1
Rúben és Gád fiainak igen sok jószága volt. Amikor látták, hogy Jazér és Gileád földje mennyire jószágtartásra való hely,
2
akkor Gád és Rúben fiai odamentek Mózeshez és Eleázár paphoz, meg a közösség vezető embereihez, és ezt mondták:
3
Atárót, Díbón, Jazér, Nimrá, Hesbón, Elálé, Szebám, Nebó és Beón,
4
az a föld, amelyet megvert az ÚR Izráel közössége előtt, jószágtartásra való föld, szolgáidnak pedig van jószáguk.
5
Ha jóindulattal vagy hozzánk - mondták -, hadd kapják meg szolgáid ezt a földet örökségül, és ne vigyél át bennünket a Jordánon!
6
Mózes ezt felelte Gád és Rúben fiainak: Ti itt akartok maradni, amikor testvéreitek harcba vonulnak?!
7
Miért akarjátok elvenni Izráel fiainak a bátorságát attól, hogy átkeljenek arra a földre, amelyet az ÚR adott nekik?
8
Atyáitok is így cselekedtek, amikor elküldtem őket Kádés-Barneából, hogy megtekintsék az országot.
9
Fölmentek az Eskól-völgyig, és megnézték az országot, de elvették Izráel fiainak a bátorságát attól, hogy bemenjenek abba az országba, amelyet nekik adott az ÚR.
10
Ezért fellángolt az ÚR haragja azon a napon, és így esküdött meg:
11
Az Egyiptomból feljött férfiak, húszévestől fölfelé, nem látják meg azt a földet, amelyet esküvel ígértem oda Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, mivel nem követtek engem tökéletesen,
12
kivéve Kálébot, a kenizzi Jefunne fiát és Józsuét, Nún fiát, mivel ők tökéletesen követték az URat.
13
Fellángolt az ÚR haragja Izráel ellen, hagyta őket bolyongani a pusztában negyven évig, míg ki nem pusztult az az egész nemzedék, amely olyat követett el, ami nem tetszett az ÚRnak.
14
És most ti, vétkes emberek fajzata, atyáitok nyomdokába léptek, hogy még növeljétek az ÚR Izráel ellen fellángolt haragját?!
15
Ha elfordultok tőle, még tovább hagyja népét bolyongani a pusztában, és az egész népnek vesztét okozzátok.
16
Ekkor közelebb léptek hozzá, és ezt mondták: Csak juhaklokat építünk itt a jószágnak, meg városokat a családunknak,
17
de mi magunk hamarosan fölfegyverkezünk, és megyünk Izráel fiai előtt, míg be nem visszük őket a területükre. Csak a családunk lakjék megerősített városokban az ország lakosai miatt.
18
Nem térünk vissza házainkba, amíg meg nem kapja minden izráeli a maga örökségét.
19
Hiszen mi nem akarunk velük együtt örökséget kapni ott a Jordánon túl, mert már jutott nekünk örökség a Jordánon innen, keleten.
20
Mózes így felelt nekik: Ha így cselekesztek, ha fölfegyverkeztek a harcra az ÚR színe előtt,
21
és átkel a Jordánon minden fegyveres ember az ÚR színe előtt, amíg ő ki nem űzi ellenségeit maga elől,
22
és ha akkor tértek vissza, amikor meghódol az a föld az ÚR előtt, akkor ártatlanok lesztek az ÚR és Izráel szemében, és örökségül kapjátok ezt a földet az ÚRtól.
23
De ha nem így cselekesztek, vétkeztek az ÚR ellen. Tudjátok meg, hogy utolér benneteket vétketek büntetése.
24
Építsetek városokat családotoknak és aklokat nyájaitoknak, de amit kimondtatok, azt tegyétek meg!
25
Akkor ezt mondták Gád és Rúben fiai Mózesnek: Úgy cselekszenek szolgáid, ahogyan te parancsolod, urunk!
26
Családunk, asszonyaink, jószágunk és mindenféle állatunk ott marad Gileád városaiban.
27
Szolgáid pedig mindnyájan fegyveresen hadba vonulnak az ÚR előtt, ahogyan te, uram, kívánod.
