1
Elkészítették a díszes ruhákat a szentélyben végzendő szolgálathoz kék és piros bíborból meg karmazsin fonálból. Elkészítették Áron szent ruháit is, ahogyan megparancsolta Mózesnek az ÚR.
2
Elkészítették az éfódot aranyból, kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és sodrott lenfonálból.
3
Aranyból vékony lapokat vertek, és fonalakká metélték, hogy beledolgozhassák a kék és piros bíborba, a karmazsinba és lenbe, művészi munkával.
4
Készítettek hozzá összekapcsolható vállrészeket, amelyek a két végükön kapcsolódtak össze.
5
A rajta levő övet, amellyel megkötötték, ugyanúgy és ugyanabból készítették: aranyból, kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és sodrott lenfonálból, ahogyan megparancsolta Mózesnek az ÚR.
6
Azután megmunkálták az aranyfoglalatba való ónixköveket, és rávésték Izráel fiainak a nevét, ahogyan a pecsétgyűrűt vésik.
7
És rátették azokat az éfód vállrészeire, Izráel fiaira emlékeztető kövekül, ahogyan megparancsolta Mózesnek az ÚR.
8
Azután elkészítették a hósent művészi munkával, ahogyan az éfódot készítették: aranyból, kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és sodrott lenfonálból.
9
Négyzet alakú volt, és kétrét hajtva készítették a hósent. Egy arasz hosszú és egy arasz széles volt kétrét hajtva.
10
És négy sor követ foglaltak bele ebben a sorrendben: rubin, topáz és smaragd; ez volt az első sor.
11
A második sor: karbunkulus, zafír és jáspis.
12
A harmadik sor: opál, agát és ametiszt.
13
A negyedik sor: krizolit, ónix és nefrit. Bele voltak erősítve aranyfoglalatokba.
14
A köveken Izráel fiainak a nevei voltak, a tizenkét névnek megfelelően. A pecsétgyűrűhöz hasonlóan voltak vésve, és mind a tizenkét törzsnek a neve rajta volt.
15
Készítettek a hósenra zsinór módjára font láncokat színaranyból.
16
Azután készítettek két aranyfoglalatot és két aranykarikát, és ráillesztették a két karikát a hósen két végére.
17
A két aranyzsinórt belefűzték a két karikába a hósen két végén.
18
A két zsinór két végét ráerősítették a két foglalatra, és ráerősítették az éfód vállrészének az elejére.
19
Készítettek két aranykarikát is, és ráerősítették azokat a hósen két végére, azon a szélén, amely az éfód felé eső részen belül volt.
20
Készítettek még két aranykarikát, és ráillesztették az éfód két vállrészére, elöl kissé lejjebb, közel az összefűzéshez az éfód öve felett.
21
Kék bíborzsinórral csatolták a hósent karikáinál fogva az éfód karikáihoz, úgyhogy az éfód öve felett volt, és nem csúszott el a hósen az éfódról. Így parancsolta meg az ÚR Mózesnek.
22
Elkészítették az éfód palástját is, az egészet kék bíborból, takácsmunkával.
23
A palást nyakkivágása középen volt, mint a mellvért nyakkivágása. A kivágáson körös-körül szegély volt, hogy be ne szakadjon.
24
A palást szegélyére gránátalmákat készítettek kék és piros bíborból és sodrott karmazsin fonálból.
25
Készítettek csengettyűket színaranyból, és odaerősítették a csengettyűket a gránátalmák közé a palást szegélyére körös-körül, vagyis a gránátalmák közé.
26
Csengettyű meg gránátalma váltakozott a palást szegélyén körös-körül. Ebben szolgált a főpap, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek.
27
Elkészítették Áronnak és fiainak a köntöseit lenből, takácsmunkával.
28
A főpapi süveget és a papi süvegek kendőit lenből készítették, a gyolcsnadrágot pedig sodrott lenfonálból.
29
Az övet is sodrott lenfonálból, kék és piros bíborból meg karmazsin fonálból készítették művészi hímzéssel, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek.
30
Azután a homlokdíszt készítették el, a szent fejdíszt színaranyból, és felírták rá pecsétgyűrű vésésének a módján: Az ÚRnak szentelt!
31
Ezt kék bíbor zsinórra fűzték, és rákötötték a süveg elejére, ahogyan megparancsolta Mózesnek az ÚR.
32
Így végezték el a hajléknak, a kijelentés sátrának összes munkálatait. Egészen úgy készítették el Izráel fiai, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek, úgy készítették el.
