1
Az iratot pecséttel látták el: Nehémiás, Hakaljá fia, a királyi helytartó, és Cidkijjá.
2
Azután Szerájá, Azarjá és Jirmejá,
3
Pashúr, Amarjá és Malkijjá,
4
Hattús, Sebanjá és Mallúk,
5
Hárim, Merémót és Óbadjá,
6
Dániel, Ginnetón és Bárúk,
7
Mesullám, Abijjá és Mijjámim,
8
Maazjá, Bilgaj és Semajá. Ezek voltak a papok.
9
A léviták ezek voltak: Jésúa, Azanjá fia, a Hénádád fiai közül való Binnúj és Kadmiél,
10
és testvéreik: Sebanjá, Hódijjá és Kelítá, Pelájá és Hánán,
11
Míká, Rehób és Hasabjá,
12
Zakkúr, Sérébjá és Sebanjá,
13
Hódijjá, Báni és Benínú.
14
A nép főemberei pedig ezek voltak: Parós, Pahat-Móáb, Élám, Zattú és Báni,
16
Adónijjá, Bigvaj és Ádin,
17
Átér, Hizkijjá és Azzúr,
18
Hódijjá, Hásum és Bécaj,
19
Háríf, Anátót és Nébaj,
20
Magpiás, Mesullám és Hézír,
21
Mesézabél, Cádók és Jaddúa,
22
Pelatjá, Hánán és Anájá,
23
Hóséa, Hananjá és Hassúb,
24
Hallóhés, Pilhá és Sóbék,
25
Rehúm, Hasabná és Maaszéjá,
27
Mallúk, Hárím és Baaná.
28
A nép többi része, a papok, a léviták, a kapuőrök, az énekesek, a templomszolgák és mindazok, akik a tartományok népeitől elkülönültek, az Isten törvényéhez csatlakoztak, feleségeikkel, fiaikkal és leányaikkal együtt, mindenki, aki csak érett eszű volt.
29
Csatlakozva tehát előkelő honfitársainkhoz, átok alatt esküt tettünk, hogy Isten törvénye szerint élünk, amelyet Isten adott szolgája, Mózes által, és hogy megtartjuk és teljesítjük Urunknak, az ÚRnak minden parancsolatát, végzését és rendelkezését.
30
Nem adjuk leányainkat feleségül az ország egyéb lakóinak, sem az ő leányaikat nem vesszük feleségül fiainknak.
31
Ha az ország lakossága árut vagy bármilyen gabonát hoz be eladásra a nyugalom napján, nem vásárolunk tőlük a nyugalom napján, vagy más ünnepnapokon. A hetedik évben bevetetlenül hagyjuk a földet, és elengedünk minden tartozást.
32
Kötelezőnek fogadtuk el, hogy évenként egyharmad sekelt adunk Istenünk házának a szolgálatára:
33
a sorba rakott kenyerekre, az állandó ételáldozatra és az állandó égőáldozatra a nyugalom napjain, újholdkor, a megszabott ünnepeken, továbbá a szent adományokra és a vétekáldozatokra, hogy engesztelést szerezzenek Izráelnek, és minden munkára Istenünk házánál.
34
Mi, papok, léviták és a nép, sorsot vetettünk, hogy az áldozathoz szükséges fát családonként behordjuk Istenünk házába évről évre a megszabott időben, hogy égjen a tűz Istenünknek, az ÚRnak az oltárán, ahogyan az elő van írva a törvényben.
35
Bevisszük földünknek első termését és mindenféle gyümölcsfának az első termését évről évre az ÚR házába.
36
Elsőszülött fiainkkal és állatainkkal is úgy járunk el, ahogyan elő van írva a törvényben. Marháink és juhaink elsőszülötteit bevisszük Istenünk házába a papoknak, akik szolgálatot végeznek Istenünk házában.
37
Kenyértésztánknak, mindenféle gyümölcsfánknak, a mustnak és olajnak a legjavát felajánljuk, és bevisszük Istenünk házának a kamráiba a papoknak, földünkről a tizedet pedig a lévitáknak. És a lévitáknak kell beszedniük a tizedet minden földművelő városban.
38
Egy ároni pap legyen a lévitákkal, amikor a léviták beszedik a tizedet. A léviták pedig vigyék be a tizednek a tizedét Istenünk házába, a kincstár kamráiba.
39
Ezekbe a kamrákba kell bevinniük Izráel fiainak és Lévi fiainak a felajánlott gabonát, mustot és olajat, mert ott vannak a szent edények meg a szolgálatot végző papok, a kapuőrök és az énekesek. Nem fogjuk elhanyagolni Istenünk házát!
1
A nép vezetői Jeruzsálemben telepedtek le. A nép többi részére pedig sorsot vetettek azért, hogy minden tíz ember közül egy Jeruzsálembe költözzék, és a szent városban lakjék, a többi kilenc pedig maradjon a maga városában.
