1
Szólott az ÚR, és ezt mondta Jóbnak:
2
Mit perlekedik a Mindenhatóval az akadékoskodó? Aki Istennel akar vitatkozni, feleljen neki!
3
Jób pedig felelt, és ezt mondta az ÚRnak:
4
Bizony, könnyelmű voltam! Mit felelhetnék neked? Kezemet a számra teszem.
5
Egyszer beszéltem, de ezután nem szólok, vagy ha kétszer: többé nem teszem.
6
Az ÚR válaszolt Jóbnak a viharból, és mondta:
7
Övezd csak föl derekadat férfiasan! Én kérdezlek, te meg oktass engem!
8
Semmivé akarod tenni az én igazságomat? Bűnösnek mondasz engem, hogy te lehess igaz?
9
Van-e olyan karod, mint az Istennek? Tudsz-e olyan hangon mennydörögni, mint ő?
10
Ékesítsd föl magad fenséggel és méltósággal, öltözz ékességbe és pompába!
11
Öntsd ki dühös haragodat, láss meg minden gőgöst, és alázd meg!
12
Láss meg minden gőgöst, és igázd le, tipord el a bűnösöket, ahol csak vannak!
13
Ásd el valamennyit a föld alá, zárd el őket rejtett helyre!
14
Akkor még én is dícsérlek téged, mert megsegített a jobbod.
15
Nézd csak a vízilovat! Én teremtettem, mint téged. Füvet eszik, mint a szarvasmarha.
16
Nézd, milyen erős a dereka, milyen kemények testén az izmok!
17
Merev a farka, mint a cédrus, combjának inai egymásba fonódnak.
18
Csontjai, mint az érccsövek, lábszárai, mint a vasrudak.
19
Isten remekműve ez! Fegyverrel is ellátta alkotója,
20
mégis a hegyek adják meg táplálékát; mellette játszadozik a mező minden vada.
21
Lótuszbokrok alatt hever, nádas és mocsaras rejtekhelyen.
22
Lótuszbokrok árnyéka borul rá, körülveszik a parti füzek.
23
Ha árad is a folyó, nem nyugtalankodik: biztonságban van, még ha szájáig ér is a Jordán.
24
El lehet-e fogni szemtől szembe, lehet-e karikát tenni az orrába?
1
Ki tudod-e fogni horoggal a krokodilt, le tudod-e szorítani a nyelvét kötéllel?
2
Tudsz-e kákát húzni az orrába, át tudod-e fúrni kampóval az állát?
3
Fog-e sokat könyörögni neked, vagy beszél-e hozzád szelíden?
4
Köt-e veled szövetséget, hogy fogadd fel állandó szolgádnak?
5
Játszadozhatsz-e vele, mint a madárral, és megkötözheted-e leánykáid kedvéért?
6
Alkudozhatnak-e rajta a cimborák, osztozkodhatnak-e rajta a kereskedők?
7
Teletűzdelheted-e nyársakkal a bőrét, és halászószigonnyal a fejét?
8
Nyúlj csak hozzá, majd nem gondolsz többé a harcra!
9
Hiszen aki ebben reménykedik, csalódik: már a puszta látásától is összeroskad.
10
Nincs olyan vakmerő, aki fölverje. Ki merne kiállni ellene?
11
Ki szállhat szembe velem úgy, hogy sértetlenül hagynám? Minden az enyém az ég alatt.
12
Nem hallgathatom el, milyenek a tagjai, mekkora az ereje, mily szép az alakja.
13
Ki húzhatná le a bőrét, ki mer benyúlni két fogsora közé?
14
Ki meri kettényitni a száját? Fogai körül rémület lakik.
15
Büszkén sorakoznak pikkelyei, mintha szoros pecséttel volnának lezárva.
16
Egyik a másikhoz olyan közel van, hogy a szél sem juthat közéjük.
17
Egymáshoz tapadnak, egybe kapcsolódnak elválaszthatatlanul.
18
Tüsszentése fényt sugároz, szemei olyanok, mint a hajnal sugarai.
19
Szájából fáklyák jönnek elő, tüzes szikrák sziporkáznak.
20
Orrlyukaiból füst száll ki, mint valami gőzölgő forró üstből.
