http://refzsadany.hu/media/com_zefaniabible/images/bible_100.jpg http://refzsadany.hu/index.php?option=com_zefaniabible&view=reading&plan=otnt365&bible=bible&day=248&Itemid=268?ord=082426 http://refzsadany.hu/index.php/online-biblia/bibliaolvaso-kalauz/reading/otnt365/bible/248?ord=082426 Zefania Bible hu-hu Zsadányi Református Egyházközség ZEFANIABIBLE_READING_RSS_TITLE_DESC "Old/New Testament Plan (365 days)" Nap 248. http://refzsadany.hu/index.php/online-biblia/bibliaolvaso-kalauz/reading/otnt365/bible/248?ord=082426 http://refzsadany.hu/index.php/online-biblia/bibliaolvaso-kalauz/reading/otnt365/bible/248?ord=082426 Mon, 24 Aug 2026 09:16:53 +0200 Salamon példabeszédei. A bölcs fiú örömet szerez apjának, az ostoba fiú azonban szomorúsága anyjának. Nem használnak a bűnnel szerzett kincsek, de az igazság megment a haláltól. Nem hagyja az ÚR éhezni az igaz embert, de a bűnösök mohóságát elveti. Aki lustán dolgozik, elszegényedik, de a szorgalmas munka meggazdagít. Aki nyáron gyűjt, az eszes fiú, de aki aratáskor alszik, az szégyellni való. Áldások szállnak az igaz fejére, a bűnösök szája pedig erőszakot rejteget. Az igaznak az emlékezete áldott, de a bűnösök neve semmivé lesz. A bölcs szívű megfogadja a parancsokat, a bolond beszédű pedig elbukik. Aki feddhetetlenül él, biztonságban él, de aki görbe úton jár, az kitudódik róla. Aki kacsingat, fájdalmat okoz, a bolond beszédű pedig elbukik. Életnek forrása az igaz ember szája, de a bűnösök szája erőszakot rejteget. A gyűlölet viszályt teremt, de minden hűtlenséget eltakar a szeretet. Az értelmes ember ajkán bölcsesség található, de bot való az esztelen hátára. A bölcsek tartózkodók tudásukkal, a bolondot pedig hamar romlásba viszi a szája. A gazdagnak a vagyon az erős városa, a nincsteleneknek romlásuk a szegénység. Az igaznak a keresetéből élet lesz, a bűnösnek a jövedelméből vétek. Az élet ösvényén jár, aki megfogadja az intést, de tévelyegni fog, aki megveti a dorgálást. Gyűlöletet rejteget a hazug ajak, és rágalmakat terjeszt az ostoba. A sok beszédnél elkerülhetetlen a tévedés, de az eszes ember vigyáz a beszédre. Színezüst az igaz ember nyelve, a bűnösöknek a szíve is keveset ér. Az igaznak az ajka sokakat vezet, a bolondok pedig meghalnak esztelenségük miatt. Az ÚR áldása gazdagít meg, a gyarapodást nem lehet erőltetni. Az ostobának a galádságban telik öröme, az értelmes embernek pedig a bölcsességben. Utoléri a bűnöst az, amitől retteg, az igazak kívánsága pedig teljesül. Ha ráfúj a forgószél a bűnösre, nincs többé, de az igaz örökké tartó alapon áll. Amilyen az ecet a fognak és a füst a szemnek, olyan a rest a megbízóinak. Az ÚR félelme gyarapítja a napokat, de a bűnösök esztendei megrövidülnek. Az igazak várakozása örömre fordul, de a bűnösök reménysége semmivé lesz. Az ÚRnak útja a feddhetetlennek erősség, de a gonosztevőknek romlás. Az igaz soha meg nem inog, de a bűnösök nem maradnak meg a földön. Az igaz ember szája bölcsességet áraszt, az álnok nyelvet azonban kivágják. Az igaz ember ajka kedvesen tud szólni, a bűnösök szája pedig csak álnokul. A hamis mérleget utálja az ÚR, de a pontos súlyt kedveli. Ha jön a kevélység, jön a szégyen is, a szerénységgel pedig bölcsesség jár együtt. A becsületeseket feddhetetlenség vezeti, de a hűtleneket elpusztítja romlottságuk. Nem használ a vagyon a harag napján, az igazság azonban megment a haláltól. A feddhetetlenek útját igazságuk egyengeti, de a bűnös elbukik bűnössége miatt. A becsületeseket megmenti igazságuk, de a hűtleneket rabul ejti saját mohóságuk. Ha meghal a bűnös ember, odalesz a reménysége, és odalesz az