http://refzsadany.hu/media/com_zefaniabible/images/bible_100.jpg http://refzsadany.hu/index.php?option=com_zefaniabible&view=reading&plan=otnt365&bible=bible&day=67&Itemid=268?ord=042526 http://refzsadany.hu/index.php/online-biblia/bibliaolvaso-kalauz/reading/otnt365/bible/67?ord=042526 Zefania Bible hu-hu Zsadányi Református Egyházközség ZEFANIABIBLE_READING_RSS_TITLE_DESC "Old/New Testament Plan (365 days)" Nap 67. http://refzsadany.hu/index.php/online-biblia/bibliaolvaso-kalauz/reading/otnt365/bible/67?ord=042526 http://refzsadany.hu/index.php/online-biblia/bibliaolvaso-kalauz/reading/otnt365/bible/67?ord=042526 Sat, 25 Apr 2026 23:57:41 +0200 Az ÚR ezt mondta Mózesnek és Eleázár papnak, Áron fiának: Számoljátok össze Izráel fiainak egész közösségét, húszévestől fölfelé nagycsaládonként minden hadkötelest Izráelben. Mózes és Eleázár pap tehát így beszélt hozzájuk Móáb síkságán, a Jordán mellett, Jerikóval szemben: Számoljátok össze a népet húszévestől fölfelé, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek. Izráel fiai, akik kijöttek Egyiptomból, ezek voltak: Rúben volt Izráel elsőszülöttje. Rúben fiai voltak: Hanók, tőle való a hanóki nemzetség, Pallútól való a pallúi nemzetség, Hecróntól a hecróni nemzetség, Karmitól a karmi nemzetség. A rúbeni nemzetségekből negyvenháromezer-hétszázharmincat vettek számba. Pallú fia volt Eliáb. Eliáb fiai voltak: Nemuél, Dátán és Abirám. Ezek, Dátán és Abirám, a közösség képviselői voltak, de lázadást szítottak Mózes és Áron ellen Kórah csoportjával, föllázadva az ÚR ellen. Ezért a föld megnyitotta száját, és elnyelte őket Kórahhal együtt annak a csoportnak a halálakor, amikor a tűz megemésztett kétszázötven embert. Így lettek intő jellé. De Kórah fiai nem haltak meg. Simeon fiai nemzetségeik szerint ezek voltak: Nemuéltól való a nemuéli nemzetség, Jámintól a jámini nemzetség, Jákintól a jákini nemzetség, Zerahtól a zerahi nemzetség, Saultól a sauli nemzetség. Ezek a Simeon nemzetségei: huszonkétezer-kétszáz ember. Gád fiai nemzetségeik szerint ezek voltak: Cefóntól való a cefóni nemzetség, Haggitól a haggi nemzetség, Súnitól a súni nemzetség. Oznitól az ozni nemzetség, Éritől az éri nemzetség, Aródtól az aródi nemzetség, Arélitól az aréli nemzetség. Gád fiai nemzetségeiből összesen negyvenezer-ötszázat vettek számba. Júda fiai voltak Ér és Ónán, de Ér és Ónán meghalt Kánaán földjén. Júda fiai nemzetségeik szerint ezek voltak: Sélától való a sélái nemzetség, Pérectől a péreci nemzetség, Zerahtól a zerahi nemzetség. Pérec fiai ezek voltak: Hecróntól való a hecróni nemzetség, Hámultól a hámuli nemzetség. Júda törzseiből összesen hetvenhatezer-ötszázat vettek számba. Issakár fiai nemzetségeik szerint ezek voltak: Tólától való a tólái nemzetség, Púvától a púvai nemzetség, Jásúbtól a jásúbi nemzetség, Simróntól a simróni nemzetség. Issakár nemzetségeiből összesen hatvannégyezer-háromszázat vettek számba. Zebulon fiai nemzetségeik szerint ezek voltak: Szeredtől való a szeredi nemzetség, Élóntól az élóni nemzetség, Jahleéltól a jahleéli nemzetség. Zebulon nemzetségeiből összesen hatvanezer-ötszázat vettek számba. József fiai nemzetségeik szerint ezek voltak: Manassé és Efraim. Manassé fiai: Mákírtól való a mákíri nemzetség. Mákír nemzette Gileádot. Gileádtól való a gileádi nemzetség. Ezek Gileád fiai: Íezertől való az íezeri nemzetség, Hélektől a héleki nemzetség, Aszriéltól az aszriéli nemzetség, Sikemtől a sikemi nemzetség, Semidától a semidái nemzetség, Héfertől a héferi nemzetség. Héfer fia volt Celofhád. Neki nem voltak fiai, csak leányai. Celofhád leányainak a nevei: Mahlá, Nóá, Hoglá, Milká