<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?>
<feed xmlns="http://www.w3.org/2005/Atom">
	<title>Károli Újfordítású Biblia</title>
  <subtitle>Krónikák II könyve fejezet 5</subtitle>
  <link href="http://refzsadany.hu/index.php/online-biblia/biblerss/bible/14/5/atom?format=raw" rel="self" />
  <link href="http://refzsadany.hu/index.php/online-biblia/standard/bible/14-krónikák-ii-könyve/5-chapter?ord=042626" />
  <id>tag:refzsadany.hu,2026-04-26:20260426</id>
  <updated>2026-04-26T06:37:42+02:00</updated>
  	<entry>
      	<title>Krónikák II könyve fejezet 5</title>
          <link href="http://refzsadany.hu/index.php/online-biblia/standard/bible/14-krónikák-ii-könyve/5-chapter?ord=042626" />
          <id>tag:refzsadany.hu,2026-04-26:20260426</id>
          <updated>2026-04-26T06:37:42+02:00</updated>
          <summary>
				Amikor befejezték mindazt a munkát, amit Salamon végeztetett az ÚR háza számára, bevitte Salamon azt az ezüstöt, aranyat és egyéb tárgyakat, amelyeket apja, Dávid szentelt oda ajándékul, és elhelyezte Isten házának a kincsei közé.
				Akkor összegyűjtötte Salamon Izráel véneit és minden törzsfőjét, Izráel fiainak családfőit Jeruzsálembe, hogy elvigyék az ÚR szövetségládáját Dávid városából, azaz Sionból.
				Összegyülekeztek tehát a királyhoz mindezek az izráeli férfiak a hetedik hónapban, az ünnepen.
				Amikor Izráel vénei mind megérkeztek, a léviták fölemelték a ládát,
				és fölvitték a ládát, meg a kijelentés sátrát és a szentély egész fölszerelését, amely a sátorban volt. A papok és a léviták vitték azokat.
				Salamon király és Izráel egész közössége, amely megjelent nála, ott volt a láda előtt. Olyan sok juhot és marhát áldoztak, hogy sem számbavenni, sem megszámlálni nem lehetett.
				Azután bevitték a papok az ÚR szövetségládáját a helyére, a templom legbelső részébe, a szentek szentjébe, a kerúbok szárnyai alá.
				A kerúbok kiterjesztették szárnyaikat a láda helye fölé, és betakarták a kerúbok fölülről a ládát és annak rúdjait.
				A rudak olyan hosszúak voltak, hogy a ládához tartozó rudak végei láthatók voltak a szentek szentje felől, de kívülről már nem voltak láthatók. Ott vannak még ma is.
				Nem volt a ládában más, csak a két tábla, amelyeket Mózes tett bele a Hóreben, amikor az ÚR szövetséget kötött Izráel fiaival, miután kivonultak Egyiptomból.
				Amikor a papok kijöttek a szentélyből - az ott levő papok ugyanis mindnyájan megszentelték magukat, beosztásukra való tekintet nélkül -
				fölállt az oltártól keletre valamennyi énekes lévita, tehát Ászáf, Hémán és Jedútún a fiaikkal és testvéreikkel együtt fehér ruhába öltözve, cintányérokkal, lantokkal és citerákkal, és velük együtt százhúsz harsonát fújó pap.
				A harsonásoknak meg az énekeseknek egyaránt az volt a tisztük, hogy összehangolva zengjék az ÚR dicséretét és magasztalását. Amikor hangosan szóltak a harsonák, a cintányérok és a hangszerek, és dicsérték az URat, mert ő jó, és örökké tart szeretete, akkor a házat, az ÚR házát felhő töltötte be,
				úgyhogy a papok a felhő miatt nem tudtak odaállni, hogy szolgálatukat végezzék, mert az ÚR dicsősége betöltötte az Isten házát.
			</summary>
          <author>
          	<name>Zsadányi Református Egyházközség</name>
              <email>admin@refzsadany.hu</email>
			</author>
	</entry>
</feed>