Jób könyve fejezet 4 tag:refzsadany.hu,2026-04-26:20260426 2026-04-26T10:39:38+02:00 tag:refzsadany.hu,2026-04-26:20260426 2026-04-26T10:39:38+02:00

Megszólalt a témáni Elifáz, és ezt mondta: Ha beszélni próbálok hozzád, fáraszt-e? Mert ki tudja itt magába fojtani a szót? Hiszen másokat intettél, és a lankadt kezeket erősítetted. A botladozót talpra állították szavaid, és a roskadozó térdeket erőssé tetted. Most, hogy rajtad a sor, fáraszt? Amikor téged ér csapás, megzavarodsz? Nem ad bizodalmat istenfélelmed, és reménységet feddhetetlen utad? Emlékezz csak: pusztult-e el valaki ártatlanul, és irtottak-e ki valahol becsületes embereket? Ahogyan én láttam, a hamisságot szántók és a vészt vetők ugyanazt aratják. Az Isten leheletétől elpusztulnak, haragja szelétől semmivé lesznek. Az oroszlán ordíthat, a fiatal oroszlán bömbölhet, de majd kitörnek az oroszlánkölykök fogai! Elpusztul a hím oroszlán martalék nélkül, és elszélednek a nőstény oroszlán kölykei. Titokzatos szó jutott hozzám, de csak suttogást fogott fel belőle a fülem, éjszakai látomásoktól felizgatva, amikor mély álom száll az emberekre. Rettegés és reszketés fogott el engem, és rettegés töltötte el minden csontomat. Szellő suhant el az arcom előtt, felborzolódott a szőr testemen. Megáll, de nem ismerem fel, amit látok. Egy alak van a szemem előtt, halk hangot hallok: Igaz-e Isten előtt a halandó? Alkotója előtt tiszta-e az ember? Hiszen szolgáiban sem bízhat meg, és angyalaiban is talál hibát. Hát még azokban, akik agyagházban laknak, amelynek alapja porban van, és szétmorzsolják mint a molyt! Reggeltől estig szétzúzzák, észrevétlen elpusztulnak örökre. Összeomlik sátruk, meghalnak bölcsesség nélkül.

Zsadányi Református Egyházközség admin@refzsadany.hu