1
Bizony, megremeg ettől a szívem, és csaknem kiugrik a helyéből.
2
Hallgassátok figyelmesen mennydörgését és a morajlást, mely szájából jön ki.
3
Az egész ég alatt szétterjeszti, villámfényét is a föld pereméig.
4
Utána mennydörgés bömböl, dörög fenséges hangon: szüntelenül hallatszik a hangja.
5
Csodás hangon mennydörög az Isten, és nagy tetteket visz véghez, amelyeket meg sem értünk.
6
Megparancsolja a hónak, hogy hulljon a földre, a záporesőnek és a felhőszakadásnak, hogy zuhogjon.
7
Minden emberi kezet lefog, hadd tudja meg minden ember, hogy most ő cselekszik!
8
A vadállat is rejtekébe húzódik, és búvóhelyén tanyázik.
9
Kamrájából előjön a szélvihar, Észak csillagzata felől a hideg.
10
Isten leheletétől jég támad, a víz felszíne jégpáncél lesz.
11
Majd nedvességgel terheli meg a felleget, és villámot szór a felhő.
12
Gomolyog az körös-körül, hogy az ő irányítása szerint megtegye mindazt, amit csak parancsol az egész föld kerekségén.
13
Egyszer büntetésül adja földjére, máskor meg szeretetből.
14
Figyelj csak ide, Jób! Állj meg, és gondold meg Isten csodáit!
15
Tudod-e, mikor rendelkezik úgy az Isten, hogy villámfénye ragyogjon a felhőben?
16
Tudod-e, miért lebegnek a fellegek, a tökéletes tudás csodái?
17
Hogyan melegednek át ruháid, ha nyugton hagyja a déli szél a földet?
18
Ott voltál-e, amikor a felhőtakarót formálta, mely szilárd, mint az öntött tükör?
19
Mondd meg nekünk, mit mondjunk neki? Nem jutunk hozzá a sötétség miatt.
20
Kell-e mondani neki, ha beszélni akarok? Mondta-e valaha ember, hogy el akar veszni?
21
Még nem látják a napfényt, bár az ragyog a fellegek mögött, de szél támad, és kitisztul.
22
Észak felől aranyló szél támad, Isten körül félelmetes ragyogás.
23
A Mindenhatót nem tudjuk megtalálni, hatalma fenséges. A jogot és a teljes igazságot mégsem nyomja el.
24
Azért félik őt az emberek, mert rá sem néz azokra, akik bölcsnek tartják magukat.
1
Ekkor megszólalt az ÚR a viharban, és ezt mondta Jóbnak:
2
Ki akarja elhomályosítani örök rendemet értelem nélküli szavakkal?
3
Övezd hát föl derekadat férfiasan! Én kérdezlek, te meg oktass engem!
4
Hol voltál, amikor a földnek alapot vetettem? Mondd el, ha tudsz valami okosat!
5
Tudod, ki szabta meg annak méreteit, vagy ki feszített ki fölötte mérőzsinórt?
6
Mire vannak erősítve oszlopai, vagy ki helyezte el sarokkövét,
7
amikor együtt vigadoztak a hajnali csillagok, és ujjongtak mind az istenfiak?
8
Ki zárta el ajtókkal a tengert, amikor buzogva előtört a föld gyomrából,
9
amikor felhőbe öltöztettem, és sűrű homállyal takartam be,
10
amikor határt szabtam neki, zárat és ajtókat raktam rá,
11
és ezt mondtam: Eddig jöhetsz, tovább nem! Ez ellene áll büszke hullámaidnak!
12
Lett-e parancsodra reggel, mióta élsz? Kijelölted-e a hajnalnak a helyét,
13
hogy szélénél fogva megragadja a földet, és lerázza róla a bűnösöket?
14
Formálódik, mint az agyag a pecsét alatt, és előtűnik a föld, mintha fel volna öltöztetve.
15
Így veszi el a bűnösöktől a világosságot, és összetöri a fölemelt kart.
