1
Nádáb és Abíhú, Áron fiai, fogták a maguk, szenesserpenyőjét, tüzet tettek bele, füstölőszert raktak rá, és idegen tűzzel áldoztak az ÚR előtt, amilyet Ő nem parancsolt nekik.
2
Ekkor tűz csapott ki az ÚR színe elől, és megemésztette őket; meghaltak az ÚR színe előtt.
3
Mózes így szólt Áronhoz: Erről beszélt az ÚR, amikor azt mondta: A hozzám közelállókon mutatom meg, hogy szent vagyok, és az egész nép előtt, hogy dicsőséges vagyok! Áron némán hallgatott.
4
Azután odahívta Mózes Mísáélt és Elcáfánt, Áron nagybátyjának, Uzzíélnek a fiait, és ezt mondta nekik: Járuljatok ide, és vigyétek el atyátokfiait a szentély elől, a táboron kívülre!
5
Oda is járultak, és elvitték azokat ruhástul a táboron kívülre, ahogyan Mózes intézkedett.
6
Azután ezt mondta Mózes Áronnak meg a fiainak, Eleázárnak és Ítámárnak: Fejeteket gondozatlanul ne hagyjátok, ruhátokat meg ne szaggassátok, hogy meg ne haljatok, és az ÚR meg ne haragudjék az egész közösségre! Atyátok fiai, Izráel egész háza pedig sírjon amiatt, hogy ilyen égető tűzzel égetett az ÚR!
7
A kijelentés sátrának a bejáratától se távozzatok el, különben meghaltok, mert az ÚR felkenő olaja van rajtatok! Ők tehát Mózes beszéde szerint cselekedtek.
8
Azután így beszélt Áronhoz az ÚR:
9
Bort és részegítő italt ne igyatok, te se, meg a fiaid se, amikor bementek a kijelentés sátrába, hogy meg ne haljatok! Örök rendelkezés legyen ez nektek nemzedékről nemzedékre.
10
Így tudtok különbséget tenni a szent és a közönséges közt, a tisztátalan és a tiszta közt,
11
és így tudjátok tanítani Izráel fiait mindazokra a rendelkezésekre, amelyeket kijelentett számukra az ÚR Mózes által.
12
Mózes így szólt Áronhoz és megmaradt fiaihoz, Eleázárhoz és Ítámárhoz: Fogjátok az ételáldozatot, amely megmaradt az ÚR tűzáldozataiból, és egyétek meg azt kovásztalanul az oltár mellett, mert igen szent az.
13
Szent helyen egyétek meg, mert neked és a fiaidnak rendelt rész ez az ÚR tűzáldozataiból. Ezt a parancsot kaptam.
14
A felmutatott áldozati szegyet és a szent ajándékul adott combot is tiszta helyen egyétek meg, te és a fiaid meg a lányaid, mert neked és gyermekeidnek rendelt részül adják azt békeáldozataikból Izráel fiai.
15
A szent ajándékul adott combot és a felmutatott áldozati szegyet a kövér részek tűzáldozatával együtt vigyék be, hogy felmutassák az ÚR színe előtt felmutatott áldozatként, azután a tied lesz és a fiaidé örök rendelkezésként, az ÚR parancsa szerint.
16
Amikor Mózes igen kereste a vétekáldozati bakot, kiderült, hogy elégett. Megharagudott ezért Áronnak a megmaradt fiaira, Eleázárra és Ítámárra, és ezt mondta:
17
Miért nem ettétek meg a vétekáldozatot a szent helyen? Hiszen igen szent az, és az ÚR nektek adta, hogy hordozzátok a közösség bűnét, és engesztelést szerezzen értük az ÚR előtt.
18
Mégsem vittétek be a vérét a szentély belsejébe. Meg kellett volna ennetek a szent helyen az áldozati húst, ahogy megparancsoltam.
19
De Áron így szólt Mózeshez: Nézd, ma mutatták be vétekáldozatukat és égőáldozatukat az ÚR előtt, engem pedig ilyen dolgok értek! Ha én ma vétekáldozatot eszem, jónak látta volna-e az ÚR?
20
Amikor ezt hallotta Mózes, igazat adott neki.
1
Ismét beszélt az ÚR Mózeshez és Áronhoz, és ezt mondta nekik:
2
Így szóljatok Izráel fiaihoz: Ezek azok az élőlények, amelyeket megehettek a különféle földi állatok közül:
3
megehettek minden kérődző állatot, amely hasított körmű, mégpedig egészen kettéhasadt körmű.
