http://refzsadany.hu/media/com_zefaniabible/images/bible_100.jpg http://refzsadany.hu/index.php?option=com_zefaniabible&view=reading&plan=otnt365&bible=bible&day=93&Itemid=268?ord=042426 http://refzsadany.hu/index.php/online-biblia/bibliaolvaso-kalauz/reading/otnt365/bible/93?ord=042426 Zefania Bible hu-hu Zsadányi Református Egyházközség ZEFANIABIBLE_READING_RSS_TITLE_DESC "Old/New Testament Plan (365 days)" Nap 93. http://refzsadany.hu/index.php/online-biblia/bibliaolvaso-kalauz/reading/otnt365/bible/93?ord=042426 http://refzsadany.hu/index.php/online-biblia/bibliaolvaso-kalauz/reading/otnt365/bible/93?ord=042426 Fri, 24 Apr 2026 14:53:02 +0200 Ezután így szólt az ÚR Józsuéhoz: Mondd ezt Izráel fiainak: Jelöljétek ki a menedékvárosokat, amelyekről Mózes által beszéltem nektek&#59; hadd meneküljön oda a gyilkos, aki véletlenül és akaratán kívül ölt meg valakit. Legyenek azok menedékhelyeitek az elől, aki vérbosszút akar állni. Ha valaki egy ilyen városba menekül, álljon meg a városkapu bejáratánál, beszélje el ügyét a város véneinek füle hallatára. Azok pedig fogadják be maguk közé a városba, adjanak neki helyet, és lakjék köztük. Ha azután üldözi őt a vérbosszuló, ne szolgáltassák ki neki a gyilkost, mert akaratán kívül ölte meg embertársát, hiszen nem gyűlölte őt azelőtt. Lakjék abban a városban mindaddig, amíg a közösség elé nem áll ítélethozatalra, vagy amíg meg nem hal az a főpap, aki abban az időben lesz szolgálatban. Akkor ismét visszatérhet a gyilkos a maga városába és házába&#59; abba a városba, amelyből elmenekült. Így különítették el Kedest Galileában, Naftáli hegyvidékén, Sikemet Efraim hegyvidékén és Kirjat-Arbát, azaz Hebrónt a Júda hegyvidékén. A Jordánon túl, Jerikótól keletre, kijelölték Becert Rúben törzséből a pusztában, a fennsíkon, Rámótot Gileádban Gád törzséből és Gólánt Básánban Manassé törzséből. Ezek lettek a kijelölt városok Izráel fiai és a köztük tartózkodó jövevények számára, hogy oda menekülhessen mindenki, aki véletlenül öl meg valakit, és ne haljon meg a vérbosszuló kezétől, amíg a közösség elé nem áll. Azután odamentek a léviták családfői Eleázár paphoz és Józsuéhoz, Nún fiához meg az izráeli törzsek családfőihez, és így szóltak hozzájuk Silóban, Kánaán földjén: Az ÚR megparancsolta Mózes által, hogy adjatok nekünk városokat lakóhelyül és legelőket állatainknak. Izráel fiai tehát ezeket a városokat adták a lévitáknak a maguk örökségéből a legelőkkel együtt az ÚR parancsa szerint: Amikor a kehátiak nemzetségeire esett a sors, a léviták között Áron pap fiainak tizenhárom város jutott sorsolással Júda törzséből, Simeon törzséből és Benjámin törzséből. Kehát többi fiának pedig tíz város jutott sorsolással Efraim törzse nemzetségeiből, Dán törzséből és Manassé törzse egyik feléből. Gérsón fiainak tizenhárom város jutott sorsolással Issakár törzse nemzetségeiből, Ásér törzséből, Naftáli törzséből és Manassé törzse másik feléből Básánban. Merári fiai nemzetségeinek tizenkét város jutott Rúben törzséből, Gád törzséből és Zebulon törzséből. Izráel fiai tehát a lévitáknak adták ezeket a városokat legelőikkel együtt sorsolással, ahogyan Mózes által megparancsolta az ÚR. Júda