1
Meghallották ezt mindazok a királyok, akik a Jordánon túl a hegyvidéken, a Sefélá-alföldön és a Nagy-tenger egész partja mentén a Libánon felé laktak: a hettiták, az emóriak, a kánaániak, a perizziek, a hivviek és a jebúsziak.
2
Szövetkeztek egymással, hogy együttesen harcoljanak Józsué és Izráel ellen.
3
De meghallották Gibeón lakói, hogy mit tett Józsué Jerikóval és Aj városával,
4
ezért ők cselhez folyamodtak. Elindultak, és így szerelték föl magukat: elnyűtt zsákokat szereztek szamaraikra, meg elnyűtt, megrepedezett és összekötözött borostömlőket,
5
a lábukra elnyűtt és foltozott sarukat, magukra pedig elnyűtt ruhát. Útravaló kenyerük is mind száraz és csupa morzsa volt.
6
Így mentek Józsuéhoz a táborba, Gilgálba, és ezt mondták neki meg az izráelieknek: Messze földről jöttünk. Kössetek most szövetséget velünk!
7
Az izráeliek azonban ezt mondták a hivvieknek: Hátha köztünk laktok; hogyan köthetnénk akkor veletek szövetséget?
8
Azok ezt mondták Józsuénak: Szolgáid vagyunk. Józsué azonban megkérdezte: Kik vagytok, és honnan jöttök?
9
Azok ezt felelték neki: Igen messze földről jöttek szolgáid, Istenednek, az ÚRnak nevéért, mert hallottuk hírét és mindazt, amit Egyiptomban vitt véghez.
10
Meg mindazt, amit az emóriak két királyával tett a Jordánon túl: Szíhónnal, Hesbón királyával és Óggal, Básán királyával Astárótban.
11
Ezért véneink és országunk lakói ezt mondták nekünk: Vegyetek magatokhoz útravalót, menjetek eléjük, és mondjátok nekik: Szolgáitok vagyunk, kössetek hát szövetséget velünk!
12
Itt a kenyerünk: még meleg volt, amikor otthonunkban elláttuk magunkat vele, és elindultunk, hogy hozzátok jöjjünk, most meg már száraz és csupa morzsa lett.
13
Ezek a borostömlők is újak voltak, amikor megtöltöttük, most pedig repedezettek. A ruhánk és a sarunk is elnyűtt a nagyon hosszú úton.
14
Akkor kezükbe vették az emberek azoknak az útravalóját, de az ÚR akaratát nem kérdezték meg.
15
Józsué ráállt a békére, és szövetséget kötött velük, azzal az ígérettel, hogy életben hagyja őket. A népközösség vezetői pedig megesküdtek erre.
16
Három nappal azután, hogy szövetséget kötöttek velük, meghallották, hogy a közelből valók, sőt közöttük laknak.
17
Fölkerekedtek tehát Izráel fiai, és harmadnapra elérkeztek azoknak városaihoz. Ezek voltak a városaik: Gibeón, Kefírá, Beérót és Kirjat-Jeárim.
18
De nem koncolták fel őket Izráel fiai, mert a közösség vezetői megesküdtek nekik az ÚRra, Izráel Istenére. Emiatt zúgolódott az egész közösség a vezetők ellen.
19
De a vezetők mind azt mondták az egész közösségnek: Megesküdtünk nekik az ÚRra, Izráel Istenére. Nem bánthatjuk őket.
20
Azt csináljuk velük, hogy életben hagyjuk őket, és akkor nem ér bennünket az ÚR haragja az eskü miatt, amivel megesküdtünk nekik.
21
Azt mondták a vezetők, hogy életben maradhatnak, de legyenek az egész közösség favágói és vízhordói. Így határoztak róluk a vezetők.
22
Józsué pedig hívatta őket, és így beszélt hozzájuk: Miért csaltatok meg bennünket? Azt mondtátok, hogy nagyon messze laktok tőlünk, pedig köztünk laktok?!
23
Legyetek hát átkozottak! Ne fogyjanak ki közületek a szolgák, az Isten házának favágói és vízhordói!
24
Azok ezt felelték Józsuénak: Mivel tudomásukra jutott szolgáidnak, hogy Istenetek, az ÚR megígérte szolgájának, Mózesnek, hogy nektek adja az egész országot, és kipusztítja előletek az ország minden lakóját, nagyon féltettük tőletek az életünket, ezért tettünk így.
25
Most már a kezedben vagyunk, bánj velünk úgy, ahogyan jónak és helyesnek látod!
26
Józsué pedig így cselekedett velük: Megmentette őket Izráel fiainak a kezéből, és nem gyilkolták le őket.
