1
Akkor megszólalt Jób, és ezt mondta:
2
Hallgassátok meg figyelmesen szavamat, ezzel vigasztaljatok!
3
Tűrjétek el, ha én is beszélek, s miután beszéltem, gúnyolhattok.
4
Hiszen nem emberek miatt panaszkodom, nem ok nélkül türelmetlenkedem!
5
Forduljatok felém, szörnyedjetek el, és tegyétek kezeteket a szátokra!
6
Ha rágondolok, megzavarodom, és reszketés fogja el testemet.
7
Miért maradhatnak életben a bűnösök? Magas kort érnek el, sőt meg is gazdagodnak.
8
Ivadékaik előttük jutnak jómódba, sarjadékaik szemük láttára.
9
Házukban békesség van, rettegés nélkül, nincs rajtuk Isten vesszeje.
10
Bikája hág, és nem hiába, tehene ellik, és nem vetél el.
11
Kieresztik kisfiaikat, mint a juhokat, és ugrándoznak gyermekeik.
12
Dob és citera mellett énekelnek, és síp hangjánál örvendeznek.
13
Jólétben töltik napjaikat, és csendesen szállnak le a holtak hazájába.
14
Azt mondták Istennek: Távozz tőlünk, nem akarunk tudni utaidról!
15
Mert kicsoda a Mindenható, hogy szolgáljuk, és mi hasznunk abból, ha hozzá folyamodunk?
16
Pedig jólétük nincs a kezükben. A bűnös tanácsoktól távol tartom magam!
17
Hányszor kialszik a bűnösök mécsese, veszedelem éri őket, és pusztulást osztogat Isten haragja!
18
Olyanok lesznek, mint a szél hordta törek, és mint a polyva, melyet elragadott a forgószél.
19
Csak fiainak tartogat veszedelmet az Isten? Neki fizet meg, majd megtudja!
20
Saját szemével látja meg romlását, és a Mindenható izzó haragját issza.
21
Mert mit törődik már halála után háza népével, ha hónapjainak száma elfogyott?
22
Kioktathatja-e valaki az Istent? Hiszen ő ítélkezik a magasság lakói fölött is!
23
Az egyik meghal ereje teljében, minden gondtól mentesen és nyugodtan.
24
Lágyéka tele van kövérséggel, csontjaiban zsíros velő van.
25
A másik pedig meghal keserű lélekkel, mert nem élvezte a jót.
26
Egyformán a porba kell feküdniük: ellepik őket a férgek.
27
Látjátok, ismerem gondolataitokat, és az ellenem szőtt fondorlatokat.
28
Mert azt mondjátok: Hol van az előkelők háza, hol van a sátor, ahol a bűnösök laknak?
29
Hát nem kérdeztétek meg azokat, akik utazni szoktak, és nem ismeritek intéseiket,
30
hogy a veszedelem napját Isten a gonoszoknak tartogatja, és a harag napja felé viszi őket?
31
Ki veti szemére dolgait, ki fizet meg neki tetteiért?
32
Ha kiviszik a temetőbe, sírdombja fölött őrködnek.
33
Édesek neki a völgy hantjai, és sok ember vonul utána, meg előtte is számtalan.
34
Miért akartok hiábavalósággal vigasztalni? Válaszaitokból a rosszindulat beszél.
1
Megszólalt a témáni Elifáz, és ezt mondta:
2
Használhat-e az ember Istennek? Hiszen csak önmagának használ az okos.
3
Mi öröme telik a Mindenhatónak abban, hogy te igaz vagy? Van-e haszna abból, hogy te feddhetetlenül élsz?
4
Talán azért fenyít téged, mertféledőt, ezért száll perbe veled?
5
Bizony sok gonoszságod van, és bűneidnek se vége, se hossza!
6
Hiszen zálogot vettél atyádfiaitól ok nélkül, és meztelenre vetkőztetted őket.
7
A szomjazónak nem adtál vizet inni, az éhezőtől megtagadtad a kenyeret.
8
A hatalmaskodóé az ország, a kiváltságosok laknak benne.
9
Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, az árvák karjait összetörted.
10
Ezért vannak körülötted csapdák, és hirtelen rémület ijeszt téged.
11
Sötétség lep meg; nem látsz, vízáradat borít el.
12
Mennyei magasságban van az Isten! Nézd, milyen magasan ragyognak a csillagok!
13
És te azt kérdezted: Mit tud az Isten? Ítélkezhet-e a sötét felhőn keresztül?
