1
Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának a példabeszédei.
2
Ismerd meg a bölcsességet és az intést, értsd meg az értelmes mondásokat!
3
Fogadd el az okos intést, az igazságot, a törvényt és a becsületességet!
4
Ezek adnak az együgyűeknek okosságot, az ifjúnak ismeretet és megfontolást.
5
Hallgat rá a bölcs, és gyarapítja tudását, az értelmes útmutatást nyer,
6
és megérti a példázatot és a hasonlatot, a bölcsek szavait és találós kérdéseit.
7
Az ÚRnak félelme az ismeret kezdete, a bölcsességet és intést csak a bolondok vetik meg.
8
Hallgass, fiam, apád intésére, és ne hagyd el anyád tanítását,
9
mert ékes koszorú ez a fejeden és ékszer a nyakadon!
10
Fiam, ha vétkezők csábítanak, ne engedj nekik!
11
Ha ezt mondják: Jöjj velünk, álljunk lesbe vérontásra, ólálkodjunk az ártatlanra, ok nélkül is.
12
Nyeljük el őket, mint a holtak hazája az élőket, tökéletesen, mint akik sírba szállnak!
13
Mindenféle drága kincset találunk, megtöltjük házunkat zsákmánnyal.
14
Ha ránk bízod sorsodat, egy erszényünk lesz mindnyájunknak!
15
Fiam, ne járj velük egy úton, ne lépj rá ösvényükre!
16
Mert ők rossz úton futnak, és vérontásra sietnek.
17
De hiába feszítik ki a hálót a sok szárnyassal szemben.
18
Mert ők a saját vérük ellen állnak lesbe, saját életük kárára ólálkodnak.
19
Így jár minden haszonleső: tulajdon életét veszi el.
20
A bölcsesség az utcán kiált, a tereken hallatja szavát.
21
Lármás utcasarkon kiált, a városkapuk bejáratánál mondja mondásait:
22
Együgyűek, meddig szeretitek az együgyűséget, meddig gyönyörködnek a csúfolódók a csúfolásban, meddig gyűlölik az ostobák az ismeretet?
23
Térjetek meg, ha megdorgállak, és én kiárasztom rátok lelkemet, megismertetem veletek igéimet.
24
Kiáltottam nektek, de vonakodtatok, kinyújtottam kezem, de senki sem figyelt.
25
Semmibe vettétek minden tanácsomat, és feddésemmel nem törődtetek,
26
ezért én is nevetek majd a bajotokon, kigúnyollak, ha eljön, amitől rettegtek,
27
ha eljön viharként, amitől rettegtek, és megjön forgószélként a bajotok, ha eljön rátok a nyomorúság és az ínség.
28
Akkor majd kiáltanak hozzám, de nem válaszolok, keresnek engem, de nem találnak meg,
29
mert gyűlölték a tudást, és nem az ÚR félelmét választották;
30
nem törődtek tanácsommal, megvetették minden feddésemet.
31
Ezért majd tetteik gyümölcsét eszik, és tanácsukkal laknak jól.
32
Mert az együgyűeket saját ellenkezésük öli meg, és az ostobákat elbizakodottságuk pusztítja el.
33
De aki rám hallgat, biztonságban lesz és nyugodtan, mert nem rettenti baj.
1
Fiam, ha megfogadod mondásaimat, és parancsaimat magadba zárod,
2
ha figyelmesen hallgatsz a bölcsességre, és szívből törekszel értelemre,
3
bizony, ha bölcsességért kiáltasz, és hangosan kéred az értelmet,
4
ha úgy keresed azt, mint az ezüstöt, és úgy kutatod, mint az elrejtett kincseket,
5
akkor megérted, mi az ÚR félelme, és rájössz, mi az istenismeret.
6
Csak az ÚR ad bölcsességet, szájából ismeret és értelem származik.
7
A becsületeseknek jutalmat tartogat, pajzsot a feddhetetlenül élőknek.
8
Vigyáz a törvény ösvényeire, és híveinek útját megőrzi.
9
Majd megérted, mi az igazság és a törvény, a becsületesség és az igazán jó út.
10
Bölcsesség költözik szívedbe, és az ismeret gyönyörködteti lelked.
11
Megfontolás őrködik feletted, értelem oltalmaz téged.
12
Megment a helytelen úttól, és az álnokul beszélő embertől;
13
azoktól, akik elhagyják az egyenes ösvényeket, és sötét utakon járnak.
14
Örülnek, ha rosszat tehetnek, vigadnak a gonosz fonákságokon.
15
Ösvényeik görbék, útjaik hamisak.