fiainak a törzséből és Simeon fiainak a törzséből név szerint a következő városokat adták oda: A Lévi fiai közül, a Kehát nemzetségéből származó Áron fiainak, mert rájuk esett először a sors, nekik adták Anák atyjának városát, Kirjat-Arbát, azaz Hebrónt a Júda hegyvidékén a körülötte levő legelőkkel együtt. De a város mezejét és falvait Kálébnak, Jefunne fiának adták birtokul. Áron pap fiainak adták a gyilkosok menedékvárosát, Hebrónt legelőjével együtt, Libnát legelőjével együtt, Jattírt legelőjével együtt, Estemóát legelőjével együtt, Hólónt legelőjével együtt, Debirt legelőjével együtt, Aint legelőjével együtt, Juttát legelőjével együtt és Bétsemest legelőjével együtt: kilenc várost ebből a két törzsből. Benjámin törzséből pedig Gibeónt legelőjével együtt, Gebát legelőjével együtt, Anátótot legelőjével együtt és Almónt legelőjével együtt: négy várost. Áron fiainak, a papoknak összesen tizenhárom város jutott a hozzájuk tartozó legelőkkel együtt. A Kehát fiai nemzetségeihez tartozó léviták közül Kehát többi fiának ezek a városok jutottak sorsolással Efraim törzséből: Nekik adták az Efraim hegyvidékén a gyilkosok menedékvárosát, Sikemet legelőjével együtt, továbbá Gézert legelőjével együtt, Kibcaimot legelőjével együtt és Bét-Hórónt legelőjével együtt: négy várost. Dán törzséből Eltekét legelőjével együtt, Gibbetónt legelőjével együtt, Ajjálónt legelőjével együtt, és Gat-Rimmónt legelőjével együtt: négy várost. Manassé törzse egyik feléből Taanakot legelőjével együtt és Gat-Rimmónt legelőjével együtt: két várost. Kehát fiai többi nemzetségének öszszesen tíz város jutott a legelőkkel együtt. A léviták nemzetségei közül Gérsón fiainak adták Manassé törzse másik feléből a gyilkosok menedékvárosát, Gólánt Básánban legelőjével együtt és Beesterát legelőjével együtt: két várost. Issakár törzséből Kisjónt legelőjével együtt, Dobratot legelőjével együtt, Jarmútot legelőjével együtt és Én-Gannímot legelőjével együtt: négy várost. Ásér törzséből Misált legelőjével együtt, Abdónt legelőjével együtt, Helkatot legelőjével együtt és Rehóbot legelőjével együtt: négy várost. Naftáli törzséből Galileában a gyilkosok menedékvárosát, Kedest legelőjével együtt, Hammót-Dórt legelőjével együtt és Kartánt legelőjével együtt: három várost. A gérsóni nemzetségeknek összesen tizenhárom város jutott a legelőkkel együtt. A többi lévitának, Merári fiai nemzetségeinek adták Zebulon törzséből Jokneámot legelőjével együtt, Kartát legelőjével együtt, Dimnát legelőjével együtt és Nahalált legelőjével együtt: négy várost. Rúben törzséből Becert legelőjével együtt, Jahcát legelőjével együtt, Kedémótot legelőjével együtt és Méfáatot legelőjével együtt: négy várost. Gád törzséből Gileádban a gyilkosok menedékvárosát, Rámótot legelőjével együtt, Mahanaimot legelőjével együtt, Hesbónt legelőjével együtt és Jazért legelőjével együtt: összesen négy várost. A léviták többi nemzetségei közül Merári fiai nemzetségeinek jutott sorsolással tizenkét város. A lévitáknak tehát összesen negyvennyolc város jutott a hozzájuk tartozó legelőkkel együtt Izráel fiai birtokaiból. Ezekhez a városokhoz városonként legelő is tartozott körös-körül. Így volt mindegyik