28
Mózes parancsot adott Eleázár papnak és Józsuénak, Nún fiának, meg az izráeli törzsek családfőinek,
29
és ezt mondta nekik: Ha Gád és Rúben fiai átkelnek veletek a Jordánon, mindnyájan fölfegyverkezve a harcra az ÚR színe előtt, és ha majd meghódol az a föld előttetek, akkor adjátok nekik Gileád földjét örökségül.
30
Ha azonban nem kelnek át veletek fegyveresen, akkor köztetek kapjanak örökséget Kánaán földjén.
31
Gád és Rúben fiai így válaszoltak: Úgy cselekszünk, ahogyan az ÚR meghagyta szolgáidnak.
32
Mi átkelünk fegyveresen az ÚR színe előtt Kánaán földjére, de birtokunk legyen itt, a Jordánon innen.
33
Mózes tehát Gád és Rúben fiainak, meg József fiai közül Manassé törzse felének adta Szíhónnak, az emóriak királyának országát és Ógnak, Básán királyának országát, azt a földet a területén lévő városokkal együtt, az országban mindenfelé levő városokkal.
34
Ott építették föl Gád fiai Díbónt, Atárótot és Aróért,
35
Atrót-Sófánt, Jazért és Jogbohát,
36
Bét-Nimrát és Bét-Háránt, ezeket az erős városokat és juhaklokat.
37
Rúben fiai pedig fölépítették Hesbónt, Elálét és Kirjátaimot,
38
Nebót, Baal-Meónt, amelyeknek megváltoztatták a nevét, továbbá Szibmát. Így nevezték el azokat a városokat, amelyeket fölépítettek.
39
Manassé fiának, Mákírnak a fiai pedig Gileádba vonultak, és elfoglalták azt. Kiűzték az ott lakó emóriakat.
40
Mózes Manassé fiának, Mákírnak adta Gileádot, és az ott telepedett le.
41
Manassé másik fia, Jáír fölvonult, és elfoglalta azoknak a sátorfalvait. Elnevezte azokat Jáír sátorfalvainak.
42
Nóbah is fölvonult, elfoglalta Kenátot és falvait, és a maga nevéről Nóbahnak nevezte el.
1
Ezek Izráel fiainak a táborhelyei attól fogva, hogy seregeik Mózes és Áron vezetésével kivonultak Egyiptomból.
2
Mózes ugyanis följegyezte az ÚR parancsára elindulásukat az egyes táborhelyekről. Ezek azok a táborhelyek, ahonnan elindultak:
3
Útnak indultak Ramszészból az első hónapban, az első hónap tizenötödik napján. A páskát követő napon jöttek ki Izráel fiai az ÚR kezének oltalma alatt egész Egyiptom szeme láttára,
4
miközben az egyiptomiak sorra temették mindazokat az elsőszülötteket, akiket megölt az ÚR, mert az ÚR ítéletet tartott isteneiken.
5
Útnak indultak tehát Izráel fiai Ramszészból, és tábort ütöttek Szukkótban.
6
Elindultak Szukkótból, és tábort ütöttek Étámban, a puszta szélén.
7
Elindultak Étámból, és Pí-Hahírót felé fordultak Baal-Cáfónnal szemben, és tábort ütöttek Migdól előtt.
8
Elindultak Pí-Hahírótból, és a tengeren átkelve elérkeztek a pusztába. Háromnapi utat tettek meg az Étám-pusztában, és tábort ütöttek Márában.
9
Elindultak Márából, és eljutottak Élimbe. Élimben volt tizenkét forrás és hetven pálmafa. Tábort ütöttek ott.
10
Elindultak Élimből, és tábort ütöttek a Vörös-tenger mellett.
11
Elindultak a Vörös-tengertől, és tábort ütöttek a Szin-pusztában.
12
Elindultak a Szin-pusztából, és tábort ütöttek Dofkában.
13
Elindultak Dofkából, és tábort ütöttek Álúsban.
14
Elindultak Álúsból, és tábort ütöttek Refídímben. Ott nem volt a népnek ivóvize.
15
Elindultak Refídímből, és tábort ütöttek a Sínai-pusztában.
