1
Abban az időben, amikor nem volt király Izráelben, egy lévita jövevényként élt Efraim hegyvidékének a szélén. Ez a júdai Betlehemből vett magának egy másodfeleséget.
2
Másodfelesége azonban paráznaságot követett el, és elment tőle apja házához, a júdai Betlehembe; ott is maradt négy hónapig.
3
De a férje útra kelt, elment érte, hogy a lelkére beszéljen és visszavigye. Szolgája és két szamár volt vele. Az asszony bevezette apja házába, és mikor az apja meglátta őt, örömmel ment eléje.
4
Mivel apósa, a nőnek az apja, marasztalta őt, nála maradt három napig; ettek, ittak, és ott töltötték az éjszakát is.
5
Amikor a negyedik nap korán reggel fölkeltek, és ő indulni készült, azt mondta a nő apja a vejének: Lakjál jól valami harapnivalóval, és csak azután menjetek el!
6
Le is ültek, és mind a ketten ettek és ittak. Azután ezt mondta a nő apja a férfinak: Maradj itt még az éjjel, és érezd jól magad!
7
A férfi indulni készült, de az apósa addig marasztalta, míg ott nem maradt megint éjszakára.
8
Az ötödik napon is korán reggel fölkelt, hogy elinduljon, de a nőnek az apja ezt mondta: Lakjál jól, és maradjatok itt napnyugtáig. Így ettek mind a ketten.
9
Ekkor a férfi menni készült másodfeleségével és szolgájával, de az apósa, a nőnek az apja, ezt mondta neki: Nézd, már bealkonyodott, sötét van, maradjatok itt éjszakára! Beesteledett, maradj hát itt, és érezd jól magad! Majd holnap korán útra kelhettek, és hazamehetsz.
10
De a férfi nem akart ott maradni éjszakára, hanem útra kelt, és eljutott Jebúszig, azaz Jeruzsálemig. Két fölnyergelt szamár volt vele, meg a másodfelesége.
11
Amikor Jebúsznál voltak, és már nagyon későre járt az idő, azt mondta a szolga az urának: Gyerünk, térjünk be ide, a jebúsziak városába, és szálljunk meg benne!
12
Az ura azonban ezt mondta neki: Ne térjünk be idegen városba, ahol nem Izráel fiai laknak; menjünk tovább Gibeáig!
13
Majd ezt mondta a szolgájának: Igyekezzünk elérni valamelyik helységet, és szálljunk meg Gibeában vagy Rámában!
14
Továbbmentek tehát, és épp akkor ment le a nap, amikor a benjámini Gibea mellett voltak.
15
Akkor befordultak, hogy bemenjenek oda, és megszálljanak Gibeában. Bementek és leültek a város terén, de senki sem fogadta be őket a házába éjszakai szállásra.
16
Végre egy öregember jött este a mezei munkából. Ez az ember az Efraim hegyvidékéről való jövevény volt Gibeában. A helység lakosai benjáminiak voltak.
17
Amikor fölnézett az öregember, és meglátta az úton levő embert a város terén, megkérdezte: Honnan jössz és hová mész?
18
Ő azt felelte neki: Átutazóban vagyunk a júdai Betlehemből Efraim hegyvidékének a szélére, mert odavaló vagyok. A júdai Betlehemben jártam, és most az ÚR házához megyek, de senki sem fogad be engem a házába.
19
Pedig szalmánk és abrakunk is van a szamaraknak, van kenyerünk és borunk is magamnak, szolgálódnak és ennek a legénynek, aki szolgáddal van. Nincs semmire szükségünk.
20
Ekkor azt mondta az öregember: Békesség neked! Amire csak szükséged van, az az én gondom. Csak itt ne maradj a téren éjszakára!
21
És elvezette a házához, abrakot adott a szamaraknak, azután megmosták a lábukat, ettek és ittak.
22
Miközben ők jól érezték magukat, a város férfiai, elvetemült emberek, körülvették a házat, az ajtóhoz tódultak, és ezt mondták annak az öregembernek, a házigazdának: Hozd ki azt a férfit, aki a házadba jött, hadd ismerjük őt.