33
És bemutatták Mózesnek a hajlékot, a sátrat és egész fölszerelését: a kapcsokat, deszkákat és reteszeket, az oszlopokat és talpakat,
34
a vörösre festett kosbőrtakarót és a delfinbőr takarót, a kárpitot és a függönyt,
35
a bizonyság ládáját, annak rúdjait és fedelét,
36
az asztalt, annak egész fölszerelését és a szent kenyereket,
37
a színarany lámpatartót mécseseivel, a mécseseket sorjában, a teljes fölszerelést, meg a lámpaolajat,
38
az aranyoltárt, a felkenéshez való olajat, a jó illatú füstölőszereket és a sátor bejáratának függönyét,
39
a rézoltárt, annak rézrácsozatát, rúdjait és egész fölszerelését, a medencét és állványát,
40
az udvar szőnyegfalait, oszlopait és talpait, az udvar kapujára való függönyt, annak köteleit és cövekeit, a hajléknak, vagyis a kijelentés sátrának egész istentiszteleti fölszerelését,
41
a díszes ruhákat a szentélyben végzendő szolgálathoz, Áron főpap szent ruháit és fiainak papi ruháit.
42
Úgy készítettek el minden munkálatot Izráel fiai, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek.
43
Mózes megtekintette az egész munkálatot, és megállapította, hogy elkészült; egészen úgy készítették el, ahogyan az ÚR megparancsolta. És megáldotta őket Mózes.
1
Ekkor így szólt az ÚR Mózeshez:
2
Az első hónap első napján állítsd fel a hajlékot, a kijelentés sátrát!
3
Helyezd el benne a bizonyság ládáját, és fedd be a ládát födéllel!
4
Vidd be az asztalt, és rakd rá, ami rá való! Vidd be a lámpatartót, és rakd rá a mécseseket!
5
Tedd az illatáldozatra való aranyoltárt a bizonyság ládája elé, és tedd föl a függönyt a hajlék bejáratára!
6
Helyezd az égőáldozati oltárt a hajléknak, a kijelentés sátrának bejárata elé!
7
A mosdómedencét tedd a kijelentés sátra és az oltár közé, és töltsd meg vízzel!
8
Azután rendezd el az udvart körös-körül, és tedd föl a függönyt az udvar kapujára!
9
Vedd a felkenéshez való olajat, kend meg a hajlékot és mindazt, ami benne van! Így szenteld föl azt és egész fölszerelését, hogy szent legyen!
10
Kend meg az égőáldozati oltárt is és egész fölszerelését; így szenteld föl az oltárt, hogy igen szent legyen az oltár!
11
A mosdómedencét és annak állványát is kend meg! Így szenteld föl azt!
12
Azután vezesd Áront és fiait a kijelentés sátrának bejáratához, és mosdasd meg őket!
13
Öltöztesd föl Áront a szent ruhákba, és kend fel, és szenteld fel, hogy a papom legyen!
14
Fiait is vezesd oda, és öltöztesd fel őket köntösükbe!
15
Kend fel őket, ahogyan apjukat felkented, hogy papjaim legyenek! Ez a felkenés teszi őket örökre papokká nemzedékről nemzedékre.
16
Mózes pontosan úgy járt el mindenben, ahogyan megparancsolta neki az ÚR.
17
A második év első hónapjának első napján felállították a hajlékot.
18
Felállíttatta Mózes a hajlékot, lerakták a talpait, felállították deszkáit, ráillesztették a reteszeket, és felállították az oszlopokat.
19
Azután kifeszítették a hajlékra a sátrat, fölterítették a sátorra a takarót, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek.
20
Majd fogta a bizonyságot, és beletette a ládába. A rudakat ráillesztették a ládára, és a födelet rátették a ládára.
21
Azután bevitték a ládát a hajlékba, és föltették a függőkárpitot, hogy eltakarja a bizonyság ládáját, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek.
22
Elhelyezték az asztalt is a kijelentés sátrában a hajlék északi oldalán, a kárpiton kívül.
23
Majd kenyereket raktak rá sorban az ÚR elé, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek.
24
Felállította a lámpatartót a kijelentés sátrában az asztallal szemben, a hajlék déli oldalán.
25
Fölrakta a mécseseket az ÚR elé, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek.
26
Az aranyoltárt pedig a kárpit elé helyezte a kijelentés sátrában,
27
és jó illatú áldozatot mutatott be rajta, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek.
28
És föltette a függönyt a hajlék bejáratára.