14
Sűrű felhők rejtik el őt, nem lát, és az ég peremén jár-kel.
15
Követed-e az ősidők ösvényét, amelyet álnok emberek tapostak,
16
akik időnap előtt ragadtattak el, és alapjukat elmosta az ár?
17
Azt mondták Istennek: Távozz tőlünk! Mit tehet értünk a Mindenható?
18
Ő mégis megtöltötte házukat javaival. A bűnös tanácsoktól távol tartom magam!
19
Ezt látva, örülnek az igazak, az ártatlan pedig így gúnyolja őket:
20
Bizony, kiirtották ellenségeinket, tűz emészti meg még maradékukat is!
21
Légy bizalommal Istenhez, békülj meg vele, mert ennek jó eredménye lesz.
22
Fogadd el szájából a tanítást, és szívleld meg mondásait!
23
Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, felépülsz, és eltávolítod az álnokságot sátradból.
24
Porba dobod az aranyat, patak kövei közé az ófíri aranyat,
25
és akkor a Mindenható lesz az aranyad és válogatott ezüstöd.
26
Akkor majd a Mindenhatóban gyönyörködsz, és arcodat Istenhez emeled.
27
Ha könyörögsz hozzá, meghallgat, te pedig teljesíted fogadalmaidat.
28
Ha valamit elhatározol, meglesz, világosság ragyogja be utadat.
29
Ha megaláztak, mondd azt, hogy gőgös voltál, mert azon segít Isten, aki lesüti a szemét.
30
Még azt is megmenti, aki nem ártatlan, mert ha tiszta lesz a kezed, megmenekülsz.
1
Akkor megszólalt Jób, és ezt mondta:
2
Most is csak lázongás, ha panaszkodom, kezemmel kell elfojtanom sóhajtásomat.
3
Bár tudnám, hogy hol találom Istent! Elmennék a trónusáig,
4
eléje terjeszteném ügyemet, tele lenne szám szemrehányással,
5
hogy megtudjam, milyen szavakkal válaszol, és hogy megértsem, mit is mond nekem:
6
teljes erővel perel-e majd velem, vagy pedig csak figyel rám?
7
Becsületes emberként vitatkoznék vele, és végleg fölmentene engem a bírám.
8
De ha kelet felé megyek, nincs ott, ha nyugat felé, nem veszem észre.
9
Ha északon működik, nem látom, ha délre fordul, ott sem láthatom.
10
Csak ő tudja, milyen úton járok. Ha megvizsgál, kiderül, hogy arany vagyok.
11
Szorosan járok a nyomában, az ő útján maradok, nem térek le róla.
12
Ajkának parancsából nem engedek, keblembe zártam szája mondásait.
13
Mert ő ugyanaz marad. Ki változtathatná meg? Véghezviszi, amit lelke kíván.
14
Bizony, beteljesíti, amit kiszabott rám. Ilyesfélét gyakran szokott tenni.
15
Ezért megrettenek színe előtt, ha csak rá gondolok is, rettegek tőle.
16
Mert Isten csüggesztette el szívemet, a Mindenható rettentett meg engem.
17
Mert nem a sötétség miatt kell elnémulnom, nem az arcomat borító sűrű homály miatt.
1
Miért nincsenek a Mindenhatónál ítéletre fenntartott idők, miért nem láthatják ítéletének napjait, akik őt ismerik?
2
Határokat mozdítanak el, nyájakat rabolnak el, és legeltetik.
3
Az árvák szamarát elhajtják, az özvegyek ökrét zálogul elveszik.
4
Lekergetik az útról a szegényeket, meg kell lapulnia az ország minden nyomorultjának.
5
Olyanok, mint vadszamarak a pusztában: kimennek, hogy munkájukkal harapnivalót keressenek, mert a pusztaság ad kenyeret gyermekeinek.
6
A bűnösök mezején szereznek takarmányt, és az ő szőlőjükben szedegetnek.
7
Mezítelenül hálnak, ruhátlanul, még hidegben sincs takarójuk.
8
Zivatar áztatja őket a hegyekben, sziklába kapaszkodnak, ha nincs menedékhelyük.
9
Letépik az emlőről az árvát, és zálogul viszik el a szegénytől.
10
Mezítelenül járnak, ruhátlanul, és éhezve hordják a kévét.
11
Mások házában ütnek olajat, taposnak a borsajtókban, mégis szomjaznak.
12
A városban haldoklók nyögnek, megsebzettek kiáltanak segítségért, de Isten nem tőrödik ezzel.