23
Akkor kiment hozzájuk az az ember, a házigazda, és ezt mondta nekik: Atyámfiai, ne tegyetek rosszat, hiszen az én házamba jött ez a férfi, ne kövessetek el ilyen gyalázatos dolgot!
24
Itt van az én hajadon lányom, meg a férfi másodfelesége, kihozom őket, erőszakoskodjatok azokkal, és tegyetek velük, ami nektek tetszik, de ezzel a férfival ne kövessetek el ilyen gyalázatos dolgot!
25
A férfiak azonban nem akartak ráhallgatni, ezért fogta az az ember a másodfeleségét, és kivitte hozzájuk az utcára. Azok pedig egész éjjel vele háltak, és erőszakoskodtak vele reggelig, és csak hajnalhasadtakor engedték el.
26
Reggelre kelve megjött az asszony, de összeesett annak az embernek a háza előtt, akinél az ura volt, és ott maradt, míg világos nem lett.
27
Reggel fölkelt az ura, kinyitotta a ház ajtaját, és kijött, hogy útra keljen. Akkor látta, hogy az asszony, a másodfelesége ott esett össze a ház bejáratánál, és keze a küszöbön van.
28
Mondotta neki: Kelj föl, és menjünk! De az nem válaszolt. A férfi föltette a szamárra, útnak indult, és hazament.
29
Hazaérve kést vett elő, fogta a másodfeleségét, a testét tizenkét darabra vágta, és szétküldte Izráel egész területére.
30
Aki csak látta, ezt mondta: Nem történt semmi ilyesmi, nem látott senki ilyet, amióta kijöttek Izráel fiai Egyiptomból, mind a mai napig. Vegyétek ezt fontolóra, tanácskozzatok és beszéljétek meg!
1
Izráel fiai valamennyien kivonultak, és összegyülekezett az ÚRhoz Micpába egy emberként az egész népközösség, Dántól Beérsebáig, meg Gileád földjéről is.
2
Az egész népnek, Izráel valamennyi törzsének a vezetői előálltak Isten népének a gyülekezetében, amelyben négyszázezer kardforgató gyalogos volt.
3
Meghallották a benjáminiak is, hogy Izráel fiai fölvonultak Micpába. Izráel fiai ekkor azt mondták: Beszéljétek el, hogyan történt ez a gaztett!
4
Megszólalt a lévita, a megölt asszony férje, és ezt mondta: A benjámini Gibeába érkeztem másodfeleségemmel éjjeli szállásra.
5
A gibeai polgárok rám támadtak, körülvették miattam éjjel a házat, engem akartak meggyilkolni, aztán másodfeleségemmel erőszakoskodtak, úgyhogy belehalt.
6
Ezért fogtam a másodfeleségemet, szétvagdaltam, és szétküldtem Izráel örökségének egész területére, mert fajtalan és gyalázatos dolgot követtek el Izráelben.
7
Ti mindnyájan Izráel fiai vagytok, tartsatok tehát nyomban tanácsot ebben az ügyben!
8
Erre az egész nép egy emberként felállt, és azt mondta: Senki se menjen sátrába, és senki se térjen haza!
9
Mert most ez a teendőnk Gibea dolgában: sorsot vetünk ellene.
10
Megbízunk tíz embert száz közül, százat ezer közül, ezret tízezer közül Izráel mindegyik törzséből, hogy szerezzenek útravalót a hadinépnek. Azután megtámadjuk a benjámini Gibeát, és elbánunk vele, amiatt a gyalázatos dolog miatt, amelyet elkövetett Izráelben.
11
Így gyülekezett össze egy emberként minden izráeli férfi a város alá.
12
Izráel törzsei embereket küldtek Benjámin egész törzsébe ezzel az üzenettel: Micsoda gaztett történt nálatok?
13
Adjátok ki azokat az elvetemült gibeai embereket, hogy megöljük őket, és kitakarítsuk a gonoszt Izráelből! De a benjáminiak nem akartak hallgatni Izráel fiainak, testvéreiknek a szavára.
14
A benjáminiak összegyűltek városaikból Gibeába, hogy fölvegyék a harcot Izráel fiaival.