4
De nem ehetitek meg a kérődzők és a hasított körműek közül ezeket: a tevét, mert kérődző ugyan, de nem hasított körmű, ezért nektek tisztátalan.
5
A hörcsög kérődző ugyan, de nem hasított körmű: tisztátalan.
6
A nyúl kérődző ugyan, de nem hasított a körme: tisztátalan.
7
A disznó hasított körmű ugyan, mégpedig egészen kettéhasadt körmű, de nem kérődzik: tisztátalan.
8
Ne egyetek a húsukból, sőt még a tetemüket se érintsétek! Ezek nektek tisztátalanok.
9
Mindabból, ami a vízben él, ezeket ehetitek meg: megehetitek a vízben, a tengerekben és a folyókban élők közül mindazt, aminek uszonya és pikkelye van.
10
De legyen utálatos a tengerekben és folyókban mindaz, aminek nincs uszonya és pikkelye, akármilyen vízben nyüzsgő és akármilyen vízben élő lény is az.
11
Utálatosak ezek, ne egyetek a húsukból, még a tetemüket is tartsátok utálatosnak!
12
Utálatos legyen minden olyan vízben élő, amelynek nincs uszonya és pikkelye.
13
A madarak közül ezeket tartsátok utálatosnak, és meg ne egyétek, mert utálatosak: a sas, a keselyű és a halászsas,
14
a sólyom és a héjafélék,
16
a strucc, a bagoly, a sirály és a karvalyfélék,
17
a kuvik, a vöcsök és a fülesbagoly,
18
a bölömbika, a pelikán és a dögkeselyű,
19
a gólya és a szarkafélék, a búbos banka és a denevér.
20
Utálatos legyen minden négy lábon járó szárnyas rovar.
21
Csak azt ehetitek meg az összes négylábú szárnyas rovar közül, amelyiknek a lábain felül lábszárai is vannak, hogy szökdécselhessen velük a földön.
22
Ezeket ehetitek meg közülük: a vándorsáskafajtát, a kövisáskafajtát, a szöcskeféléket és a marokkói sáskafajtát.
23
Minden egyéb négylábú szárnyas rovar utálatos.
24
Ezekkel tisztátalanná teszitek magatokat. Mindaz, aki a tetemüket érinti, tisztátalan lesz estig.
25
Mindaz, aki fölveszi a tetemüket, mossa ki a ruháját, de tisztátalan lesz estig.
26
Minden állat, amelynek a körme hasított, de nem egészen kettéhasadt és nem kérődzik, tisztátalan. Mindenki tisztátalan lesz, aki érinti őket.
27
A négy lábon járók közül is tisztátalan minden olyan élőlény, amely a talpán jár. Aki csak a tetemüket is érinti, tisztátalan lesz estig.
28
Aki fölveszi tetemüket, mossa ki a ruháját, de tisztátalan lesz estig. Tisztátalanok ezek.
29
A földön csúszó és mászó állatok közül ezek a tisztátalanok: a menyét, az egér és a gyíkfélék;
30
a gekkó, a kaméleon, a tarkagyík, a csiga és a vakondok.
31
Ezek tisztátalanok a csúszómászó állatok közül. Tisztátalan lesz estig, aki a hullájukat érinti.
32
Tisztátalan lesz minden, amire ezek közül bármelyik döglötten ráesik: bármilyen faeszköz vagy ruha, bőr vagy zsák, bármilyen eszköz, amellyel dolgozni szoktak. Vízbe kell tenni, és legyen tisztátalan estig, azután már tiszta.
33
Ha bármely cserépedénybe valami beleesik ezekből, tisztátalan legyen minden, ami benne van, az edényt pedig törjék össze.
34
Ha az ilyen edényből víz kerül bármilyen ehető ételre, tisztátalan lesz, és minden ilyen edényben tisztátalan lesz bármilyen megiható ital.
35
Tisztátalan lesz mindaz, amire ezeknek a teteme ráesik. Le kell bontani a kemencét és a tűzhelyet is, ha tisztátalanná vált; tisztátalannak tartsátok.
36
De a forrás és a vízgyűjtő kút tiszta. Csak ami a tisztátalan csúszómászók teteméhez ér, az válik tisztátalanná.
37
Ha ilyeneknek a teteme bármilyen vetőmagra esik, amelyet el akarnak vetni, az tiszta marad.
