1
Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta:
2
Igaz, tudom, hogy így van: hogy is lehetne igaza az embernek Istennel szemben?
3
Ha kedve támadna vele perbe szállni, ezer kérdés közül egyre sem tudna válaszolni.
4
Ki olyan bölcs szívű és hatalmas erejű, hogy ellene szegülve épségben tudna maradni?
5
Hegyeket mozdít el, és nem tudják, hogy ő forgatta föl haragjában.
6
Megrendíti helyén a földet, oszlopai megrendülnek.
7
Ha parancsol a napnak, nem ragyog fel, és pecséttel zárja le a csillagokat.
8
Egymaga feszítette ki az eget, lépdel a tenger hullámhegyein.
9
Ő alkotta a Nagymedvét és a Kaszás-csillagot, a Fiastyúkot és Dél csillagait.
10
Hatalmas dolgokat művel, kikutathatatlanul, csodás dolgokat, megszámlálhatatlanul.
11
Elvonul fölöttem, de nem látom, elsuhan, de nem veszem észre.
12
Ha elragad valamit, ki akadályozhatja meg? Ki mondhatja neki: Mit teszel?
13
Isten nem vonja vissza haragját, meghunyászkodnak előtte a szörnyeteg segítői is.
14
Hát én hogy válaszolhatnék neki, hogy válogathatnám meg szavaimat vele szemben?
15
Ha igazam volna, sem válaszolhatnék neki; mint bírámhoz, könyörögnöm kellene.
16
Ha kiáltanék és válaszolna, akkor sem hinném, hogy figyel hangomra.
17
Hiszen viharral kerget engem, ok nélkül szaporítja sebeimet.
18
Lélegzetet sem hagy vennem, hanem keserűséggel lakat jól.
19
A hatalmaskodó erőszakra azt mondja: Itt vagyok! A törvénykezésre pedig: Ki idézhet meg engem?
20
Ha igazam lenne is, bűnösnek mondana szája, ha feddhetetlen lennék is, hamisnak tartana.
21
Feddhetetlen vagyok! Nem törődöm magammal, megvetem az életemet.
22
Mindegy! - azt mondom tehát: Véget vet feddhetetlennek és bűnösnek.
23
Ha ostora hirtelen megöl, gúnyolja az ártatlanok csüggedését.
24
Bűnös ember kezébe jut az ország, elfedi a bírák arcát. Ki teszi ezt, ha nem ő?
25
Napjaim gyorsabbak a futárnál, elszaladnak, nem látnak semmi jót.
26
Elsuhannak, mint a sáscsónak, vagy ahogyan a sas lecsap zsákmányára.
27
Ha ezt mondom: El akarom felejteni panaszomat, vidámra akarom változtatni arcomat,
28
megborzadok sok fájdalmamban. Tudom, hogy nem tartasz ártatlannak.
29
Ha tehát bűnös vagyok, minek fárasszam magam hiába?
30
Ha hóban mosakodnám is, ha lúggal tisztítanám is kezemet,
31
akkor is sárba taszíthatsz, még ruháim is utálnának engem.
32
Mert ő nem ember, mint én, akinek azt felelhetném: Menjünk törvénybe egymással!
33
Nincs is köztünk döntőbíró, aki mindkettőnkre rátehetné kezét.
34
Ha levenné rólam vesszejét, és rettentése nem ijesztene,
35
akkor beszélnék, és nem félnék tőle. De magamtól ez nem lehetséges.
1
Lelkemből megutáltam életemet. Szabadjára engedem panaszomat. Hadd beszéljek keserű lélekkel!
2
Azt mondom Istennek: Ne tarts bűnösnek! Add tudtomra, miért perelsz velem?
3
Jó neked az, hogy nyomorgatsz, hogy megveted kezed munkáját, a bűnösök tanácsának pedig kedvezel?
4
Vajon testi szemeid vannak neked, és úgy látsz, ahogyan az ember lát?
5
Olyanok napjaid, mint a halandóé? Olyanok éveid, mint az emberé?
6
Hiszen kutatod bűnömet, és keresed vétkemet,
7
pedig tudod, hogy nem vagyok bűnös, de senki sem ment meg kezedből!
8
Kezed formált és alkotott engem, azután elfordulsz, és el akarsz pusztítani?
9
Emlékezz csak: úgy formáltál, mint egy agyagedényt, mégis újra porrá tennél?
10
Nem úgy öntöttél-e, mint a tejet, és nem úgy oltottál-e, mint a sajtot?
11
Bőrbe és húsba öltöztettél, csontokkal és inakkal szőttél át.
12
Élettel és szeretettel ajándékoztál meg, és gondviselésed őrizte lelkemet.
13
Mégis ezeket rejtegetted szívedben, tudom, ez volt a szándékod:
14
Ha vétkezem, te számon tartod, bűnöm alól nem mentesz föl engem.