városnál. Így adta oda az ÚR Izráelnek az egész országot, amelyről esküvel ígérte, hogy atyáiknak adja. Birtokba is vették, és letelepedtek benne. Nyugalmat is adott nekik az ÚR mindenfelől, pontosan úgy, ahogyan esküvel ígérte atyáiknak. Senki sem tudott megállni velük szemben ellenségeik közül. Minden ellenségüket kezükbe adta az ÚR. Egyetlen szó sem veszett el azokból az ígéretekből, amelyeket az ÚR Izráel házának tett. Mind beteljesedett. Akkor összehívatta Józsué a rúbenieket, gádiakat és Manassé törzse felét, és ezt mondta nekik: Megőriztétek mindazt, amit Mózes, az ÚR szolgája parancsolt nektek, és hallgattatok a szavamra, pontosan úgy, ahogyan megparancsoltam nektek. Nem hagytátok el testvéreiteket hosszú időn át mind a mai napig, hanem hűségesen megtartottátok Isteneteknek, az ÚRnak parancsát. Most már nyugalmat adott Istenetek, az ÚR, testvéreiteknek, ahogyan megígérte nekik. Azért most menjetek vissza sátraitokba, arra a földre, amelyet nektek adott birtokul Mózes, az ÚR szolgája a Jordánon túl. Csak nagyon vigyázzatok arra, hogy megtartsátok azt a parancsot és törvényt, amelyet Mózes, az ÚR szolgája parancsolt nektek: Szeressétek Isteneteket, az URat, és mindenben az ő útjain járjatok&#59; tartsátok meg parancsolatait, ragaszkodjatok hozzá, és szolgáljátok teljes szívvel és teljes lélekkel! Azután megáldotta és elbocsátotta őket Józsué. Ők pedig elmentek sátraikba. Manassé törzse egyik felének Mózes adott örökséget Básánban. A másik felének pedig Józsué adott testvéreik között a Jordánon innen, a nyugati oldalon. Ezeket is elbocsátotta Józsué a sátraikba, és megáldotta őket. Ezt mondta nekik: Menjetek vissza sátraitokba sok szerzeményetekkel: igen sok jószággal, ezüsttel és arannyal, rézzel és vassal, meg igen sok ruhával. De osszátok meg testvéreitekkel az ellenségtől szerzett zsákmányt! Akkor megfordultak, és eltávoztak Rúben fiai, Gád fiai és Manassé törzsének fele Izráel fiaitól a Kánaán földjén levő Silóból, elmentek Gileád földjére, arra a földre, amelyet birtokba vettek az ÚRnak Mózes által adott parancsa szerint. Amikor Gelílótba értek, amely Kánaán földjén a Jordán mellett van, oltárt építettek ott, a Jordán mellett Rúben fiai, Gád fiai és a Manassé-törzs fele&#59; egy feltűnően nagy oltárt. Izráel fiai azonban meghallották, hogy oltárt építettek Rúben fiai, Gád fiai és a Manassé-törzs fele Kánaán földjének a szélén, a Jordán mellett, Gelílótnál az izráeli oldalon. Amikor ezt Izráel fiai meghallották, összegyűlt Izráel fiainak egész közössége Silóban, hogy hadat indítsanak ellenük. Ekkor elküldték Izráel fiai Rúben fiaihoz, Gád fiaihoz és a Manassé-törzs feléhez Gileád földjére Eleázár pap fiát, Fineást, és vele együtt tíz vezető embert&#59; nagycsaládonként egy-egy vezető embert Izráel valamennyi törzséből. Mindegyikük a maga nagycsaládjának a feje volt Izráel nemzetségei között. Amikor megérkeztek Rúben fiaihoz, Gád fiaihoz és a Manassé-törzs feléhez Gileád földjére, így beszéltek hozzájuk: Ezt üzeni az ÚR egész közössége: Micsoda hűtlenséget követtetek el Izráel Istene ellen, hogy máris elfordultatok az ÚRtól? Ti most az ÚR ellen lázadtatok azzal, hogy oltárt építettetek