1
Amikor Bálám látta, hogy az tetszik az ÚRnak, ha megáldja Izráelt, nem folyamodott többé varázsláshoz, mint azelőtt. A puszta felé fordította arcát,
2
és fölemelte Bálám a tekintetét. Amint meglátta Izráelt törzsenként sátorozni, rászállt az Isten Lelke,
3
példabeszédbe kezdett, és ezt mondta: Így szól Bálám, Beór fia, így szól az a férfi, kinek megnyílt a szeme,
4
így szól, aki hallja Isten mondásait, aki látja a Mindenhatótól kapott látomást leborulva, de nyitott szemekkel:
5
Mily szépek a te sátraid, Jákób, hajlékaid, ó Izráel!
6
Mint hosszan húzódó völgyek, mint folyó mentén a kertek, mint az ÚR ültette aloék, mint víz mentén a cédrusok.
7
Kicsordul a víz vedreiből, vetése bő vizeknél van. Királya hatalmasabb Agágnál, és fölemelkedik királysága.
8
Isten hozta ki Egyiptomból, olyan az ereje mint a bivaly szarva. Nemzeteket emészt, akik szorongatják, szétmorzsolja csontjaikat, összetöri nyilaikat.
9
Hever, fekszik, mint a hímoroszlán, és mint nőstényoroszlán, ki meri fölkelteni? Áldott, aki téged áld, átkozott, aki téged átkoz!
10
Ekkor haragra gerjedt Bálák Bálám ellen, összecsapta a kezét, és ezt mondta Bálák Bálámnak: Idehívattalak ellenségeim megrontására, te pedig megáldottad már háromszor is!
11
Most azért takarodj a hazádba! Azt ígértem, hogy gazdagon megjutalmazlak, de most az ÚR megfosztott téged a jutalomtól.
12
Bálám ezt felelte Báláknak: Megmondtam már követeidnek is, akiket hozzám küldtél,
13
hogy ha nekem adja Bálák a házát tele ezüsttel és arannyal, akkor sem szeghetem meg az ÚR parancsát, és nem teszek magamtól sem jót, sem rosszat. Csak azt mondom, amit az ÚR meghagy.
14
De most, amikor elmegyek népemhez, jöjj, föltárom még előtted, hogy mit fog tenni ez a nép a te népeddel a messze jövőben.
15
Példabeszédbe kezdett és ezt mondta: Így szól Bálám, Beór fia, így szól az a férfi, kinek megnyílt a szeme,
16
így szól, aki hallja Isten mondásait, aki ismeri a Felségestől jövő ismeretet, aki látja a Mindenhatótól kapott látomást leborulva, de nyitott szemekkel:
17
Látom őt, de nem most, szemlélem, de nem közel. Csillag jön fel Jákóbból, királyi pálca támad Izráelből. Bezúzza Móáb halántékát és Sét összes fiainak a koponyáját.
18
Birtokába kerül Edóm, birtokába kerül ellensége, Széír, mert hatalmasan cselekszik Izráel.
19
Eltapossa Jákób, még a városból menekülőket is elpusztítja.
20
Amikor meglátta Amálékot, példabeszédbe kezdett, és ezt mondta: Népek eleje Amálék, mégis pusztulás a vége.
21
Amikor meglátta a kénieket, példabeszédbe kezdett, és ezt mondta: Szilárd a te lakóhelyed, sziklára van rakva fészked.
22
Mégis megsemmisül Kain, amikor fogságba viszi Assúr.
23
Megint példabeszédbe kezdett, és ezt mondta: Ó jaj, ki élhet tovább, mint ahogy Isten megszabta?!
24
Hajók jönnek Kittim partjairól, megalázzák Assúrt, megalázzák Ébert, míg el nem pusztul az is.
25
Azután felkelt Bálám, elment és visszatért hazájába. Bálák is elment útjára.
1
Amikor Izráel Sittimben tartózkodott, elkezdett a nép paráználkodni Móáb leányaival,
2
mert ezek meghívták a népet isteneik áldozatára. A nép ott evett, leborult azoknak az istenei előtt,
3
és odaszegődött Izráel Baal-Peórhoz. De haragra gerjedt az ÚR Izráel ellen,
4
és ezt mondta az ÚR Mózesnek: Fogasd el a nép minden főemberét, és akasztasd fel őket fényes nappal az ÚR előtt, hogy elforduljon az ÚR fölgerjedt haragja Izráeltől.
