1
Az ÚR így beszélt Mózeshez:
2
Szólj Izráel fiaihoz, és mondd meg nekik: Amikor bementek arra a földre, amelyet lakóhelyül adok nektek,
3
és tűzáldozatot készítetek az ÚRnak, égőáldozatot vagy véresáldozatot, fogadalom teljesítésére, önkéntes áldozatul, vagy ünnepeiteken, amikor szarvasmarhát vagy juhfélét készítetek kedves illatul az ÚRnak,
4
akkor az áldozó mutassa be áldozatát az ÚRnak: ételáldozatul egytized véka finomlisztet, egynegyed hin olajjal gyúrva,
5
italáldozatul pedig egynegyed hin bort készíts az égőáldozathoz vagy a véresáldozathoz bárányonként.
6
A koshoz készíts ételáldozatul kéttized véka finomlisztet, egyharmad hin olajjal gyúrva.
7
Italáldozatul pedig egyharmad hin bort mutass be kedves illatul az ÚRnak.
8
Ha szarvasmarhát készítesz égőáldozatul vagy véresáldozatul, fogadalom teljesítésére, vagy békeáldozatul az ÚRnak,
9
akkor mutass be a szarvasmarhán kívül ételáldozatul háromtized véka finomlisztet, fél hin olajjal gyúrva,
10
italáldozatul pedig mutass be fél hin bort. Kedves illatú tűzáldozat ez az ÚRnak.
11
Így kell tenni minden egyes bikánál, minden egyes kosnál, fiatal báránynál vagy kecskénél.
12
Ahányat csak készítetek, mindegyiket így készítsétek el.
13
Minden bennszülött így készítse el ezeket, ha kedves illatú tűzáldozatot mutat be az ÚRnak.
14
Ha pedig jövevény valaki nálatok, vagy több nemzedéken át van köztetek, és kedves illatú tűzáldozatot készít az ÚRnak, úgy készítse ő is, ahogyan ti készítitek.
15
A gyülekezetben ugyanaz a rendelkezés vonatkozik rátok és az ott tartózkodó jövevényre. Örök rendelkezés ez nálatok nemzedékről nemzedékre: olyan legyen a jövevény az ÚR előtt, mint ti!
16
Ugyanaz a törvény és rendszabály vonatkozzék rátok és a köztetek tartózkodó jövevényre is.
17
Az ÚR így beszélt Mózeshez:
18
Szólj Izráel fiaihoz, és mondd meg nekik: Amikor bementek arra a földre, ahova beviszlek titeket,
19
és esztek majd annak a földnek a kenyeréből, akkor ajánljatok föl ajándékot az ÚRnak.
20
A tésztátokból készült első lepényt ajánljátok föl ajándékul. Szérűről vett ajándékként ajánljátok föl.
21
Az első tésztát adjátok ajándékul az ÚRnak nemzedékről nemzedékre.
22
Megtörténhet, hogy nem szándékosan szegitek meg valamelyik parancsolatot, amelyet az ÚR meghagyott Mózesnek.
23
Pedig mindezek, amelyeket megparancsolt nektek az ÚR Mózes által, érvényesek attól kezdve, hogy az ÚR megparancsolta minden nemzedéknek.
24
Ha tehát a közösség tudtán kívül, nem szándékosan történt ilyen dolog, akkor készítsen az egész közösség egy bikaborjút kedves illatú égőáldozatul az ÚRnak, a hozzá tartozó étel- és italáldozattal az előírás szerint, meg egy kecskebakot vétékáldozatul.
25
Végezzen a pap engesztelést Izráel fiainak egész közösségéért, és bocsánatot nyernek, hiszen nem volt szándékos a vétek, és ők tűzáldozatot vittek ajándékul az ÚRnak, meg vétekáldozatot is vittek az ÚR elé azért a nem szándékos vétekért.
26
Így nyer bocsánatot Izráel fiainak egész közössége és a köztük tartózkodó jövevény, mert az egész népet terhelte az a nem szándékos vétek.
27
Ha csak egy ember vétkezik nem szándékosan, akkor mutasson be egy esztendős nőstény kecskét vétekáldozatul.
28
A pap pedig végezze el az engesztelést az ÚR színe előtt azért az emberért, aki nem szándékosan követte el vétkét. Ha elvégezte érte az engesztelést, bocsánatot nyer.
