1
Azután így beszélt az ÚR Mózeshez:
2
Szólj Áronhoz, és mondd meg neki: Úgy rakd föl a mécseket, hogy a hét mécs a lámpatartó elején világítson.
3
Így cselekedett Áron: a lámpatartó elejére rakta föl a mécseket, ahogyan megparancsolta Mózesnek az ÚR.
4
A lámpatartó ötvözött aranyból készült, a szára is meg a virága is ötvösmunka volt. Arra a mintára készítette el Mózes a lámpatartót, amelyet az ÚR mutatott neki.
5
Azután így beszélt az ÚR Mózeshez:
6
Válaszd külön a lévitákat Izráel fiai közül és tisztítsd meg őket.
7
Ezt cselekedd velük, hogy megtisztuljanak: hints rájuk vétektől megtisztító vizet, egész testüket borotválják le, mossák ki ruhájukat, hogy tiszták legyenek.
8
Vegyenek egy bikaborjút és hozzá ételáldozatul olajjal gyúrt finomlisztet. Egy másik bikaborjút pedig végy vétekáldozatul.
9
Vezesd a lévitákat a kijelentés sátra elé, és gyűjtsd össze Izráel fiainak egész közösségét.
10
Azután vezesd a lévitákat az ÚR színe elé, és Izráel fiai tegyék kezüket a lévitákra.
11
Áron pedig ajánlja fel a lévitákat mint Izráel fiainak felajánlását az ÚRnak, hogy ők végezzék az ÚR szolgálatát.
12
A léviták tegyék kezüket a bikák fejére, te pedig készítsd el az egyik bikát vétekáldozatul, a másikat pedig égőáldozatul az ÚRnak, engesztelésül a lévitákért.
13
Állítsd a lévitákat Áron és fiai elé, és ajánld fel őket az ÚRnak szóló felajánlásként.
14
Válaszd külön a lévitákat Izráel fiaitól, hogy a léviták az enyémek legyenek.
15
Csak azután kezdhetik el a léviták a szolgálatot a kijelentés sátránál, ha megtisztítottad és felajánlottad őket ajándékul.
16
Mert egészen az én tulajdonaim ők Izráel fiai között. Őket választottam ki magamnak Izráel fiai közül minden elsőszülött helyett, aki anyja méhét megnyitja.
17
Mert enyém minden elsőszülött Izráel fiainál, akár embertől, akár állattól való. Akkor szenteltem őket magamnak, amikor lesújtottam Egyiptom földjén minden elsőszülöttre.
18
A lévitákat minden elsőszülött helyett választottam ki magamnak Izráel fiai közül,
19
és a lévitákat Áron és fiai rendelkezésére bocsátottam Izráel fiai közül, hogy Izráel fiai helyett végezzék a szolgálatot a kijelentés sátránál. Szerezzenek engesztelést Izráel fiaiért, hogy ne sújtsa csapás Izráel fiait, ha a szentélyhez közelednek.
20
Így cselekedett Mózes, Áron és Izráel fiainak egész közössége a lévitákkal. Egészen úgy cselekedtek a lévitákkal Izráel fiai, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek.
21
A léviták megtisztították magukat a vétektől, és kimosták ruhájukat. Áron pedig felajánlotta őket ajándékul az ÚRnak, és engesztelést végzett értük Áron, hogy tisztává tegye őket.
22
Csak azután kezdték el a léviták szolgálatukat a kijelentés sátránál, Áron és fiai irányításával. Úgy cselekedtek a lévitákkal, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek.
23
Majd így beszélt az ÚR Mózeshez:
24
Még ez is a lévitákra tartozik: a huszonöt éven felüli lévita hadköteles, és végezzen szolgálatot a kijelentés sátránál.
25
Az ötvenéves pedig vonuljon vissza a szolgálatot végzők seregéből, és ne szolgáljon többé,
26
hanem szolgálja ki testvéreit a kijelentés sátránál, teljesítse kötelességét, istentiszteleti szolgálatot azonban ne végezzen. Így szabd meg a léviták kötelességeit.
1
Azután így beszélt az ÚR Mózeshez a Sínai-pusztában, a második év első hónapjában azután, hogy kijöttek Egyiptomból:
2
Készítsék el Izráel fiai a páskát a megszabott időben.
3
Ennek a hónapnak a tizennegyedik napján, estefelé készítsék el a megszabott időben. Egészen a rávonatkozó rendelkezések és végzések szerint készítsétek el.
4
Megmondta tehát Mózes Izráel fiainak, hogyan készítsék el a páskát.
5
Elkészítették a páskát az első hónap tizennegyedik napján, estefelé a Sínai-pusztában. Pontosan úgy jártak el Izráel fiai, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek.