16
De a bölcsesség megment a más asszonyától, a hízelgő szavú idegen nőtől,
17
aki elhagyja ifjúkorának társát, és megfeledkezik az Isten előtt kötött szövetségről.
18
Mert halálba süllyed a háza, és útja az árnyak közé.
19
Aki bement hozzá, nem tud visszafordulni, és nem talál rá az élet ösvényeire.
20
Te azért járj a jók útján, és ügyelj az igazak ösvényeire!
21
Mert a becsületesek fogják lakni a földet, és a feddhetetlenek maradnak meg rajta.
22
De a bűnösök kivesznek a földről, és a hűtlenek kipusztulnak onnan.
1
Fiam, ne felejtsd el tanításomat, és parancsaimat őrizze meg szíved,
2
mert hosszú életet, magas életkort és jólétet szereznek azok neked!
3
A szeretet és hűség ne hagyjon el téged: kösd azokat a nyakadba, írd fel a szíved táblájára!
4
Így találsz kedvességre és jóindulatra Istennél és embereknél.
5
Bízzál az ÚRban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!
6
Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.
7
Ne tartsd bölcsnek önmagadat, féljed az URat, és kerüld a rosszat!
8
Gyógyulás lesz ez testednek, és felüdülés csontjaidnak.
9
Tiszteld az URat vagyonodból és egész jövedelmed legjavából,
10
akkor bőségesen megtelnek csűreid, és must árad sajtóidból.
11
Az ÚR intését meg ne vesd, fiam, és dorgálását meg ne utáld!
12
Mert akit szeret az ÚR, azt megdorgálja, de mint apa a fiát, akit kedvel.
13
Boldog az az ember, aki megtalálta a bölcsességet, és az az ember, aki értelmet kap.
14
Mert több haszna van ennek, mint az ezüstnek, és nagyobb jövedelme, mint a színaranynak.
15
Drágább ez a gyöngynél, és semmi sem fogható hozzá, amiben kedved leled.
16
Hosszú élet van a jobbjában, baljában pedig gazdagság és dicsőség.
17
Útjai kedves utak, és minden ösvénye békesség.
18
Élet fája ez azoknak, akik megragadják, és akik rá támaszkodnak, boldogok.
19
Az ÚR bölcsességgel vetette meg a föld alapját, értelemmel erősítette meg az eget.
20
Az ő tudása által váltak ketté a mélységes vizek, és harmatoznak a magas fellegek.
21
Fiam, ne téveszd ezt szem elől, vigyázz arra, hogy okos és megfontolt légy!
22
Ez élteti lelkedet, és ékesíti nyakadat.
23
Utadon biztonságban jársz, és lábadat nem ütöd meg.
24
Ha lefekszel, nem rettensz fel, hanem fekszel, és édesen alszol.
25
Nem kell félned a hirtelen fölrettenéstől, sem attól, hogy viharként rád törnek a bűnösök.
26
Mert az ÚRban bizakodhatsz, és ő megőrzi lábad a csapdától.
27
Ne késs jót tenni a rászorulóval, ha módodban van, hogy megtedd!
28
Ha van mit adnod, ne mondd embertársadnak: Menj el, jöjj holnap, majd akkor adok!
29
Ne koholj rosszat embertársad ellen, aki gyanútlanul lakik melletted!
30
Ne pörölj ok nélkül olyan emberrel, aki nem bánt rosszul veled!
31
Ne irigykedj az erőszakos emberre, és egyik útját se válaszd!
32
Mert a rossz úton járókat utálja az ÚR, de a becsületesekkel közösségben van.
33
Az ÚR átka van a bűnösök házán, de az igazak lakóhelyét megáldja.
34
A csúfolódókat ő megcsúfolja, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad.
35
Dicsőséget örökölnek a bölcsek, az ostobáknak pedig nő a gyalázatuk.
1
A hét első napján pedig kora hajnalban elmentek a sírhoz, és magukkal vitték az elkészített illatszereket.
2
A követ a sírbolt elől elhengerítve találták,
3
és amikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét.
4
Amikor emiatt tanácstalanul álltak, két férfi lépett melléjük fénylő ruhában.
5
Majd amikor megrémülve a földre szegezték tekintetüket, azok így szóltak hozzájuk: "Mit keresitek a holtak között az élőt?
6
Nincs itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek vissza, hogyan beszélt nektek, amikor még Galileában volt:
7
az Emberfiának bűnös emberek kezébe kell adatnia, és megfeszíttetnie, és a harmadik napon feltámadnia."
8
Ekkor visszaemlékeztek az ő szavaira,
9
és visszatérve a sírtól, hírül adták mindezt a tizenegynek és a többieknek.