2
Mindazokat, akik önként vállalkoztak arra, hogy Jeruzsálemben telepedjenek le, áldotta a nép.
3
A júdai tartomány főemberei Jeruzsálemben telepedtek le. De Júda városaiban lakott a maga birtokán, a maga városában Izráel többi része, a papok, a léviták, a templomszolgák és Salamon szolgáinak a leszármazottai.
4
Jeruzsálemben telepedtek le Júda leszármazottai és Benjámin leszármazottai közül a következők: Júda leszármazottai közül Atájá, Uzzijjá fia, aki Zekarjá fia, aki Amarjá fia, aki Sefatjá fia, aki Mahalalél fia volt, Pérec leszármazottai közül.
5
Továbbá Maaszéjá, aki Bárúk fia, aki Kol-Hóze fia, aki Hazájá fia, aki Adájá fia, aki Jójárib fia, aki Zekarjá fia, aki pedig Hassilóni fia volt.
6
Pérec leszármazottai közül összesen négyszázhatvannyolc tekintélyes ember telepedett le Jeruzsálemben.
7
Benjámin leszármazottai közül Szallu, Messulám fia, aki Jóéd fia, aki Pedájá fia, aki Kólájá fia, aki Maaszéjá fia, aki Ítiél fia, aki pedig Jesajá fia volt.
8
Azután Gabbaj és Szallaj, összesen kilencszázhuszonnyolcan.
9
Ezeknek Jóél, Zikri fia volt a felügyelőjük, Júda, Hasszenúá fia pedig a város helyettes felügyelője volt.
10
A papok közül Jedajá, Jójárib fia, Jákin,
11
Szerájá, Hilkijjá fia, aki Mesullám fia, aki Cádók fia, aki Merájót fia, aki Ahitúbnak, az Isten háza felügyelőjének a fia volt.
12
Szolgatársaik, a templomi munkák végzői nyolcszázhuszonketten voltak. Továbbá Adájá, Jeróhám fia, aki Pelaljá fia, aki Amci fia, aki Zekarjá fia, aki Pashúr fia, aki pedig Malkijjá fia volt.
13
Rokonsága, a családfők, kétszáznegyvenketten voltak. Továbbá Amasszaj, Azarél fia, aki Ahzaj fia, aki Mesillémót fia, aki Immér fia volt.
14
Rokonsága, tekintélyes emberek, százhuszonnyolcan voltak, és a felügyelőjük Zabdiél, Haggedólim fia volt.
15
A léviták közül Semajá, Hassúb fia, aki Azrikám fia, aki Hasabjá fia, aki Bunni fia volt.
16
A léviták főemberei közül Sabbetaj és Józábád az Isten házán kívül adódó munkát irányította.
17
Mattanjá, Míká fia, aki Zabdi fia, aki Ászáf fia volt, ő volt az éneklés vezetője, aki az imádságnál a magasztaló éneket szokta elkezdeni. Bakbukjá volt testvérei körében a második. Azután Abdá, Sammúa fia, aki Gálál fia, aki pedig Jedútún fia volt.
18
Összesen kétszáznyolcvannégy lévita lakott a szent városban.
19
Kapuőrök voltak Akkúb, Talmón és rokonságuk. Százhetvenketten őrködtek a kapuknál.
20
Izráel többi része, a papok és a léviták Júda többi városaiban laktak, mindenki a maga birtokán.
21
A templomszolgák a Várhegyen laktak. Cíhá és Gispá voltak a templomszolgák felügyelői.
22
A jeruzsálemi léviták felügyelője Uzzi, Báni fia volt, aki Hasabjá fia, aki Mattanjá fia, aki Míká fia volt Ászáf fiai közül, akik az Isten háza szolgálatában énekelni szoktak.
23
Mert királyi parancs és szigorú rendelkezés szabályozta az énekesek napról napra végzendő teendőit.
24
Petahjá, Mesézabél fia, aki Júda fiának, Zerahnak a fiai közül való volt, a király megbízottja volt a nép mindenféle ügyének az intézésére.
25
A vidéki városokban a Júda fiai közül valók Kirjat-Arbában és falvaiban laktak, továbbá Dibónban és falvaiban, Jekabceélben és falvaiban,
26
Jésúában, Móládában és Bét-Peletben,
27
Hacar-Súálban, Beérsebában és falvaiban,
28
Ciklágban, Mekónában és falvaiban,
29
Én-Rimmónban, Corában és Jarmútban,
30
Zánóahban, Adullámban és falvaikban, Lákisban és mezőin, Azékában és falvaiban. Beérsebától a Hinnóm-völgyig voltak a telepeik.