13
Vannak, akik ellenségei a világosságnak, nem ismerik útjait, nem maradnak ösvényein.
14
Virradat előtt kel föl a gyilkos, hogy megölje a nyomorultat és a szegényt; a tolvaj pedig éjjel.
15
A parázna szeme az alkonyatot lesi: Senki szeme ne vegyen észre - gondolja -, és leplet borít az arcára.
16
Sötétben törnek be a házakba, nappal bezárkóznak, nem akarnak tudni a világosságról.
17
Mert mindnyájuknak a sűrű sötétség a reggelük, hiszen megszokták a rémítő, sűrű sötétséget.
18
Gyorsan eltűnnek a víz színén, birtokuk átkozott lesz az országban, nem tér be többé a szőlőskertekbe.
19
Szárazság és hőség elnyeli a hó levét, a holtak hazája pedig azokat, akik vétkeztek.
20
Még az anyaméh is elfelejti őt, férgek csemegéje lesz. Senki sem emlékszik rá többé, összetörik az álnokság, mint a fa.
21
Mert bántalmazza a meddőt, aki nem szült, és az özveggyel nem tesz jót.
22
Isten ereje megnyújtja a hatalmasnak idejét; de bár még áll, nem bízhatik életében.
23
Biztonságot ad neki és támaszt, de szemmel tartja útjait.
24
Fölemelkednek, de egy kis idő múlva nincsenek, elsüllyednek, elenyésznek, mint bárki más, levágják őket, mint a kalászokat.
25
Nem így van-e? Ki hazudtolhatna meg, ki tehetné semmivé szavamat?
1
Jézus akkor eltávozott onnan, a hazájába ment, és követték a tanítványai is.
2
Amikor azután eljött a szombat, tanítani kezdett a zsinagógában. Sokan hallgatták, és álmélkodva így szóltak: "Honnan veszi ezeket, miféle bölcsesség az, amely neki adatott, és miféle csodák ezek, amelyek keze nyomán támadnak?
3
Nemde az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon testvére? Nem itt élnek-e közöttünk húgai is?" És megbotránkoztak benne.
4
Jézus pedig így szólt hozzájuk: "Nem vetik meg a prófétát másutt, csak a hazájában, a rokonai között és a saját házában."
5
Nem is tudott itt egyetlen csodát sem tenni, azon kívül, hogy néhány beteget - kezét rájuk téve - meggyógyított.
6
Csodálkozott is hitetlenségükön. Majd sorra járta a környező falvakat, és tanított.
7
Ezek után magához hívta a tizenkettőt, és kiküldte őket kettesével. Hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek fölött,
8
és meghagyta nekik, hogy semmit se vigyenek az útra egyetlen vándorboton kívül, se kenyeret, se tarisznyát, se pénzt az övükben;
9
saru viszont legyen rajtuk, de ne öltsenek magukra két ruhát.
10
Ezt is mondta nekik: "Ha valahol bementek egy házba, ott maradjatok egészen addig, amíg tovább nem mentek onnan.
11
Ha egy helyen nem fogadnak be titeket, és nem is hallgatnak rátok, akkor kimenve onnan, még a port is verjétek le lábatokról, bizonyságul ellenük."
12
A tanítványok pedig elindultak, és hirdették az embereknek, hogy térjenek meg;
13
sok ördögöt kiűztek, sok beteget megkentek olajjal és meggyógyítottak.
14
Hallott erről Heródes király, mert Jézus neve közismertté vált; és azt beszélték, hogy Keresztelő János támadt fel a halálból, és azért működnek benne a csodatevő erők.
15
Mások meg azt mondták, hogy Illés ő, ismét mások azt beszélték, hogy olyan, mint valamelyik próféta.
16
Amikor tehát Heródes ezt meghallotta, így szólt: "Az a János támadt fel, akit én lefejeztettem."
17
Ez a Heródes fogatta el ugyanis Jánost, és bilincseltette meg a börtönben; testvérének, Fülöp feleségének, Heródiásnak kedvéért, mivel feleségül vette őt,
18
és erre János ezt mondta neki: "Nem szabad együtt élned testvéred feleségével."
19
Heródiás ezért megharagudott rá, és szerette volna megöletni. De nem tehette,
20
mert Heródes félt Jánostól, akiről tudta, hogy igaz és szent ember; ezért védelmébe vette; bár hallgatva őt, gyakran zavarba jött, mégis szívesen hallgatta.
21
Végülis eljött a kedvező alkalom, amikor Heródes a születésnapján lakomát adott főembereinek, vezéreinek és Galilea előkelőinek.
