1
Jobb a száraz falat ott, ahol békesség van, mint ha lakomával van tele a ház, de veszekednek benne.
2
Az eszes szolga föléje kerül a haszontalan fiúnak, és a testvérekkel együtt osztozik az örökségben.
3
Az ezüsthöz tégely kell, az aranyhoz olvasztókemence, de a szívek vizsgálója az ÚR.
4
A gonosztevő az álnok ajakra figyel, a hazug a gonosz nyelvre ügyel.
5
Aki gúnyolja a szegényt, Alkotóját gyalázza, és aki a veszedelemnek örül, nem marad büntetlen.
6
Az öregek koronája: az unokák, és a fiak ékessége: az atyák.
7
Nem illik a bolondhoz a választékos beszéd, de az előkelőhöz sem a hazug beszéd.
8
Drágakőnek véli ajándékát, aki adja, amellyel célt ér, bárhova forduljon is vele.
9
Aki szeretetre törekszik, fátyolt borít a vétekre, de aki folyton arról beszél, elszakad a barátjától.
10
Jobban megrendíti a dorgálás az értelmes embert, mint száz botütés az ostobát.
11
Csak pártütésre törekszik a rossz ember, de kegyetlen követet küldenek ellene.
12
Inkább a fiát vesztett medvével találkozzék az ember, mint egy ostobával, amikor megzavarodik.
13
Aki rosszal fizet a jóért, annak a házából nem távozik el a baj.
14
A viszály kezdete olyan, mint amikor megindul az árvíz, azért tartsd távol magad a perpatvartól, mielőtt kitör.
15
Aki igaznak mondja a bűnöst, és aki bűnösnek mondja az igazat: mindkettőjüket egyaránt utálja az ÚR.
16
Mire való a vételár az ostoba kezében, hogy bölcsességet vegyen, holott esze sincsen?
17
Mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik.
18
Esztelen ember, aki kezet ad, és kezességet vállal a barátjáért.
19
A bűnt szereti, aki veszekedni szeret, és aki nagyra tátja száját, saját romlását keresi.
20
Az álnok szívű embernek nem lesz jó vége, és a csalárd nyelvű bajba kerül.
21
Az ostoba bánatot okoz szülőjének, és nem tud örülni a bolondnak az apja.
22
A vidám szív a legjobb orvosság, a bánatos lélek pedig a csontokat is kiszárítja.
23
A bűnös elfogadja a titokban adott vesztegetést, és elferdíti az igazság ösvényét.
24
Az értelmes ember előtt ott van a bölcsesség, de az ostoba szeme a föld végén kalandozik.
25
Az ostoba fiú bosszantja apját, és keseríti anyját.
26
Nem való megbírságolni az igaz embert, és megverni az elöljárót, ha becsületes.
27
A tudós ember takarékoskodik beszédével, és aki értelmes, az higgadt lelkű.
28
Még az ostobát is bölcsnek gondolják, ha hallgat, és értelmesnek azt, aki csukva tartja a száját.