magatoknak! Nem elég, hogy Peór miatt bűnbe estünk, amelyből még meg sem tisztultunk máig sem, és amely miatt csapás érte az ÚR közösségét? Ti meg máris elfordultatok az ÚRtól? Pedig ha ti ma fellázadtok az ÚR ellen, holnap ő Izráel egész közösségére fog haragudni. Ha tisztátalan föld a ti birtokotok, jöjjetek át erre a földre, amely az ÚR birtoka: ahol az ÚR hajléka van, és legyen közöttünk a birtokotok. De az ÚR ellen ne lázadjatok fel, és ellenünk se lázadjatok azzal, hogy oltárt építetek magatoknak Istenünknek, az ÚRnak az oltárán kívül. Amikor Ákán, Zerah fia hűtlenül bánt a kiirtásra rendelt dolgokkal, Izráel egész közösségére haragudott meg az ÚR, és nemcsak az az egy ember pusztult el a bűn miatt! Ekkor megszólaltak Rúben fiai, Gád fiai és a Manassé-törzs fele, és így szóltak Izráel nemzetségfőihez: Tudja az ÚR, az erős Isten, az ÚR, az erős Isten, és tudja meg Izráel is, hogy lázadás, vagy az ÚR elleni hűtlenség-e ez?! Ha igen, úgy ne segítsen meg bennünket ezen a napon! Maga az ÚR vizsgálja meg, hogy azért építettünk-e oltárt, hogy elforduljunk az ÚRtól, és égőáldozatot meg ételáldozatot áldozzunk, vagy békeáldozatot mutassunk be rajta! Sőt inkább azért csináltuk ezt, mert attól tartunk, hogy holnap ezt mondják a ti fiaitok a mi fiainknak: Mit akartok ti az ÚRtól, Izráel Istenétől? Hiszen a Jordánt határrá tette az ÚR köztünk és köztetek, Rúben fiai és Gád fiai&#59; nincs nektek közötök az ÚRhoz! Így a ti fiaitok lesznek az okai annak, ha a mi fiaink nem félik majd az URat. Azért ezt mondtuk: Fogjunk hozzá, és építsük meg ezt az oltárt, de nem égőáldozatra és nem véresáldozatra, hanem hogy bizonyságul legyen köztünk és köztetek, meg az utánunk következő nemzedékek között arra, hogy mi az URat akarjuk tisztelni az ő színe előtt bemutatott égőáldozatainkkal, véresáldozatainkkal és békeáldozatainkkal. Ne mondhassák holnap a ti fiaitok a mi fiainknak: Nincs nektek közötök az ÚRhoz! Azt mondtuk tehát: Ha ezt mondják nekünk vagy a jövő nemzedéknek, akkor azt feleljük: Nézzétek az ÚR oltárának a mását, amelyet atyáink készítettek, de nem égőáldozatra és nem véresáldozatra, hanem hogy bizonyságul legyen köztünk és köztetek. Távol legyen tőlünk, hogy fellázadjunk az ÚR ellen, és elforduljunk ma az ÚRtól azzal, hogy égőáldozatra, ételáldozatra és véresáldozatra való oltárt építsünk Istenünknek, az ÚRnak az oltárán kívül, amely az ő hajléka előtt van. Amikor meghallotta Fineás pap és a közösség vezető emberei, meg Izráel nemzetségfői, akik vele voltak, azokat a szavakat, amelyeket Rúben fiai, Gád fiai és Manassé fiai mondtak, tetszett nekik. Ezért azt mondta Fineás, Eleázár pap fia Rúben fiainak, Gád fiainak és Manassé fiainak: Most már tudjuk, hogy köztünk van az ÚR, mert nem követtetek el ilyen módon hűtlenséget az ÚR ellen. Így hát megmentettétek Izráel fiait az ÚR kezétől. Ezután visszatértek Fineás, Eleázár pap fia és a vezető emberek Rúben fiaitól és Gád fiaitól, Gileád földjéről Kánaán földjére, Izráel fiaihoz, és előadták nekik a dolgot. Tetszett ez a dolog Izráel fiainak is, ezért áldották az Istent Izráel fiai. Nem gondoltak többé arra, hogy hadat indítsanak azok ellen és elpusztítsák azt a földet, ahol