29
Ugyanez a törvény vonatkozzék nálatok az izráeli bennszülöttre és a jövevényre, aki köztetek tartózkodik, ha nem szándékosan vétkezik.
30
De ki kell irtani népe közül azt az embert, akár bennszülött, akár jövevény, aki szándékosan cselekszik, mert az URat gyalázta meg.
31
Hiszen az ÚR igéjét vetette meg, és az ő parancsolatát szegte meg, föltétlenül ki kell irtani az ilyen embert, bűnhődnie kell.
32
Amikor a pusztában voltak Izráel fiai, rajtakaptak egy embert, aki fát szedegetett a nyugalom napján.
33
Akik rajtakapták, amint fát szedegetett, odavitték Mózes, Áron és az egész közösség elé.
34
Őrizetbe vették, amíg nem kapnak útmutatást, hogy mit kell tenniük.
35
Az ÚR ezt mondta Mózesnek: Halállal kell lakolnia annak az embernek! Kövezze meg őt az egész közösség a táboron kívül.
36
Kivitte azért őt az egész közösség a táboron kívülre, ott agyonkövezték, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek.
37
Azután ezt mondta Mózesnek az ÚR:
38
Szólj Izráel fiaihoz, és mondd meg nekik, hogy csináljanak bojtokat a ruhájuk szegélyére nemzedékről nemzedékre, és tegyenek a szegélyen levő bojtokra kék bíbor-zsinórt.
39
Arra való ez a bojt, hogy valahányszor ránéztek, emlékezzetek az ÚR minden parancsolatára, teljesítsétek azokat, és ne csábítson el titeket sem a szívetek, sem a szemetek, amelyek paráznaságba vihetnek benneteket,
40
hanem emlékezzetek, és teljesítsétek minden parancsolatomat, és szentek legyetek Istenetek előtt.
41
Én, az ÚR vagyok a ti Istenetek, aki kihoztalak benneteket Egyiptomból, hogy Istenetek legyek. Én, az ÚR vagyok a ti Istenetek!
1
Kórah, a Jichár fia, aki Kehát fia, aki Lévi fia, összefogott Dátánnal és Abirámmal, Eliáb fiaival, meg Ónnal, Pelet fiával, aki Rúben fia volt,
2
és fölkeltek Mózes ellen, kétszázötven emberrel Izráel fiai közül, akik a közösség vezető emberei, a gyülekezet képviselői, neves emberek voltak.
3
Ezek egybegyűltek Mózes és Áron ellen, és ezt mondták nekik: Elegünk van belőletek! Miért emelitek magatokat az ÚR gyülekezete fölé?! Hiszen az egész közösség a maga egészében szent, és közöttük van az ÚR!
4
Ezt hallva, Mózes arcra borult,
5
és így szólt Kórahhoz és egész csoportjához: Majd reggel tudtul adja az ÚR, hogy ki az övé, ki a szent, és ki közeledhet hozzá. Az közeledhet hozzá, akit kiválasztott.
6
Ezt tegyétek, Kórah és egész csoportja! Fogjátok a szenesserpenyőtöket,
7
tegyetek bele tüzet, és rakjatok rá füstölőszert holnap az ÚR színe előtt. Az lesz a szent, akit kiválaszt az ÚR. Elegem van belőletek, Lévi fiai!
8
Majd ezt mondta Mózes Kórahnak: Hallgassatok ide, Lévi fiai!
9
Keveslitek, hogy különválasztott benneteket Izráel Istene Izráel közösségétől, és ti járulhattok elé, hogy ellássátok a szolgálatot az ÚR hajlékánál, és a közösség szolgálatára álljatok?!
10
Megengedte, hogy eléje járuljatok testvéreitekkel, Lévi fiaival együtt. Most még a papságot is kívánjátok?!
11
Bizony az ÚR ellen fogtatok össze, te és egész csoportod. Mert ki az az Áron, hogy ellene zúgolódtok?
12
Ekkor hívatta Mózes Dátánt és Abirámot, Eliáb fiait. De azok ezt mondták: Nem megyünk!
13
Nem elég, hogy elhoztál bennünket a tejjel és mézzel folyó földről, hogy megölj bennünket a pusztában, hanem még zsarnokoskodni is akarsz rajtunk?!
