1
Azután így beszélt Mózeshez az ÚR:
2
Lásd, név szerint elhívtam Becalélt, Húr fiának, Úrínak a fiát a Júda törzséből.
3
Betöltöttem őt isteni lélekkel, bölcsességgel, értelemmel és képességgel mindenféle munkálatra,
4
hogy terveket készítsen az arany, az ezüst és a réz feldolgozására,
5
foglalatba való kövek vésésére, fafaragásra és mindenféle munka elvégzésére.
6
Én most melléje állítom Oholíábot, Ahíszámák fiát a Dán törzséből. Bölcsességet adok minden hozzáértő ember szívébe, hogy el tudják készíteni mindazt, amit megparancsoltam neked:
7
a kijelentés sátrát, a bizonyság ládáját, a rá való födelet és a sátor egész fölszerelését,
8
az asztalt és fölszerelését, a színarany lámpatartót és annak egész fölszerelését, az illatáldozati oltárt,
9
az égőáldozati oltárt és egész fölszerelését, a medencét és állványát,
10
meg a díszes ruhákat, Áron főpap szent ruháit és fiainak a papi ruháit,
11
végül a fölkenésre való olajat és az áldozati fűszerféléket a szentély számára. Mindent úgy készítsenek, ahogyan megparancsoltam neked.
12
Azután ezt mondta az ÚR Mózesnek:
13
Így beszélj Izráel fiaival: Tartsátok meg szombatjaimat, mert jel ez köztem és köztetek nemzedékről nemzedékre. Így tudjátok meg, hogy én, az ÚR vagyok a megszentelőtök.
14
Tartsátok meg a szombatot, tartsátok szentnek! Meg kell halnia annak, aki megszentségteleníti. Ki kell irtani népe közül azt az embert, aki valamilyen munkát végez azon.
15
Hat napon át végezzék munkájukat, de a hetedik nap a teljes nyugalom napja, szent az az ÚR előtt. Meg kell halnia annak, aki valamilyen munkát végez a szombat napján.
16
Tartsák meg Izráel fiai a szombatot, tegyék a nyugalom napjává nemzedékről nemzedékre örök szövetségül.
17
Örök jel ez köztem és Izráel fiai között. Mert hat nap alatt alkotta meg az ÚR az eget és a földet, a hetedik napon pedig megnyugodott és megpihent.
18
Amikor befejezte Isten Mózessel való beszédét a Sínai-hegyen, átadta neki a bizonyság két tábláját, az Isten ujjával írt kőtáblákat.
1
Amikor azt látta a nép, hogy Mózes késlekedik, és nem jön le a hegyről, összegyülekezett a nép Áron köré, és azt mondták neki: Jöjj, és készíts nekünk istent, hogy előttünk járjon, mert nem tudjuk, hogy mi történt azzel a Mózessel, aki felhozott bennünket Egyiptomból.
2
Áron ezt mondta nekik: Szedjétek ki az aranyfüggőket feleségeitek, fiaitok és leányaitok füléből, és hozzátok ide hozzám!
3
És kiszedte az egész nép az aranyfüggőket a füléből, és odavitte Áronhoz.
4
Ő átvette tőlük, vésővel mintát készített, és borjúszobrot öntött. Ekkor azt mondták: Ez a te istened, Izráel, aki kihozott Egyiptom földjéről.
5
Ezt látva Áron, oltárt épített elé, majd kihirdette Áron, hogy holnap az ÚR ünnepe lesz.
6
Másnap tehát korán fölkeltek, égőáldozatokat áldoztak, és békeáldozatokat mutattak be. Azután leült a nép enni és inni, majd mulatozni kezdtek.
7
Ekkor így szólt az ÚR Mózeshez: Indulj, menj le, mert elromlott a néped, amelyet kihoztál Egyiptomból.
8
Hamar letértek arról az útról, amelyet megparancsoltam nekik. Borjúszobrot készítettek maguknak, az előtt borulnak le, annak áldoznak, és ezt mondják: Ez a te istened, Izráel, aki kihozott Egyiptom földjéről.
9
Még ezt is mondta az ÚR Mózesnek: Látom, hogy ez a nép kemény nyakú nép.
10
És most hagyd, hogy fellángoljon ellenük haragom és végezzek velük! De téged nagy néppé teszlek.
11
Mózes azonban esedezett Istenéhez, az ÚRhoz, és ezt mondta: Miért gerjedsz haragra, URam, néped ellen, amelyet nagy erővel és hatalmas kézzel hoztál ki Egyiptomból?