15
Azon a napon huszonhatezer kardforgató embert soroztak be a benjáminiak a városokból, Gibea lakosain kívül, ahonnan hétszáz válogatott embert soroztak be.
16
Ebből az egész népből hétszáz válogatott ember balkezes volt. Ezek mindnyájan hajszálpontosan tudtak parittyázni, sohasem hibáztak.
17
Az izráeli férfiakat is besorozták: Benjáminon kívül négyszázezer kardforgató embert, csupa harcedzett férfit.
18
Azután elindultak Izráel fiai, elmentek Bételbe, és ezt kérdezték Istentől: Ki vonuljon föl közülünk elsőnek, hogy megütközzék a benjáminiakkal? Az ÚR ezt felelte: Először Júda!
19
Elindultak tehát Izráel fiai reggel, és tábort ütöttek Gibeával szemben.
20
Kivonultak az izráeli férfiak, hogy megütközzenek Benjáminnal, és csatarendbe álltak fel ellenük az izráeli férfiak Gibeánál.
21
A benjáminiak is kivonultak Gibeából, és földre terítettek azon a napon huszonkétezer izráeli embert.
22
Akkor a nép, az izráeli férfiak, összeszedték erejüket, és újra csatarendbe álltak azon a helyen, ahol az első napon sorakoztak föl.
23
Fölmentek ugyanis Izráel fiai, és sírtak az ÚR színe előtt egész estig, és ezt kérdezték az ÚRtól: Harcba szálljak-e újból a testvéremmel, Benjáminnal? Az ÚR azt felelte: Vonuljatok föl ellene!
24
Amikor Izráel fiai a második napon a benjáminiak ellen indultak,
25
kivonult velük szembe Benjámin Gibeából a második napon is, és földre terítettek Izráel fiai közül újabb tizennyolcezer embert, akik a kardforgatásban mind járatosak voltak.
26
Ekkor elvonultak Izráel fiai mindnyájan, az egész nép; elmentek Bételbe, és ott ültek sírva az ÚR színe előtt. Böjtöltek azon a napon egész estig, és égőáldozatokat meg békeáldozatokat mutattak be az ÚR színe előtt.
27
És megkérdezték Izráel fiai az URat, mert abban az időben ott volt az Isten szövetségének a ládája,
28
és Áron fiának, Eleázárnak a fia, Fineás szolgált előtte abban az időben. Ezt mondták: Kivonuljak-e még egyszer harcolni a testvérem, Benjámin ellen, vagy abbahagyjam? Az ÚR azt felelte: Vonuljatok föl, mert holnap a kezetekbe adom!
29
Izráel ezután csapatokat állított lesbe Gibea körül.
30
Majd fölvonultak Izráel fiai a benjáminiak ellen a harmadik napon, és felsorakoztak Gibeánál, mint azelőtt.
31
A benjáminiak is kivonultak a néppel szemben, és elszakadtak a várostól. Megint elkezdték vágni a népet, mint azelőtt, és halálra sebeztek mintegy harminc izráeli embert a nyílt mezőn és az országutakon, amelyek közül az egyik Bétel felé, a másik Gibea felé vezet.
32
A benjáminiak már ezt gondolták: Megint megverjük őket, mint először! De Izráel fiai ezt mondták: Fussunk, és szakítsuk el őket a várostól az országutakra!
33
Ekkor az izráeli férfiak elhagyták állásaikat, és Baal-Támárnál sorakoztak fel. A lesben álló izráeliek pedig kitörtek állásaikból Gibea közelében,
34
és egészen Gibea elé nyomultak; tízezren voltak az egész Izráelből összeválogatva. Akkor kemény csata kezdődött, és a benjáminiak nem tudták, hogy milyen veszedelem szakad rájuk.
35
Az ÚR ugyanis vereséget mért Benjáminra Izráel előtt, és Izráel fiai huszonötezer-egyszáz embert pusztítottak el azon a napon a benjáminiak közül, akik mind járatosak voltak a kardforgatásban.
36
A benjáminiak is belátták, hogy vereséget szenvedtek, bár az izráeliek teret engedtek a benjáminiaknak, bízva azokban, akiket lesbe állítottak Gibeánál.
