1
Sárón nárcisza vagyok én, a völgyek lilioma.
2
Mint liliom a tövisek közt, olyan kedvesem a lányok közt.
3
Mint almafa az erdő fái közt, olyan szerelmesem a legények közt. Árnyékában vágyom ülni, gyümölcse édes ínyemnek.
4
Elvitt engem a borozóhelyre, melynek jelvénye a szerelem.
5
Erősítsetek aszú szőlővel, üdítsetek fel almával, mert a szerelem betege vagyok!
6
Bal karja a fejem alatt, jobbjával átölel engem.
7
Kérve kérlek titeket, Jeruzsálem lányai, a gazellákra és a mező szarvasaira: Ne keltsétek, ne ébresszétek föl a szerelmet, amíg nem akarja!
8
Szerelmesem hangját hallom! Jön már, ugrálva a hegyeken, szökdelve a halmokon.
9
Mert olyan szerelmesem, mint a gazella, mint a fiatal szarvas. Itt áll már falaink mellett, benéz az ablakon, betekint a rácsozaton.
10
Szerelmesem így szólított meg: Kelj föl, kedvesem, szépségem, jöjj már!
11
Nézd, vége van a télnek, elmúlt az esőzés, elment.
12
Megjelentek a virágok a földön, itt az éneklés ideje, gerlebúgás hangzik földünkön.
13
Érleli első gyümölcsét a fügefa, és a virágzó szőlők illatoznak. Kelj föl, kedvesem, szépségem, jöjj már!
14
Galambom, a sziklahasadékban, a magas kőszál rejtekében! Mutasd meg arcodat, hallasd a hangodat, mert kellemes a hangod, és bájos az arcod!
15
Fogjátok meg a rókákat, a kölyökrókákat, mert pusztítják szőlőinket, virágzó szőlőinket!
16
Szerelmesem enyém, s én az övé vagyok, övé, ki a liliomok közt legeltet.
17
Ha hűs szél támad, és megnyúlnak az árnyak, jöjj vissza, szerelmesem, a hegyszakadékokon át, gazellához vagy fiatal szarvashoz hasonlóan!