21
Lehelete lángra lobbantja a parazsat, szája lángot lövell.
22
Nyakában erő lakik, rémülten futnak szét előle.
23
Testének alsó része is kemény, mozdíthatatlan, mintha rá volna öntve.
24
Szíve kemény, mint a kő, kemény, mint az alsó malomkő.
25
Ha fölemelkedik, megriadnak az erősek is, ijedtükben fejüket vesztik.
26
Ha el is találja a fegyver, nem árt neki, a lándzsa, a kopja és a nyíl sem.
27
Annyiba veszi a vasat, mint a szalmát, a rezet, mint a korhadt fát.
28
A nyílvesszőtől nem futamodik meg, pozdorjává törnek rajta a parittyakövek.
29
Semmibe se veszi a dorongot, nevet a dárda suhogásán.
30
Hasán mintha éles cserepek lennének, mint a cséplőszán, úgy kúszik az iszapban.
31
Nyomában fortyog a mély víz, mint a fazékban, fölkavarja a tengert, mint a kenőcsöt.
32
Csillogó ösvényt hagy maga után, mintha megőszült volna a mély víz.
33
Nincs a földön hozzá hasonló, úgy van teremtve, hogy ne rettegjen.
34
Szembenéz minden hatalmassal, ő a királya minden vadállatnak.
1
Felelt Jób, és ezt mondta az ÚRnak:
2
Tudom, hogy mindent megtehetsz, és nincs olyan szándékod, amelyet meg ne valósíthatnál.
3
Ki merné elhomályosítani az örök rendet tudatlanul? Azért mondottam, hogy nem értem. Csodálatosabbak ezek, semhogy felfoghatnám.
4
Hallgass meg, hadd beszéljek! Én kérdezlek, te pedig oktass engem!
5
Csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak.
6
Ezért visszavonok mindent, bűnbánatot tartok porban és hamuban.
7
Miután az ÚR mindezeket elmondta Jóbnak, így szólt az ÚR a témáni Elifázhoz: Haragra gerjedtem ellened és két barátod ellen, mert nem beszéltetek rólam olyan helyesen, mint szolgám, Jób.
8
Azért vegyetek hét bikát meg hét kost, menjetek el szolgámhoz, Jóbhoz, és mutassatok be égőáldozatot magatokért! Szolgám, Jób pedig imádkozzék értetek. Mert csak rá való tekintettel nem szégyenítlek meg benneteket, hiszen nem beszéltetek rólam olyan helyesen, mint szolgám, Jób.
9
El is ment a témáni Elifáz, a súahi Bildád és a naamái Cófár, és úgy jártak el, ahogyan az ÚR megmondta nekik. És az ÚR újból kegyelmesen tekintett Jóbra.
10
Az ÚR jóra fordította Jób sorsát, miután Jób imádkozott barátaiért, és kétszeresen visszaadta az ÚR Jóbnak mindazt, amije volt.
11
Elment hozzá minden férfi- és nőrokona, és minden régi ismerőse, és együtt étkeztek vele házában. Részvéttel vigasztalták azért, hogy olyan sok bajt bocsátott rá az ÚR. Adott neki mindegyik egy pénzt és egy aranykarikát.
12
Az ÚR pedig jobban megáldotta Jóbot azután, mint azelőtt. Lett neki tizennégyezer juha, hatezer tevéje, ezer igás ökre és ezer szamara.
13
Lett még hét fia és három leánya is.
14
Első leányát Jemimának, másodikat Keciának, harmadikat Keren-Happúknak nevezte el.
15
Országszerte nem voltak olyan szép nők, mint Jób leányai. Apjuk nekik is adott örökséget fiútestvéreikkel együtt.
16
Ezután Jób még száznegyven esztendeig élt, és meglátta fiait és unokáit negyedíziglen.
17
Öregen halt meg Jób, az élettel betelve.
1
Amikor közeledtek Jeruzsálemhez, Bétfagéhoz és Betániához, az Olajfák hegyénél, elküldött tanítványai közül kettőt,
2
és így szólt hozzájuk: "Menjetek az előttetek levő faluba, és mindjárt, amint beértek, találtok egy szamárcsikót megkötve, amelyen még nem ült soha senki: oldjátok el, és hozzátok ide.