Rúben fiai és Gád fiai laktak. Az oltárt pedig így nevezték Rúben fiai és Gád fiai: Bizonyság ez közöttünk, hogy az ÚR az Isten! Antiókhiában, az ottani gyülekezetben volt néhány próféta és tanító: Barnabás és Simeon, akit Nigernek is hívtak, cirénei Lucius és Manaén, aki Heródes negyedes fejedelemmel együtt nevelkedett, valamint Saul. Egyszer, amikor ezek az Úrnak szolgáltak és böjtöltek, ezt mondta a Szentlélek: "Válasszátok ki nekem Barnabást és Sault arra a munkára, amelyre elhívtam őket." Akkor böjtölés, imádkozás és kézrátétel után elbocsátották őket. Ők tehát a Szentlélektől kiküldve lementek Szeleukiába, onnan pedig elhajóztak Ciprusba. Amikor Szalamiszba értek, hirdették az Isten igéjét a zsidók zsinagógáiban. János is velük volt, mint segítőtárs. Miután bejárták az egész szigetet Páfoszig, találkoztak egy zsidó mágussal és álprófétával, akinek Barjézus volt a neve. Ez közel állott Szergiusz Paulusz helytartóhoz, aki értelmes ember volt. Ő magához hívatta Barnabást és Sault, mert hallani kívánta az Isten igéjét. De Elimás, a varázsló - neve ugyanis ezt jelenti -, szembeszállt velük, és igyekezett eltéríteni a helytartót a hittől. Saul pedig, akit Pálnak is hívnak, megtelve Szentlélekkel erősen ránézett, és így szólt: "Te mindenféle csalással és gonoszsággal tele ember, te ördögfajzat, te minden igazság ellensége, nem szűnsz meg elferdíteni az ÚR egyenes újait? Most íme, az Úr keze rajtad van, és vak leszel, nem látod a napot egy ideig!" Erre hirtelen homály és sötétség szállt rá, és botorkálva keresett vezetőket. Mikor a helytartó látta a történteket, hitt, elámulva az Úr tanításán. Aztán Pál és kísérői elhajóztak Páfoszból, és eljutottak a pamfiliai Pergébe&#59; János azonban elvált tőlük, és visszatért Jeruzsálembe. Ők pedig továbbmentek Pergéből, és megérkeztek a pizidiai Antiókhiába. Itt szombaton elmentek a zsinagógába és leültek. A törvény és a próféták felolvasása után a zsinagóga elöljárói odaküldtek hozzájuk, és azt üzenték nekik: "Atyámfiai, férfiak, ha van valami buzdító szavatok a néphez, szóljatok." Pál felállt, intett a kezével, és ezt mondta: "Férfiak, izráeliták, akik az Istent félitek, halljátok! Ennek a népnek, Izráelnek Istene kiválasztotta atyáinkat, és naggyá tette a népet, amikor jövevények voltak Egyiptom földjén, és hatalmas karjával kivezette őket onnan. Aztán közel negyven esztendeig hordozta őket a pusztában. És miután eltörölt hét népet Kánaán földjén, örökségül adta nekik azoknak a földjét. Mindez mintegy négyszázötven évig tartott. Ezután bírákat adott nekik egészen Sámuel prófétáig. Ekkor királyt kértek maguknak, az Isten pedig Sault, a Kís fiát, a Benjámin törzséből való férfit adta nekik negyven esztendőre. Amikor őt elvetette, Dávidot emelte királyukká, akiről bizonyságot is tett, és ezt mondta: Megtaláltam Dávidot, Isai fiát, a szívem szerint való férfit, aki teljesíti minden akaratomat. Az ő utódai közül támasztotta Isten ígéret szerint Izráelnek üdvözítőül Jézust, miután János előre, még az ő eljövetele előtt hirdette Izráel egész népének, hogy térjenek meg és keresztelkedjenek meg. Amikor pedig János bevégezte pályafutását, így szólt: Én nem az vagyok, akinek