1
Azután így beszélt Mózeshez az ÚR:
2
Szólj Áronnak és fiainak meg Izráel összes fiainak, és mondd meg nekik, hogy ezt a dolgot parancsolta az ÚR:
3
Ha Izráel házából valaki marhát, bárányt vagy kecskét vág le a táborban, vagy ha valaki a táboron kívül vágja le,
4
és nem viszi oda a kijelentés sátrának a bejáratához, hogy áldozatként bemutassa az ÚRnak az ÚR hajléka előtt, akkor úgy tekintsék azt az embert, mint vérengzőt: vért ontott, tehát ki kell irtani azt az embert népe közül.
5
Vigyék el azért Izráel fiai véres áldozataikat, amelyeket eddig a mezőn áldoztak, vigyék el az ÚRnak a kijelentés sátrának a bejáratához, a paphoz, és ott vágják le azokat békeáldozatokként az ÚRnak.
6
A vért hintse a pap az ÚR oltárára a kijelentés sátrának a bejáratánál, a kövérjét pedig füstölögtesse el kedves illatul az ÚRnak.
7
Ne áldozzák ezután véres áldozataikat a gonosz szellemeknek, akikkel paráználkodnak. Örök rendelkezés legyen ez náluk nemzedékről nemzedékre.
8
Mondd meg nekik: Ha Izráel házából, vagy a köztük tartózkodó jövevények közül valaki égőáldozatot, vagy véresáldozatot akar áldozni,
9
és nem viszi oda a kijelentés sátrának a bejáratához, hogy az ÚRnak készítsék el, az ilyen embert ki kell irtani népe közül.
10
Ha Izráel házából vagy a köztük tartózkodó jövevények közül valaki bármilyen vért eszik, ellene fordulok annak az embernek, aki vért evett, és kiirtom népe közül.
11
Mert a test lelke a vérben van, és én az oltárra adtam azt nektek, hogy engesztelést szerezzen értetek. Mert a vér a benne levő lélek által szerez engesztelést.
12
Ezért mondtam Izráel fiainak: Senki se egyék vért közületek; a köztetek lakó idegen se egyék vért.
13
Ha valaki Izráel fiai közül vagy a köztük tartózkodó jövevények közül vadászat közben vadat vagy madarat fog, amelyet meg szabad enni, folyassa ki a vérét, és takarja be azt porral.
14
Mert minden test lelke a vére a lélekkel együtt. Ezért mondtam Izráel fiainak: Semmiféle testnek a vérét ne egyétek meg, mert minden testnek a lelke a vére. Ki kell irtani mindenkit, aki megeszi.
15
Ha pedig valaki elhullott vagy széttépett állatot eszik, akár bennszülött, akár jövevény, mossa ki ruháját, mosakodjék meg vízben, és legyen tisztátalan estig; azután tiszta lesz.
16
De ha nem mossa ki, és nem mosakszik meg, akkor bűnhődnie kell.
1
Azután így beszélt Mózeshez az ÚR:
2
Szólj Izráel fiaihoz, és ezt mondd nekik: Én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek.
3
Ne cselekedjetek úgy, ahogyan Egyiptomban szokás, ahol laktatok. És ne cselekedjetek úgy, ahogyan Kánaán földjén szokás, ahova beviszlek benneteket. Ne kövessétek szokásaikat!
4
Az én döntéseim szerint cselekedjetek, az én rendelkezéseimet őrizzétek meg, és azokat kövessétek. Én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek.
5
Őrizzétek meg rendelkezéseimet, döntéseimet, mert aki megcselekszi azokat, él általuk. Én vagyok az ÚR!
6
Senki se közeledjék egy vér szerinti rokonához sem azért, hogy fölfedje annak szemérmét. Én vagyok az ÚR.
7
Apád szemérmét és anyád szemérmét föl ne fedd; anyád ő, ne fedd föl a szemérmét.
8
Apád feleségének a szemérmét föl ne fedd, apádé az a szemérem.