16
Eljutottál-e a tenger forrásáig? Bejártad-e a mélység alját?
17
Föltárultak-e előtted a halál kapui? A halál árnyékának kapuit láttad-e?
18
Megfigyelted-e a földet teljes szélességében? Mondd el mindezt, ha tudod!
19
Melyik út visz a világosság lakóhelyéhez, és hol a helye a sötétségnek?
20
Vissza tudod-e vinni határai közé, ismered-e a házába vezető ösvényt?
21
Tudod te, hiszen akkor születtél, napjaid száma igen nagy!
22
Eljutottál-e a hó raktárához? A jégeső raktárát láttad-e?
23
A nyomorúság idejére tartogatom ezt, a harc és a háború napjára.
24
Melyik útról oszlik el a világosság, és honnan árad szét a keleti szél a földön?
25
Ki ásott csatornát a felhőszakadásnak, és utat a mennydörgő viharfelhőnek,
26
hogy esőt adjon a lakatlan földre, az ember nem lakta pusztára,
27
hogy bőven megitassa a puszta sivatagot, és zöldellő növényzetet sarjasszon?
28
Ki az apja az esőnek, és ki nemzette a harmatcseppeket?
29
Kinek a méhéből származik a jég, és az égből hulló darát ki nemzette?
30
Összesűrűsödnek a vizek, mint a kő, és befedik a mélység felszínét.
31
Össze tudod-e kötni a Fiastyúk szálait? A Kaszás-csillag köteleit meg tudod-e oldani?
32
Föl tudod-e kelteni időben az állatöv csillagait? Tudod-e vezetni a Nagymedvét fiaival együtt?
33
Ismered-e az ég szabályait? Talán te határozod meg uralmát a földön?
34
El tudod-e juttatni hangodat a felhőkig, hogy vízáradat borítson el téged?
35
Tudsz-e villámokat küldeni útjukra, és mondják-e neked: Itt vagyunk?
36
Ki adott bölcsességet a sötét felhőkbe, vagy a légi tüneményeknek ki ajándékozott értelmet?
37
Ki olyan bölcs, hogy meg tudja számlálni a fellegeket, és ki tudja kiüríteni az ég tömlőit,
38
ha megkeményedik a föld, mint az öntvény, és egymáshoz tapadnak a göröngyök?
39
Tudsz-e a nőstény oroszlánnak zsákmányt ejteni, ki tudod-e elégíteni az oroszlánkölykök éhségét,
40
amikor rejtekhelyükön lapulnak, és a bokrok között leshelyükön fekszenek?
41
Ki szerez eledelt a hollónak, amikor fiókái Istenhez kiáltanak, és kóvályognak, mert nincs mit enniük?
1
Tudod-e, mikor ellik a kőszáli zerge, megfigyelted-e, mikor borjazik a szarvas?
2
Megszámoltad-e, hány hónapig vemhesek, tudod-e, mikor ellenek?
3
Lefekszenek, megellik borjaikat, és megszabadulnak fájdalmuktól.
4
Borjaik megerősödnek, felnőnek a legelőn, elszélednek, és nem térnek hozzájuk vissza.
5
Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el a zebra kötelét?
6
A pusztát rendeltem otthonává, lakóhelyévé a szikes földet.
7
Kineveti a városi sokadalmat, nem hallja a hajcsár kiáltozását.
8
A hegyeken keres legelőt, fölkutat mindenféle zöld növényt.
9
Hajlandó-e szolgálni neked a bivaly? Ott hál-e jászolodnál?
10
Barázdába tudod-e fogni kötéllel a bivalyt, boronálja-e utánad a göröngyöket?
11
Bízhatsz-e benne, mivel nagy az ereje? Rábízhatod-e a munkádat?
12
Elhiszed-e róla, hogy behordja gabonádat, és szérűdre betakarítja?
13
A struccmadár vígan verdes szárnyával, nem gólyaszárny és -toll az!
14
A földön hagyja tojásait, és a porban költeti ki.