erősökhöz fűzött várakozása is. Az igaz megmenekül a nyomorúságból, helyére pedig a bűnös jut. Megrontja szájával embertársát az elvetemült, de az igazak tudásuk által megmenekülnek. Vigad a város az igazak javán, és ujjong a bűnösök pusztulásán. A becsületesek áldása építi a várost, de a bűnösök szája romlásba dönti. Kigúnyolja embertársát az esztelen, az értelmes ember pedig hallgat. A rágalmazó titkokat tár fel, de a hűséges lélek leplezi a dolgot. Vezetés nélkül elbukik a nép, de segítséget jelent, ha sok a tanácsadó. Igen rosszul jár, aki idegenért vállal kezességet, de biztonságban marad, aki gyűlöli a jótállást. A kedves asszony a tisztességhez ragaszkodik. Az erőszakos emberek a gazdagsághoz ragaszkodnak. Önmagával tesz jót a szeretet embere, a kegyetlen pedig saját magának árt. A bűnös hamis keresményt szerez, de igaz bérhez jut az, aki igazságot vet. Aki ragaszkodik az igazsághoz, az az életre jut, de aki a rosszat hajhássza, az a halálra. Utálja az ÚR az álnok szívűeket, de kedveli azokat, akiknek útja feddhetetlen. Kezet rá, hogy nem marad büntetlenül a gonosz! De az igazak utódai megmenekülnek. Mint disznó orrában az aranykarika, olyan a szép asszony, ha nincs jó ízlése. Az igazak csak jóra várhatnak, a bűnösök pedig csak haragot remélhetnek. Van, aki bőven osztogat, mégis gyarapszik, más meg szűken méri a járandóságot, mégis ínségbe jut. Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül. Átkozza azt a nép, aki búzáját visszatartja, de áldás száll annak a fejére, aki eladja. Aki jóra törekszik, jóakaratot szerez, de eljön a rossz arra, aki azt hajhássza. Elbukik, aki gazdagságában bízik, de az igazak virulnak, mint a lomb. Aki kárt okoz háza népének, szelet örököl, és szolgája lesz a bölcsnek a bolond. Az igaz gyümölcse életnek a fája, és a bölcs lelkeket nyer meg. Bizony, az igaz is elnyeri jutalmát a földön, hát még a bűnös és vétkes ember! Amikor pedig megtudta Jézus, hogy a farizeusok meghallották, hogy ő több tanítványt szerez és keresztel, mint János - bár maga Jézus nem keresztelt, hanem a tanítványai -, elhagyta Júdeát, és elment ismét Galileába. Samárián kellett pedig átmennie, és így jutott el Samária egyik városához, amelynek Sikár volt a neve. Ez közel volt ahhoz a birtokhoz, amelyet Jákób adott fiának, Józsefnek. Ott volt Jákób forrása. Jézus akkor az úttól elfáradva leült a forrásnál&#59; az idő délfelé járt. Egy samáriai asszony jött vizet meríteni. Jézus így szólt hozzá: "Adj innom!" Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. A samáriai asszony ezt mondta: "Hogyan? Te zsidó létedre tőlem kérsz inni, mikor én samáriai vagyok?" Mert a zsidók nem érintkeztek a samáriaiakkal. Jézus így válaszolt: "Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj innom! te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet." Az asszony így szólt hozzá: "Uram, merítő edényed sincs, a kút is mély: honnan vennéd az élő vizet? Talán nagyobb vagy te atyánknál, Jákóbnál, aki ezt a kutat adta nekünk, és aki maga is ebből ivott, sőt fiai és jószágai is?" Jézus így válaszolt neki: "Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne." Az asszony erre ezt mondta: "Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne szomjazzam meg, és ne kelljen idejárnom meríteni." Jézus így szólt hozzá: "Menj el, hívd a férjedet, és jöjj vissza!" Az asszony így válaszolt: "Nincs férjem." Jézus erre ezt mondta: "Jól mondtad, hogy férjed nincs, mert öt férjed volt, és akivel most élsz, nem férjed: ebben igazat mondtál." Az asszony ekkor így felelt: "Uram, látom, hogy próféta vagy. A mi atyáink ezen a hegyen imádták az Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol Istent imádni kell." Jézus így válaszolt: "Higgy nekem asszony, hogy eljön az óra, amikor nem is ezen a hegyen, nem is Jeruzsálemben imádjátok az Atyát. Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt imádjuk, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidók közül támad. De eljön az óra, és az most van, amikor az igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának. Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk." Az asszony így felelt: "Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek, és amikor eljön, kijelent nekünk mindent." Jézus ezt mondta neki: "Én vagyok az, aki veled beszélek." Tanítványai éppen ekkor jöttek meg, és csodálkoztak azon, hogy asszonnyal beszél, de mégsem mondta egyikük sem: "Mit akarsz, vagy mit beszélsz vele?" Az asszony pedig otthagyta korsóját, elment a városba, és szólt az embereknek: "Jöjjetek, lássátok azt az embert, aki megmondott nekem mindent, amit tettem: vajon nem ez-e a Krisztus?" Erre azok elindultak a városból, és kimentek hozzá. Közben kérték őt a tanítványai: "Mester, egyél!" Ő pedig azt mondta nekik: "Nekem van eledelem, amit egyem, amiről ti nem tudtok." A tanítványok erre egymást kérdezték: "Valaki talán hozott neki enni?" Jézus ezt mondta nekik: "Az én eledelem az, hogy teljesítsem annak akaratát, aki elküldött engem, és bevégezzem az ő munkáját. Vajon nem ti magatok mondjátok-e, hogy még négy hónap, és jön az aratás? Íme, mondom nektek: emeljétek fel a szemeteket, és lássátok meg, hogy a mezők már fehérek az aratásra. Az arató jutalmat kap, és begyűjti a termést az örök életre, hogy együtt örüljön a vető és az arató. Mert ebben az esetben igaz a közmondás, hogy: más a vető, és más az arató. Én elküldtelek titeket, hogy azt arassátok, amiért nem ti fáradtatok: mások fáradoztak érte, ti pedig az ő munkájukba álltatok be." Abból a városból pedig a samáriaiak közül sokan hittek benne az asszony szava miatt, aki így tanúskodott: "Megmondott nekem mindent, amit tettem." Amikor tehát a samáriaiak Jézushoz értek, kérték őt, hogy maradjon náluk. És ott maradt két napig. Az ő szavának sokkal többen hittek, az asszonynak pedig meg is mondták: "Már nem a te beszédedért hiszünk, hanem mert magunk hallottuk és tudjuk, hogy valóban ő a világ üdvözítője." Két nap múlva pedig elment onnan Galileába, bár maga Jézus tett bizonyságot arról, hogy nincs becsülete a prófétának a saját hazájában. Mégis, amikor Galileába érkezett, befogadták őt azok a galileaiak, akik látták mindazt, amit Jeruzsálemben tett az ünnepen, mivel ők is ott voltak. Azután ismét a galileai Kánába ment, ahol a vizet borrá változtatta. Kapernaumban pedig volt egy királyi tisztviselő, akinek betegen feküdt a fia. Amikor meghallotta, hogy Jézus megérkezett Júdeából Galileába, elment hozzá, és kérte, hogy jöjjön és gyógyítsa meg a fiát, mert halálán van. Erre Jézus ezt mondta neki: "Ha nem láttok jeleket és csodákat, nem hisztek." A királyi tisztviselő újra kérte őt: "Uram, jöjj, mielőtt meghal a gyermekem." Jézus erre így válaszolt: "Menj el, a te fiad él." Hitt az ember a szónak, amelyet Jézus mondott neki, és elindult. Még útban volt hazafelé, amikor szembejöttek vele a szolgái a hírrel, hogy a gyermeke él. Ekkor megkérdezte tőlük, hány órakor lett jobban. Azt mondták neki, hogy tegnap délután egy órakor hagyta el a láz. Megállapította tehát az apa, hogy éppen abban az órában, amelyben ezt mondta neki Jézus: "A te fiad él." És hitt ő, valamint egész háza népe. Ezt pedig második jelként tette Jézus, miután megérkezett Júdeából Galileába.