31
Benjámin fiai pedig Gebában, Mikmászban, Ajjában, Bételben és falvaiban laktak,
32
meg Anátótban, Nóbban és Ananjában,
33
Hácórban, Rámában és Gittaimban,
34
Hádídban, Cebóimban és Neballatban,
35
Lódban és Ónóban, a Mesteremberek völgyében.
36
A léviták egyes csoportjai Júdában, mások Benjáminban települtek le.
1
Megszólalt erre Jézus, és ismét példázatokban beszélt hozzájuk:
2
"Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának.
3
Elküldte szolgáit, hogy hívják össze a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak elmenni.
4
Ekkor más szolgákat küldött, akikhez így szólt: Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, elkészítettem az ebédet, ökreim és hízott állataim levágva, és minden készen van: Jöjjetek a menyegzőre!
5
De azok, mit sem törődve ezzel, elmentek: az egyik a földjére, a másik a kereskedésébe.
6
A többiek pedig megragadták szolgáit, bántalmazták és megölték őket.
7
Ekkor a király haragra gerjedt, elküldte seregeit, és elpusztította ezeket a gyilkosokat, városukat pedig felégette.
8
Akkor ezt mondta szolgáinak: A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók.
9
Menjetek tehát a keresztutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre.
10
Kimentek a szolgák az utakra, összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, és megtelt a lakodalmas ház vendégekkel.
11
Amikor a király bement, hogy megtekintse a vendégeket, meglátott ott egy embert, aki nem volt menyegzői ruhába öltözve;
12
így szólt hozzá: Barátom, hogyan jöhettél be ide, hiszen nincs menyegzői ruhád? Az pedig hallgatott.
13
Akkor a király ezt mondta szolgáinak: kötözzétek meg kezét-lábát, és vessétek ki a külső sötétségre; ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.
14
Mert sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak."
15
Akkor a farizeusok elmentek, és elhatározták, hogy szóval csalják tőrbe.
16
Elküldték tehát hozzá tanítványaikat, a Heródes-pártiakkal együtt, akik ezt mondták: "Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és az Isten útját az igazsághoz ragaszkodva tanítod, és hogy nem tartasz senkitől, mert nem veszed figyelembe az emberek tekintélyét.
17
Mondd meg tehát nekünk, mi a véleményed: szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?"
18
Jézus felismerve gonoszságukat, így szólt: "Mit kísértetek engem, képmutatók?
19
Mutassatok nekem egy adópénzt!" Azok odavittek neki egy dénárt.
20
Jézus megkérdezte tőlük: "Kié ez a kép és ez a felirat?"
21
"A császáré" - felelték. Jézus erre kijelentette: "Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené."
22
Amikor ezt meghallották, elcsodálkoztak, otthagyták őt, és eltávoztak.
23
Azon a napon szadduceusok is mentek hozzá, akik azt állítják, hogy nincs feltámadás, és megkérdezték őt:
24
"Mester! Ezt mondta Mózes: ha valaki meghal, és nem marad fiúgyermeke, akkor testvére vegye feleségül az asszonyt, és támasszon utódot testvérének.
25
Volt nálunk hét testvér: az első, miután megnősült, meghalt, és mivel nem volt utóda, feleségét testvérére hagyta.
26
Hasonlóan a második is, a harmadik is, és így egymásután mind a hét.
27
Végül aztán meghalt az asszony is.
28
A feltámadáskor tehát kinek a felesége lesz az asszony a hét közül, hiszen mindegyiknek a felesége volt?"
29
Jézus így válaszolt nekik: "Tévelyegtek, mivel nem ismeritek sem az Írásokat, sem az Isten hatalmát.
30
Mert a feltámadáskor nem nősülnek, férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben.
31
A halottak feltámadásáról pedig nem olvastátok-e, amit Isten mondott nektek:
32
Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene? Az Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké."
33
Amikor a sokaság ezt hallotta, álmélkodott tanításán.
34
Amikor a farizeusok meghallották, hogy a szadduceusokat elnémította, köréje gyűltek.
35
Egyikük pedig, egy törvénytudó, kísérteni akarta őt, és megkérdezte tőle:
36
"Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?"
37
Jézus így válaszolt: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.
38
Ez az első és a nagy parancsolat.
39
A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.
40
E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták."
41
Amíg a farizeusok együtt voltak, megkérdezte tőlük Jézus:
42
"Mi a véleményetek a Krisztusról? Kinek a fia?" Ezt felelték: "Dávidé."
43
Majd újabb kérdést tett fel nekik: "Hogyan nevezheti akkor Dávid a Lélek által Urának, amikor ezt mondja:
44
Így szól az Úr az én uramhoz: Ülj az én jobbomra, amíg lábad alá nem vetem ellenségeidet.
45
Ha tehát Dávid Urának szólítja őt, miképpen lehet a Fia?"
46
De senki sem tudott neki felelni egyetlen szót sem, és megkérdezni sem merte őt többé senki attól a naptól fogva.