15
Elfelejti, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja.
16
Fiaihoz oly mostoha, mintha nem is az övéi volnának. Nem retteg attól, hogy kárba vész fáradsága.
17
Mert Isten megtagadta tőle a bölcsességet, nem részesítette értelemben.
18
De ha nekirugaszkodik, nevet a lovon és annak lovasán.
19
Te adsz-e erőt a lónak, te ruházod-e fel a nyakát sörénnyel?
20
Te ugráltatod-e, mint egy szöcskét? Büszke horkantása félelmetes.
21
Kapálja a csatateret, örvend erejének, és nekirohan a fegyvernek.
22
Neveti a rettegést, nem remeg, nem fordul vissza a kard elől.
23
Csörög rajta a tegez, csillog a lándzsa és a kopja.
24
Dübörögve, reszketve dobog a földön, nem marad veszteg, ha zeng a kürt szava.
25
Nyerít, valahányszor megszólal a kürt, már messziről megérzi a harcot, a vezérek dörgő hangját és a harci zajt.
26
A te értelmed műve az, hogy szárnyra kel az ölyv, és kiterjeszti szárnyait dél felé?
27
A te parancsodra száll-e magasan a sas, és rakja magasban a fészkét?
28
Kősziklán lakik, ott tanyázik, a sziklafokon és a bérctetőn.
29
Onnan kémlel ennivaló után, messzire ellátnak szemei.
30
Fiókái vért szívnak, és ahol sebesültek vannak, ott terem.
1
Jézus onnan elindulva elment Júdea határába és Jordánontúlra; újra sokaság gyülekezet hozzá, ő pedig szokása szerint ismét tanította őket.
2
Farizeusok is mentek hozzá, és megkérdezték tőle, hogy szabad-e a férfinak elbocsátania a feleségét: ezzel kísértették Jézust.
3
Ő azonban visszakérdezett: "Mit parancsolt nektek Mózes?"
4
Azok ezt mondták: "Mózes megengedte a válólevél írását és az elbocsátást."
5
Jézus erre így szólt hozzájuk: "Szívetek keménysége miatt írta nektek Mózes ezt a parancsolatot,
6
mert a teremtés kezdete óta az embert férfivá és nővé teremtette az Isten.
7
Ezért elhagyja az ember apját és anyját,
8
és lesznek ketten egy testté, úgyhogy ők többé már nem két test, hanem egy.
9
Amit tehát az Isten egybekötött, ember el ne válassza."
10
Otthon ismét megkérdezték őt erről a tanítványai.
11
Ő ezt mondta nekik: "Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el feleségül, házasságtörést követ el ellene;
12
és ha az asszony bocsátja el férjét, és máshoz megy férjhez, szintén házasságtörést követ el."
13
Ekkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy megérintse őket, a tanítványok azonban rájuk szóltak.
14
Amikor ezt Jézus észrevette, megharagudott, és így szólt hozzájuk: "Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké az Isten országa.
15
Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba."
16
Ekkor átölelte és kezét rájuk téve megáldotta őket.
17
Amikor útnak indult, odafutott hozzá egy ember, és térdre borulva előtte, azt kérdezte tőle: "Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?"
18
Jézus így szólt hozzá: "Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó az egy Istenen kívül.
19
Tudod a parancsolatokat: Ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, ne károsíts meg senkit, tiszteld apádat és anyádat."
20
Az pedig ezt mondta neki: "Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva."
21
Jézus miután rátekintett, megkedvelte, és ezt mondta neki: "Egy valami hiányzik még belőled: menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között, akkor kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem."
22
A válasz miatt elborult az ember arca, és szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt.
23
Jézus ekkor körülnézett, és így szólt tanítványaihoz: "Milyen nehezen mennek be Isten országába a gazdagok!"
24
A tanítványok megdöbbentek szavain, Jézus azonban ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: "Gyermekeim, milyen nehéz az Isten országába bejutni!
25
Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint gazdagnak az Isten országába bejutni."
