akkor a testvére vegye el az asszonyt, és támasszon utódot az ő testvérének.
20
Volt hét testvér. Az első megnősült, és amikor meghalt, nem hagyott utódot.
21
A második is elvette az asszonyt, és meghalt úgy, hogy ő sem hagyott utódot. Ugyanígy történt a harmadikkal is,
22
és a hét közül egy sem hagyott utódot. Végül meghalt az asszony is.
23
A feltámadáskor, amikor majd ezek feltámadnak, melyiké lesz az asszony? Mert mind a hétnek a felesége volt."
24
Jézus ezt mondta nekik: "Vajon nem azért tévelyegtek-e, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát?
25
Mert az emberek, amikor már feltámadtak a halálból, nem nősülnek, férjhez sem mennek, hanem olyanok, mint az angyalok a mennyekben.
26
Arról pedig, hogy feltámadnak a halottak, vajon nem olvastátok Mózes könyvében, hogy mit mondott neki Isten a csipkebokornál: Én vagyok Ábrahám Istene és Izsák Istene és Jákób Istene?
27
Az Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké. Ti tehát nagyon tévelyegtek."
28
Ekkor odament az írástudók közül egy, aki hallotta őket vitázni, és mivel tudta, hogy Jézus jól megfelelt nekik, megkérdezte tőle: "Melyik a legfőbb az összes parancsolat közül?"
29
Jézus így válaszolt: "A legfőbb ez: Halljad, Izráel, az Úr, a mi Istenünk, egy Úr,
30
és szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből.
31
A második ez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincsen más, ezeknél nagyobb parancsolat."
32
Az írástudó ezt mondta neki: "Jól van, Mester, helyesen mondtad, hogy egy Isten van, és rajta kívül nincsen más;
33
és ha szeretjük őt teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből, és ha szeretjük felebarátunkat, mint magunkat, sokkal több az minden égő és véres áldozatnál."
34
Jézus pedig, amikor látta, hogy értelmesen felelt, ezt mondta neki: "Nem vagy messze az Isten országától." És többé senki sem merte őt megkérdezni.
35
Amikor Jézus a templomban tanított, ezt a kérdést vetette fel: "Hogyan mondhatják az írástudók, hogy a Krisztus a Dávid Fia?
36
Maga Dávid mondta ezt a Szentlélek által: Így szólt az Úr az én uramhoz: Ülj a jobb kezem felől, amíg lábad alá nem vetem ellenségeidet.
37
Ha tehát maga Dávid mondja őt Urának, akkor hogyan lehet a Fia?" A nagy sokaság szívesen hallgatta őt.
38
Tanítás közben így szólt Jézus: "Őrizkedjetek az írástudóktól, akik szeretnek hosszú köntösben járni, és szeretik, ha köszöntik őket a tereken,
39
szeretnek a főhelyeken ülni a zsinagógákban és az asztalfőn a lakomákon;
40
felemésztik az özvegyek házát, és színlelésből hosszan imádkoznak: ezekre vár a legsúlyosabb ítélet."
41
Amikor Jézus leült a templomi persellyel szemben, nézte, hogyan dobja a pénzt a sokaság a perselybe. Sok gazdag sokat dobott bele,
42
egy szegény özvegyasszony pedig odamenve beledobott két fillért, azaz egy krajcárt.
43
Jézus odahívta tanítványait, és ezt mondta nekik: "Bizony, mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe.
44
Mert mindannyian fölöslegükből dobtak, ő azonban szegénységéből mindazt beledobta, amije csak volt, az egész vagyonát."