14
Éppen nem tejjel és mézzel folyó földre hoztál bennünket, és nem adtál nekünk sem mezőt, sem szőlőt örökségül. Vajon ki akarod szúrni ezeknek az embereknek a szemét?! Nem megyünk!
15
Ekkor nagy haragra gerjedt Mózes, és ezt mondta az ÚRnak: Ne tekints áldozatukra! Nem vettem el tőlük még egy szamarat sem, és egyikükkel sem tettem rosszat.
16
Kórahnak pedig azt mondta Mózes: Holnap légy az ÚR színe előtt csoportoddal együtt, te, ők és Áron.
17
Fogja mindenki a maga szenesserpenyőjét, és tegyetek rájuk füstölőszert. Azután járuljatok az ÚR elé, mindenki a maga serpenyőjével, kétszázötven serpenyővel: te is, Áron is.
18
Fogta azért mindegyik a maga szenesserpenyőjét, tüzet tett bele, arra pedig füstölőszert rakott, azután odaálltak a kijelentés sátrának a bejáratához, Mózes meg Áron is.
19
Kórah egybegyűjtötte ellenük az egész közösséget a kijelentés sátrának a bejáratához. Ekkor megjelent az ÚR dicsősége az egész közösségnek.
20
Az ÚR így beszélt Mózeshez és Áronhoz:
21
Váljatok külön ettől a közösségtől, hadd semmisítsem meg őket egy pillanat alatt!
22
Ekkor arcra borultak, és ezt mondták: Ó Isten, aki lelket adsz minden testnek! Miért haragszol az egész közösségre, holott csak egy ember vétkezett?
23
Az ÚR így szólt Mózeshez:
24
Mondd meg a közösségnek, hogy menjenek el Kórah, Dátán és Abirám hajlékának a környékéről.
25
Mózes fölkelt, és odament Dátánhoz és Abirámhoz. Vele mentek Izráel vénei is.
26
Így szólt a közösséghez: Távozzatok ezeknek a bűnös embereknek a sátraitól, semmijüket se érintsétek, hogy el ne vesszetek az ő vétkeik miatt!
27
El is mentek Kórah, Dátán és Abirám hajlékának a környékéről. Dátán és Abirám pedig kimentek, és odaálltak sátraik bejáratához feleségeikkel, fiaikkal és családjukkal együtt.
28
Akkor ezt mondta Mózes: Ebből tudjátok meg, hogy az ÚR küldött engem ezeknek a dolgoknak a véghezvitelére, és hogy nem magamtól cselekszem:
29
Ha úgy halnak meg ezek, ahogyan más ember hal meg, és ha az lesz a sorsuk, ami minden más embernek, akkor nem az ÚR küldött engem.
30
De ha az ÚR valami csodálatos dolgot visz véghez, és a föld megnyitja száját, és elnyeli őket mindenükkel együtt, és elevenen szállnak le a holtak hazájába, abból megtudjátok, hogy megutálták ezek az emberek az URat.
31
Alig mondta végig Mózes ezeket a szavakat, meghasadt azok alatt a föld.
32
Megnyitotta száját a föld, és elnyelte őket házuk népével együtt, a Kórahhoz tartozó összes embereket minden jószágukkal együtt.
33
Elevenen szálltak le a holtak hazájába mindenükkel együtt, és befödte őket a föld. Így vesztek ki a gyülekezetből.
34
Az egész Izráel pedig, amely körülöttük volt, elfutott kiáltozásukra, mert ezt mondták: Még minket is elnyel a föld!
35
Ezután tűz jött ki az ÚRtól, és megemésztette azt a kétszázötven férfit, akik füstölőszerrel közeledtek hozzá.
36
Az ÚR így szólt Mózeshez:
37
Mondd meg Eleázárnak, Áron főpap fiának, hogy szedje ki a szenesserpenyőket a tűzből, a tüzet pedig szórd széjjel, mert meg van szentelve.
38
Ezeknek a bűnös lelkeknek a szenesserpenyőiből készítsetek vékonyra vert lapokat az oltár beborítására, mivel az ÚR színe elé vitték őket, és ezért szentek. Legyenek jelül Izráel fiai számára.