15
Ha bűnös vagyok, jaj nekem! Ha igaz vagyok, akkor sem emelhetem föl fejem. Elégeld meg gyalázatomat, lásd meg nyomorúságomat!
16
Hiszen ha gőgös lennék, oroszlánként rontanál rám, és ellenem fordítanád csodálatos hatalmadat.
17
Új tanúkat állítanál ellenem, szaporítanád az engem érő bosszúságot, sorozatosan támadnának ellenem.
18
Miért is hoztál ki anyám méhéből? Bár kimúltam volna, és szem ne látott volna!
19
Olyan lennék, mint aki nem is volt, akit az anyaméhből vittek a sírba!
20
Úgyis rövid az időm! Ha megszűnnék a baj, és elmaradna tőlem, egy kissé felvidulnék,
21
mielőtt odamegyek, ahonnan nem térhetek vissza: a sötétség és a halál árnyékának országába,
22
a vaksötét országba, a halál árnyékának sötétségébe, ahol nincs rend, és a fény is olyan, mint a sötétség.
1
Megszólalt a naamái Cófár, és ezt mondta:
2
Nem kell-e felelnünk e sok beszédre? A bőbeszédűnek legyen igaza?
3
Elnémíthatja-e fecsegésed az embereket? Gúnyolódsz, és nincs, aki megszégyenítsen?
4
Ezt mondtad: Tanításom helyes, tiszta voltam a szemedben.
5
Bárcsak maga Isten szólalna meg, és nyitná meg ajkait veled szemben!
6
Kijelentené neked a bölcsesség titkait, amely kétszeresen is elég. Megtudnád, hogy Isten elnézi bűneid egy részét.
7
Ki tudod-e találni, mi az Isten titka? A Mindenható tökéletességéig eljuthatsz-e?
8
Magasabb az az égnél. Mit tehetsz? Mélyebb a holtak hazájánál. Mit tudhatsz róla?
9
Terjedelme hosszabb a földnél és szélesebb a tengernél.
10
Ha valakit nyomon követ, elfog, és gyűlés elé állít, ki akadályozhatja meg?
11
Hiszen ismeri a hitvány embereket, látja az álnokságot, pedig nem is figyel oda.
12
Az üresfejű ember is válhat értelmessé, a vadszamár csikaja is születhet emberré.
13
Ha hozzá fordítod szívedet, és felé terjeszted kezedet,
14
ha álnokság tapad kezedhez, távolítsd el, ne engedd, hogy sátradban csalárdság lakozzék!
15
Akkor szégyen nélkül emelheted föl arcodat, erős leszel, és nem kell félned.
16
Elfelejted a nyomorúságot, úgy gondolsz rá, mint elmúlt árvízre.
17
Fényesebbé lesz élted a déli verőfénynél, a homály is olyan lesz, mintha reggel volna.
18
Akkor majd bízol, mert lesz reménységed, körülnézel és nyugodtan lefekszel.
19
Ha heversz, senki sem riaszt föl, sőt sokan hízelegnek neked.
20
De a bűnösök szemei elsorvadnak, menedékük elvész; reménységük csak az, hogy majd kilehelik lelküket.
1
Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta:
2
Azt hiszitek, ti vagytok az egész nép, és veletek kihal a bölcsesség?
3
Nekem is van annyi eszem, mint nektek, és nem vagyok alábbvaló, mint ti. Ki ne tudna ilyesféléket?
4
Nevetséges lettem barátaim előtt, pedig aki Istenhez kiált, azt ő meghallgatja. Mégis nevetséges az igaz és feddhetetlen.
5
A szerencsétlen ember megvetni való - gondolja, aki biztonságban él -, föl kell taszítani a tántorgókat!
6
Nyugtuk van a pusztítóknak sátrukban, biztonságban élnek, akik ingerlik Istent, és akik kezükben akarják tartani az Istent.
7
Kérdezd csak meg az állatokat, azok is tanítanak, és az égi madarakat, azok is tudósítanak.
8
Vagy elmélkedj a földről, az is tanít, a tenger halai is beszélnek neked.
9
Ki ne tudná mindezekről, hogy az ÚR keze alkotta őket?
10
Az ő kezében van minden élőnek a léte és a minden emberi testnek adott lélek.
11
A fül különbözteti meg a szavakat, és az íny ízleli az ételt.
12
Az öreg emberek bölcsek, a hosszú életűek megfontoltak.
13
De tőle van a bölcsesség és hatalom, övé a tanács és az értelem.
14
Ha ő ront le valamit, nem építik fel, ha bezár valakit, nem engedik ki.
15
Ha elzárja a vizeket, kiszárad minden, ha nekiereszti, felforgatják a földet.