5
Mózes tehát ezt mondta Izráel bíráinak: Gyilkolja le mindenki a maga emberei közül azokat, akik Baal-Peórhoz szegődtek!
6
Éppen akkor jött egy izráeli ember, aki egy midjáni nőt hozott testvéreihez Mózes szeme láttára, meg Izráel egész közösségének a szeme láttára. Azok pedig sírtak a kijelentés sátrának a bejárata előtt.
7
Amikor meglátta ezt Fineás, Áron főpap fiának, Eleázárnak a fia, kilépett a közösség közül, dárdát fogott a kezébe,
8
bement az izráeli ember után a sátor belsejébe, és hason szúrta mindkettőjüket, az izráeli embert és azt a nőt is. Ezzel elhárult a csapás Izráel fiairól.
9
Huszonnégyezer halottja lett a csapásnak.
10
Azután így beszélt az ÚR Mózeshez:
11
Fineás, Áron főpap fiának, Eleázárnak a fia elfordította haragomat Izráel fiairól, amikor felindulásomnak megfelelően bánt velük. Ezért nem semmisítem meg Izráel fiait felindulásomban.
12
Mondd meg tehát: Íme, én békességem szövetségével ajándékozom meg.
13
Övé és utódaié lesz a papság szövetsége örökre, mivel haragra indult Istenéért, és engesztelést végzett Izráel fiaiért.
14
Annak a megölt izráeli embernek a neve, akit a midjáni nővel együtt öltek meg, Zimri volt, annak a Szálúnak a fia, aki Simeon egyik nagycsaládjának a vezető embere volt.
15
A megölt midjáni nő neve pedig Kozbi volt, annak a Cúrnak a leánya, aki Midján törzsei egyik nagycsaládjának a feje volt.
16
Azután így beszélt Mózeshez az ÚR:
17
Támadjátok meg a midjániakat, és verjétek le őket,
18
mert ők is ellenetek támadtak, amikor cselt szőttek ellenetek Peór révén és Kozbi révén, aki midjáni fejedelem leánya, az ő húguk volt, de megölték a Peór miatt támadt csapás napján.
1
Amikor pedig megtudta Jézus, hogy a farizeusok meghallották, hogy ő több tanítványt szerez és keresztel, mint János -
2
bár maga Jézus nem keresztelt, hanem a tanítványai -,
3
elhagyta Júdeát, és elment ismét Galileába.
4
Samárián kellett pedig átmennie,
5
és így jutott el Samária egyik városához, amelynek Sikár volt a neve. Ez közel volt ahhoz a birtokhoz, amelyet Jákób adott fiának, Józsefnek.
6
Ott volt Jákób forrása. Jézus akkor az úttól elfáradva leült a forrásnál; az idő délfelé járt.
7
Egy samáriai asszony jött vizet meríteni. Jézus így szólt hozzá: "Adj innom!"
8
Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.
9
A samáriai asszony ezt mondta: "Hogyan? Te zsidó létedre tőlem kérsz inni, mikor én samáriai vagyok?" Mert a zsidók nem érintkeztek a samáriaiakkal.
10
Jézus így válaszolt: "Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj innom! te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet."
11
Az asszony így szólt hozzá: "Uram, merítő edényed sincs, a kút is mély: honnan vennéd az élő vizet?
12
Talán nagyobb vagy te atyánknál, Jákóbnál, aki ezt a kutat adta nekünk, és aki maga is ebből ivott, sőt fiai és jószágai is?"
13
Jézus így válaszolt neki: "Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik,
14
de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne."
15
Az asszony erre ezt mondta: "Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne szomjazzam meg, és ne kelljen idejárnom meríteni."
16
Jézus így szólt hozzá: "Menj el, hívd a férjedet, és jöjj vissza!"
17
Az asszony így válaszolt: "Nincs férjem." Jézus erre ezt mondta: "Jól mondtad, hogy férjed nincs,
18
mert öt férjed volt, és akivel most élsz, nem férjed: ebben igazat mondtál."
19
Az asszony ekkor így felelt: "Uram, látom, hogy próféta vagy.
20
A mi atyáink ezen a hegyen imádták az Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol Istent imádni kell."