12
Ne mondhassák az egyiptomiak: Vesztükre vitte ki őket az Isten, megölte őket a hegyek között, és eltörölte őket a föld színéről. Múljék el izzó haragod, szánd meg népedet, és ne hozz rá bajt!
13
Emlékezz szolgáidra, Ábrahámra, Izsákra és Izráelre, akiknek önmagadra esküdtél, és ezt ígérted: Úgy megsokasítom utódaitokat, amennyi az égen a csillag, és örökké birtokukban lesz az az egész föld, amelyről azt mondtam, hogy utódaitoknak adom.
14
Az ÚR szánalomra indult, és nem hozta rá népére azt a bajt, amit mondott.
15
Azután megfordult Mózes, és lement a hegyről, kezében a bizonyság két táblájával. A táblák mindkét oldalukon tele voltak írva; erről is, arról is tele voltak írva.
16
A táblákat Isten készítette, az írás is Isten írása volt a táblákra vésve.
17
Amikor Józsué meghallotta a nép hangos kiáltozását, így szólt Mózeshez: Harci lárma ez a táborban!
18
De ő így felelt: Nem diadalének hangja ez, nem is legyőzöttek gyászénekének hangja, dalolás hangját hallom én!
19
Amikor odaért a táborhoz, és meglátta a borjút meg a táncot, haragra lobbant Mózes, ledobta kezéből a táblákat, és összetörte a hegy lábánál.
20
Majd fogta a borjút, amelyet készítettek, elégette, porrá zúzta, vízbe szórta, és megitatta azt Izráel fiaival.
21
Majd ezt mondta Mózes Áronnak: Mit tett veled ez a nép, hogy ilyen nagy vétekbe vitted őket?!
22
Áron így felelt: Ne lobbanjon haragra az én uram! Magad is tudod, hogy milyen gonosz ez a nép.
23
Ezt mondták nekem: Készíts nekünk istent, hogy előttünk járjon, mert nem tudjuk, mi történt azzal a Mózessel, aki fölhozott bennünket Egyiptom országából.
24
Ezt mondtam nekik: Kinek van aranya? Ők pedig leszedték magukról, és ideadták nekem. Én meg tűzbe dobtam, és ez a borjú lett belőle.
25
Amikor látta Mózes, hogy a nép elvadult, mert Áron hagyta őket elvadulni ellenségeik csúfjára,
26
odaállt Mózes a tábor kapujába, és azt mondta: Jöjjön hozzám, aki az ÚRé! Lévi fiai mind hozzágyűltek.
27
Ő pedig ezt mondta nekik: Így szól az ÚR, Izráel Istene: Kössetek mindnyájan kardot az oldalatokra, járjátok be a tábort keresztül-kasul egyik kaputól a másikig, és gyilkoljatok le testvért, barátot és rokont!
28
Lévi fiai Mózes parancsa szerint cselekedtek, és elesett azon a napon a népből mintegy háromezer ember.
29
Utána azt mondta Mózes: Most avattátok fel magatokat az ÚRnak, mivel fiatokat és testvéreteket sem kíméltétek. Áldás száll ma rátok.
30
Másnap így szólt Mózes a néphez: Igen nagy vétket követtetek el. Ezért fölmegyek az ÚRhoz, talán engesztelést tudok szerezni vétketekért.
31
Visszatért tehát Mózes az ÚRhoz, és ezt mondta: Ó, jaj! Igen nagy vétket követett el ez a nép, mert aranyból csinált istent magának.
32
Mégis, bocsásd meg vétküket! Mert ha nem, akkor törölj ki engem könyvedből, amelyet írtál!
33
Az ÚR így felelt Mózesnek: Csak azt törlöm ki könyvemből, aki vétkezett ellenem.
34
Azért menj, vezesd a népet, ahová parancsoltam! Íme, az én angyalom megy előtted, és majd a számonkérés napján számon kérem vétküket.
35
De megverte az ÚR a népet, mert azt a borjút csináltatta, amelyet Áron készített el.
1
Két nap múlva volt a páska és a kovásztalan kenyerek ünnepe; a főpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan fogják el, és öljék meg őt csellel;
2
mert ezt mondták: "Ne az ünnepen, hogy zavargás ne legyen a nép körében."