16
Tőle van az erő és a siker, hatalmában van a tévelygő és a tévelygésbe vivő.
17
Tanácsadókat tesz bolonddá, és bírákból űz gúnyt.
18
Királyok bilincseit nyitja ki, és övet köt derekukra.
19
Papokat tesz bolonddá, hatalmasokat ügyefogyottá.
20
Megbízhatóktól vonja meg a szót, vének ítélőképességét veszi el.
21
Előkelőkre zúdít megvetést, hatalmasok övét lazítja meg.
22
Mély, sötét titkokat leplez le, napvilágra hozza a homályos dolgokat.
23
Népeket tesz naggyá, majd elpusztítja őket, népek határát terjeszti ki, azután elűzi őket.
24
Elveszi az ország népe vezetőinek eszét, és hagyja, hogy bolyongjanak az úttalan pusztában.
25
Sötétben tapogatóznak világosság nélkül, hagyja, hogy bolyongjanak, mint a részegek.
1
Néhány nap múlva ismét elment Kapernaumba, és elterjedt a híre, hogy otthon van.
2
Erre olyan sokan gyűltek össze, hogy még az ajtó előtt sem volt hely; ő pedig hirdette nekik az igét.
3
Oda akartak hozzá menni egy bénával, akit négyen vittek.
4
Mivel a sokaság miatt nem fértek a közelébe, megbontották annak a háznak a tetejét, ahol ő volt, és nyílást vágva leeresztették az ágyat, amelyen a béna feküdt.
5
Jézus pedig látva a hitüket, így szólt a bénához: "Fiam, megbocsáttattak a bűneid."
6
Ott ültek néhányan az írástudók közül, és így tanakodtak szívükben:
7
"Hogyan beszélhet ez így? Istent káromolja! Ki bocsáthat meg bűnöket az egy Istenen kívül?"
8
Jézus lelkében azonnal átlátta, hogy így tanakodnak magukban, és ezt mondta nekik: "Miért tanakodtok így szívetekben?
9
Mi könnyebb: azt mondani a bénának: Megbocsáttattak bűneid! - vagy azt mondani: Kelj fel, fogd az ágyadat és járj!?
10
Azért pedig, hogy megtudjátok: az Emberfiának van hatalma bűnöket megbocsátani a földön - így szólt a bénához:
11
Neked mondom, kelj fel, fogd az ágyadat, és menj haza!"
12
Az pedig felkelt, azonnal felvette az ágyát, és kiment mindenki szeme láttára; úgyhogy ámulatba estek mind, dicsőítették az Istent, és ezt mondták: "Ilyet még sohasem láttunk!"
13
Azután ismét kiment a tenger mellé, az egész sokaság pedig odament hozzá, és tanította őket.
14
Amikor továbbhaladt, meglátta Lévit, az Alfeus fiát, aki a vámszedőhelyen ült, és így szólt hozzá: "Kövess engem!" Az pedig felkelt és követte őt.
15
És történt, hogy mikor Lévi házában az asztalnál ült, sok vámszedő és bűnös is odatelepedett Jézus és tanítványai mellé, mivel sokan voltak, és követték őt.
16
Amint a farizeusok közül való írástudók látták, hogy bűnösökkel és vámszedőkkel eszik együtt, szóltak tanítványainak, hogy a vámszedőkkel és bűnösökkel eszik.
17
Amikor ezt Jézus meghallotta, így szólt hozzájuk: "Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek; nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket."
18
János tanítványai és a farizeusok tartották a böjtöt. Odamentek Jézushoz, és így szóltak hozzá: "Miért böjtölnek János tanítványai és a farizeusok tanítványai, a te tanítványaid pedig miért nem böjtölnek?"
19
Jézus ezt mondta nekik: "Vajon böjtölhet-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Addig, amíg velük van a vőlegény, nem böjtölhetnek.
20
De eljön az a nap, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor azon a napon böjtölni fognak.
21
Senki sem varr foltot új posztóból régi ruhára, mert a toldás kitépne belőle, az új a régiből, és még csúnyább szakadás támadna.
22
És senki sem tölt újbort régi tömlőbe, mert szétrepesztené a bor a tömlőt, s odalenne a bor is, a tömlő is; hanem az újbor új tömlőbe való."
23
És történt, hogy Jézus szombaton gabonaföldeken ment át, és tanítványai útközben tépdesni kezdték a kalászokat.
24
A farizeusok így szóltak hozzá: "Nézd, miért tesznek szombaton olyat, amit nem szabad?"
25
Erre ő ezt kérdezte tőlük: "Sohasem olvastátok, mit tett Dávid, amikor szükséget szenvedett, ő is, meg azok is, akik vele voltak?
26
Bement az Isten házába Abjátár főpap idején, és megette a szent kenyereket, amelyeket nem szabad megenni másnak, csak a papoknak; és azoknak is adott, akik vele voltak."