6
Néhány férfi azonban tisztátalan volt emberi holttest miatt, és így nem készíthették el a páskát azon a napon. Ezért Mózes és Áron elé járultak azon a napon
7
ezek a férfiak, és ezt mondták: Mi emberi holttest miatt tisztátalanok vagyunk. Miért rövidüljünk meg azzal, hogy nem mutathatunk be áldozatot az ÚRnak a megszabott időben Izráel fiaival együtt?
8
Mózes ezt felelte nekik: Várjatok, míg meghallom, mit parancsol rólatok az ÚR.
9
Az ÚR így beszélt Mózeshez:
10
Mondd meg Izráel fiainak, hogy ha valaki holttest miatt tisztátalanná válik, vagy messze úton van közületek, vagy utódaitok közül, az is készítsen páskát az ÚRnak.
11
A második hónap tizennegyedik napján estefelé készítsék el ezek, és kovásztalan kenyérrel meg keserű füvekkel egyék meg.
12
Ne hagyjanak belőle reggelre, és a csontját se törjék el. Pontosan úgy járjanak el, ahogy a páskára vonatkozó rendelkezés szól.
13
De ha valaki tiszta, és úton sincs, mégis elmulasztja a páska elkészítését, azt az embert ki kell irtani népe közül, mert nem mutatott be áldozatot az ÚRnak a megszabott időben. Az ilyen embernek bűnhődnie kell.
14
Ha jövevény tartózkodik köztetek, és elkészíti az ÚR páskáját, ő is a páskára vonatkozó rendelkezés és végzés szerint járjon el. Ugyanaz a rendelkezés vonatkozzék országotokban a jövevényre is, meg a bennszülöttre is.
15
Amikor a hajlékot fölállították, felhő takarta be a hajlékot, a bizonyság sátrát. Estétől reggelig pedig tűz alakjában volt a hajlék fölött.
16
Így volt ez mindig: felhő takarta be, éjjel pedig az, ami tűznek látszott.
17
Valahányszor fölszállt a felhő a sátorról, elindultak Izráel fiai. Ott ütöttek tábort Izráel fiai, ahol a felhő megállapodott.
18
Az ÚR parancsa szerint indultak el Izráel fiai, és az ÚR parancsa szerint ütöttek tábort. Mindaddig a táborban maradtak, amíg a felhő a hajlékon nyugodott.
19
Ha a felhő hosszabb ideig maradt a hajlék fölött, megtartották Izráel fiai az ÚR rendelkezését, és nem indultak el.
20
Megtörtént, hogy a felhő csak néhány napig volt a hajlék fölött; akkor is az ÚR parancsa szerint maradtak a táborban, és az ÚR parancsa szerint indultak el.
21
Megtörtént, hogy a felhő csak estétől reggelig volt ott, és reggel már fölszállt a felhő, akkor ők is elindultak. Akár nappal, akár éjjel szállt föl a felhő, elindultak.
22
Ha két napig, egy hónapig vagy még hosszabb ideig nyugodott a felhő a hajlék fölött, a táborban maradtak Izráel fiai, és nem indultak el. De ha fölszállt, elindultak.
23
Az ÚR parancsa szerint maradtak a táborban, és az ÚR parancsa szerint indultak el. Megtartották az ÚR rendelkezését, az ÚR Mózesnek adott parancsa szerint.
1
Azután így beszélt az ÚR Mózeshez:
2
Készíts két harsonát, ötvözött ezüstből készítsd azokat. A közösség összehívására és a táborok elindítására valók lesznek azok.
3
Amikor megfújják azokat, gyűljön hozzád az egész közösség a kijelentés sátrának a bejáratához.
4
Ha az egyiket fújják meg, gyűljenek hozzád a fejedelmek, Izráel nemzetségfői.
5
Ha pedig riadót fújtok, induljanak el azok a táborok, amelyek keletre táboroznak.
6
Ha másodszor fújtok riadót, induljanak el azok a táborok, amelyek délre táboroznak. Riadót kell fújniuk induláskor.
7
De ha a gyülekezetet gyűjtitek össze, ne riadót fújjatok.
8
A harsonákat Áron fiai, a papok fújják. Örök rendelkezés legyen ez nálatok nemzedékről nemzedékre.
9
Ha hadba indultok országotokban a benneteket szorongató ellenség ellen, akkor is ezekkel a harsonákkal fújjatok riadót. Akkor majd megemlékezik rólatok Istenetek, az ÚR, és megszabadultok ellenségeitektől.
10
Fújjátok meg ezeket a harsonákat az öröm napjain, az ünnepeken és a hónapok kezdetén, amikor égőáldozatokat és békeáldozatokat mutattok be, és emlékeztetni fogják Istent rátok. Én vagyok az ÚR, a ti Istenetek.