37
A lesben állók sietve betörtek Gibeába; benyomultak a lesben állók, és kardélre hányták az egész várost.
38
Abban állapodtak meg az izráeliek a lesben állókkal, hogy ezek majd füstjelet adnak a városból.
39
Amikor tehát az izráeliek meghátráltak a csata közben, és Benjámin elkezdte vágni őket, és halálra sebzett az izráeliek közül mintegy harminc embert, és már ezt gondolták: Nagyon megverjük őket, mint az első ütközetben! -
40
akkor kezdett felszállni a füstoszlop a városból. A benjáminiak hátrafordulva látták, hogy a város lángja már az eget veri.
41
Erre az izráeliek megfordultak, a benjáminiak pedig megrettentek, mert látták, hogy rájuk szakadt a veszedelem.
42
A pusztába vivő útra fordultak az izráeliek elől, de a harc nyomon követte őket, és a városból jövők is pusztították a közbeszorultakat.
43
Bekerítették Benjámint, üldözték és tiporták őket pihenés nélkül, egészen messze, Gibeától kelet felé.
44
Elesett tizennyolcezer benjámini ember, csupa vitéz férfi.
45
Ekkor irányt változtattak, és a puszta felé menekültek, a Rimmón-kőszálhoz. De még az országutakon is levágtak ötezer embert. Utánuk nyomultak egészen Gidómig, és megint levágtak közülük kétezer embert.
46
Azon a napon tehát összesen huszonötezer kardforgatásban jártas benjámini ember esett el, csupa vitéz férfi.
47
Azután hatszáz férfi más irányba fordult, és elmenekült a pusztába, a Rimmón-kőszálhoz, és ott maradtak a Rimmón-kőszálán négy hónapig.
48
Az izráeliek pedig újra a benjáminiak ellen fordultak, és kardélre hányták a városban lakó embereket, állatokat és mindent, amit csak találtak. Az ott található városokat is mind lángba borították.
1
Az izráeli férfiak azután megesküdtek Micpában, hogy senki se adja leányát benjáminihoz feleségül.
2
De azután elment a nép Bételbe, és ott ültek estig az Isten színe előtt fennhangon sírva, nagy sírással.
3
Mert azt mondták: Ó, URam, Izráel Istene! Miért is történt ez Izráelben? Miért hiányzik ma egy törzs Izráelből?
4
Másnap korán fölkelt a nép, oltárt építettek ott, és égőáldozatokat meg békeáldozatokat mutattak be.
5
Akkor ezt mondták Izráel fiai: Van-e valaki, aki nem jött el Izráel törzsei közül az ÚRhoz, a gyülekezetbe? Mert az az erős eskü hangzott el, hogy aki nem jön el az ÚRhoz Micpába, halállal bűnhődjék.
6
Izráel fiai ugyanis megszánták testvérüket, Benjámint, és azt mondták: Kivágatott ma egy törzs Izráelből!
7
Honnan szerezzünk feleséget a megmaradtaknak, hiszen mi megesküdtünk az ÚRra, hogy nem adjuk hozzájuk leányainkat feleségül.
8
Ezért mondták: Van-e valaki Izráel törzsei közül, aki nem jött el az ÚRhoz Micpába? És kitűnt, hogy Jábés-Gileádból nem jött el senki a gyülekezet táborába.
9
Mert amikor számba vették a népet, kitűnt, hogy senki sem volt ott Jábés-Gileád lakosai közül.
10
Akkor elküldött oda a népközösség tizenkétezer harcost, és megparancsolták nekik: Menjetek, hányjátok kardélre Jábés-Gileád lakosait, még az asszonyokat és gyermekeket is!
11
Ezt tegyétek: Irtsatok ki minden férfit és minden olyan nőt, aki férfival hált!
12
Találtak azonban Jábés-Gileád lakosai között négyszáz hajadon leányt, akiknek még nem volt férfival dolguk, nem háltak senkivel. Ezeket elvitték a silói táborba, amely Kánaán földjén volt.
13
Akkor követeket küldött az egész népközösség, hogy beszéljenek a benjáminiakkal, akik a Rimmón szikláján voltak, és hirdessék ki nekik a békességet.