22
Ekkor magának Heródiásnak a leánya ment be táncolni. Megtetszett Heródesnek és a vendégeknek. A király ezt mondta a leánynak: "Kérj tőlem, amit akarsz, és megadom neked."
23
Meg is esküdött neki: "Bármit kérsz, megadom neked, akár országom felét is."
24
A leány kiment, és megkérdezte anyjától: "Mit kérjek?" Az pedig ezt válaszolta: "Keresztelő János fejét."
25
A leány erre sietve bement a királyhoz, és azt mondta: "Szeretném, ha rögtön ideadnád nekem egy tálon Keresztelő János fejét."
26
Bár a király erre nagyon szomorú lett, mert esküje és a vendégek miatt nem akarta őt elutasítani.
27
Azonnal el is küldte a hóhért, és megparancsolta, hogy hozza el a János fejét.
28
Az elment, lefejezte Jánost a börtönben, elhozta a fejét egy tálon, és átadta a leánynak, a leány pedig odaadta anyjának.
29
Amikor ezt meghallották a tanítványai, eljöttek, elvitték a holttestét, és egy sírboltba helyezték.
30
Az apostolok visszatértek Jézushoz, és elbeszélték neki mindazt, amit tettek és tanítottak.
31
Ő pedig így szólt hozzájuk: "Jöjjetek velem csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé." Mert olyan sokan voltak, akik odaérkeztek, és akik elindultak, hogy még enni sem volt idejük.
32
Elhajóztak tehát egy lakatlan helyre magukban.
33
De sokan meglátták és felismerték őt, amikor elindultak, ezért minden városból összefutottak oda, és megelőzték őket.
34
Amikor Jézus kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélkül való juhok, és kezdte őket sok mindenre tanítani.
35
De amikor az idő már későre járt, odamentek hozzá a tanítványai, és ezt mondták neki: "Lakatlan hely ez, és az idő már későre jár.
36
Bocsásd el őket, hogy a környező településekre és falvakba menve ennivalót vegyenek maguknak."
37
Ő azonban így válaszolt nekik: "Ti adjatok nekik enni!" Mire ők ezt mondták neki: "Talán mi menjünk el, és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy enni adhassunk nekik?"
38
Jézus azonban megkérdezte tőlük: "Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg!" Amikor megnézték, így szóltak: "Öt kenyerünk van, meg két halunk."
39
Ekkor megparancsolta nekik, hogy ültessenek le mindenkit egy-egy csoportba a zöld fűre.
40
Le is ültek százas és ötvenes csoportokban.
41
Ekkor Jézus vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta és megtörte a kenyereket, majd átadta a tanítványoknak, hogy tegyék eléjük; és a két halat is elosztotta mindnyájuknak.
42
Miután mind ettek, és jól is laktak,
43
összeszedték a kenyérdarabokat tizenkét tele kosárral; és azt is, ami a halakból maradt.
44
Akik pedig ettek a kenyerekből, ötezren voltak, csak férfiak.
45
Ekkor Jézus azonnal arra kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak hajóba, és menjenek át előre a túlsó partra Bétsaida felé, amíg ő elbocsátja a sokaságot.
46
De miután elbúcsúzott tőlük, felment a hegyre imádkozni.
47
Amikor beesteledett, a hajó a tenger közepén volt, ő pedig a parton egyedül.
48
Amikor meglátta, hogy mennyire küszködnek az evezéssel, mert ellenszelük van, a negyedik éjszakai őrváltás idején a tengeren járva közeledett feléjük, és el akart menni mellettük.
49
Amikor meglátták őt, amint a tengeren jár, azt hitték, hogy kísértet, és felkiáltottak.
50
Mindnyájan látták ugyanis, és megrettentek. Ő azonban azonnal megszólította őket, és ezt mondta nekik: "Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!"
51
Ekkor beszállt hozzájuk a hajóba, és elült a szél, ők pedig szerfölött csodálkoztak magukban.
52
Nem okultak a kenyerekből, mert a szívük még kemény volt.
53
Ezek után a túlsó partra átkelve, Genezáretbe érkeztek és kikötöttek.
54
Amikor kiszálltak a hajóból, azonnal felismerték őt,
55
és némelyek befutották az egész környéket; kezdték a betegeket ágyakon oda hordani, ahol hallomásuk szerint éppen tartózkodott.
56
Ahova csak bement, falvakba, városokba vagy településekre, letették a tereken a betegeket, és kérték őt, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék; és akik csak megérintették, meg is gyógyultak.