9
Nővérednek, apád leányának, vagy anyád leányának a szemérmét föl ne fedd, akár otthon született, akár máshol született.
10
Fiad leányának vagy lányod leányának a szemérmét föl ne fedd, mert a te szemérmed az.
11
Apád felesége leányának a szemérmét föl ne fedd, mert apádnak a szülöttje, a te nővéred ő.
12
Apád nővérének a szemérmét föl ne fedd: apád vérrokona ő.
13
Anyád nővérének a szemérmét föl ne fedd, mert anyád vérrokona ő.
14
Apád testvérének a szemérmét föl ne fedd, feleségéhez se közeledj: nagynénéd ő.
15
Menyednek a szemérmét föl ne fedd; fiadnak a felesége ő, föl ne fedd a szemérmét.
16
Testvéred feleségének a szemérmét föl ne fedd, testvéredé az a szemérem.
17
Egy asszonynak és leányának a szemérmét föl ne fedd. Fiának a leányát és lányának a leányát el ne vedd, fölfedvén szemérmüket, mert vérrokonok ők. Fajtalanság ez.
18
Ne végy feleségül egy nőt a nővére mellé, hogy vetélkedés ne támadjon, ha még életében fölfeded mellette a másiknak a szemérmét.
19
Ne közeledj nőhöz havi tisztátalansága idején, hogy fölfedd a szemérmét.
20
Honfitársad feleségével ne közösülj, mert tisztátalanná teszed magad vele.
21
Magzatodat ne add oda, hogy elégessék a Moloknak. Meg ne gyalázd Istened nevét. Én vagyok az ÚR!
22
Férfival ne hálj úgy, ahogyan asszonnyal hálnak. Utálatosság az.
23
Semmiféle állattal ne közösülj, mert tisztátalanná teszed magad vele. És asszony se álljon meg állat előtt, hogy párosodjék vele. Förtelem az.
24
Ne tegyétek magatokat tisztátalanná mindezekkel, mert azok a népek tették magukat mindezekkel tisztátalanná, amelyeket kiűzök előletek.
25
Mert tisztátalanná vált az a föld, ezért számon kérem rajta a bűnét, és kihányja az a föld a lakosait.
26
De ti őrizzétek meg rendelkezéseimet és döntéseimet. Ne kövessétek el ezeket az utálatos dolgokat, se a bennszülött, se a köztetek tartózkodó jövevény.
27
Mert mindezeket az utálatos dolgokat az előttetek fekvő földnek a lakosai követték el, és tisztátalanná lett az a föld.
28
Ne hányjon ki titeket is az a föld, ha tisztátalanná teszitek, ahogyan kihányta az előttetek levő népeket.
29
Mert aki csak egyet is elkövet ezek közül az utálatosságok közül, azt mind ki kell irtani népe közül, ha ilyet követ el.
30
Őrizzétek meg, amiket elrendeltem, és semmit ne kövessetek el azok közül az utálatos szokások közül, amelyeket előttetek elkövettek, és ne tegyétek magatokat tisztátalanná azokkal. Én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek!
1
Azután így beszélt Mózeshez az ÚR:
2
Szólj Izráel fiainak egész közösségéhez, és ezt mondd nekik: Szentek legyetek, mert én, az ÚR, a ti Istenetek, szent vagyok.
3
Anyját és apját mindenki tisztelje. Tartsátok meg nyugalomnapjaimat. Én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek.
4
Ne forduljatok a bálványokhoz, és ne készítsetek magatoknak öntött istenszobrokat. Én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek!
5
Ha békeáldozatot áldoztok az ÚRnak, úgy áldozzatok, hogy ő kedvesen fogadja tőletek.
6
Az áldozás napján és másnap egyétek meg, ha pedig harmadnapra marad, azt égessétek el!
7
Ha mégis eszik belőle valaki a harmadik napon, az romlott húst eszik, nem kaphat kegyelmet.