16
Elindultak a Sínai-pusztából, és tábort ütöttek Kibrót-Hattaavában.
17
Elindultak Kibrót-Hattaavából, és tábort ütöttek Hacérótban.
18
Elindultak Hacérótból, és tábort ütöttek Ritmában.
19
Elindultak Ritmából, és tábort ütöttek Rimmón-Perecben.
20
Elindultak Rimmón-Perecből, és tábort ütöttek Libnában.
21
Elindultak Libnából, és tábort ütöttek Risszában.
22
Elindultak Risszából, és tábort ütöttek Kehélátában.
23
Elindultak Kehélátából, és tábort ütöttek a Sefer-hegynél.
24
Elindultak a Sefer-hegytől, és tábort ütöttek Harádában.
25
Elindultak Harádából, és tábort ütöttek Makhélótban.
26
Elindultak Makhélótból, és tábort ütöttek Tahatban.
27
Elindultak Tahatból, és tábort ütöttek Terahban.
28
Elindultak Terahból, és tábort ütöttek Mitkában.
29
Elindultak Mitkából, és tábort ütöttek Hasmónában.
30
Elindultak Hasmónából, és tábort ütöttek Mószérótban.
31
Elindultak Mószérótból, és tábort ütöttek Bené-Jaakánban.
32
Elindultak Bené-Jaakánból, és tábort ütöttek Hór-Haggidgádban.
33
Elindultak Hór-Haggidgádból, és tábort ütöttek Jotbátában.
34
Elindultak Jotbátából, és tábort ütöttek Abrónában.
35
Elindultak Abrónából, és tábort ütöttek Ecjón-Geberben.
36
Elindultak Ecjón-Geberből, és tábort ütöttek a Cin-pusztában levő Kádésban.
37
Elindultak Kádésból, és tábort ütöttek a Hór-hegynél, Edóm országának a határán.
38
Ott Áron főpap fölment a Hór-hegyre az ÚR parancsa szerint, és meghalt a negyvenedik esztendőben, az ötödik hónap elsején azután, hogy Izráel fiai kijöttek Egyiptomból.
39
Áron százhuszonhárom esztendős volt, amikor meghalt a Hór-hegyen.
40
Akkor hallotta meg a kánaáni Arád királya, aki Kánaán földjén, a Délvidéken lakott, hogy jönnek Izráel fiai.
41
Ők pedig elindultak a Hór-hegytől, és tábort ütöttek Calmónában.
42
Elindultak Calmónából, és tábort ütöttek Púnónban.
43
Elindultak Púnónból és tábort ütöttek Óbótban.
44
Elindultak Óbótból, és tábort ütöttek Ijjé-Háabárimban, Móáb határán.
45
Elindultak Ijjimből, és tábort ütöttek Díbón-Gádban.
46
Elindultak Díbón-Gádból, és tábort ütöttek Almón-Diblátaimban.
47
Elindultak Almón-Diblátaimból, és tábort ütöttek az Abárim hegységnél Nebóval szemben.
48
Elindultak az Abárim hegységtől, és tábort ütöttek Móáb síkságán, a Jordán mellett, Jerikóval szemben.
49
Ott táboroztak a Jordán mentén Bét-Hajjesímóttól Ábél-Hassittimig Móáb síkságán.
50
Így beszélt az ÚR Mózeshez Móáb síkságán, a Jordán mellett, Jerikóval szemben:
51
Szólj Izráel fiaihoz, és mondd meg nekik: Ha átkeltek a Jordánon Kánaán földjére,
52
űzzétek ki onnan az ország egész lakosságát, pusztítsátok el összes bálványukat, és öntött bálványszobraikat is mind pusztítsátok el. Tegyétek tönkre összes áldozóhalmaikat!
53
Vegyétek birtokotokba az országot, és lakjatok abban, mert nektek adtam azt a földet, hogy birtokba vegyétek.
54
Sorsvetéssel osszátok el az országot nemzetségeitek között. A nagyobbnak nagyobb örökséget adjatok, a kisebbnek pedig kisebb örökséget. Mindenki azt kapja, ami neki sorsvetéssel jut. Az ősi törzsek között osszátok szét az örökséget!
