1
URam, miért állsz oly távol, miért rejtőzöl el a szükség idején?
2
A bűnösök gőgjükben üldözik a nyomorultat, de saját ármánykodásuk ejti el őket.
3
Dicsekszik kapzsiságával a bűnös, és áldást mond a haszonleső, de ezzel megcsúfolja az URat.
4
Fennhéjázva mondja a bűnös: Nem lesz számonkérés, nincs Isten! Ez minden gondolata.
5
Útjai mindenkor eredményesek, azt hiszi, hogy messze van ítéleted, semmibe veszi ellenségeit.
6
Azt mondja magában: Nem rendülök meg, nemzedékek váltják egymást, de engem nem ér baj.
7
Szája tele van átokkal, csalással és durvasággal, nyelve nyomorúságot és bajt okoz.
8
Ólálkodik a házak körül, titokban meggyilkolja az ártatlant, szeme a gyámoltalant figyeli.
9
Lesben áll rejtekhelyén, mint oroszlán a bozótban. Lesi, hogy elragadhassa a nyomorultat. Kiveti hálóját, és elragadja a nyomorultat.
10
Szétzúzza, levágja a gyámoltalanokat, ha a körmei közé jutnak.
11
Azt mondja magában: Elfelejtett az Isten, eltakarta arcát, nem lát meg soha!
12
Állj elő, URam, emeld föl kezedet, Istenem! Ne feledkezz meg a nyomorultakról!
13
Miért vetheti meg Istent a bűnös? Miért mondhatja magában: Nem lesz számonkérés?!
14
Pedig te látod a vészt és a bánatot, rátekintesz, és kezedben tartod. Rád bízhatja magát a gyámoltalan, az árvának te vagy a segítője.
15
Törd össze a bűnös hatalmát, a gonosztól kérd számon bűnét, hogy nyoma se maradjon!
16
Király lesz az ÚR mindörökké, a pogányok pedig kivesznek országából.
17
Az alázatosok kívánságát meghallgatod, URam. Megerősíted szívüket, feléjük fordítod füledet,
18
véded az árva és elnyomott ügyét, hogy ne hatalmaskodjék többé senki a földön.