38
De ha vizet öntenek a magra, és úgy esik rá valamelyiknek a teteme, azt tisztátalannak tartsátok!
39
Ha megdöglik egy olyan állat, amely különben megehető, és valaki megérinti annak a tetemét, tisztátalan lesz estig.
40
Aki eszik a teteméből, mossa ki ruháit, és tisztátalan marad estig, aki pedig fölvette a tetemét, az is mossa ki ruháit, de tisztátalan marad estig.
41
A földön csúszó és mászó állatok is mind utálatosak, nem szabad azokat megenni.
42
Ne egyetek meg semmit, ami a hasán csúszik, sem olyant, ami négy vagy több lábon jár a földön csúszó és mászó állatok közül, mert utálatosak.
43
Ne tegyétek magatokat utálatossá semmiféle csúszómászó állattal, ne tegyétek magatokat tisztátalanná velük, mert tisztátalanok lesztek tőlük.
44
Mert én, az ÚR vagyok a ti Istenetek, mutassátok hát meg, hogy szentek vagytok! Legyetek szentek, mert én szent vagyok! Ne tegyétek magatokat tisztátalanná semmiféle csúszómászó állattal, amely a földön mászik.
45
Mert én vagyok az ÚR, aki fölhoztalak benneteket Egyiptom országából, hogy a ti Istenetek legyek. Legyetek azért szentek, mert én szent vagyok!
46
Ez az állatokról, madarakról, a vizekben nyüzsgő mindenféle élőlényről és a földön csúszómászó mindenféle állatról szóló törvény.
47
E szerint kell különbséget tenni a tisztátalan és tiszta közt, a megehető állatok és a meg nem ehető állatok közt.
1
Miután befejezte minden beszédét, amelyet a nép füle hallatára mondott, bement Kapernaumba.
2
Egy századosnak volt egy szolgája, akit nagyon kedvelt, s aki most beteg volt, és haldoklott.
3
Amint hallott Jézusról, elküldte hozzá a zsidók véneit, és kérte: jöjjön el, és mentse meg a szolgáját.
4
Amikor odaértek Jézushoz, sürgetve kérték: "Méltó arra, hogy megtedd ezt neki,
5
mert szereti népünket, ő építtette a zsinagógát is nekünk."
6
Jézus erre elindult velük. Amikor pedig már nem volt messze a háztól, a százados eléje küldte barátait, és ezt üzente neki: "Uram, ne fáradj, mert nem vagyok méltó arra, hogy a hajlékomba jöjj.
7
De magamat sem tartottam méltónak arra, hogy elmenjek hozzád, hanem csak szólj, és meggyógyul a szolgám.
8
Mert én is hatalom alá rendelt ember vagyok, és nekem is vannak alárendelt katonáim. Ha szólok ennek: Menj el, elmegy; és a másiknak: Jöjj ide, idejön; és ha azt mondom a szolgámnak: Tedd meg ezt, megteszi."
9
Amikor Jézus ezt meghallotta, elcsodálkozott rajta, és hátrafordulva így szólt az őt követő sokasághoz: "Mondom nektek, Izráelben sem találtam ekkora hitet."
10
Mire a küldöttek visszatértek a házba, a szolgát egészségesen találták.
11
Ezután elment egy Nain nevű városba, és vele mentek tanítványai nagy sokasággal együtt.
12
Amikor közeledett a város kapujához, íme, halottat hoztak kifelé, egy özvegyasszony egyetlen fiát, és a városból nagy sokaság követte.
13
Amikor az Úr meglátta az asszonyt, megszánta, és így szólt hozzá: "Ne sírj!"
14
Azután odalépett, és megérintette a koporsót. Akik vitték, megálltak, ő pedig így szólt: "Ifjú, neked mondom, kelj fel!"
15
Erre felült a halott, és elkezdett beszélni; Jézus pedig átadta az anyjának.
16
Félelem fogta el mindnyájukat, dicsőítették az Istent, és ezt mondták: "Nagy próféta támadt közöttünk, és meglátogatta Isten az ő népét."
17
Ez a hír elterjedt róla az egész Júdeában és az egész környéken.
18
Mindezt hírül vitték Jánosnak a tanítványai. Ő pedig magához hívatott tanítványai közül kettőt,
19
és elküldte őket az Úrhoz ezzel a kérdéssel: "Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?"
20
Amikor odaérkeztek hozzá ezek a férfiak, ezt mondták: "Keresztelő János küldött minket hozzád ezzel a kérdéssel: Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?"