27
Azon a napon Józsué elrendelte, hogy a közösségnek, valamint az ÚR oltárának a favágói és vízhordói legyenek azon a helyen, amelyet majd kiválaszt az ÚR. Így van ez ma is.
1
Adónícedek, Jeruzsálem királya meghallotta, hogy Józsué elfoglalta Ajt, lakóit pedig teljesen kiirtotta, és hogy úgy tett Aj városával és királyával, ahogyan Jerikóval és királyával, és hogy Gibeón lakói békét kötöttek Izráellel, és így közöttük laknak.
2
Ezért nagyon megijedt, hiszen Gibeón nagy város volt, akárcsak egy királyi város, sőt nagyobb volt Ajnál, és csupa vitéz férfiak laktak benne.
3
Adónícedek, Jeruzsálem királya tehát ezt az üzenetet küldte Hóhámnak, Hebrón királyának, Pirámnak, Jarmút királyának, Jáfiának, Lákis királyának és Debírnek, Eglón királyának:
4
Jöjjetek hozzám, segítsetek nekem, és verjük meg Gibeónt, mert békét kötött Józsuéval és Izráel fiaival.
5
Erre összegyűlt, és felvonult az emóriak öt királya: Jeruzsálem királya, Hebrón királya, Jarmút királya, Lákis királya és Eglón királya, ők maguk és egész táboruk. Tábort ütöttek Gibeón alatt, és harcoltak ellene.
6
Akkor a gibeóniak ezt az üzenetet küldték Józsuénak a gilgáli táborba: Ne hagyd cserben szolgáidat! Gyere föl hozzánk gyorsan, és szabadíts meg! Segíts rajtunk, mert a hegyvidéken lakó emóriak királyai összefogtak ellenünk!
7
Erre fölvonult Józsué Gilgálból egész hadseregével, valamennyi vitéz harcosával.
8
Az ÚR ezt mondta Józsuénak: Ne félj tőlük, mert a kezedbe adom őket! Senki sem állhat meg közülük előtted.
9
Józsué hirtelen rájuk tört, miután egész éjszaka menetelt Gilgálból.
10
Az ÚR megzavarta az ellenséget Izráel előtt, úgyhogy Izráel nagy vereséget mért rájuk Gibeónnál, üldözte őket a béthóróni hágó felé, és vágta őket egészen Azékáig és Makkédáig.
11
Amikor menekültek Izráel elől, az ÚR nagy jégesőt hullatott rájuk az égből a béthóróni lejtőn egészen Azékáig, és meghaltak. Többen haltak meg a jégesőtől, mint amennyit fegyverrel mészároltak le Izráel fiai.
12
Amikor az ÚR Izráel fiai kezébe adta az emóriakat, Józsué az ÚRhoz szólt, és ezt mondta Izráel jelenlétében: Nap, maradj veszteg Gibeónban, te is hold, az Ajjálón-völgyben!
13
És veszteg maradt a nap, megállott a hold is, míg ellenségein bosszút állt a nép. Meg van ez írva a Jásár könyvében. Megállt a nap az ég közepén, nem sietett lenyugodni egy teljes napig.
14
Nem volt ilyen nap sem azelőtt, sem azután, hogy emberi szóra így hallgatott volna az ÚR, mert az ÚR harcolt Izráelért.
15
Azután visszatért Józsué az egész Izráellel a gilgáli táborba.
16
Az az öt király pedig elmenekült, és elrejtőzött a makkédai barlangban.
17
De jelentették Józsuénak, hogy megtalálták az öt királyt, akik a makkédai barlangban rejtőznek.
18
Józsué ezt mondta: Gördítsetek nagy köveket a barlang szájára, és rendeljetek oda embereket, hogy őrizzék őket.
19
Ti pedig ne álljatok meg, üldözzétek ellenségeiteket, vágjátok utócsapataikat, és ne engedjétek őket bejutni városaikba, mert kezetekbe adta őket Istenetek, az ÚR.
20
Józsué és Izráel fiai igen nagy csapást mértek rájuk, és szinte teljesen megsemmisítették őket. Csak azok maradtak meg közülük, akik elmenekültek, és bejutottak a megerősített városokba.
21
Ekkor visszatért az egész nép épségben Józsuéhoz a makkédai táborba. Senki se merte ezután fenyegetni Izráel fiait.
22
Akkor ezt mondta Józsué: Nyissátok ki a barlang száját, és hozzátok ide hozzám azt az öt királyt a barlangból!
23
Így cselekedtek. Odavitték hozzá a barlangból azt az öt királyt: Jeruzsálem királyát, Hebrón királyát, Jarmút királyát, Lákis királyát és Eglón királyát.