3
Amikor Betániában a leprás Simon házában volt, és asztalhoz telepedett, odament egy asszony, akinél valódi és drága nárduskenet volt egy alabástrom tartóban: ezt az alabástrom tartót feltörte, és ráöntötte a kenetet Jézus fejére.
4
Egyesek bosszankodtak magukban: "Mire való a kenetnek ez a pazarlása?
5
Hiszen el lehetett volna ezt adni több, mint háromszáz dénárért, és a pénzt a szegényeknek szétosztani." És megharagudtak az asszonyra,
6
de Jézus ezt mondta: "Hagyjátok őt! Miért bántjátok? Hiszen jót tett velem,
7
mert a szegények mindig veletek vannak, és amikor csak akartok, jót tehettek velük, én azonban nem leszek mindig veletek.
8
Megtette, ami tőle telt: előre megkente a testemet a temetésre.
9
Bizony, mondom néktek, hogy az egész világon bárhol hirdetik majd az evangéliumot; amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére."
10
Ekkor Júdás Iskáriótes, egy a tizenkettő közül, elment a főpapokhoz, hogy elárulja őt nekik.
11
Amikor azok ezt meghallották, megörültek, és megígérték, hogy pénzt adnak neki. Ő pedig kereste a módját, hogyan árulhatná el Jézust egy megfelelő pillanatban.
12
A kovásztalan kenyerek első napján, amikor a húsvéti bárányt szokták áldozni, így szóltak hozzá tanítványai: "Hol akarod megenni a húsvéti vacsorát, hol készítsük el?"
13
Jézus elküldött tanítványai közül kettőt, és ezt mondta nekik: "Menjetek a városba, és ott szembejön veletek egy ember, aki egy korsó vizet visz; kövessétek őt,
14
és ahova bemegy, mondjátok meg a házigazdának, hogy a Mester ezt üzeni: Hol van a szállásom, ahol tanítványaimmal együtt megehetem a húsvéti vacsorát?
15
Ő majd mutat nektek egy nagy emeleti termet berendezve, készen: ott készítsétek el nekünk a vacsorát."
16
Elindultak tehát a tanítványok, és bementek a városba; itt mindent úgy találtak, ahogyan megmondta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát.
17
Amikor beesteledett, odament a tizenkettővel;
18
és amikor asztalhoz telepedtek és ettek, ezt mondta Jézus: "Bizony, mondom néktek, közületek egy, aki együtt eszik velem, el fog árulni engem."
19
Erre elszomorodtak, és egyik a másik után kezdte tőle kérdezni: "Talán én?"
20
Mire ő ezt mondta nekik: "Egy a tizenkettő közül, aki velem együtt mártogat a tálba.
21
Mert az Emberfia elmegy ugyan, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja: jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik."
22
És amikor ettek, vette a kenyeret, ádást mondott, és megtörte, odaadta nekik, és ezt mondta: "Vegyétek, ez az én testem."
23
Azután vette a poharat, hálát adott, odaadta nekik, ittak belőle mindnyájan,
24
és ezt mondta nekik: "Ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik.
25
Bizony, mondom néktek, hogy nem iszom többé a szőlőtő terméséből addig a napig, amikor újat iszom az Isten országában."
26
Miután elénekelték a zsoltárokat, kimentek az Olajfák hegyére.
27
És akkor így szólt hozzájuk Jézus: "Mindnyájan megbotránkoztok bennem, mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok.
28
De miután feltámadtam, előttetek megyek Galileába."
29
Péter ezt mondta neki: "Ha mindenki meg is botránkozik, én akkor sem."
30
Jézus így szólt hozzá: "Bizony, mondom néked: te még ma, ezen az éjszakán, mielőtt kétszer megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem."
31
Ő azonban annál inkább mondta: "Ha meg kell is halnom veled, akkor sem tagadlak meg." Ugyanígy beszéltek a többiek is.
32
Ekkor arra a helyre értek, amelynek neve Gecsemáné, és így szólt tanítványaihoz: "Üljetek le itt, amíg imádkozom."
33
Maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, azután rettegni és gyötrődni kezdett,
34
majd így szólt hozzájuk: "Szomorú az én lelkem mindhalálig: maradjatok itt, és virrasszatok."
35
Egy kissé tovább ment, a földre borult és imádkozott, hogy ha lehetséges, múljék el tőle ez az óra.
36
És így szólt: "Abbá, Atyám! Minden lehetséges neked: vedd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem amint te."
37
Amikor visszament, alva találta őket, és így szólt Péterhez: "Simon, alszol? Nem voltál képes egyetlen órát virrasztani?