39
Fogta azért Eleázár pap a rézserpenyőket, amelyeket odavittek azok, akik elégtek, és vékonyra verte azokat az oltár beborítására,
40
emlékeztetőül Izráel fiainak, hogy senki se merjen közeledni az ÚRhoz, aki illetéktelen, mert nem Áron utódai közül való, és mégis illatáldozatot akar bemutatni. Ne járjanak úgy, mint Kórah és csoportja, akiket előre figyelmeztetett Mózes által az ÚR.
41
Másnap így zúgolódott Izráel fiainak egész közössége Mózes és Áron ellen: Ti öltétek meg az ÚR népét!
42
Amikor összegyűlt a közösség Mózes és Áron ellen, és a kijelentés sátra felé fordultak, hirtelen betakarta azt a felhő, és megjelent az ÚR dicsősége.
43
Mózes és Áron odament a kijelentés sátra elé.
44
Az ÚR így beszélt Mózeshez:
45
Húzódjatok félre ettől a közösségtől! Hadd semmisítsem meg őket egy pillanat alatt! Ők pedig arcra borultak.
46
Akkor ezt mondta Mózes Áronnak: Fogd a szenesserpenyőt, tégy bele tüzet az oltárról, rakj rá füstölőszert, vidd hamar a közösséghez, és végezz engesztelést értük, mert megharagudott az ÚR, és elkezdődött a csapás.
47
Fogta azért Áron a szenesserpenyőt, ahogyan Mózes meghagyta, és a gyülekezet közé futott, mert már meg is kezdődött a csapás a népen. Füstölőszert tett rá, és engesztelést végzett a népért.
48
Megállt a holtak és az élők között, és megszűnt a csapás.
49
Tizennégyezer-hétszázan haltak meg a csapás miatt, azokon kívül, akik a Kórah dolga miatt haltak meg.
50
Ekkor visszatért Áron Mózeshez, a kijelentés sátrának a bejáratához, és megszűnt a csapás.
1
Ezután elindult az egész testület, és elvitték őt Pilátushoz.
2
Ott így kezdték vádolni: "Megállapítottuk, hogy félrevezeti népünket, ellenzi, hogy adót fizessünk a császárnak, és azt állítja magáról, hogy ő a felkent király."
3
Pilátus megkérdezte tőle: "Te vagy a zsidók királya?" Ő pedig ezt felelte: "Te mondod."
4
Pilátus erre így szólt a főpapokhoz és a sokasághoz: "Semmi bűnt nem találok ebben az emberben."
5
De azok erősen állították: "Fellázítja a népet tanításával egész Júdeában, Galileától kezdve egészen idáig."
6
Pilátus ezt hallva megkérdezte, hogy Galileából való-e ez az ember.
7
Amikor pedig megtudta, hogy Heródes hatósága alá tartozik, átküldte Heródeshez, aki szintén Jeruzsálemben tartózkodott ezekben a napokban.
8
Amikor Heródes meglátta Jézust, nagyon megörült, mert már jó ideje szerette volna látni, mivel hallott róla, és azt remélte, hogy valami csodát tesz majd az ő szeme láttára.
9
Hosszasan kérdezgette őt, de Jézus semmit sem válaszolt neki.
10
Ott álltak a főpapok és az írástudók is, akik hevesen vádolták.
11
Heródes pedig katonai kíséretével együtt megvetően bánt vele, kigúnyolta, és fényes ruhába öltöztetve visszaküldte Pilátushoz.
12
Ezen a napon Heródes és Pilátus barátságot kötöttek egymással. Előtte ugyanis haragban voltak.
13
Ekkor Pilátus összehívta a főpapokat, a vezetőket és a népet,
14
és így szólt hozzájuk: "Ezt az embert elém hoztátok azzal, hogy a népet félrevezeti. Íme, én előttetek vallattam ki, és nem találtam ebben az emberben egyet sem azok közül a bűnök közül, amelyekkel vádoljátok.
15
De még Heródes sem, mert visszaküldte hozzánk. Láthatjátok, hogy semmi halált érdemlő dolgot nem követett el:
16
megfenyítem tehát, és elbocsátom."
17
(Ünnepenként pedig szabadon kellett neki bocsátania egy foglyot.)
18
Erre valamennyien felkiáltottak: "Ezt öld meg! Barabbást pedig bocsásd el nekünk!"
19
Ez utóbbi a városban történt lázadásért és gyilkosságért volt börtönbe vetve.