21
Jézus így válaszolt: "Higgy nekem asszony, hogy eljön az óra, amikor nem is ezen a hegyen, nem is Jeruzsálemben imádjátok az Atyát.
22
Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt imádjuk, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidók közül támad.
23
De eljön az óra, és az most van, amikor az igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának.
24
Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk."
25
Az asszony így felelt: "Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek, és amikor eljön, kijelent nekünk mindent."
26
Jézus ezt mondta neki: "Én vagyok az, aki veled beszélek."
27
Tanítványai éppen ekkor jöttek meg, és csodálkoztak azon, hogy asszonnyal beszél, de mégsem mondta egyikük sem: "Mit akarsz, vagy mit beszélsz vele?"
28
Az asszony pedig otthagyta korsóját, elment a városba, és szólt az embereknek:
29
"Jöjjetek, lássátok azt az embert, aki megmondott nekem mindent, amit tettem: vajon nem ez-e a Krisztus?"
30
Erre azok elindultak a városból, és kimentek hozzá.
31
Közben kérték őt a tanítványai: "Mester, egyél!"
32
Ő pedig azt mondta nekik: "Nekem van eledelem, amit egyem, amiről ti nem tudtok."
33
A tanítványok erre egymást kérdezték: "Valaki talán hozott neki enni?"
34
Jézus ezt mondta nekik: "Az én eledelem az, hogy teljesítsem annak akaratát, aki elküldött engem, és bevégezzem az ő munkáját.
35
Vajon nem ti magatok mondjátok-e, hogy még négy hónap, és jön az aratás? Íme, mondom nektek: emeljétek fel a szemeteket, és lássátok meg, hogy a mezők már fehérek az aratásra.
36
Az arató jutalmat kap, és begyűjti a termést az örök életre, hogy együtt örüljön a vető és az arató.
37
Mert ebben az esetben igaz a közmondás, hogy: más a vető, és más az arató.
38
Én elküldtelek titeket, hogy azt arassátok, amiért nem ti fáradtatok: mások fáradoztak érte, ti pedig az ő munkájukba álltatok be."
39
Abból a városból pedig a samáriaiak közül sokan hittek benne az asszony szava miatt, aki így tanúskodott: "Megmondott nekem mindent, amit tettem."
40
Amikor tehát a samáriaiak Jézushoz értek, kérték őt, hogy maradjon náluk. És ott maradt két napig.
41
Az ő szavának sokkal többen hittek,
42
az asszonynak pedig meg is mondták: "Már nem a te beszédedért hiszünk, hanem mert magunk hallottuk és tudjuk, hogy valóban ő a világ üdvözítője."
43
Két nap múlva pedig elment onnan Galileába,
44
bár maga Jézus tett bizonyságot arról, hogy nincs becsülete a prófétának a saját hazájában.
45
Mégis, amikor Galileába érkezett, befogadták őt azok a galileaiak, akik látták mindazt, amit Jeruzsálemben tett az ünnepen, mivel ők is ott voltak.
46
Azután ismét a galileai Kánába ment, ahol a vizet borrá változtatta. Kapernaumban pedig volt egy királyi tisztviselő, akinek betegen feküdt a fia.
47
Amikor meghallotta, hogy Jézus megérkezett Júdeából Galileába, elment hozzá, és kérte, hogy jöjjön és gyógyítsa meg a fiát, mert halálán van.
48
Erre Jézus ezt mondta neki: "Ha nem láttok jeleket és csodákat, nem hisztek."
49
A királyi tisztviselő újra kérte őt: "Uram, jöjj, mielőtt meghal a gyermekem."
50
Jézus erre így válaszolt: "Menj el, a te fiad él." Hitt az ember a szónak, amelyet Jézus mondott neki, és elindult.
51
Még útban volt hazafelé, amikor szembejöttek vele a szolgái a hírrel, hogy a gyermeke él.
52
Ekkor megkérdezte tőlük, hány órakor lett jobban. Azt mondták neki, hogy tegnap délután egy órakor hagyta el a láz.
53
Megállapította tehát az apa, hogy éppen abban az órában, amelyben ezt mondta neki Jézus: "A te fiad él." És hitt ő, valamint egész háza népe.
54
Ezt pedig második jelként tette Jézus, miután megérkezett Júdeából Galileába.