és Tircá. Manassé nemzetségeiből összesen ötvenkétezer-hétszázat vettek számba. Efraim fiai pedig nemzetségeik szerint ezek voltak: Sútelahtól való a sútelahi nemzetség, Bekertől a bekeri nemzetség, Tahantól a tahani nemzetség. Sútelah fia volt Érán, akitől az éráni nemzetség való. Efraim fiainak a nemzetségeiből összesen harminckétezer-ötszázat vettek számba. Ezek voltak József fiai nemzetségeik szerint. Benjámin fiai nemzetségeik szerint ezek voltak: Belától való a belai nemzetség, Asbéltól az asbéli nemzetség, Ahirámtól az ahirámi nemzetség, Súfámtól a súfámi nemzetség, Húfámtól a húfámi nemzetség. Bela fiai voltak: Ard és Naamán. Ardtól való az ardi nemzetség, Naamántól a naamáni nemzetség. Benjámin fiainak a nemzetségeiből összesen negyvenötezer-hatszázat vettek számba. Dán fiainak a nemzetsége ez: Súhámtól való a súhámi nemzetség&#59; ez a család alkotta Dán nemzetségét. A súhámi nemzetségből összesen hatvannégyezer-négyszázat vettek számba. Ásér fiai nemzetségeik szerint ezek voltak: Jimnától való a jimnái nemzetség, Jisvitől a jisvi nemzetség, Beriától a beriai nemzetség. Beria fiaitól: Hebertől a heberi nemzetség, Malkiéltól a malkiéli nemzetség. Ásér leányának a neve Szerah volt. Ásér fiainak a nemzetségeiből összesen ötvenháromezernégyszázat vettek számba. Naftáli fiai nemzetségeik szerint ezek voltak: Jahceéltől való a jahceéli nemzetség, Gúnitól a gúni nemzetség, Jécertől a jéceri nemzetség, Sillémtől a sillémi nemzetség. Naftáli nemzetségeinek a családjából összesen negyvenötezer-négyszázat vettek számba. Izráel fiai közül tehát összesen hatszázegyezer-hétszázharminc embert vettek számba. Ezután így beszélt Mózeshez az ÚR: Ezek között osszátok fel a földet örökségül a névjegyzék szerint. A nagyobbnak nagyobb örökséget adj, a kisebbnek kisebb örökséget. Mindegyiknek a számbavettek száma szerint adjatok örökséget! De a földet sorsvetéssel osszátok föl. Az ősi törzsek nevei szerint örököljenek. Sorsvetéssel osszátok ki mindegyiknek az örökségét, mind a nagyoknak, mind a kicsiknek. Ezek voltak a Lévi nemzetségeiből számba vettek: Gérsóntól a gérsóni nemzetség, Keháttól a keháti nemzetség és Meráritól a merári nemzetség. Ezek voltak Lévi nemzetségei: a libni nemzetség, a hebróni nemzetség, a mahli nemzetség, a músi nemzetség és a kórahi nemzetség. Kehát nemzette Amrámot. Amrám feleségének a neve Jókebed volt, Lévi leánya, akit Egyiptomban szült az anyja Lévinek. Ő szülte Amrámnak Áront, Mózest és nénjüket, Mirjámot. Áronnak született Nádáb, Abihú, Eleázár és Ítámár. De Nádáb és Abihú meghaltak, mert idegen tüzet vittek az ÚR elé. Közülük összesen huszonháromezer férfit vettek számba, egyhónapostól fölfelé. De ezeket nem Izráel fiaival együtt vették számba, mert nekik nem adtak örökséget Izráel fiai között. Ezeket vette számba Mózes és Eleázár pap. Ők vették számba Izráel fiait Móáb síkságán, a Jordán mellett, Jerikóval szemben. De ezek között nem volt már senki a Mózes és Áron pap által számbavettek közül, akik még a Sínai-pusztában vették számba Izráel fiait. Mert az ÚR megmondta nekik, hogy meg kell halniuk a pusztában. Nem is maradt meg közülük senki, csak Káléb, Jefunne fia és Józsué, Nún fia. Ekkor előálltak Celofhád leányai. Celofhád Héfer fia volt, ez Gileád fia, ez Mákír fia, ez pedig József fiának, Manassénak a fia volt. A Manassé nemzetségei közül való leányok nevei ezek voltak: Mahlá, Nóá, Hoglá, Milká és Tircá. Ezek odaálltak Mózes és Eleázár pap elé, meg a vezető emberek és az egész közösség elé a kijelentés sátra bejáratánál, és ezt mondták: Apánk meghalt a pusztában. De nem volt azoknak a csoportjában, akik