10
A magdalai Mária, Johanna, valamint a Jakab anyja, Mária és más, velük lévő asszonyok elmondták mindezt az apostoloknak,
11
de ők üres fecsegésnek tartották ezt a beszédet, és nem hittek nekik.
12
(Péter azonban felkelt, elfutott a sírhoz, és amikor behajolt, csak a lepedőket látta ott. Erre elment, és csodálkozott magában a történteken.)
13
Tanítványai közül ketten aznap egy faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan futamnyira volt, és amelynek Emmaus a neve,
14
és beszélgettek egymással mindarról, ami történt.
15
Miközben beszélgettek, és vitatkoztak egymással, maga Jézus is melléjük szegődött, és együtt ment velük.
16
Látásukat azonban valami akadályozta és nem ismerték fel őt.
17
Ő pedig így szólt hozzájuk: "Miről beszélgettek egymással útközben?" Erre szomorúan megálltak.
18
Majd megszólalt az egyik, név szerint Kleopás, és ezt mondta neki: "Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod mi történt ott ezekben a napokban?"
19
"Mi történt?" - kérdezte tőlük. Ők így válaszoltak neki: "Az, ami a názáreti Jézussal esett, aki próféta volt, szóban és tettben hatalmas Isten és az egész nép előtt;
20
hogyan adták át a főpapok és a főemberek halálos ítéletre, és hogyan feszítették meg.
21
Pedig mi abban reménykedtünk, hogy ő fogja megváltani Izráelt. De ma már harmadik napja, hogy ezek történtek.
22
Ezenfelül néhány közülünk való asszony is megdöbbentett minket, akik kora hajnalban ott voltak a sírboltnál,
23
de nem találták ott a testét; eljöttek és azt beszélték, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt hirdették, hogy ő él.
24
El is mentek néhányan a velünk levők közül a sírhoz, és mindent úgy találtak, ahogyan az asszonyok beszélték; őt azonban nem látták."
25
Akkor ő így szólt hozzájuk: "Ó, ti balgák! Milyen rest a szívetek arra, hogy mindazt elhiggyétek, amit megmondtak a próféták!
26
Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a Krisztusnak, és így megdicsőülnie?"
27
És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt.
28
Így értek el ahhoz a faluhoz, amelybe igyekeztek. Ő azonban úgy tett, mintha tovább akarna menni.
29
De azok unszolták és kérték: "Maradj velünk, mert esteledik, a nap is lehanyatlott már!" Bement hát, hogy velük maradjon.
30
És amikor asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta.
31
Erre megnyílt a szemük, és felismerték, ő azonban eltűnt előlük.
32
Ekkor így szóltak egymásnak: "Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta előttünk az Írásokat?"
33
Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket.
34
Ők elmondták, hogy valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak.
35
Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és hogy miként ismerték fel őt a kenyér megtöréséről.
36
Miközben ezekről beszélgettek, maga Jézus állt meg közöttük, és így köszöntötte őket: "Békesség nektek!"
37
Azok megrettentek, és félelmükben azt hitték, hogy valami szellemet látnak.
38
Ő azonban így szólt hozzájuk: "Miért rémültetek meg, és miért támad kétség a szívetekben?
39
Nézzétek meg a kezemet és a lábamat, hogy valóban én vagyok. Tapintsatok meg, és lássatok. Mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van."
40
És ezeket mondva, megmutatta nekik a kezét és a lábát.
41
Mikor pedig még mindig nem mertek hinni örömükben, és csak csodálkoztak, megkérdezte tőlük: "Van-e itt valami ennivalótok?"
42
Erre adtak neki egy darab sült halat.
43
Elvette és szemük láttára megette.
44
Majd így szólt hozzájuk: "Ezt mondtam nektek, amikor még veletek voltam: be kell teljesednie mindannak, ami meg van írva rólam a Mózes törvényében, a próféták könyvében és a zsoltárokban."
45
Akkor megnyitotta értelmüket, hogy értsék az Írásokat,
46
és így szólt nekik: "Így van megírva: a Krisztusnak szenvednie kell, de a harmadik napon fel kell támadnia a halottak közül,
47
és hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között, Jeruzsálemtől kezdve.
48
Ti vagytok erre a tanúk.
49
És íme, én elküldöm nektek, akit Atyám ígért, ti pedig maradjatok a városban, amíg fel nem ruháztattok mennyei erővel."
50
Ezután kivitte őket Betániáig, felemelte a kezét, és megáldotta őket.
51
És miközben áldotta őket, eltávolodott tőlük, és felvitetett a mennybe.
52
Ekkor leborulva imádták őt, majd nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe;
53
mindig a templomban voltak, és áldották Istent.