14
Benjámin azonnal vissza is tért, és nekik adták azokat, akiket életben hagytak a jábés-gileádi nők közül. De így sem jutott nekik elég.
15
A nép bánkódott Benjámin miatt, mivel az ÚR ilyen rést ütött Izráel törzsein.
16
Ezért a népközösség vénei ezt mondták: Honnan szerezzünk feleséget a megmaradtaknak? Hiszen elpusztultak a benjámini asszonyok.
17
Ezt mondták ugyanis: A birtok a megmenekült benjáminiaké, mert nem szabad eltörölni egyetlen izráeli törzset sem.
18
De mi nem adhatjuk hozzájuk leányainkat feleségül, mert ilyen esküt tettek Izráel fiai: Átkozott az, aki feleséget ad Benjáminnak!
19
Akkor ezt mondták: Évenként ünnepet tartanak az ÚRnak Silóban, amely Bételtől északra fekszik; attól az országúttól keletre, amely Bételből vezet Sikembe, Lebónától pedig délre van.
20
Ezt parancsolták tehát a benjáminiaknak: Menjetek el, és álljatok lesbe a szőlőkben.
21
És ha látjátok, hogy jönnek a silói leányok, körtáncot járva, akkor jöjjetek elő a szőlőkből, és ragadjon el mindenki magának egyet a silói leányok közül, azután menjetek el Benjámin földjére!
22
Ha pedig eljönnek az apák vagy a testvérek, hogy pereljenek velünk, akkor ezt mondjuk majd nekik: Könyörüljetek rajtuk, hiszen nem tudtunk mindenkinek háborúban feleséget szerezni, ti pedig nem úgy adtátok nekik őket, ezért nem terhel vétek benneteket.
23
Így cselekedtek tehát a benjáminiak, és ahányan csak voltak, feleséget vittek maguknak a táncolók közül, elrabolván őket. Azután elmentek és hazatértek örökségükbe, felépítették városaikat, és letelepedtek azokban.
24
Izráel fiai pedig ezek után szétoszlottak, mindenki a maga törzséhez és nemzetségéhez. Elment tehát onnan mindenki a maga örökségébe.
25
Abban az időben nem volt király Izráelben. Mindenki azt csinálta, amit jónak látott.
1
Pál rátekintett a nagytanácsra, és így szólt: "Atyámfiai, férfiak, én teljesen jó lelkiismerettel szolgáltam Istennek, mind e mai napig."
2
Anániás főpap ekkor megparancsolta a mellette állóknak, hogy üssék szájon.
3
Pál erre így szólt hozzá: "Megver téged az Isten, te meszelt fal! Itt ülsz, hogy ítélkezz felettem a törvény szerint, mégis a törvény ellenére azt parancsolod, hogy megüssenek?"
4
Erre az ott állók ezt mondták: "Isten főpapját gyalázod?"
5
Pál így válaszolt: "Nem tudtam, atyámfiai, hogy főpap." Mert meg van írva: "Néped fejedelmét ne átkozd!"
6
Mivel pedig Pál tudta, hogy egyik részük a szadduceusok, másik részük pedig a farizeusok közül való, így kiáltott a nagytanács előtt: "Atyámfiai, férfiak, én farizeus vagyok, farizeus fia; a halottak reménysége és feltámadása miatt vádolnak engem."
7
Mihelyt ezt mondta, vita támadt a farizeusok és a szadduceusok között, és a gyűlés véleménye megoszlott.
8
A szadduceusok ugyanis az állítják, hogy nincs feltámadás, sem angyal, sem lélek, a farizeusok pedig vallják mindegyiket.
9
Erre nagy kiáltozás támadt, a farizeuspárti írástudók közül néhányan felállva hevesen vitatkoztak, és így szóltak: "Semmi rosszat sem találunk ebben az emberben. Hátha Lélek szólt hozzá vagy angyal?"
10
Mivel a felfordulás egyre nagyobb lett, az ezredes attól félve, hogy Pált széttépik, megparancsolta, hogy a csapat menjen le, ragadja ki őt közülük, és vigye a várba.
