<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?>
<feed xmlns="http://www.w3.org/2005/Atom">
	<title>Károli Újfordítású Biblia</title>
  <subtitle>Jób könyve fejezet 32</subtitle>
  <link href="http://refzsadany.hu/index.php/online-biblia/biblerss/bible/18/32/atom?format=raw" rel="self" />
  <link href="http://refzsadany.hu/index.php/online-biblia/standard/bible/18-jób-könyve/32-chapter?ord=082526" />
  <id>tag:refzsadany.hu,2026-08-25:20260825</id>
  <updated>2026-08-25T16:50:38+02:00</updated>
  	<entry>
      	<title>Jób könyve fejezet 32</title>
          <link href="http://refzsadany.hu/index.php/online-biblia/standard/bible/18-jób-könyve/32-chapter?ord=082526" />
          <id>tag:refzsadany.hu,2026-08-25:20260825</id>
          <updated>2026-08-25T16:50:38+02:00</updated>
          <summary>
				Ez a három férfi nem válaszolt többé Jóbnak, mivel ő igaznak tartotta magát.
				Akkor haragra gerjedt a Búzból, Rám nemzetségéből való Elíhú, Barakél fia. Megharagudott Jóbra, amiért igaznak tartotta magát Istennel szemben.
				De három barátja ellen is haragra gerjedt, mert nem találták meg a kellő választ, pedig bűnösnek tartották Jóbot.
				Elíhú azonban várt a Jóbhoz szóló beszédével, mert azok idősebbek voltak nála.
				De amikor látta Elíhú, hogy nincs több válasza a három férfinak, akkor haragra gerjedt.
				Megszólalt a Búzból való Elíhú, Barakél fia, és ezt mondta: Én még fiatal vagyok, ti pedig öregek. Ezért hátrahúzódtam, és féltem elmondani nektek, amit tudok.
				Azt gondoltam: beszéljenek a korosabbak, adják tudtul a bölcsességet az idősebbek.
				De csak a lélek az a halandóban, a Mindenható lehelete, ami értelmessé teszi.
				Nem az idősek a bölcsek, és nem a vének értenek az ítélethez.
				Ezért azt mondom, hallgass rám, hadd mondjam el én is, amit tudok.
				Én kivártam, amíg beszéltetek, figyeltem, amíg okoskodtatok, míg a szavakat kerestétek.
				Nagyon ügyeltem rátok, de senki sem tudta Jóbot megcáfolni, egyikőtök sem felelt meg mondásaira.
				Ne mondjátok: olyan bölcsességre bukkantunk, melyet csak Isten győzhet le, nem ember.
				Nem hozzám intézte szavait, ezért nem a ti mondásaitokkal felelek neki.
				Megijedtek, nem válaszoltak többé. Cserbenhagyták őket a szavak.
				Vártam, de ők nem beszéltek. Megálltak, és nem szóltak többet.
				Hadd mondjam el én is a magamét, hadd mondjam el én is, amit tudok!
				Mert tele vagyok szavakkal, szorongat engem belül a lélek.
				Olyan már a bensőm, mint amikor a bornak nincs nyílása, széthasad, mint újbortól a tömlők.
				Beszélek tehát, hogy levegőhöz jussak. Megnyitom számat, és válaszolok.
				Nem leszek személyválogató senkivel szemben. Nem hízelgek senkinek sem.
				Nem is értek a hízelgéshez. Hamarosan el is ragadna engem alkotóm.
			</summary>
          <author>
          	<name>Zsadányi Református Egyházközség</name>
              <email>admin@refzsadany.hu</email>
			</author>
	</entry>
</feed>