3
Ha pedig valaki megkérdezi tőletek: Miért teszitek ezt? - mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége rá, de azonnal vissza is küldi."
4
El is mentek, meg is találták a szamárcsikót az ajtó elé kötve kinn az utcán, és eloldották.
5
Az ott álldogálók közül néhányan megkérdezték tőlük: "Miért teszitek ezt, miért oldjátok el a szamárcsikót?"
6
Ők pedig úgy válaszoltak, ahogyan Jézus mondta; és akkor elengedték őket.
7
Elvitték tehát Jézushoz a szamárcsikót, ráterítették felsőruhájukat, ő pedig felült rá.
8
Sokan felsőruhájukat terítették az útra, mások a mezőn vágott lombos ágakat;
9
akik pedig előtte és utána mentek, ezt kiáltották: "Hozsánna! Áldott, aki jön az Úrnak nevében!
10
Áldott a mi atyánknak, Dávidnak eljövendő országa! Hozsánna a magasságban!"
11
Jézus ekkor bement Jeruzsálemben a templomba; mikor pedig már mindent megnézett, és mivel már későre járt az idő, kiment Betániába a tizenkettővel.
12
Másnap pedig, amikor Betániából elindultak, megéhezett,
13
és messziről meglátva egy zöldellő fügefát, odament, hátha talál rajta valamit. De amikor odaért, semmit sem talált rajta, csak levelet, mert nem volt fügeérés ideje.
14
Jézus megszólalt, és ezt mondta a fának: "Senki ne egyék rólad gyümölcsöt, soha többé." A tanítványai is hallották ezt.
15
Azután Jeruzsálembe értek. Bemenve a templomba, Jézus kezdte kiűzni azokat, akik árusítottak és vásároltak a templomban, felborította a pénzváltók asztalait, a galambárusok székeit,
16
és nem engedte, hogy valaki edényt vigyen át a templomon.
17
Azután így tanította őket: "Nincs-e megírva: Az én házam imádság háza lesz minden nép számára? Ti pedig rablók barlangjává tettétek."
18
Meghallották ezt a főpapok és az írástudók, és keresték a módját, hogyan veszítsék el. Féltek ugyanis tőle, mert tanítása magával ragadta az egész sokaságot.
19
Amikor azután este lett, kimentek a városon kívülre.
20
Korán reggel, amikor elmentek a fügefa mellett, észrevették, hogy az gyökerestől kiszáradt.
21
Péter visszaemlékezve így szólt hozzá: "Mester, nézd: a fügefa, amelyet megátkoztál, kiszáradt."
22
Jézus így válaszolt nekik: "Higgyetek Istenben!
23
Bizony, mondom néktek, hogy aki azt mondja ennek a hegynek: Emelkedjél fel, és vesd magadat tengerbe! - és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, az megtörténik -, annak meg is adatik az.
24
Ezért mondom nektek: higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek, megkapjátok, és meg is adatik nektek.
25
És amikor megálltok imádkozni, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa nektek vétkeiteket.
26
(Ha pedig ti nem bocsátotok meg, mennyei Atyátok sem bocsátja meg vétkeiteket.)"
27
Ismét bementek Jeruzsálembe. És miközben Jézus körüljárt a templomban, odamentek a főpapok, az írástudók és a vének,
28
és így szóltak hozzá: "Milyen hatalommal cselekszed ezeket, és ki adta neked a hatalmat arra, hogy ilyeneket tegyél?"
29
Jézus így válaszolt nekik: "Én is kérdezek tőletek valamit, feleljetek rá, és megmondom nektek, milyen hatalommal cselekszem ezeket.
30
Vajon a János keresztsége mennyből való volt-e vagy emberektől? Erre válaszoljatok nekem."
31
Azok pedig így tanakodtak maguk között: "Ha azt mondjuk: a mennyből, azt fogja mondani: Akkor miért nem hittetek neki?
32
Vagy talán mondjuk azt: emberektől?" De féltek a sokaságtól, mert Jánosról mindenki azt tartotta, hogy valóban próféta volt.
33
Ezért így feleltek Jézusnak: "Nem tudjuk." Jézus erre így szólt hozzájuk: "Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal cselekszem ezeket."