21
Jézus abban az órában sok embert meggyógyított különféle betegségekből és bajokból, megszabadított gonosz lelkektől, és sok vaknak adta vissza a látását.
22
Ezért így válaszolt nekik: "Menjetek el, vigyétek hírül Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: Vakok látnak, sánták járnak, leprások tisztulnak meg, süketek hallanak, halottak támadnak fel, a szegényeknek az evangélium hirdettetik,
23
és boldog, aki nem botránkozik meg énbennem."
24
Amikor János követei elmentek, elkezdett beszélni a sokaságnak Jánosról: "Miért mentetek ki a pusztába? Szélingatta nádszálat látni?
25
Ugyan miért mentetek ki? Puha ruhákba öltözött embert látni? Hiszen, akik pompás öltözetben és bőségben élnek, azok a királyi palotákban vannak.
26
Akkor miért mentetek ki? Prófétát látni? Azt láttatok, sőt - mondom nektek - prófétánál is nagyobbat!
27
Ő az, akiről meg van írva: Íme, elküldöm követemet előtted, aki elkészíti neked az utat.
28
Mondom nektek, hogy asszonytól születettek közül nincs senki nagyobb Jánosnál, de aki a legkisebb az Isten országában, nagyobb nála."
29
Miután meghallgatta őt az egész nép, még a vámszedők is igazat adtak Istennek azzal, hogy megkeresztelkedtek a János keresztségével,
30
a farizeusok és a törvénytudók azonban elvetették Isten akaratát, és nem keresztelkedtek meg általa.
31
"Kihez hasonlítsam tehát e nemzedék tagjait? Kihez is hasonlók?
32
Hasonlók azokhoz a gyermekekhez, akik a piacon ülnek, és azt kiáltják egymásnak: Furulyáztunk nektek, és nem táncoltatok, siratót énekeltünk, és nem sírtatok.
33
Mert eljött Keresztelő János, aki nem eszik kenyeret, nem iszik bort, és azt mondjátok: ördög van benne.
34
Eljött az Emberfia, aki eszik és iszik, és azt mondjátok: Íme, falánk és részeges ember, vámszedők és bűnösök barátja.
35
De minden gyermekében igazolódott az ő bölcsessége."
36
Egy farizeus arra kérte őt, hogy egyék vele. Be is ment a farizeus házába, és asztalhoz telepedett.
37
Egy bűnös asszony pedig, aki abban a városban élt, megtudta, hogy asztalhoz telepedett a farizeus házában, kenetet hozott egy alabástromtartóban.
38
Megállt mögötte a lábánál sírva, és könnyeivel kezdte öntözni a lábát, és hajával törölte meg; csókolgatta a lábát, és megkente kenettel.
39
Amikor pedig látta ezt az a farizeus, aki meghívta őt, ezt mondta magában: "Ha ő volna ama próféta, tudná, ki ez, és tudná, hogy ez az asszony, aki hozzáér: bűnös."
40
Ekkor megszólalt Jézus, és ezt mondta neki: "Simon, van valami mondanivalóm neked." Ő pedig így szólt: "Mester, mondd!"
41
Erre ezt mondta Jézus: "Egy hitelezőnek volt két adósa: az egyik ötszáz dénárral tartozott neki, a másik ötvennel.
42
Mivel nem volt miből megadniuk, mind a kettőnek elengedte. Közülük vajon melyikük szereti őt jobban?"
43
Simon így válaszolt: "Úgy gondolom, hogy az, akinek többet engedett el." Ő pedig ezt mondta neki: "Helyesen ítéltél" -
44
és az asszony felé fordulva beszélt tovább Simonhoz: "Látod, ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba: vizet lábamra nem adtál, ő pedig könnyeivel öntözte lábamat, és hajával törölte meg.
45
Te nem csókoltál meg, ő pedig mióta bejöttem, nem szűnt meg csókolni a lábamat.
46
Te nem kented meg olajjal a fejemet, ő pedig kenettel kente meg a lábamat.
47
Ezért mondom neked: neki sok bűne bocsáttatott meg, hiszen nagyon szeretett. Akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret."
48
Az asszonynak pedig ezt mondta: "Megbocsáttattak a te bűneid."
49
Az asztalnál ülők erre kezdték kérdezgetni egymás között: "Kicsoda ez, aki a bűnöket is megbocsátja?"
50
Ő pedig így szólt az asszonyhoz: "A te hited megtartott téged, menj el békességgel!"