20
Pilátus ismét szólt hozzájuk, mert szerette volna szabadon bocsátani Jézust.
21
De ezek kiáltoztak: "Feszítsd meg, feszítsd meg őt!"
22
Ő azonban harmadszor is odafordult hozzájuk: "De hát mi rosszat tett ez? Nem találtam benne semmiféle halált érdemlő bűnt: megfenyítem tehát, és elbocsátom."
23
De azok hangos kiáltásokkal sürgették és követelték, hogy feszítsék meg. És kiáltozásuk győzött.
24
Pilátus ekkor úgy döntött, hogy legyen meg, amit kívánnak:
25
szabadon bocsátotta azt, akit kértek, aki lázadásért és gyilkosságért volt börtönbe vetve; Jézust pedig kiszolgáltatta akaratuknak.
26
Amikor elvezették őt, megragadtak egy bizonyos cirénei Simont, aki a mezőről jött, és rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után.
27
A népnek és az asszonyoknak nagy sokasága követte őt, akik jajgattak, és siratták őt.
28
Jézus pedig feléjük fordulva ezt mondta nekik: "Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok, hanem magatokat és gyermekeiteket sirassátok;
29
mert jönnek majd olyan napok, amikor ezt mondják: Boldogok a meddők, az anyaméhek, amelyek nem szültek, és az emlők, amelyek nem szoptattak!
30
Akkor majd kiáltani kezdik a hegyeknek: Essetek ránk! - és a halmoknak: Borítsatok el minket!
31
Mert ha a zöldellő fával ezt teszik, mi történik a szárazzal?"
32
Két gonosztevőt is vittek, hogy vele együtt végezzék ki őket.
33
Amikor arra a helyre értek, amelyet Koponya-helynek hívtak, keresztre feszítették őt, és a gonosztevőket: az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől.
34
Jézus pedig így könyörgött: "Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek." Azután sorsvetéssel osztozkodtak ruháin.
35
A nép ott állt és nézte. A főemberek pedig velük együtt így csúfolódtak: "Másokat megmentett, mentse meg magát, ha ő az Isten választott Krisztusa!"
36
Kigúnyolták a katonák is, odamentek hozzá, ecetet vittek neki,
37
és így szóltak: "Ha te vagy a zsidók királya, mentsd meg magadat!"
38
Felírás is volt a feje fölött görög, latin és héber betűkkel írva: EZ A ZSIDÓK KIRÁLYA.
39
A megfeszített gonosztevők közül az egyik így káromolta őt: "Nem te vagy a Krisztus? Mentsd meg magadat és minket is."
40
De a másik megrótta, ezt mondva neki: "Nem féled az Istent? Hiszen te is ugyanazon ítélet alatt vagy!
41
Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését kapjuk, de ő semmi rosszat sem követett el."
42
Majd így szólt: "Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz királyságodba."
43
Erre ő így felelt neki: "Bizony, mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban."
44
Tizenkét órától egészen három óráig sötétség lett az egész földön.
45
A nap elhomályosodott, a templom kárpitja pedig középen kettéhasadt.
46
Ekkor Jézus hangosan felkiáltott: "Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet!" És ezt mondva meghalt.
47
Amikor a százados látta, ami történt, dicsőítette Istent, és így szólt: "Ez az ember valóban igaz volt."
48
És az egész sokaság, amely erre a látványra verődött össze, amikor látta a történteket, mellét verve hazatért.
49
Jézus ismerősei pedig mindnyájan és az őt Galileától fogva követő asszonyok távolabb állva szemlélték mindezt.
50
Volt egy József nevű ember, Arimátiából, a júdeaiak egyik városából való, a nagytanács tagja, derék és igaz férfiú,
51
aki nem értett egyet a többiek határozatával és eljárásával, aki maga is várta az Isten országát.
52
Ő elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét.
53
Aztán levette, gyolcsba göngyölte, és elhelyezte egy sziklába vágott sírboltba, amelyben még senki sem feküdt soha.
54
Az ünnepi előkészület napja már elmúlt és megkezdődött a szombat.
55
Elkísérték őt az asszonyok, akik együtt jöttek vele Galileából, és megnézték a sírboltot, meg azt is, hogyan helyezték el Jézus testét.
56
Aztán visszatértek, illatszereket és drága keneteket készítettek. Szombaton azonban pihentek a parancsolat szerint.