összefogtak az ÚR ellen, azaz Kórah csoportjában, hanem a maga vétke miatt halt meg, fiai pedig nem voltak. Miért tűnjék el apánk neve a nemzetségéből, csak azért, mert nem volt fia? Adj nekünk örökséget apánk testvérei között. Mózes az ÚR elé vitte ügyüket, és az ÚR ezt mondta Mózesnek: Igazat mondanak Celofhád leányai. Adjál csak nekik birtokot apjuk testvérei között, és juttasd nekik apjuk örökségét. Izráel fiaihoz pedig így beszélj: Ha valaki úgy hal meg, hogy nincs fia, juttassák az örökséget a leányának. Ha leánya sincs, akkor adjátok az örökséget a testvéreinek. Ha pedig testvérei sincsenek, akkor adjátok az örökséget az apja testvéreinek. Ha apjának sincsenek testvérei, adjátok az örökséget annak, aki a nemzetségében a legközelebbi rokon, az örökölje. Legyen ez Izráel fiai között törvényes rendelkezés, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek. Az ÚR ezt mondta Mózesnek: Menj föl ide az Abárim-hegyre, és tekintsd meg azt a földet, amelyet Izráel fiainak adtam. Ha megtekintetted, te is odakerülsz elődeidhez, ahogyan odakerült testvéred, Áron. Hiszen föllázadtatok parancsom ellen a Cin-pusztában, amikor perlekedett a közösség, és nem tartottatok engem szentnek előttük azoknál a vizeknél, Meribá vizeinél, Kádésban, a Cin-pusztában! Mózes így felelt az ÚRnak: Az ÚR, a minden embernek lelket adó Isten rendeljen egy férfit a közösség élére. Az legyen előttük jártukban-keltükben, vezesse harcba, és vezesse haza őket, hogy ne legyen olyan az ÚR közössége, mint a pásztor nélkül való nyáj. Az ÚR ezt mondta Mózesnek: Vedd magad mellé Józsuét, Nún fiát, akiben van lélek. Tedd rá kezedet, állítsd Eleázár pap és az egész közösség elé, és előttük iktasd be tisztébe. Adj neki olyan méltóságot, mint a tied, hogy hallgasson rá Izráel fiainak egész közössége. Józsué álljon Eleázár pap elé, és kérjen döntést az ÚRtól sorsvetés útján. A kapott parancs szerint induljon harcba, és a kapott parancs szerint térjen haza Izráel fiaival, az egész közösséggel együtt. Mózes úgy cselekedett, ahogyan az ÚR parancsolta neki. Maga mellé vette Józsuét, odaállította Eleázár pap és az egész közösség elé, rátette a kezét, és beiktatta tisztébe, ahogyan az ÚR meghagyta Mózes által. Ezek után ünnepük volt a zsidóknak, és felment Jézus Jeruzsálembe. Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy medence, amelyet héberül Betesdának neveznek. Ennek öt oszlopcsarnoka van. A betegek, vakok, sánták, sorvadásosak tömege feküdt ezekben (és várták a víz megmozdulását. Mert az Úr angyala időnként leszállt a medencére, és felkavarta a vizet: aki elsőnek lépett bele a víz felkavarása után, egészséges lett, bármilyen betegségben is szenvedett). Volt ott egy ember, aki harmincnyolc éve szenvedett betegségében. Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle: "Akarsz-e meggyógyulni?" A beteg így válaszolt neki: "Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe: amíg én megyek, más lép be előttem." Jézus azt mondta neki: "Kelj fel, vedd az ágyadat és járj!" És azonnal egészséges lett ez az ember, felvette az ágyát, és járt. Aznap pedig szombat volt. A zsidók ekkor így szóltak a meggyógyított emberhez: "Szombat van, nem szabad felvenned az ágyadat." Ő így válaszolt nekik: "Aki meggyógyított, az mondta nekem: Vedd az ágyadat, és járj!" Megkérdezték tőle: "Ki az az ember, aki azt mondta neked: Vedd fel és járj!?" De a meggyógyított ember nem tudta, hogy ki az, mert Jézus félrehúzódott az ott tartózkodó sokaság miatt. Ezek után találkozott vele Jézus a templomban, és ezt mondta neki: "Íme, meggyógyultál, többé ne vétkezz, hogy valami rosszabb ne történjék