38
Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen."
39
Újra elment, és ugyanazokkal a szavakkal imádkozott.
40
Amikor visszatért, ismét alva találta őket, mert szemük elnehezült; és nem tudták, mit feleljenek neki.
41
Harmadszor is visszatért, és így szólt hozzájuk: "Aludjatok tovább és pihenjetek! Elég! Eljött az óra! Íme, átadatik az Emberfia a bűnösök kezébe.
42
Ébredjetek, menjünk! Íme, közel van, aki engem elárul."
43
Még beszélt, amikor egyszer csak megjelent Júdás, egy a tizenkettő közül, és kardokkal, botokkal felszerelt sokaság jött vele a főpapoktól, az írástudóktól és a vénektől.
44
Az árulója ezt az ismertető jelet adta meg nekik: "Akit megcsókolok, az lesz ő: fogjátok el, és vigyétek be biztos kísérettel."
45
Amikor odaért, azonnal hozzálépett, és így szólt: "Mester!" - és megcsókolta.
46
Azok pedig rátették kezüket, és elfogták.
47
Egyvalaki az ott állók közül kirántotta a kardját, lecsapott a főpap szolgájára, és levágta a fülét.
48
Ekkor megszólalt Jézus, és ezt mondta nekik: "Úgy vonultatok ki ellenem, mint valami rabló ellen, kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok.
49
Veletek voltam mindennap a templomban, amikor tanítottam, és nem fogtatok el. Az Írásoknak azonban be kell teljesedniük."
50
Ekkor mindnyájan elhagyták őt és elfutottak.
51
De követte őt egy ifjú, aki csak egy inget viselt meztelen testén: őt is elfogták,
52
de ő az ingét otthagyva meztelenül elmenekült.
53
Ekkor Jézust a főpaphoz vitték, és oda gyülekeztek a főpapok, a vének és az írástudók is mind.
54
Péter távolról követte őt, be egészen a főpap palotájának udvarába, és ott ült a szolgákkal, melegedett a tűznél.
55
A főpapok pedig az egész nagytanáccsal együtt bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra adhassák; de nem találtak.
56
Sokan tettek ugyan ellene hamis tanúvallomást, a vallomások azonban nem egyeztek.
57
Ekkor előálltak néhányan, és ezt a hamis vallomást tették ellene:
58
"Mi hallottuk, amikor ezt mondta: Én lerombolom a kézzel alkotott templomot, és három nap alatt mást építek, olyat, amit nem emberi kéz alkotott."
59
De vallomásuk így sem egyezett.
60
A főpap ekkor középre állt, és megkérdezte Jézustól: "Semmit sem felelsz arra, amit ezek ellened vallanak?"
61
Ő azonban hallgatott, és nem válaszolt semmit. Ismét megkérdezte őt a főpap, és így szólt hozzá: "Te vagy a Krisztus, az Áldottnak Fia?"
62
Jézus ezt mondta: "Én vagyok, és meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőiben."
63
A főpap erre megszaggatta a ruháit, és így szólt: "Mi szükségünk van még tanúkra?
64
Hallottátok az istenkáromlást. Mi a ti véleményetek erről?" Azok pedig együttesen kimondták az ítéletet, hogy méltó a halálra.
65
Akkor némelyek elkezdték őt köpdösni, arcát betakarni és ütlegelni őt, és ezt mondták neki: "Most prófétálj!" A szolgák is arcul verték őt.
66
Amikor Péter lenn volt az udvaron, arra ment a főpap egyik szolgálóleánya.
67
Meglátta Pétert, amint melegedett, ránézett, és így szólt: "Te is a názáreti Jézussal voltál."
68
Ő azonban tagadta, és ezt mondta: "Nem tudom, nem is értem, mit beszélsz." És kiment az előcsarnokba. A kakas pedig megszólalt.
69
A szolgálóleány ismét meglátta őt, és újra mondta az ott állóknak: "Ez közülük való."
70
De ő ismét tagadta. Egy kis idő múlva viszont az ott állók mondták Péternek: "Bizony, közülük való vagy, hiszen Galileából való vagy te is."
71
Ekkor ő elkezdett átkozódni és esküdözni: "Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek."
72
És nyomban megszólalt a kakas másodszor is. Péternek ekkor eszébe jutott, amit Jézus mondott neki: "Mielőtt a kakas kétszer megszólal, háromszor tagadsz meg engem." És sírásra fakadt.