ti gondoltok engem. Hanem íme, utánam jön az, akinek a saruját sem vagyok méltó leoldani. Atyámfiai, férfiak, Ábrahám nemzetségének fiai, és a hozzátok csatlakozott istenfélők! Ennek az üdvösségnek az igéje nekünk küldetett el. De Jeruzsálem lakói és vezetői nem ismerték fel őt, és a próféták szavait, amelyeket minden szombaton felolvasnak, betöltötték azáltal, hogy elítélték őt. Bár semmiféle halálos büntetésre méltó okot nem találtak benne, mégis azt követelték Pilátustól, hogy ölesse meg. Amikor véghez vitték mindazt, ami meg van írva róla, levették a fáról, és sírba tették. De az Isten feltámasztotta őt a halálból, és ő több napon át megjelent azoknak, akik együtt mentek fel vele Galileából Jeruzsálembe, és akik most az ő tanúi a nép előtt. Mi is hirdetjük nektek, hogy azt az ígéretet, amelyet az atyáknak tett Isten, beteljesítette nekünk, az ő gyermekeiknek, amikor feltámasztotta Jézust. Ahogyan meg van írva a második zsoltárban is: Fiam vagy te, ma nemzettelek. Azt pedig, hogy feltámasztotta őt a halálból, és többé nem fog visszatérni az elmúlásba, így mondta meg: Nektek váltom be a Dávidnak tett biztos, szent ígéreteket. Ezért más helyen is így szól: Nem engeded, hogy a te Szented elmúlást lásson. Mert miután Dávid a maga nemzedékében, az Isten akarata szerint szolgált, meghalt, és eltemették atyái mellé, tehát elmúlást látott. Akit azonban az Isten feltámasztott, az nem látott elmúlást. Vegyétek tehát tudomásul, atyámfiai, férfiak, hogy őáltala hirdetjük nektek a bűnök bocsánatát, és mindabból, amiből Mózes törvénye által nem igazulhattatok meg, őáltala mindenki megigazul, aki hisz. Vigyázzatok tehát, hogy be ne következzék az, amit megmondott az Úr a próféták által: Lássátok meg, ti gúnyolódók, és ámuljatok el, és semmisüljetek meg, mert olyasmit viszek véghez napjaitokban, amelyet el sem hinnétek, ha valaki elbeszélné nektek." Amikor pedig mentek kifelé, kérték őket, hogy a következő szombaton is hirdessék nekik ezeket a dolgokat. Miután szétoszlott a gyülekezet, sokan követték a zsidók és az istenfélő prozeliták közül Pált és Barnabást, akik szóltak hozzájuk, és biztatták őket, hogy maradjanak meg Isten kegyelmében. A következő szombaton azután majdnem az egész város összegyűlt, hogy hallgassa az Úr igéjét. Amikor meglátták a zsidók a sokaságot, elteltek irigységgel, és káromolva ellene mondtak Pál beszédének. Ekkor Pál és Barnabás bátran ezt mondta: "Először nektek kellett hirdetnünk az Isten igéjét, mivel azonban ti elutasítjátok, és nem tartjátok magatokat méltónak az örök életre, íme, a pogányokhoz fordulunk. Mert így parancsolta meg nekünk az Úr: Pogányok világosságává teszlek, hogy üdvösségük légy a föld végső határáig." Ennek hallatára örvendeztek a pogányok, és magasztalták az Úr igéjét, és akik az örök életre választattak, mindnyájan hívővé lettek. Az Úr igéje pedig elterjedt az egész tartományban. De a zsidók felingerelték ellenük a tekintélyes istenfélő asszonyokat és a város előkelőit, üldözést támasztottak Pál és Barnabás ellen, és kiűzték őket határukból. Ők pedig lerázták lábuk porát ellenük, és elmentek Ikóniumba. A tanítványok azonban megteltek örömmel és Szentlélekkel.