8
Megbűnhődik, aki abból eszik, mert meggyalázta az ÚR szentségét. Ki kell irtani az ilyen embert népe közül.
9
Amikor földetek termését learatjátok, ne arassátok le egészen a mező széléig, és az aratás közben elhullottat ne szedjétek föl.
10
Szőlődet se böngészd végig, és a szőlődben lehullott szemeket ne szedd föl. Hagyd ott azokat a nyomorultaknak és a jövevényeknek. Én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek!
11
Ne lopjatok, ne hazudjatok, és senki se csalja meg honfitársát!
12
Ne esküdjetek hamisan nevemre, mert meggyalázzátok Istenetek nevét. Én vagyok az ÚR!
13
Felebarátodat ne zsákmányold ki, és ne rabold ki. A napszámos bére ne maradjon nálad másnap reggelig!
14
A süketet ne ócsárold, a vak elé gáncsot ne vess! Félj Istenedtől! Én vagyok az ÚR!
15
Ne kövessetek el jogtalanságot az ítélkezésben! Ne nézd, hogy valaki nincstelen; és ne kedvezz a hatalmasnak! Igaz ítéletet hozz honfitársad ügyében!
16
Ne terjessz rágalmakat néped között! Ne törj felebarátod életére. Én vagyok az ÚR!
17
Ne gyűlöld szívedben atyádfiát! Fedd meg bátran honfitársadat, hogy ne légy részes a vétkében.
18
Ne légy bosszúálló, se haragtartó a népedhez tartozókkal szemben. Szeresd felebarátodat, mint magadat! Én vagyok az ÚR!
19
Tartsátok meg rendelkezéseimet! Állatodat más fajtával ne párosítsd! Ne vesd be meződet kétféle maggal! Ne végy magadra kétféle anyagból szőtt ruhát!
20
Ha egy férfi egy nővel hál, vele közösül, és az a nő egy másik férfi tulajdonában levő szolgáló, akit nem váltottak ki, se szabadon nem bocsátottak, akkor büntessék meg őket, de meg ne haljanak, mert nem volt szabad a nő.
21
A férfi vigye el jóvátételi áldozatát az ÚRnak, a kijelentés sátrának a bejáratához: egy jóvátételi áldozatra szánt kost.
22
Végezzen érte engesztelést a pap a jóvátételi áldozatra szánt kossal az ÚR színe előtt, vétkéért, amelyet elkövetett, és így bocsánatot nyer vétkéért, amelyet elkövetett.
23
Ha majd bementek arra a földre, és ültettek mindenféle gyümölcsfát, tartsátok a gyümölcsét körülmetéletlennek, három esztendeig legyen körülmetéletlen: ne egyétek!
24
A negyedik esztendőben pedig szenteljétek minden gyümölcsét ünnepi ajándékként az ÚRnak!
25
Az ötödik esztendőben már megehetitek a gyümölcsét. Így bőven fog teremni nektek. Én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek!
26
Ne egyetek semmit a vérével! Varázslást ne űzzetek, és ne jövendölgessetek!
27
Ne nyírjátok le halántékotokról a hajat! Szakállad végét ne csúfítsd el!
28
Ne vagdaljátok be testeteket halottért, és ne végezzetek magatokon tetoválást. Én vagyok az ÚR!
29
Ne gyalázd meg leányodat azzal, hogy paráznaságra adod. Ne legyen paráznává a föld, és ne legyen tele a föld fajtalankodással!
30
Tartsátok meg szombatjaimat, tiszteljétek szent helyemet! Én vagyok az ÚR!
31
Ne forduljatok halottidézőkhöz, és ne tudakozódjatok jövendőmondóknál, mert tisztátalanokká teszitek magatokat velük. Én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek!
32
Az ősz ember előtt kelj fel, és becsüld meg az öreg embert. És félj a te Istenedtől! Én vagyok az ÚR!
33
Ha jövevény tartózkodik nálatok az országban, ne legyetek hozzá kegyetlenek!
