<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?>
<rss version="2.0" xmlns:atom="http://www.w3.org/2005/Atom">
<channel>
	<atom:link href="http://refzsadany.hu/index.php/online-biblia/biblerss/bible/22/2?format=raw" rel="self" type="application/rss+xml" />
	<image>
	  <url>http://refzsadany.hu/media/com_zefaniabible/images/bible_100.jpg</url>
	  <title>Károli Újfordítású Biblia</title>
	  <link>http://refzsadany.hu/index.php/online-biblia/standard/bible/22-Énekek-éneke/2-chapter?ord=042626</link>
	</image>
	<title>Károli Újfordítású Biblia</title>
	<link>http://refzsadany.hu/index.php/online-biblia/standard/bible/22-Énekek-éneke/2-chapter?ord=042626</link>
	<generator>Zefania Bible</generator>
	<language>hu-hu</language>
	<copyright>Zsadányi Református Egyházközség</copyright>
	<description>Énekek éneke fejezet 2</description>
	<item>
		<title>Énekek éneke fejezet 2</title>
		<link>http://refzsadany.hu/index.php/online-biblia/standard/bible/22-Énekek-éneke/2-chapter?ord=042626</link>
		<guid>http://refzsadany.hu/index.php/online-biblia/standard/bible/22-Énekek-éneke/2-chapter?ord=042626</guid>
		<pubDate>Sun, 26 Apr 2026 13:18:22 +0200</pubDate>
		<description>
				Sárón nárcisza vagyok én, a völgyek lilioma.
				Mint liliom a tövisek közt, olyan kedvesem a lányok közt.
				Mint almafa az erdő fái közt, olyan szerelmesem a legények közt. Árnyékában vágyom ülni, gyümölcse édes ínyemnek.
				Elvitt engem a borozóhelyre, melynek jelvénye a szerelem.
				Erősítsetek aszú szőlővel, üdítsetek fel almával, mert a szerelem betege vagyok!
				Bal karja a fejem alatt, jobbjával átölel engem.
				Kérve kérlek titeket, Jeruzsálem lányai, a gazellákra és a mező szarvasaira: Ne keltsétek, ne ébresszétek föl a szerelmet, amíg nem akarja!
				Szerelmesem hangját hallom! Jön már, ugrálva a hegyeken, szökdelve a halmokon.
				Mert olyan szerelmesem, mint a gazella, mint a fiatal szarvas. Itt áll már falaink mellett, benéz az ablakon, betekint a rácsozaton.
				Szerelmesem így szólított meg: Kelj föl, kedvesem, szépségem, jöjj már!
				Nézd, vége van a télnek, elmúlt az esőzés, elment.
				Megjelentek a virágok a földön, itt az éneklés ideje, gerlebúgás hangzik földünkön.
				Érleli első gyümölcsét a fügefa, és a virágzó szőlők illatoznak. Kelj föl, kedvesem, szépségem, jöjj már!
				Galambom, a sziklahasadékban, a magas kőszál rejtekében! Mutasd meg arcodat, hallasd a hangodat, mert kellemes a hangod, és bájos az arcod!
				Fogjátok meg a rókákat, a kölyökrókákat, mert pusztítják szőlőinket, virágzó szőlőinket!
				Szerelmesem enyém, s én az övé vagyok, övé, ki a liliomok közt legeltet.
				Ha hűs szél támad, és megnyúlnak az árnyak, jöjj vissza, szerelmesem, a hegyszakadékokon át, gazellához vagy fiatal szarvashoz hasonlóan!
		</description>
	</item>
</channel>
</rss>