27
Majd hozzátette Jézus: "A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért;
28
tehát az Emberfia ura a szombatnak is."
1
Ezután ismét a zsinagógába ment. Volt ott egy sorvadt kezű ember;
2
figyelték Jézust: vajon meggyógyítja-e szombaton, hogy vádat emelhessenek ellene.
3
Ekkor ezt mondta a sorvadt kezű embernek: "Állj ki középre!"
4
Hozzájuk pedig így szólt: "Szabad-e szombaton jót tenni, vagy rosszat tenni, életet megmenteni, vagy kioltani?" De azok hallgattak.
5
Ekkor haragosan végignézett rajtuk, és sajnálta őket szívük keménysége miatt; majd így szólt ahhoz az emberhez: "Nyújtsd ki a kezedet!" Erre az kinyújtotta, és meggyógyult a keze.
6
A farizeusok pedig kimenve, a Heródes-pártiakkal együtt azonnal arról tanácskoztak, hogyan végezzenek vele.
7
Jézus pedig tanítványaival együtt elvonult a tenger mellé, ahová nagy sokaság követte Galileából;
8
valamint Júdeából és Jeruzsálemből, sőt Idumeából, a Jordánon túlról, Tírusz és Szidón környékéről is nagy sokaság ment hozzá, amikor hallottak arról, milyen nagy dolgokat visz véghez.
9
Jézus pedig szólt tanítványainak: legyen készen számára egy csónak a sokaság miatt, hogy ne tolongjanak körülötte.
10
Mert sok embert meggyógyított, úgyhogy akinek valami baja volt, megrohanta őt, hogy megérinthesse.
11
A tisztátalan lelkek pedig, amikor látták őt, leborultak előtte, és így kiáltoztak: "Te vagy az Isten Fia!"
12
Ő azonban ezt erélyesen megtiltotta nekik, nehogy felfedjék kilétét.
13
Azután felment a hegyre, és magához hívta, akiket akart; ők pedig odamentek hozzá.
14
Tizenkettőt választott ki arra, hogy vele legyenek, és azután elküldje őket, hogy hirdessék az igét,
15
és hogy a tőle kapott hatalommal kiűzzék az ördögöket.
16
Kiválasztotta tehát a tizenkettőt: Simont, akinek a Péter nevet adta,
17
Jakabot, a Zebedeus fiát és Jánost, a Jakab testvérét, akiknek a Boanerges nevet adta, ami azt jelenti, mennydörgés fiai;
18
továbbá Andrást és Fülöpöt, Bertalant és Mátét, Tamást és Jakabot, az Alfeus fiát, Taddeust és Simont, a Kananeust,
19
Júdás Iskáriótest, aki el is árulta őt.
20
Azután hazament, és ismét összegyűlt a sokaság, úgyhogy ők még enni sem tudtak emiatt.
21
Amikor ezt meghallották hozzátartozói, elindultak, hogy elfogják, mivel azt mondták: magán kívül van.
22
Az írástudók pedig, akik Jeruzsálemből jöttek le, azt mondták, hogy Belzebub van benne, és hogy az ördögök fejedelmének a segítségével űzi ki az ördögöket.
23
Jézus odahívta őket, és példázatokban szólt hozzájuk: "Hogyan űzheti ki a Sátán a Sátánt?
24
Ha egy ország meghasonlik önmagával, nem maradhat meg az az ország;
25
és ha egy háznép hasonlik meg önmagával, az a háznép sem maradhat meg.
26
Ha tehát a Sátán önmaga ellen támadt, és meghasonlott, akkor szintén nem maradhat meg tovább, hanem vége van.
27
Viszont senki sincs, aki egy erős ember házába hatolva el tudná rabolni annak javait, ha csak előbb meg nem kötözi azt az erős embert; akkor kirabolhatja a házát."
28
"Bizony, mondom néktek, minden bűn meg fog bocsáttatni az emberek fiainak, még a káromlások is, bármennyi káromlást szólnak,
29
de ha valaki a Szentlelket káromolja, az nem nyer bocsánatot soha, hanem vétkes marad bűne miatt örökké."
30
Azt terjesztették ugyanis, hogy tisztátalan lélek van benne.
31
Ekkor megérkeztek anyja és testvérei; kint megállva beküldtek hozzá, és hívatták őt.
32
Körülötte pedig sokaság ült, és szóltak neki: "Íme, anyád, a fivéreid és nővéreid odakint keresnek téged!"
33
De ő így válaszolt nekik: "Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?"
34
És végignézve a körülötte körben ülőkön, így szólt: "Íme, az én anyám és az én testvéreim.
35
Aki az Isten akaratát cselekszi, az az én fivérem, nővérem és az én anyám."