34
Olyan legyen a köztetek tartózkodó jövevény, mint a közületek való bennszülött! Szeressétek, mint magatokat, mert jövevények voltatok Egyiptomban. Én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek!
35
Ne kövessetek el jogtalanságot az ítélkezésben, sem a hosszmértékek, súlymértékek és űrmértékek használatában.
36
Igaz mérlegetek, igaz súlyotok, igaz vékátok és igaz mérőedényetek legyen. Én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek, aki kihoztalak benneteket Egyiptom földjéről!
37
Őrizzétek meg azért minden rendelkezésemet, minden döntésemet, és teljesítsétek azokat! Én vagyok az ÚR!
1
Történt egyszer, hogy valahol imádkozott, és mikor befejezte, így szólt hozzá egyik tanítványa: "Uram, taníts minket imádkozni, mint ahogy János is tanította a tanítványait."
2
Ő pedig ezt mondta nekik: "Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod.
3
A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponként.
4
És bocsásd meg a mi bűneinket, mert mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek. És ne vigy minket kísértésbe."
5
Azután így szólt hozzájuk: "Ki az közületek, akinek van egy barátja, és elmegy hozzá éjfélkor, és ezt mondja neki: Barátom, adj nekem kölcsön három kenyeret,
6
mert útról érkezett egy barátom, és nincs mit elébe tegyek;
7
- és az így válaszolna belülről: Ne zaklass engem, az ajtó már be van zárva, és velem együtt gyermekeim is ágyban vannak; nem kelhetek fel, hogy adjak neked!
8
Mondom nektek, ha nem is kelne fel, és nem is adna neki azért, mert barátja, tolakodása miatt fel fog kelni, és megadja neki, amire szüksége van."
9
"Én is azt mondom nektek: kérjetek, és adatik, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek.
10
Mert mindaz, aki kér, kap; aki keres, talál; és aki zörget, annak megnyittatik.
11
Melyik apa az közületek, aki fiának kígyót ad, amikor az halat kér tőle,
12
vagy amikor tojást kér, skorpiót ad neki?
13
Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle?"
14
Egyszer azután egy néma ördögöt űzött ki, és amikor kiment az ördög, megszólalt a néma. A sokaság pedig elcsodálkozott.
15
Néhányan közülük azonban így szóltak: "Belzebubnak, az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket."
16
Mások pedig kísértették, és mennyei jelt követeltek tőle.
17
Ő azonban ismerve gondolataikat, ezt mondta nekik: "Minden ország, amely meghasonlik önmagával, elpusztul, és ház házra omlik.
18
Ha a Sátán is meghasonlik önmagával, miképpen maradhat fenn az országa? Ti azt mondjátok, hogy én Belzebub segítségével űzöm ki az ördögöket.
19
De ha én Belzebub segítségével űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok kinek a segítségével űzik ki azokat? Ezért ők lesznek a bíráitok.
20
Ha viszont én Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, akkor bizony elérkezett hozzátok az Isten országa.
21
Amikor az erős fegyveres őrzi a maga palotáját, biztonságban van a vagyona.
22
De ha nála erősebb tör ellene, és legyőzi őt, akkor elveszi fegyverzetét, amelyben bízott, és szétosztja a zsákmányt.
23
Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem gyűjt velem, tékozol."
24
"Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken bolyong nyugalmat keresve, és amikor nem talál, akkor így szól: Visszatérek házamba, ahonnan kijöttem.
25
Amikor odaér, kisöpörve és felékesítve találja.
26
Aztán elmegy, vesz maga mellé még másik hét, magánál is gonoszabb lelket, bemennek és ott laknak. Annak az embernek az utóbbi állapota pedig rosszabb lesz az elsőnél."
27
Amikor ezt mondta, a sokaságból egy asszony felemelte szavát, és így szólt hozzá: "Boldog az az anyaméh, amely téged hordozott, és boldogok azok az emlők, amelyek tápláltak!"
