1
A karmesternek: "A fiú halála" kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára. Hálát adok az ÚRnak teljes szívemből, elbeszélem minden csodatettedet.
2
Örülök és vigadok neked, zengem nevedet, ó Felséges!
3
Mert meghátráltak ellenségeim, elbuktak, és semmivé lettek előtted.
4
Mert igazságot szolgáltattál ügyemben, trónodra ültél mint igaz bíró.
5
Megdorgáltad a népeket, semmivé tetted a bűnösöket, eltörölted nevüket mindörökre!
6
Vége van az ellenségnek! Feldúltad városaikat, hogy örökké romokban heverjenek, még emlékük is kiveszett.
7
De az ÚR örökké trónján ül, fölállította bírói székét.
8
Igazságosan bíráskodik a világ fölött, részrehajlás nélkül ítéli a nemzeteket.
9
Az elnyomottak menedéke az ÚR, menedék a nyomorúság idején.
10
Benned bíznak, akik ismerik nevedet, nem hagyod el, URam, azokat, akik hozzád folyamodnak.
11
Zengjetek az ÚRnak, aki a Sionon lakik, mondjátok el a népeknek felséges tetteit!
12
Mert számon kéri a vérontást, emlékezik rá, nem feledkezik meg a nyomorultak jajkiáltásáról.
13
Légy kegyelmes, URam, lásd meg, míly nyomorult lettem gyűlölőim miatt! Te emelhetsz föl a halál kapujából,
14
hogy elbeszélhessem sok dicső tettedet Sion leányának kapuiban, és vigadhassak, mert megszabadítottál!
15
Maguk ásta gödörbe zuhantak a népek, rejtett hálójuk fogta meg lábukat.
16
Megismertette magát az ÚR, igazságot szolgáltatott. A bűnöst saját kezének műve ejti csapdába. (Közjáték. Szela.)
17
A holtak hazájába kerülnek a bűnösök, minden olyan nép, amely elfelejti Istent.
18
Nem marad örökre elfelejtve a szegény, nem vész el végleg a nyomorultak reménye.
19
Ne engedd, URam, hogy erőszakoskodjanak az emberek! Álljanak eléd ítéletre a népek!
20
Kelts bennük félelmet, URam, hadd tudják meg a népek, hogy ők csak emberek! (Szela.)