24
Miután odavitték ezeket a királyokat Józsuéhoz, magához hívatta Józsué az izráeli férfiakat mind, és azt mondta a harcosok vezéreinek, akik vele jártak: Jöjjetek ide, tegyétek lábatokat ezeknek a királyoknak a nyakára! Azok odamentek, és rátették lábukat azok nyakára.
25
Ekkor azt mondta nekik Józsué: Ne féljetek, és ne rettegjetek, legyetek erősek és bátrak! Mert így tesz az ÚR minden ellenségetekkel, akikkel harcolni fogtok.
26
Azután levágta őket Józsué, megölte, és felakasztotta őket öt fára. Ott maradtak a fákon fölakasztva egészen estig.
27
Naplementekor Józsué parancsára levették őket a fákról, bedobták a barlangba, ahol rejtőzködtek, és nagy köveket raktak a barlang szájára. Ott vannak ezek még ma is.
28
Makkédát is elfoglalta Józsué azon a napon, és kardélre hányta királyával együtt. Kiirtotta őket, minden élőlényt, amely benne volt; senkit sem hagyott elmenekülni. Ugyanúgy bánt Makkéda királyával, ahogyan Jerikó királyával bánt.
29
Majd átvonult Józsué egész Izráellel Makkédából Libná alá, és harcolni kezdett Libná ellen.
30
Az ÚR ezt is Izráel kezébe adta királyával együtt. Kardélre hányta a benne levő élőlényeket mind; senkit sem hagyott elmenekülni. Királyával pedig úgy bánt, ahogyan Jerikó királyával.
31
Libnából továbbvonult Józsué egész Izráellel Lákis alá, tábort ütött, és harcolni kezdett ellene.
32
Az ÚR Izráel kezébe adta Lákist, elfoglalták a második napon, és kardélre hányták a benne levő élőlényeket mind, egészen úgy, ahogyan Libnával tették.
33
Akkor fölvonult Hórám, Gézer királya, Lákis segítségére. De Józsué úgy megverte népével együtt, hogy senkit sem hagyott elmenekülni.
34
Lákisból továbbvonult Józsué egész Izráellel Eglón alá, tábort ütött, és harcolni kezdett ellene.
35
Elfoglalták még azon a napon, és kardélre hányták a benne levő élőlényeket mind. Kiirtotta azon a napon egészen úgy, ahogyan Lákissal tette.
36
Felvonult azután Józsué Eglónból egész Izráellel Hebrónba, és harcolni kezdtek ellene.
37
Elfoglalták azt meg a hozzátartozó városokat; királyát és az ott levő élőlényeket mind kardélre hányták. Senkit sem hagyott Józsué elmenekülni. Ugyanúgy bánt vele, mint Eglónnal, kiirtotta a benne levő élőlényeket mind.
38
Azután visszafordult Józsué az egész Izráellel Debír felé, és harcolni kezdett ellene.
39
Elfoglalta azt és királyát, meg a hozzátartozó városokat. Kardélre hányta, és kiirtotta az ott levő élőlényeket mind. Senkit sem hagyott elmenekülni. Úgy bánt Debírrel és királyával, ahogyan Hebrónnal vagy ahogyan Libnával és királyával bánt.
40
Így verte le Józsué az egész országot: a hegyvidéket és a Délvidéket, a Sefélá-alföldet és a dombvidéket és azok valamennyi királyát. Senkit sem hagyott elmenekülni, hanem kiirtott minden élőt, ahogyan megparancsolta Izráel Istene, az ÚR.
41
Leverte őket Józsué Kádés-Barneától Gázáig és Gósen egész földjét Gibeónig.
42
Mindezeket a királyokat és országukat egy hadjárattal foglalta el Józsué, mert Izráel Istene, az ÚR harcolt Izráelért.
43
Azután visszatért Józsué egész Izráellel a gilgáli táborba.
1
Saul pedig egyetértett István kivégzésével. Azon a napon nagy üldözés kezdődött a jeruzsálemi gyülekezet ellen, és az apostolok kivételével mind szétszóródtak Júdea és Samária területén.
2
Kegyes férfiak azonban eltemették Istvánt, és nagy siratást tartottak felette.
3
Saul pedig pusztította az egyházat, házról házra járt, férfiakat és nőket hurcolt el, és börtönbe vetette őket.
4
Akik pedig szétszóródtak, elmentek, és hirdették az igét.
5
Fülöp lement Samária városába, és ott hirdette nekik a Krisztust.
6
A sokaság egy szívvel és egy lélekkel figyelt arra, amit Fülöp mondott, mivel hallották és látták azokat a jeleket, amelyeket tett.
7
A tisztátalan lelkek ugyanis sok megszállottból hangosan kiáltozva kimentek, sok béna és sánta is meggyógyult,
8
és nagy öröm volt abban a városban.