26
Ők még jobban megrökönyödtek, és ezt kérdezgették egymás közt: "Akkor ki üdvözülhet?"
27
Jézus rájuk tekintett, és ezt mondta: "Az embereknek lehetetlen, de az Istennek nem, mert az Istennek minden lehetséges."
28
Péter megszólalt, és ezt mondta neki: "Íme, mi elhagytunk mindent, és követőid lettünk."
29
Jézus így szólt: "Bizony, mondom néktek: senki sincs, aki elhagyta házát vagy testvéreit, anyját vagy apját, gyermekeit vagy szántóföldjeit énértem és az evangéliumért,
30
és ne kapna százannyit: most ebben a világban házakat és testvéreket, anyát, gyermeket, és szántóföldeket üldöztetésekkel együtt, a jövendő világban pedig örök életet.
31
Ellenben sok elsőből lesz utolsó, és sok utolsóból lesz első."
32
Mikor pedig felfelé mentek a Jeruzsálembe vezető úton, Jézus előttük haladt. Akik vele voltak, álmélkodtak; akik pedig mégis követték, féltek. Ekkor újra maga mellé vette a tizenkettőt, és beszélni kezdett nekik arról, ami vele történni fog:
33
"Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfia átadatik a főpapoknak és az írástudóknak, halálra ítélik, és átadják a pogányoknak,
34
kigúnyolják és leköpik, megkorbácsolják és megölik, de három nap múlva feltámad."
35
Ekkor hozzálépett Jakab és János, a Zebedeus két fia, és így szóltak hozzá: "Mester, szeretnénk, ha megtennéd nekünk, amit kérünk."
36
Jézus megkérdezte tőlük: "Mit szeretnétek, mit tegyek meg nektek?"
37
Ők pedig ezt mondták neki: "Add meg nekünk, hogy egyikünk a jobb, a másikunk a bal kezed felől üljön majd dicsőséges uralkodásod idején."
38
Jézus így válaszolt: "Nem tudjátok, mit kértek. Vajon ki tudjátok-e inni azt a poharat, amelyet én kiiszom, és meg tudtok-e keresztelkedni azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?"
39
Mire ők így feleltek neki: "Meg tudjuk tenni." Jézus ekkor ezt mondta nekik: "Azt a poharat, amelyből én iszom, kiisszátok, és azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek,
40
de hogy ki üljön jobb vagy bal kezem felől, azt nem az én dolgom megadni, mert azoké lesz az, akiknek elkészíttetett."
41
Amikor ezt a tíz tanítvány meghallotta, megharagudott Jakabra és Jánosra.
42
De Jézus odahívta őket, és így szólt hozzájuk: "Tudjátok, hogy azok, akik a népek fejedelmeinek számítanak, uralkodnak rajtuk, és nagyjaik hatalmaskodnak rajtuk.
43
De nem így van közöttetek, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen szolgátok;
44
és aki első akar lenni közöttetek, az legyen mindenki rabszolgája.
45
Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért."
46
Azután Jerikóba értek, és amikor Jézus tanítványaival és elég nagy sokasággal kifelé ment Jerikóból, egy vak koldus, Bartimeus, a Timeus fia ült az út mellett.
47
Amikor meghallotta, hogy a názereti Jézus az, így kiáltott fel: "Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam!"
48
Többen is rászóltak, hogy hallgasson, ő azonban annál inkább kiáltozott: "Dávid Fia, könyörülj rajtam!"
49
Jézus megállt és ezt mondta: "Hívjátok ide!" Odahívták a vakot ezekkel a szavakkal: "Bízzál! Kelj fel! Hív téged!"
50
Ő pedig ledobta felsőruháját, felugrott, és odament Jézushoz.
51
Jézus megkérdezte tőle: "Mit kívánsz, mit tegyek veled?" A vak ezt mondta: "Mester, hogy újra lássak."
52
Jézus ekkor így szólt hozzá: "Menj el, a hited megtartott téged." És azonnal újra látott, és követte őt az úton.