55
De ha nem űzitek ki onnan az ország lakosait, akkor tüskévé lesznek a szemetekben és tövissé az oldalatokban azok, akiket meghagytok közülük, és szorongatni fognak benneteket azon a földön, amelyen lakni fogtok,
56
és majd veletek bánok el úgy, ahogyan ővelük akartam elbánni.
1
Jézus pedig kiment az Olajfák hegyére.
2
De korán reggel ismét megjelent a templomban, és az egész nép hozzásereglett; ő pedig leült, és tanította őket.
3
Ekkor odavezettek az írástudók és a farizeusok egy asszonyt, akit házasságtörésen értek, középre állították,
4
és így szóltak Jézushoz: "Mester, ezt az asszonyt házasságtörés közben tetten érték.
5
Mózes azt parancsolta nekünk a törvényben, hogy kövezzük meg az ilyeneket. Hát te mit mondasz?"
6
Ezt azért mondták, hogy próbára tegyék, és legyen mivel vádolniuk őt. Jézus pedig lehajolt, és ujjával írt a földre.
7
Amikor továbbra is faggatták, felegyenesedett, és ezt mondta nekik: "Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ."
8
És lehajolva tovább írt a földre.
9
Azok pedig ezt hallva, egymás után kimentek, kezdve a véneken, és egyedül ő meg az asszony maradt ott a középen.
10
Mikor pedig Jézus felegyenesedett, és senkit sem látott az asszonyon kívül, így szólt hozzá: "Hol vannak a vádlóid? Senki sem ítélt el téged?"
11
Ő így felelt: "Senki, Uram." Jézus pedig ezt mondta neki: "Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!")
12
Jézus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: "Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága."
13
A farizeusok ekkor ezt mondták neki: "Te önmagadról teszel bizonyságot: a te bizonyságtételed nem igaz."
14
Jézus így válaszolt nekik: "Még ha én önmagamról teszek is bizonyságot, akkor is igaz a bizonyságtételem, mert tudom, honnan jöttem, és hová megyek, ti azonban nem tudjátok, honnan jövök, vagy hová megyek.
15
Ti test szerint ítéltek. Én nem ítélkezem senki felett.
16
De még ha ítélkezem is, igaz az én ítéletem, mert nem egyedül vagyok, hanem én és az Atya, aki elküldött engem.
17
Márpedig a ti törvényetekben is meg van írva, hogy két embernek a tanúságtétele igaz.
18
Én önmagamról teszek bizonyságot, és bizonyságot tesz rólam az Atya is, aki elküldött engem."
19
Erre megkérdezték tőle: "Hol van a te Atyád?" Jézus így válaszolt: "Sem engem nem ismertek, sem az én Atyámat: ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek."
20
Mindezeket a kincstárnál mondta Jézus, amikor tanított a templomban, és senki sem fogta el, mert még nem jött el az ő órája.
21
Majd Jézus ismét szólt hozzájuk: "Én elmegyek, és keresni fogtok engem, de a bűnötökben haltok meg: ahova én megyek, oda ti nem jöhettek."
22
Erre ezt mondták a zsidók: "Talán megöli magát, hogy azt mondja: Ahova én megyek, oda ti nem jöhettek?"
23
Ő így folytatta: "Ti lentről származtok, én pedig fentről származom; ti e világból származtok, én nem e világból származom.
24
Ezért mondtam nektek, hogy meghaltok bűneitekben: mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok bűneitekben."
25
Megkérdezték tehát tőle: "Ki vagy te?" Jézus így válaszolt nekik: "Az, akinek eleitől fogva mondom magamat.
26
Sok mindent kellene mondanom rólatok és ítélnem felőletek, de aki elküldött engem, igaz, és én azt mondom a világban, amit tőle hallottam."
27
Ők nem ismerték fel, hogy az Atyáról szólt nekik.
28
Jézus tehát ezt mondta: "Amikor felemelitek az Emberfiát, akkor tudjátok meg, hogy én vagyok, és önmagamtól nem teszek semmit, hanem ahogyan az Atya tanított engem, úgy mondom ezeket.