9
Már régebben élt abban a városban egy Simon nevű férfi, aki varázslással foglalkozott, és ámulatba ejtette Samária népét, mert valami igen nagynak állította magát.
10
A város apraja-nagyja hallgatott rá, és azt mondták: "Ő az Isten Hatalmasnak nevezett ereje."
11
Hallgattak rá, mert varázslásával már jó ideje ámulatban tartotta őket.
12
De amikor hittek Fülöpnek, aki az Isten országáról és a Jézus Krisztus nevéről szóló evangéliumot hirdette, megkeresztelkedtek; férfiak és nők egyaránt.
13
Simon maga is hívő lett, majd miután megkeresztelkedett, Fülöp mellé szegődött, és amikor látta, hogy jelek és nagy csodák történnek, egészen elámult.
14
Amikor meghallották a Jeruzsálemben levő apostolok, hogy Samária befogadta az Isten igéjét, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost.
15
Ők lementek, és imádkoztak értük, hogy részesüljenek a Szentlélek ajándékában,
16
mert még egyikükre sem szállt rá, csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevére.
17
Akkor rájuk tették a kezüket, és részesültek a Szentlélek ajándékában.
18
Amikor látta Simon, hogy az apostolok kézrátételével adatik a Lélek, pénzt ajánlott fel nekik,
19
és így szólt: "Adjátok meg nekem is ezt a hatalmat, hogy akire ráteszem a kezemet, az vegye a Szentlelket."
20
Péter azonban ezt mondta neki: "Vesszen el a pénzed veled együtt, amiért azt gondoltad, hogy pénzen megszerezheted az Isten ajándékát!
21
Nem részesülhetsz, és nem is örökölhetsz ebből, mert a szíved nem egyenes az Isten előtt.
22
Térj meg tehát e gazságodból, és könyörögj az Úrhoz, hátha megbocsátja neked szíved szándékát.
23
Mert látom, hogy a keserű irigység és a gonoszság fogságába estél."
24
Simon így válaszolt: "Könyörögjetek értem az Úrhoz, hogy semmi se szálljon rám abból, amit mondtatok."
25
Ők pedig bizonyságot tettek, és hirdették az Úr igéjét, azután visszaindultak Jeruzsálem felé; és közben sok samáriai faluban hirdették az evangéliumot.
26
Az Úr angyala pedig így szólt Fülöphöz: "Kelj fel, és menj Dél felé a Jeruzsálemből Gázába vezető útra, amely néptelen."
27
Ő felkelt, és elindult. És íme, egy etióp férfi, a kandakénak, az etiópok királynőjének udvari főembere, aki egész kincstára fölé volt rendelve, és Jeruzsálemben járt az Istent imádni,
28
visszatérőben hintóján ülve olvasta Ézsaiás prófétát.
29
Ezt mondta a Lélek Fülöpnek: "Menj oda, és csatlakozz ahhoz a hintóhoz."
30
Amikor Fülöp odafutott, hallotta, hogy Ézsaiás prófétát olvassa, és megkérdezte tőle: "Érted is, amit olvasol?"
31
Erre az így válaszolt: "Hogyan érthetném, míg valaki meg nem magyarázza?" És megkérte Fülöpöt, hogy szálljon fel, és üljön mellé.
32
Az Írásnak az a szakasza, amelyet olvasott, ez volt: "Amint a juhot levágni viszik, és amint a bárány néma a nyírója előtt, úgy nem nyitja meg a száját.
33
A megaláztatásért elvétetett róla az ítélet, nemzetségét ki sorolhatná fel? Mert élete felvitetik a földről."
34
Az udvari főember megkérdezte Fülöptől: "Kérlek, kiről mondja ezt a próféta? Önmagáról vagy valaki másról?"
35
Fülöp beszélni kezdett, és az Írásnak ebből a helyéből kiindulva hirdette neki Jézust.
36
Amint tovább haladtak az úton, valami vízhez értek, és így szólt az udvari főember: "Íme, itt a víz! Mi akadálya annak, hogy megkeresztelkedjem?"
37
(Ezt mondta neki Fülöp: "Ha teljes szívedből hiszel, akkor lehet." Ő pedig így válaszolt: "Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.")
38
Megparancsolta, hogy álljon meg a hintó, és leszálltak a vízbe mind a ketten, Fülöp és az udvari főember, és megkeresztelte őt.
39
Amikor kijöttek a vízből, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt, és nem látta őt többé az udvari főember, de örvendezve haladt tovább az útján.
40
Fülöp pedig Azótoszba került, és végigjárva valamennyi várost, hirdette az evangéliumot, míg Cézáreába nem ért.