29
Az égőáldozati oltárt pedig a hajléknak, kijelentés sátrának bejáratánál helyezte el, és égőáldozatot meg ételáldozatot mutatott be rajta, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek.
30
A mosdómedencét a kijelentés sátra és az oltár között helyezte el, vizet töltött bele a mosakodáshoz.
31
Ebben mosták meg Mózes, Áron és fiai a kezüket és a lábukat.
32
Valahányszor bementek a kijelentés sátrába, és az oltár elé léptek, megmosakodtak, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek.
33
Azután elrendezte az udvart a hajlék és az oltár körül, és rátette a függönyt az udvar kapujára. Így végezte el Mózes a munkát.
34
Ekkor beborította a felhő a kijelentés sátrát, és az ÚR dicsősége betöltötte a hajlékot.
35
És Mózes nem tudott bemenni a kijelentés sátrába, mert rajta nyugodott a felhő, és az ÚR dicsősége betöltötte a hajlékot.
36
Valahányszor fölszállt a felhő a hajlékról, útnak indultak Izráel fiai egész vándorlásuk alatt.
37
Ha nem szállt föl a felhő, nem indultak el ők se, amíg föl nem szállt.
38
Mert nappal az ÚR felhője volt a hajlékon, éjjel pedig tűz volt rajta. Izráel egész háza látta ezt vándorlása egész idején.
1
Miután sokan vállalkoztak már arra, hogy tudósítsanak bennünket a közöttünk beteljesedett eseményekről úgy,
2
amint reánk hagyták azok, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az igének:
3
magam is jónak láttam, hogy miután eleitől kezdve mindennek pontosan utánajártam, sorjában megírjam azokat neked, nagyrabecsült Teofilus,
4
hogy azokról a dolgokról, amelyekről tanítást kaptál, megtudd a kétségtelen valóságot.
5
Heródesnek, Júdea királyának idejében élt egy pap, név szerint Zakariás, az Abijá csoportjából; felesége pedig Áron leányai közül való volt, és a neve Erzsébet.
6
Igazak voltak mindketten az Isten előtt, és feddhetetlenül éltek az Úr minden parancsolata és rendelése szerint.
7
Nem volt gyermekük, mert Erzsébet meddő volt, és már mindketten előrehaladott korúak voltak.
8
Történt pedig egyszer, hogy amikor csoportjának beosztása szerint papi szolgálatot végzett az Isten előtt,
9
a papi szolgálat szokott módja szerint, sorsolással őt jelölték ki arra, hogy bemenjen az Úr templomába, és bemutassa a füstölőáldozatot.
10
A nép egész sokasága pedig kint imádkozott a füstölőáldozat órájában.
11
Ekkor megjelent neki az ÚR angyala, és megállt a füstölőáldozati oltár mellett jobb felől.
12
Zakariás amikor ezt meglátta, megrettent, és félelem szállta meg.
13
De az angyal így szólt hozzá: "Ne félj, Zakariás, meghallgatásra talált a te könyörgésed: feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és Jánosnak fogod őt nevezni.
14
Örülni fogsz, boldog leszel, és sokan örülnek majd az ő születésének,
15
mert nagy lesz ő az Úr előtt; bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva megtelik Szentlélekkel,
16
Izráel fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz,
17
és őelőtte jár az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a gyermekekhez, és az engedetleneket az igazak lelkületére térítse, hogy felkészült népet állítson az Úr elé."
18
Zakariás így szólt az angyalhoz: "Miből tudom meg ezt? Hiszen én már öreg ember vagyok, feleségem is előrehaladott korú."
19
Az angyal pedig így válaszolt: "Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok. Elküldött engem, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt.
20
De íme, amiért nem hittél szavaimnak, amelyek pedig be fognak teljesedni a maguk idejében, most megnémulsz, és egészen addig nem tudsz megszólalni, amíg mindezek végbe nem mennek."
21
A nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy késik a templomban.
22
Amikor mégis kijött, nem tudott velük beszélni. Ebből rájöttek, hogy látomást látott a templomban. Ő pedig csak integetett nekik, de néma maradt.
23
Amikor leteltek papi szolgálatának napjai, hazament.
24
E napok után fogant felesége, Erzsébet, aztán elrejtőzött öt hónapra, majd így szólt:
25
"Ezt tette velem az Úr azokban a napokban, amikor rám tekintett, hogy elvegye gyalázatomat az emberek előtt."