11
A következő éjszaka pedig odaállt Pál mellé az Úr, és ezt mondta: "Bízzál, mert ahogyan bizonyságot tettél az én ügyem mellett Jeruzsálemben, úgy kell Rómában is bizonyságot tenned!"
12
Amikor megvirradt, a zsidók közül többen összesereglettek, és átokkal kötelezték magukat, hogy nem esznek és nem isznak addig, amíg meg nem ölik Pált.
13
Több mint negyvenen voltak, akik ezt az összeesküvést szőtték.
14
Ezek elmentek a főpapokhoz és a vénekhez, és így szóltak: "Súlyos átokkal köteleztük magunkat, hogy semmi táplálékot sem veszünk magunkhoz, amíg meg nem öljük Pált.
15
Most tehát a nagytanáccsal együtt javasoljátok az ezredesnek, hogy vezettesse őt hozzátok, mintha alaposabban akarnátok kivizsgálni az ügyét. Mi pedig készen állunk, hogy végezzünk vele, mielőtt ideér."
16
Meghallotta azonban Pál nőtestvérének fia a cselszövést, elment, és a várba bejutva elmondta ezt Pálnak.
17
Pál magához kérette az egyik századost, és ezt kérte tőle: "Ezt az ifjút vezesd el az ezredeshez, mert jelenteni kíván valamit."
18
Az tehát maga mellé vette az ifjút, elvezette az ezredeshez, és ezt mondta: "A fogoly Pál hívatott engem, és megkért, hogy ezt az ifjút vezessem hozzád, mert valamit mondani akar neked."
19
Az ezredes kézen fogva félrevonta az ifjút, és megkérdezte tőle: "Mit akarsz nekem jelenteni?"
20
Az pedig így válaszolt: "A zsidók megegyeztek, hogy megkérnek téged: vezettesd le Pált holnap a nagytanács elé, mintha valamit pontosabban akarnának megtudni róla.
21
De te ne engedj nekik, mert közülük több mint negyven férfi leselkedik rá, akik átokkal kötelezték magukat, hogy addig se nem esznek, se nem isznak, amíg meg nem ölik. Már készen is állnak, csak üzenetedet várják."
22
Az ezredes elbocsátotta az ifjút, és meghagyta neki: "Senkinek se szólj arról, hogy ezt jelentetted nekem."
23
Ezután hívatott két századost, és megparancsolta nekik: "Éjszaka kilenc órától fogva állítsatok készenlétbe kétszáz katonát, valamint hetven lovast meg kétszáz lándzsást, hogy induljanak Cézáreába.
24
Adjatok melléjük hátas állatokat is, hogy Pált felültetve biztonságban juttassák el Félix helytartóhoz."
25
Azután levelet írt, amelynek ez volt a tartalma:
26
"Klaudiusz Liziász a nagyra becsült helytartónak, Félixnek üdvözletét küldi.
27
Ezt a férfit a zsidók elfogták, és meg akarták ölni, de csapatommal megjelenve kiszabadítottam, mivel tudomásomra jutott, hogy római polgár.
28
Mivel meg akartam tudni, mivel vádolják, a nagytanácsuk elé vezettettem.
29
Megállapítottam, hogy az ő törvényük vitás kérdéseivel kapcsolatban vádolják, de nincs ellene semmiféle halált vagy fogságot érdemlő vád.
30
Mivel pedig jelentették nekem, hogy merénylet készül ez ellen a férfi ellen, azonnal elküldtem hozzád, és vádlóinak is meghagytam, hogy nálad emeljenek szót ellene."
31
A katonák tehát a kapott parancs értelmében átvették Pált, és elvitték az éjszaka folyamán Antipatriszba.
32
Másnap a lovasokat tovább küldték vele, ők pedig visszatértek a várba.
33
Mikor megérkeztek Cézáreába, átadták a levelet a helytartónak, és elébe vezették Pált is.
34
Amikor a helytartó elolvasta a levelet, megkérdezte Páltól, hogy melyik tartományból való; és amikor megtudta, hogy Ciliciából,
35
így szólt: "Akkor foglak kihallgatni, ha vádlóid is megérkeztek." És megparancsolta, hogy Heródes palotájában őrizzék.