11
A második év második hónapjának a huszadik napján fölszállt a felhő a bizonyság hajlékáról.
12
Izráel fiai pedig elindultak a Sínai-pusztából és mentek táborhelyről táborhelyre, míg meg nem állapodott a felhő a Párán-pusztában.
13
Ekkor indultak el először az ÚRnak Mózes által adott parancsa szerint.
14
Először Júda fiai táborának a hadijelvénye indult el a csapatok élén. A sereg élén Nahsón, Amminádáb fia állt.
15
Az Issakár-törzs seregének élén Netanél, Cúár fia állt.
16
A Zebulon-törzs seregének élén Eliáb, Hélón fia állt.
17
Miután a hajlékot lebontották, elindultak Gérsón és Merári fiai, a hajlék hordozói.
18
Azután elindult Rúben táborának a hadijelvénye a csapatok élén. A sereg élén Elicúr, Sedéúr fia állt.
19
A Simeon-törzs seregének élén Selumiél, Cúrisaddaj fia állt.
20
A Gád-törzs seregének élén Eljászáf, Deúél fia állt.
21
Majd elindultak a kehátiak is, a szentély hordozói, és fölállították a hajlékot, mire a többiek megérkeztek.
22
Azután Efraim táborának a hadijelvénye indult el a csapatok élén. A sereg élén Elisámá, Ammihúd fia állt.
23
A Manassé-törzs seregének élén Gamliél, Padácúr fia állt.
24
A Benjámin-törzs seregének élén Abidán, Gideóni fia állt.
25
Majd Dán táborának a hadijelvénye indult el a csapatok élén, mint az egész tábor utóvédje. A sereg élén Ahiezer, Ammisaddaj fia állt.
26
Az Ásér-törzs seregének élén Pagiél, Okrán fia állt.
27
A Naftáli-törzs seregének élén Ahira, Énán fia állt.
28
Ez volt Izráel menetelésének a rendje seregeik szerint, valahányszor elindultak.
29
Mózes ezt mondta Hóbábnak, aki a midjáni Reúélnak, Mózes apósának a fia volt: Mi elindulunk arra a helyre, amelyről azt mondta az ÚR: Nektek adom azt. Gyere velünk, és mi jót teszünk veled, mert az ÚR jót ígért Izráelnek.
30
De ő így felelt: Nem megyek, inkább visszamegyek hazámba, a rokonságomhoz.
31
Mózes ezt mondta: Ne hagyj el bennünket, hiszen te tudod, hol lehet tábort ütnünk a pusztában. Te légy a vezetőnk.
32
Ha velünk jössz, akkor részesíteni fogunk abban a jóban, ami jót velünk tesz az ÚR.
33
Elindultak az ÚR hegyétől háromnapi útra. A háromnapi úton előttük vonult az ÚR szövetségének ládája, hogy pihenőhelyet jelöljön ki nekik.
34
Az ÚR felhője volt felettük nappal, amikor elindultak a táborból.
35
Valahányszor elindult a láda, ezt mondta Mózes: Kelj föl, URam! Szóródjanak szét ellenségeid, fussanak el előled gyűlölőid!
36
Amikor pedig megállt, ezt mondta: Telepedj le, URam, Izráel ezreinek sokaságánál!
1
Történt az egyik napon, hogy miközben a templomban tanította a népet, és hirdette az evangéliumot, odaléptek a főpapok és az írástudók a vénekkel együtt,
2
és megkérdezték tőle: "Mondd meg nekünk, milyen hatalommal cselekszed ezeket, vagy ki adta neked ezt a hatalmat?"
3
Ő pedig így válaszolt nekik: "Én is kérdezek tőletek valamit; mondjátok meg nekem:
4
Vajon a János keresztsége mennyből való volt-e vagy emberektől?"
5
Ők pedig így tanakodtak egymás között: "Ha azt mondjuk: mennyből, azt fogja mondani: Akkor miért nem hittetek neki?
6
Ha pedig azt mondjuk: emberektől, az egész nép megkövez minket, mert meg van győződve arról, hogy János próféta volt."
7
Ezért azt felelték neki, hogy nem tudják, honnan való.
8
Erre Jézus így szólt hozzájuk: "Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal cselekszem ezeket."
9
Azután ezt a példázatot mondta a népnek: "Egy ember szőlőt ültetett, és munkásoknak adta bérbe, majd hosszú időre idegenbe távozott.
10
És amikor eljött az ideje, elküldött a munkásokhoz egy szolgát, hogy adják oda neki a részét a szőlő terméséből. De a munkások megverték, és üres kézzel küldték el.