26
A hatodik hónapban pedig elküldte Isten Gábriel angyalt Galilea egyik városába, Názáretbe,
27
egy szűzhöz, aki a Dávid házából származó férfinak, Józsefnek volt a jegyese. A szűznek pedig Mária volt a neve.
28
Az angyal belépve hozzá így szólt: "Üdvözlégy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van!"
29
Mária megdöbbent ezekre a szavakra, és fontolgatta, mit jelenthet ez a köszöntés.
30
Az angyal ezt mondta neki: "Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél!
31
Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak.
32
Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának mondják majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját,
33
ő pedig uralkodik a Jákób házán örökké, és uralkodásának nem lesz vége."
34
Mária megkérdezte az angyalt: "Hogyan lehetséges ez, mikor én férfit nem ismerek?"
35
Az angyal így válaszolt neki: "A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának.
36
Íme, a te rokonod, Erzsébet is fiút fogant öregségére, és már a hatodik hónapjában van az, akit meddőnek mondanak,
37
mert az Istennek semmi sem lehetetlen."
38
Ekkor így szólt Mária: "Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint!" S ekkor eltávozott tőle az angyal.
39
Azokban a napokban útra kelt Mária, és sietve elment a hegyvidékre, Júda egyik városába.
40
Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet.
41
Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, megmozdult a magzat a méhében. Megtelt Erzsébet Szentlélekkel,
42
és hangos szóval kiáltotta: "Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse!
43
Hogyan is lehetséges ez, hogy az én Uram anyja jön el énhozzám?
44
Mert íme, amint felfogta fülem köszöntésed hangját, ujjongva mozdult meg a magzat méhemben.
45
Boldog, aki hitt, mert beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki."
46
Mária pedig ezt mondta: "Magasztalja lelkem az Urat,
47
és az én lelkem ujjong Isten, az én Megtartóm előtt,
48
mert rátekintett szolgálóleánya megalázott voltára: és íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék,
49
mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, és szent az ő neve,
50
irgalma megmarad nemzedékről nemzedékre az őt félőkön.
51
Hatalmas dolgot cselekedett karjával, szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat.
52
Hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel.
53
Éhezőket látott el javakkal, és bővelkedőket küldött el üres kézzel.
54
Felkarolta szolgáját, Izráelt, hogy megemlékezzék irgalmáról,
55
amint kijelentette atyáinknak, Ábrahámnak és az ő utódjának mindörökké."
56
Mária Erzsébettel maradt három hónapig, azután visszatért otthonába.
57
Amikor pedig eljött Erzsébet szülésének ideje, fiút szült.
58
Meghallották a szomszédai és rokonai, hogy milyen nagy irgalmat tanúsított iránta az Úr, és együtt örültek vele.
59
A nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a gyermeket, és apja nevéről Zakariásnak akarták nevezni.
60
Anyja azonban megszólalt, és ezt mondta: "Nem, hanem János legyen a neve."
61
Mire ezt mondták neki: "De hiszen senki sincs a te rokonságodban, akit így hívnának."
62
Ekkor intettek az apjának, hogy minek akarja neveztetni.
63
Ő táblát kért, és ezt írta rá: "János a neve." Erre mindenki elcsodálkozott.
64
És egyszerre csak megnyílt Zakariás szája, megoldódott a nyelve, beszélni kezdett, és áldotta az Istent.
65
Félelem szállta meg a körülöttük lakókat, és Júdea egész hegyvidékén beszéltek minderről.
66
Akik meghallották, szívükbe vésték, és így szóltak: "Vajon mi lesz ebből a gyermekből?" Az Úr keze pedig valóban vele volt.
67
Apja, Zakariás, megtelt Szentlélekkel, és így prófétált:
68
"Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta népét, és váltságot szerzett neki.
69
Erős üdvözítőt támasztott nekünk szolgájának, Dávidnak házából,
70
ahogyan kijelentette azt szent prófétái által örök időktől fogva:
71
hogy megszabadít ellenségeinktől, és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket;
72
hogy irgalmasan cselekedjék atyáinkkal, és megemlékezzék szent szövetségéről,
73
arról az esküről, amellyel megesküdött atyánknak, Ábrahámnak; és megadja nekünk,
74
hogy ellenségeink kezéből megszabadulva, félelem nélkül szolgáljunk neki,
75
szentségben és igazságban őelőtte életünk minden napján.