28
Erre ő így felelt: "De még boldogabbak azok, akik hallgatják az Isten beszédét, és megtartják."
29
Amikor pedig egyre nagyobb sokaság gyülekezett hozzá, elkezdett beszélni: "Ez a nemzedék gonosz nemzedék: jelt követel, de nem adatik neki más jel, mint a Jónás próféta jele.
30
Mert amiképpen Jónás jellé vált a niniveiek számára, úgy lesz az Emberfia is jellé ennek a nemzedéknek.
31
Dél királynője feltámad az ítéletkor e nemzedék férfiaival, és elítéli őket, mert ő eljött a föld végső határáról, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét; de íme, itt nagyobb van Salamonnál.
32
A ninivei férfiak feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel, és elítélik, mert ők megtértek Jónás prédikálására; de íme, itt nagyobb van Jónásnál."
33
"Aki lámpást gyújt, nem teszi rejtett helyre, sem véka alá, hanem a lámpatartóra, hogy a belépők lássák a világosságot.
34
A test lámpása a szem. Ha a szemed tiszta, az egész tested világos, de ha gonosz, a tested is sötét.
35
Vigyázz tehát, hogy a benned levő világosság sötétséggé ne legyen!
36
Ha tehát az egész tested világos, és nincsen benne egyetlen sötét rész sem, akkor olyan világos lesz az egész, mint amikor a lámpás megvilágít téged a fényével."
37
Beszéd közben egy farizeus arra kérte őt, hogy ebédeljen nála. Jézus bement, és asztalhoz telepedett.
38
A farizeus pedig elcsodálkozott, amikor meglátta, hogy ebéd előtt nem mosdott meg.
39
Az Úr azonban ezt mondta neki: "Ti farizeusok a pohár és a tál külsejét megtisztítjátok, de belül telve vagytok rablásvággyal és gonoszsággal.
40
Esztelenek! Aki megalkotta a külsőt, nem az alkotta-e meg a belsőt is?
41
Azt adjátok oda alamizsnául, ami belül van, és minden tiszta lesz nektek."
42
"De jaj nektek, farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, a kaporból és minden veteményből, de elhanyagoljátok az igazságos ítéletet és az Isten szeretetét, pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhanyagolni!
43
Jaj nektek, farizeusok, mert szeretitek a főhelyet a zsinagógában, és a köszöntéseket a tereken!
44
Jaj nektek, mert olyanok vagytok, mint a jeltelen sírok: az emberek mit sem sejtve járnak felettük!
45
Ekkor megszólalt egy törvénytudó, és ezt mondta neki: "Mester, amikor ezt mondod, minket is megbántasz."
46
De ő így válaszolt: "Jaj nektek is, törvénytudók, mert megterhelitek az embereket elhordozhatatlan terhekkel, de magatok egyetlen ujjal sem érintitek azokat.
47
Jaj nektek, mert síremlékeket építetek a prófétáknak, pedig atyáitok ölték meg őket.
48
Tehát egyetértetek atyáitok tetteivel, és helyeslitek azokat, hiszen azok megölték őket, ti pedig síremlékeiket építitek.
49
Ezért mondta az Isten bölcsessége is: Küldök hozzájuk prófétákat és apostolokat, és közülük némelyeket megölnek és üldöznek,
50
hogy számot adjon ez a nemzedék minden próféta véréért, amelyet kiontottak a világ kezdete óta,
51
Ábel vérétől Zakariás véréig, aki az áldozati oltár és a templom között pusztult el. Bizony, mondom néktek, számot kell adnia ennek a nemzedéknek.
52
Jaj nektek, törvénytudók, mert magatokhoz vettétek az ismeret kulcsát: ti nem mentek be, és azokat is megakadályoztátok, akik be akarnak menni."
53
Amikor kiment onnan, az írástudók és a farizeusok hevesen támadni és mindenféléről faggatni kezdték őt,
54
és csak azt lesték, hogy beszédében valamin rajtakaphassák.