11
Azután egy másik szolgát küldött, de azt is megverték, meggyalázták, és üres kézzel küldték vissza.
12
Majd egy harmadikat is küldött, de ezt is megsebesítették és kidobták.
13
Akkor így szólt a szőlő gazdája: Mit tegyek? Elküldöm szeretett fiamat, őt talán meg fogják becsülni.
14
De mikor azt meglátták a munkások, így tanakodtak egymás között: Ez az örökös! Öljük meg őt, hogy mienk legyen az örökség!
15
És kidobták a szőlőből, majd megölték. Vajon mit tesz most már velük a szőlő ura?
16
Eljön, és elveszti ezeket a munkásokat, a szőlőt pedig másoknak adja." Amikor ezt hallották, így szóltak: "Szó sem lehet róla!"
17
Ő azonban rájuk nézett, és ezt mondta: "Akkor mit jelent az Írásnak ez a szava: az a kő, amelyet az építők megvetettek, lett a sarokkő,
18
aki erre a kőre esik, összezúzódik, akire pedig ez a kő ráesik, szétmorzsolja azt."
19
A főpapok és az írástudók már abban az órában rá akarták vetni a kezüket, de féltek a néptől, mert az megértette, hogy róluk mondta ezt a példázatot.
20
Ezután állandóan szemmel tartották őt, és kémeket küldtek utána. Azok igazaknak tettették magukat, hogy Jézust a saját szavaival fogják meg, és átadhassák a hatóságnak, és a helytartó hatalmának.
21
Ezek megkérdezték tőle: "Mester, tudjuk, hogy helyesen szólsz és tanítasz, és nem vagy személyválogató, hanem az igazsághoz ragaszkodva tanítod az Isten útját.
22
Szabad-e a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?"
23
Ő azonban felismerte álnokságukat, és így szólt hozzájuk:
24
"Mutassatok nekem egy dénárt: kinek a képe és felirata van rajta?" Ők ezt felelték: "A császáré."
25
Ő pedig így válaszolt nekik: "Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené."
26
Így tehát nem tudtak belekötni szavaiba a nép előtt, hanem elcsodálkoztak válaszán, és elhallgattak.
27
Azután odamentek hozzá néhányan a szadduceusok közül, akik tagadják, hogy van feltámadás, és ezt kérdezték tőle:
28
"Mester, Mózes előírta nekünk, hogy ha valakinek meghal a testvére, akinek volt felesége, de gyermeke nem, akkor annak a testvére vegye el az asszonyt, és támasszon utódot az ő testvérének.
29
Volt hét testvér. Az első megnősült, de meghalt gyermektelenül.
30
Ekkor a második vette el az asszonyt,
31
aztán a harmadik, majd sorban mind a hét, de mind úgy haltak meg, hogy nem hagytak maguk után gyermeket.
32
Végül aztán meghalt az asszony is.
33
A feltámadáskor közülük vajon melyiknek lesz a felesége az asszony, hiszen mind a hétnek a felesége volt?"
34
Jézus így válaszolt nekik: "E világ fiai házasodnak és férjhez mennek,
35
de akik méltónak ítéltetnek ama eljövendő világra, hogy részük legyen a halottak közül való feltámadásban, azok nem házasodnak majd, és férjhez sem mennek.
36
Sőt meg sem halhatnak többé, mert az angyalokhoz lesznek hasonlók, és az Isten fiaivá lesznek, lévén a feltámadás fiai.
37
Arra pedig, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is rámutatott a csipkebokornál, amikor az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákób Istenének mondta.
38
Az Isten pedig nem a holtak Istene, hanem az élőké. Mert az ő számára mindenki él."
39
Néhány írástudó ekkor így szólt: "Mester, jól mondtad."
40
És nem mertek többé kérdezni tőle semmit.
41
Ő azonban megkérdezte tőlük: "Hogyan mondhatják azt, hogy a Krisztus a Dávid Fia?
42
Hiszen maga Dávid mondja a Zsoltárok könyvében: Így szólt az Úr az én uramhoz: Ülj a jobb kezem felől,
43
amíg lábod zsámolyává nem teszem ellenségeidet.
44
Ha tehát Dávid Urának szólítja őt, hogyan lehet akkor a Fia?"
45
Miközben pedig az egész nép hallgatta őt, így szólt a tanítványaihoz:
46
"Óvakodjatok az írástudóktól, akik szeretnek díszes köntösben járni, és szívesen veszik a köszöntéseket a tereken; szeretik a főhelyeket a zsinagógákban és az asztalfőn ülni a lakomákon;
47
akik felemésztik az özvegyek házát, és színlelésből hosszan imádkoznak. Ezekre vár a legsúlyosabb ítélet."