76
Te pedig, kisgyermek, a Magasságos prófétája leszel, mert az Úr előtt jársz, hogy előkészítsd az ő útjait,
77
hogy megtanítsd népét az üdvösség ismeretére, bűneik bocsánata által,
78
Istenünk könyörülő irgalmáért, amellyel meglátogat minket a felkelő fény a magasságból;
79
hogy világítson azoknak, akik sötétségben s a halál árnyékában lakoznak, hogy ráigazítsa lábunkat a békesség útjára."
80
A kisgyermek pedig növekedett, és erősödött lélekben, és a pusztában élt egészen addig a napig, amelyen szolgálatba lépett Izráelben.
1
Történt pedig azokban a napokban, hogy Augustus császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet.
2
Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Cirénius volt a helytartó.
3
Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják.
4
Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, a Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt,
5
hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt.
6
És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje,
7
és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.
8
Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett.
9
És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk.
10
Az angyal pedig ezt mondta nekik: "Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz:
11
Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.
12
A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban."
13
És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták:
14
"Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat."
15
Miután elmentek tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: "Menjünk el egészen Betlehemig, és nézzük meg: hogyan is történt mindaz, amiről üzent nekünk az Úr."
16
Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet, és a jászolban fekvő kisgyermeket.
17
Amikor meglátták, elmondták azt az üzenetet, amelyet erről a kisgyermekről kaptak,
18
és mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak nekik.
19
Mária pedig mindezeket a dolgokat megőrizte, és forgatta a szívében.
20
A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogyan ő megüzente nekik.
21
Amikor a nyolc nap elmúlt, és körül kellett őt metélni, a Jézus nevet adták neki, ahogyan az angyal nevezte őt, mielőtt még anyja méhében megfogant.
22
Amikor leteltek a tisztulásnak a Mózes törvényében megszabott napjai, felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak,
23
amint meg van írva az Úr törvényében, hogy "minden elsőszülött fiúmagzat az Úrnak szenteltessék;"
24
és hogy áldozatot adjanak az Úr törvényében foglalt rendelkezés szerint: "egy pár gerlicét vagy két galambfiókát."
25
Íme, élt egy ember Jeruzsálemben, akinek Simeon volt a neve. Igaz és kegyes ember volt, várta Izráel vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta.
26
Azt a kijelentést kapta a Szentlélektől, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát.
27
A Lélek indítására elment a templomba, és amikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy eleget tegyenek a törvény előírásainak,
28
akkor karjába vette, áldotta az Istent, és ezt mondta:
29
"Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel,
30
mert meglátták szemeim üdvösségedet,
31
amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára,
32
hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak, és dicsőségül népednek, Izráelnek."
33
Apja és anyja csodálkoztak a róla mondottakon,
34
Simeon pedig megáldotta őket, és ezt mondta anyjának, Máriának: "Íme, ő sokak elesésére és felemelésére rendeltetett Izráelben, és jelül, amelynek ellene mondanak,
35
- a te lelkedet is éles kard járja majd át -, hogy nyilvánvalóvá legyen sok szív gondolata."
36
Volt ott egy prófétanő is, Anna, Fánuel leánya, Áser törzséből. Nagyon előrehaladott korú volt; csak hét évig élt férjével hajadonkora után,
37
és már nyolcvannégy éve özvegyasszony volt. Nem távozott el a templomból, mert böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal.
38
Abban az órában ő is odaállt, hálát adott az Istennek, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását.
39
Miután mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek városukba, a galileai Názeretbe.
40
A gyermek pedig növekedett és erősödött, megtelt bölcsességgel, és az Isten kegyelme volt rajta.
41
Szülei évenként elmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.
42
Amikor tizenkét éves lett, szintén felmentek Jeruzsálembe az ünnepi szokás szerint.
43
Miután pedig elteltek az ünnepnapok, és hazafelé indultak, a gyermek Jézus ott maradt Jeruzsálemben. Szülei azonban ezt nem vették észre.
44
Mivel azt hitték, hogy az útitársaik körében van, elmentek egy napi járóföldre, és csak akkor kezdték keresni a rokonok és az ismerősök között.
45
De mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, és ott keresték tovább.
46
Három nap múlva találták meg a templomban, amint a tanítómesterek körében ült, hallgatta és kérdezte őket,
47
és mindenki, aki hallotta, csodálkozott értelmén és feleletein.
48
Amikor szülei meglátták, megdöbbentek, anyja pedig így szólt hozzá: "Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én nagy bánattal kerestünk téged."
49
Mire ő így válaszolt: "Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?"
50
Ők azonban a nekik adott választ nem értették.
51
Jézus ezután elindult velük, elment Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja mindezeket a szavakat megőrizte szívében,
52
Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben.