veled." Elment ez az ember, és megmondta a zsidóknak, hogy Jézus az, aki meggyógyította. A zsidók ezért üldözni kezdték Jézust, mert szombaton tette ezt. Jézus így szólt hozzájuk: "Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom." Ezért azután a zsidók még inkább meg akarták ölni, mert nemcsak megtörte a szombatot, hanem saját Atyjának is nevezte Istent, és így egyenlővé tette magát az Istennel. Megszólalt tehát Jézus, és ezeket mondta nekik: "Bizony, bizony, mondom néktek: a Fiú önmagától semmit sem tehet, csak ha látja, hogy mit tesz az Atya&#59; mert amit ő tesz, azt teszi a Fiú is, hozzá hasonló módon. Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit ő tesz. Sőt még nagyobb feladatokat is fog rábízni, hogy ti csodálkozzatok. Mert ahogy az Atya feltámasztja a halottakat, és életre kelti őket, úgy a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar. Az Atya nem is ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta át, hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tisztelik. Aki nem tiszteli a Fiút, az nem tiszteli az Atyát sem, aki őt elküldte. Bizony, bizony, mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van&#59; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe. Bizony, bizony, mondom néktek, hogy eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának a hangját, és akik meghallották, élni fognak. Mert ahogyan az Atyának van önmagában élete, úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában. Sőt arra is adott neki hatalmat, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia. Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírban vannak, meghallják az ő hangját, és kijönnek. Akik a jót tették, az életre támadnak fel&#59; akik pedig a rosszat cselekedték, az ítéletre támadnak fel. Én önmagamtól nem tehetek semmit: ahogyan tőle hallom, úgy ítélek&#59; és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak az akaratát, aki elküldött engem." "Ha én magamról tennék bizonyságot, az én bizonyságtételem nem volna igaz. Más az, aki bizonyságot tesz énrólam, és tudom, hogy igaz az a bizonyságtétel, amellyel rólam tanúskodik. Ti elküldtetek Jánoshoz, és ő bizonyságot tett az igazságról. Én azonban nem embertől kapom a bizonyságtételt, hanem azért mondom ezeket, hogy ti üdvözüljetek. Ő volt az égő és világító fáklya, de ti csak egy ideig akartatok az ő világosságában örvendezni. Nekem azonban Jánosénál nagyobb bizonyságtételem van. Mert a feladatok, amelyeket az Atya rám bízott, hogy teljesítsem azokat, tehát azok a cselekedetek, amelyeket elvégzek: maguk tesznek bizonyságot arról, hogy engem az Atya küldött el. De az Atya is, aki elküldött engem, bizonyságot tett rólam. Az ő hangját nem hallottátok soha, arcát sem láttátok, és az igéje sincs meg bennetek maradandóan, mert abban, akit ő elküldött, nem hisztek. Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van az örök életetek: pedig azok rólam tesznek bizonyságot, és mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen. Én nem fogadok el dicsőséget emberektől, rólatok viszont tudom, hogy nincs meg bennetek az Isten szeretete. Én az Atyám nevében jöttem, mégsem fogadtatok be&#59; ha más a maga nevében jön, azt befogadjátok. Hogyan tudnátok hinni ti, akik egymástól fogadtok el dicsőséget, de azt a dicsőséget, amely az egy Istentől van, nem keresitek? Ne gondoljátok, hogy én foglak vádolni benneteket az Atyánál. Van, aki vádol benneteket: Mózes, akiben ti reménykedtek. Mert ha hinnétek Mózesnek, hinnétek nekem: mert énrólam írt ő. Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, akkor az én beszédeimnek hogyan hinnétek?"