29
És aki elküldött engem, velem van: nem hagyott egyedül, mert mindig azt teszem, ami neki kedves."
30
Amikor ezeket mondta, sokan hittek benne.
31
Így szólt akkor Jézus azokhoz a zsidókhoz, akik hittek benne: "Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok;
32
megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket."
33
Ők ezt kérdezték tőle: "Ábrahám utódai vagyunk, és soha nem voltunk szolgái senkinek: hogyan mondhatod hát, hogy szabadokká lesztek?"
34
Jézus így válaszolt nekik: "Bizony, bizony, mondom néktek, hogy aki bűnt cselekszik, a bűn szolgája.
35
A szolga pedig nem marad a házban örökre: a fiú marad ott örökre.
36
Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek."
37
"Tudom, hogy Ábrahám utódai vagytok, de ti meg akartok ölni, mert az én igémnek nincs helye bennetek.
38
Én azt mondom, amit az én Atyámnál láttam, és ti is azt teszitek, amit a ti atyátoktól hallottatok."
39
Ezt mondták neki: "A mi atyánk Ábrahám." Jézus így szólt hozzájuk: "Ha Ábrahám gyermekei volnátok, Ábrahám cselekedeteit tennétek.
40
De ti meg akartok engem ölni, olyan valakit, aki azt az igazságot hirdettem nektek, amelyet az Istentől hallottam: Ábrahám ezt nem tette volna.
41
Ti ugyanazt cselekszitek, mint atyátok." Ezt mondták neki: "Mi nem paráznaságból születtünk: egy atyánk van, az Isten."
42
Jézus így szólt hozzájuk: "Ha az Isten volna a ti Atyátok, szeretnétek engem, mert én az Istentől indultam el, és tőle jövök; nem magamtól jöttem, hanem ő küldött el engem.
43
Miért nem értitek az én beszédemet? Mert hallani sem bírtátok az én igémet.
44
Ti atyátoktól, az ördögtől származtok, és atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Embergyilkos volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor a hazugságot szólja, a magáéból szól, mert hazug, és a hazugság atyja.
45
Mivel pedig én az igazságot mondom, nem hisztek nekem.
46
Közületek ki tud rám bűnt bizonyítani? Ha az igazságot mondom, miért nem hisztek nekem?
47
Aki az Istentől van, hallja az Isten beszédeit; ti azért nem halljátok, mert nem az Istentől valók vagytok."
48
Azután így szóltak hozzá a zsidók: "Vajon nem jól mondjuk, hogy samáriai vagy te, és ördög van benned?"
49
Jézus így válaszolt: "Bennem nincsen ördög, ellenben én tisztelem az én Atyámat, ti pedig gyaláztok engem.
50
Én nem keresem a magam dicsőségét: van, aki keresi, és ő majd ítéletet mond.
51
Bizony, bizony, mondom néktek, ha valaki megtartja az én igémet, nem lát halált soha."
52
A zsidók ezt mondták neki: "Most már tudjuk, hogy ördög van benned. Ábrahám meghalt, a próféták is meghaltak, te pedig azt mondod: Ha valaki megtartja az én igémet, az nem ízleli meg a halált soha.
53
Te nagyobb vagy atyánknál, Ábrahámnál, aki meghalt? A próféták is meghaltak! Kinek tartod magadat?"
54
Jézus így válaszolt: "Ha én dicsőíteném magamat, a dicsőségem semmi volna: az én Atyám az, aki megdicsőít engem, akiről ti azt mondjátok, hogy a ti Istenetek,
55
pedig nem ismeritek őt; én azonban ismerem. Ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok hasonlóvá, hazuggá lennék; de én ismerem őt, és megtartom az ő igéjét.
56
Ábrahám, a ti atyátok ujjongott azon, hogy megláthatja az én napomat: meg is látta, és örült is."
57
A zsidók erre ezt mondták neki: "Ötvenéves sem vagy, és láttad Ábrahámot?"
58
Jézus így felelt nekik: "Bizony, bizony, mondom néktek, mielőtt Ábrahám lett volna: én vagyok."
59
Erre köveket ragadtak, hogy megkövezzék, de Jézus elrejtőzött, és kiment a templomból.
